19.rész

-Az állapota stabil, és pár napon belül rendbe is jöhet.-mondta a főorvos, aki Zayn párnáját igazgatta.
-Amíg fel nem ébred, nem tudunk újabb információt mondani.-folytatta majd felénk fordult.
A fiúk arcán ijedtség látszott, rajtam pedig átfutott az a gondolat, hogy mi lesz, ha mégsem jön rendbe. Louis és Liam állítása szerint Zayn be akart szállni egy csónakba, kicsúszott alóla a talaj, és a fejét a stégbe ütötte. Miután mi is odarohantunk hozzájuk, a bátyám fejéből ömlött a vér, rettenetesen megijedtem. Teljesen bepánikoltam, szinte már rosszul lettem, éreztem, hogy forog velem a világ, Harry megfogott és elvitt onnan, amíg a mentősök Zaynt a kocsiba tették. A kórházba siettünk a mentő után, és több óra várakozás után megállapították, hogy Zayn agyrázkódást szenvedett és nem sokon múlt, hogy az agyának maradandó károsodása legyen.
Az egyetlen mondat, ami nagyon megijesztett a „még semmi nem biztos” volt.

Hajnali 5 körül a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Az orvosoknak felírtam a számom, hogy hívjanak, ha történik valami.

Hazafelé csak halkan, szinte szótlanul mentünk. És egyfolytában csak azon kattogott az agyam, hogy mi lehet Zaynnal.

Miután hazaértünk lezuhanyoztam, majd felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyamra és egyből elaludtam.

Délután 5óra felé ébredtem fel, és ilyenkor is csak arra, hogy a fiúk takarítottak. Mikor rendet raktam a szobámba úgy döntöttem, hogy felöltözök, és lemegyek, hogy segítsek a ház kitakarításában. Egy hosszú farmert vettem fel, egy kék pántos felsővel, majd felvettem a kedvenc papucsomat.

Mikor lementem, láttam, hogy Liam porszívózik, Harry mosogat, Niall a konyhapultot törölgeti.
-Jó reggelt mindenkinek!-mondtam majd egy nagy mosolyt húztam a számra.
-Neked is Emma! Nem rég hívott a főorvos, és mondta, hogy Zaynnek változatlan az állapota, de ma vizsgálatokat végeznek rajta és nem lenne tanácsos bemennünk, csak holnap.-mondta Harry, és megtörölgette a kezét a konyharuhában.
-Értem. Akkor ma nem megyünk be hozzá. Többet nem mondtak? Kicsit le voltam törve, de tudtam, hogy jó kezekben van a testvérem.
-Nem mondtak semmi mást.-válaszolta Harry és leült a kanapéra. Odamentem és leültem én is mellé.
-Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk valahova bulizni? Csak te, meg én!-súgta a fülembe Harry-De persze csak, mint barátok. Fejét lehajtotta, majd vissza és egy nagyot mosolygott.
-Végre egy jót bulizni és elfelejteni mindent? Mért is ne?-válaszoltam, majd a szobámba indultam, hogy összekészülődjek. Gyorsan még kitakarítottam a szobámat (letörölgettem a port, kiszellőztettem), majd a szekrényembe kezdtem el turkálni. Végül egy sárga szoknyát választottam egy fehér pánt nélküli felsővel, és egy fehér magas sarkú cipővel. Mikor készen voltam, lementem a nappaliba, ahol Harry már várt rám.
-Indulhatunk? Kérdezte, majd bólintottam. Elköszöntünk a fiúktól és kiléptünk az ajtón végül elindultunk. Egy perc néma hallgatás után megtörtem a csendet.
-Harry én ezt nem tudom megcsinálni. Mindenki ismerni fog téged, és a rajongókkal leszel. És nekem a bátyám pedig fekszik a kórházban. Megfordultam és visszafelé mentem volna, de Harry megfogta a kezem és visszahúzott.
-Kérlek, Emma. Most zárj ki mindent, és ne foglalkozz semmivel. Pont, mint én, Ne foglalkozz azzal, hogy ott lesznek a rajongók. Nem érdekel. Én szeretnék még jobban javítani a kapcsoltunkon, hogy igazi barátok- megköszörülte a torkát, szinte a sírás fojtogatta- lehessünk. 
Érzetem, hogy most vele kell mennem. Miután tovább mentünk, és megérkeztünk a Docklands nevű klubba, leültünk egy asztalhoz.
A hangos zene miatt alig értettük egymás szavát. Mikor Harry bólintott, értettem, hogy táncolni hív, ezért felálltam, megfogta a kezem, kicsit arrébb mentünk és elkezdtünk táncolni. Fél óra múlva kicsit már fáradtunk és Harry közelebb jött hozzám, majd mondta, hogy hoz valami inni, menjek és üljek le. Mikor elindultam, egy kéz nyúlt utánam, megragadott és húzott magával. Nem tudtam mit csinálni, alig láttam valamit. Egy ijesztően rossz állapotban lévő helységben találtam magam, majd láttam, hogy aki eddig cibált, nem más egy egész helyes, de nem túl józan fiú. A falnak szorított, elkezdte csókolgatni a nyakam. Ijedtségemben egész testem remegett.
-Harry!-ordítottam ahogy csak bírtam, majd megrúgtam az előttem álló, agresszív férfit, de senki nem jött. Már mikor durvulni kezdett a helyzet, Harry bejött az ajtón, leütötte a fiút, és kirohantunk az utcára.

Harry átölelt, én pedig csak sírtam. Ha ő nincs, ki tudja mit csináltak volna velem. 
-Köszönöm.-mondtam Harrynak, és ő letörölte a könnyeimet. Megfogta a kezem, és elindultunk a park felé. Hosszú volt a séta, de egyáltalán nem bántam. Talán újra tudok bízni benne. De lehet, hogy még mindig korai lenne… bármi is köztünk. Leültünk egy padra és hosszú időn át csak ültünk egymás mellett, szó nélkül.
-Emma nagyon megijedtem, mikor eltűntél. Mindent átkutattam, fogalmam sem volt, hogy merre vagy.
Felálltunk, majd felmentünk a kis hegyre, ahol nagyon szívesen voltunk mindig kettesben. Leültünk és London utcáit fürkészve nagyon elment az idő.
-Két perc múlva pont éjfél van.-mondta Harry, majd feltápászkodott, én is felálltam. Egymás előtt álltunk, míg éjfél nem lett. Csak álltunk, és Harry törte meg a csendet. 
-Kívántam-mondta majd egyre közelebb jött. Derekamat átkarolta, karomat körbefontam a nyakán, fejemet megbiccentettem.
-Harry, ne!-nyögtem, de nem tudtam ellenállni. És megcsókolt. Újra érezhettem, és mindennél jobb volt. A keze, ami a derekamon volt, és az ajka az enyémen, amely annyira édesen csókolt még mindig. Egy csók volt, mégis örökkévalóságnak tűnt, egy csodaszép álom keretein belül.

Haza indultunk, majd mikor már alig bírtam menni a cipőmben, Harry felkapott a hátára és hazáig cipelt. Hazaértünk, felosontunk a szobámba, és levetettük magunkat az ágyamra.

Harry szemszöge

-Ne haragudj Harry!-mondta Emma, akin látszott, hogy próbál mentegetőzni, de nem tudtam, hogy miért. Mikor látta rajtam, hogy nem értem a dolgot, tovább folytatta.
-Tudom, hogy csak barátok vagyunk. És nem lett volna szabad hagynom, hogy megcsókolj. Szóval ne haragudj! 
Mikor kimondta, nagyon meglepődtem, hiszen tudtam, hogy ő is pont úgy élvezte azt a csókot, mint én.
-Emma-tudtam, hogy nem tudom magamban tartani tovább a dolgot.-én nem csak a haverod, vagy a legjobb barátok szeretnék lenni. Én egy életen át veled akarok lenni!