1.rész

Már vagy fél órája csak várok.
Azon tűnődöm, vajon Zaynnek a banda, vagy mi vagyunk a fontosabbak.
Megígérte, hogy a nyár nagy részét itthon fogja tölteni, és még ma haza jön.

Amúgy Emma Rose Malik vagyok. 
Igen... Malik. Zayn Malik testvére.
Londonban lakok a családommal. Nyugodt környéken, általában nincs semmi nyüzsi.
Idén vagyok harmadikos a Naim Dangoor Westminster Academy-ben. Hiába, hogy az osztály egyik legjobb tanulója címet én viselem, cseppet sem vagyok a tanárok kedvence.
Rengeteg haverom van. De barátom, olyan igazi, csak kettő. Hilary és Adam. 

A bátyámnak az X Faktor óta fenekestül felborult az élete. Minden nap interjúk, forgatás, fellépések. Természetesen rám és a családomra alig marad ideje. 

-Emma! Megjött Zayn. Gyere gyorsan le!-szólt anyu.

Végre, amire egész héten várok, hogy találkozhassak rég nem látott testvéremmel, eljött. Lélegzet visszafojtva lefutottam a lépcsőn, és Zayn karjaiba vetettem magam.

-Emma! Annyira jó téged látni-mondta Zayn, arcán egy rossz fiús mosollyal.-Ne haragudjatok, hogy késtem, de a fiúk feltartottak. Kicsit tovább tartott a próbánk, mint ahogy terveztük.

Mikor bepakoltuk Zayn csomagjait a szobájába, leültünk a nappaliba beszélgetni. Anyuék nagy örömmel bejelentették, hogy a következő hónapban nem lesznek itthon, mert úgy gondolják, a nyárból nekik is kijár annyi, hogy Zaynt és engem itthon hagyjanak. 
-Szóval egy teljes hónap? Itthon hagytok egy teljes hónapra?-kérdeztem izgatottan, és reméltem, hogy a válasz egy határozott "igen" lesz. 
-Úgy ahogy mondod!-hangzott apu szájából. 
-És mégis mikor indultok?- kérdezősködtem tovább.
El sem mertem hinni, hogy anyuék már érettnek tartanak annyira, hogy ne kelljen velük mennem nyaralni, és múzeumokat vagy templomokat nézegetni a szabadidőmben.
-A gépünk ma este indul. 
Mikor kimondta ezt a mondatot, tudtam, hogy egy szabad és határtalan jó nyárnak nézek elébe.

***

Miután elbúcsúztunk anyuéktól, Zaynnel beültünk a tv elé egy nagy tál popcornnal és beszélgetni kezdtünk. 
-Na, húgi. Mi a helyzet a pasikkal?-egy kis gúnyos lejtést éreztem a hangsúlyában. 
-Zayn hagyj már békén! Semmi nincs, semmilyen pasival-majd hozzávágtam a kanapéról az egyik párnát, hogy éreztessem vele, a témát hanyagoljuk.
-De Emma… azt hittem harmadikos gimnazistaként ez egyáltalán nem meglepő kérdés.
Szememet lesütöttem, és nem válaszoltam. Egyszer voltam igazán szerelmes. De érzéseim nem voltak viszonozva. És egy nagy csalódás lett belőle. Azóta valahogy nem merek egy pasival még csak flörtölni sem. 
-Hozok még kukoricát-felemeltem a tálat Zayn kezéből és a konyha felé vettem az irányt.
-Várj, Emma. Mit szólnál hozzá, ha a fiúk, amíg anyuék nyaralnak, itt töltenék nálunk a szabadidőjüket? 
Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Eldobtam a tálat majd Zayn ölébe vetettem magam, és jó szorosan megöleltem.
-Zayn! Ez lenne életem legjobb nyara. 
Éreztem, hogy jól esett neki, hogy ilyen örömmel fogadtam a hírt. 
-Rendben! Akkor holnap már jönnének is, ha nem probléma! Egy kis pihenés nekünk is kijár.
Rám kacsintott és a szobája felé vette az irányt.

Még elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem aludni. Nem hiszem el, hogy holnap találkozok Liammel, Niallel, Louisval és nem mellesleg Harryvel. Lehet, hogy furcsa, de még tényleg nem ismerem őket.
Érzem, hogy a nyár még sok meglepetést tartogat számomra.