Niall szemszöge Összebújva aludtunk el a kanapén, majd a vezetékes telefon csörgése zavart meg minket. -Várj, majd én felveszem-suttogtam Réka fülébe, egy puszit nyomtam az arcára és a telefonhoz siettem. -Niall Horan-ásítottam bele a nevemet a kagylóba. -A rendőrség. Emma Rose Malik késeléses ügyéről van szó. Meglepődöttségemben egy szó sem jött ki a számon percekig. -Hahó, uram. Itt van? -Öhm... -Szóval arról van szó, hogy utasítást kaptunk arról, hogy abból a házból bárki átveheti az információt, ha jutottunk valamire. Tudom, hogy késő van, de ide kéne jönnie. -Ott leszek-válaszoltam, azzal lecsaptam a készüléket. Értetlenül álltam a történések előtt. Tudtam, hogy ez megint szétszakítja az egész családot. Ha Emmának valami baja lesz, Zayn és Harry olyan szinten a padlóra kerülnek, hogy az a banda sorsát jelentősen befolyásolja. -Réka... -Igen?-kérdezte álmosan, majd felült a kanapén, maga köré tekerte a takarót és mellém sétált. -Be kell mennünk a rendőrségre. -Ugye nem amiatt, hogy nem az apámmal élek?-kérdezte kétségbeesetten, miközben biztonságot nyújtó szemkontaktusomat kereste. -Nem, nem. Teljesen másról van szó. Emmát lekéselték. Felszisszent, kezét a szája elé helyezte, szemei elkerekedtek. -Mi? Hogy micsoda? De mégis hogy? Mi történt? Hol? Mikor? Mi van? Szegény Réka teljesen összezavarodott. -Velem jössz, vagy maradsz?-kérdeztem, miközben megigazítottam magamon a melegítőt. -Jövök-válaszolta, majd felszaladt az emeletre, felvett egy nadrágot és elindultunk. Hűvös volt, séta közben átkaroltuk egymást. Kellemes volt így sétálni, valahogy mégsem tudtam beleélni magam a pillanatba. -Jó estét-léptünk be a kapitányság ajtaján. -Niall? Niall Horan? Magával beszéltem telefonon, ugye? -Igen, de mondja már. Belekezdett a mondandóba, ami legalább fél óra volt. Elmesélt mindent, töviről-hegyire, igazából engem a rizsa nem érdekelt, tudni akartam a pontos okot, helyszínt, tettest, és a 'miért?'-re a választ. Már ha van. -Szóval az elkövető elmenekült a helyszínről, de határnál utol érték a kollégák. Itt a képe-mondta, majd egy papírdarabot helyezett le elém. Nem hittem a szememnek. Egyből felismertem. Adam...
Zayn szemszöge A kínos csendet a telefonom csörgése zavarta meg. A szempárok továbbra is az arcomra tapadtak, szünet nélkül.
Jenna kérdően nézett rám, miután letettem a telefont. Nem rég ismer, de látta, hogy nincs rendben valami. Vettem egy mély levegőt, majd felkaptam a kabátomat. Nem akartam magyarázkodni, nem akartam semmit mondani, nem akartam Jennát itt hagyni egyedül ebben a helyzetben, de életbevágóan fontos kérdésről van szó... nem akartam, hogy tudja bárki is, hogy merre megyek. A testvérem a kórházban fekszik élet-halál között. Akivel együtt nőttünk fel... akiért bármit megtennék.
Kirohantam az ajtón, majd átfutottam az úton, közben egy cigit kotorásztam ki a zsebemből. Az agyamban minden összekavarodott, a szemem előtt a színek elhalványodva mosódtak el. Az egész világ olyannak tűnt, mintha percek választanának el a teljes összeroppanástól. Kimerült voltam, ideges, és féltem. Egész testemet a remegés fogta el, komolyan kezdtem azt hinni, hogy nekem ez már sok. Én ennyi terhet nem bírok el. Utcáról utcára csak rohantam. Nem számított semmi. Sem a sötétség, sem a szitáló köd, sem a hideg. Egy dolog lebegett a szemem előtt: beérni Emmához. Látni őt... tudni, hogy még itt van közöttünk. A kórházhoz érve elnyomtam a cigicsikket az udvaron, ami már az ötödik volt az úton, és berontottam a ajtón. Érdeklődve láttam, hogy a recepciós pultnál senki nincs, ezért amerre a szívem vezetett, arra mentem. Fél óra keresés-kutatás után megtaláltam Harryt.
Önkívületi állapotban sírt és teljesen megrémisztett. Egy szót sem szólt, csak ült és bámulta az ablakot. Komolyan megijedtem. -Harry?!-suttogtam, miközben leültem mellé a székre. Rám nézett, olyan volt mintha szégyellné könnyeit. -Mond már, mi történt? -Zayn...-megremegett a szempillája, majd újra egy könnycsepp hagyta el a szemét. -HARRY!-szinte ordítottam már. Nem akartam. Tényleg nem akartam vele kiabálni. De a fáradtság és a kétségbeesés túltett a szabad akaratomon. Harry nyelt egy nagyot, majd elővett egy zsepit és letörölte a könnyeit. Vett egy nagy levegőt, majd hátradőlt a széken. -Harry, könyörgöm neked, mondj valamit-próbáltam kedvesen közeledni felé. -Emmát lekéselték-válaszolta, miközben rám nézett. Bűntudatot láttam a szemében. -Zayn erről csak én tehetek. Nem vigyáztam rá eléggé. Mindent tönkreteszek. -Ne hibáztasd magad, könyörgöm-válaszoltam, aztán eszembe jutott egy sokkal fontosabb dolog Harry önsajnáltatásánál. -És Emma? Hol van? Hogy van? Látni akarom-hadartam gyorsan a szavakat egymás után, felpattantam a székről és indultam volna, mikor Harry köhintett egyet, jelezve, hogy forduljak vissza. -Mi az? Harry újra a könnyeivel küszködött, aztán megint kitört belőle. Hangosan sírt. Bármely férfit meghazudtoló őszinteséggel. Újra remegés kerített a hatalmába, aztán rázott a hideg. Harry küszködését/hogy akár egy szót is ki tudjon ejteni/ láttán könnycseppek kúsztak a szemembe. -Harry az Isten szerelmére bökj már ki valamit-türelmetlenkedtem tarkómhoz kapva. -Itt már nem találod meg Emmát...
Pontosan fogalmam sem volt, hogy miről beszél. Összeráncoltam szemöldökömet. Képtelenség, hogy meghalt...
Bocsánat, hogy ilyen rövidke lett, megpróbálom a következőt hosszabbra írni. Puszi:Dalmii xx
Niall szemszöge Egy nap alatt sikerült magamat többé-kevésbé összeszedni. Tudom, hogy mindent elrontottam, de Rékának akkor sem volt igaza. Egy hibás soha nincs. A tévé előtt ültem, és éppen valami akciófilm szerűséget néztem, közben fagyit tömtem magamba... és gondolkoztam. Már mindenki alszik, Zayn elment itthonról és Harry sincs itthon. Halk kopogásra lettem figyelmes. Feltápászkodtam, majd az ajtó felé sétáltam és lenyomva a kilincset megláttam Rékát, ahogy bőrig ázva sír az ajtó előtt. Sminkje teljesen lefolyva, arca kipirosodva. Rémültem bámultam rá. -Te meg mit keresel itt? -Bejöhetek? -Gyere-válaszoltam, majd kinyitottam az ajtót. Ahogy beljebb lépett, egyből a karjaimba vetette magát. -Kérlek soha többet ne hagyd, hogy találkozzak az apámmal. -De mi történt?-kérdeztem. Már majdnem elkezdett mesélni, de arra jutottam, hogy jobb ha lenyugszik és átöltözik. A kezébe nyomtam egy meleg pulcsit, elment zuhanyozni, közben én csináltam két pohár forró csokit, majd leültünk a kanapéra. -Szóval a házunk olyan mint egy trágyadomb, apám matt részeg folyamatosan. Elviselhetetlen az egész. -Mi az a kezeden?-szúrtam ki egy hatalmas sebet. -Ez még semmiség ahhoz képest, ami a hátamon van-mondta, miközben szemöldökét felhúzta. Pár perc síri csend állt be. -Szeretném jóvá tenni-mondtam. Réka mosolyra húzta a száját. -Szeretném, ha jóvá tennéd.
Emma szemszöge Csipogó gépek, iszonyú fejfájás, hasító érzés a gyomromba...
-Emma-hallottam egy elhaló hangot, majd valaki megfogta a kezem. Lassan kinyitottam a szemem, de vissza is csuktam, mivel az éles fény kínzó volt. -Harry?-suttogtam halkan, majd hunyorgatni kezdtem. -Igen, én vagyok. Minden rendben lesz-mondta, majd éreztem könnycseppjének lecsordulását, ami a kezemen ért célba. -Mért sírsz Harry? Hiszen éppen most mondtad, hogy minden rendben lesz. -Emma. Az orvosok nem adtak sok esélyt arra, hogy felépülj. Arra sem, hogy megéled a holnapot. Remegés fogott el. Az egész életem újra lepörgött előttem. Mereven bámulni kezdtem a fehér plafont, közben hallottam Harry szipogását. Eszembe jutott az ovis ballagás, a szülinapi bulik, mikor találkoztam Harryvel, az első csókunk. Hogy mennyire fájt mikor elment, és mennyire jó volt mikor visszajött. A közös helyünk, a betegségem. Adam, és Hilary halála. Ha meg kell halnom, legalább úgy halok meg, hogy tudom: mindent megtettem, amit meg tudtam tenni. -Harry ne sírj. Ha így kell lennie, akkor így is lesz-válaszoltam.-Életemben soha nem volt olyan dolog, amiben 100 százalékig biztos voltam. Csak egy. Az, hogy úgy szeretnék meghalni, hogy tudom, még szeretsz. -Könyörgöm, Emma. Ne beszélj már ilyeneket mert nem tudom mit csinálok magammal. Nem akarlak elveszíteni. Nagyon-nagyon szeretlek. Te vagy a jövőm. Tudom... érted? Nekünk együtt kell majd meghalnunk, 80 évesen, egymás kezét fogva-válaszolta, majd kifújta az orrát, és vérvörös szemeivel rám nézett. -Fáj...-suttogtam elhaló hangon. -A fájdalom csillapító nemsokára hatni fog. Csak bírd ki. -Nem akarlak itt hagyni-tört ki belőlem, majd sírni kezdtem. Erőtlenül megpróbáltam felemelni a kezemet, de nem sikerült. Pislogni is nehezemre esett. -Emma, ha... -Nem, Harry. Ne merj olyanokat kitalálni, hogy utánam jönnél és hasonlók. Mert megy tovább az élet, nélkülem. -Úgy beszélsz, mintha meg akarnál halni, de Emma nem fogod feladni! Mély hallgatásban törtünk ki, és percekig csak a zokogásunk hangja töltötte be a helyet. -Kérhetek valamit, Harry? -Bármit. -Csókolj meg. Harry letörölte a könnycseppjeit, majd teljesítette kérésemet. Csókja tele volt érzésse, és szenvedéllyel. -Szeretlek-suttogtam.
Enyhült a fájdalom, halkultak a gépek csipogó hangjai, elhomályosult a világ és Harry arca is. Egy egyenes, sípoló hangot hallottam, aztán Harry kétségbeesett ordibálását, majd elsötétült minden.
15 hozzászólás és tetszik/nem tetszik értékelés, és új rész!:) puszi: Dalmii xx
Sziasztok! Most írok pár sort, mivel régen tartottam beszámolót. Szóval, szó volt ugye arról, hogy 100 résznél abbahagyom a blogot. Nos, ezt én már eldöntöttem, hogy mi is lesz, azért majd a 100. résznél kiderül!:) Folyamatosan kapok díjakat, nagyon köszönöm, hogy gondoltok rám, de lényegében nem tudom összeszedni őket, ezért nem kerülnek ki az oldalra. Folyamatosan szerkesztgetem a blogot, próbálom minél színesebben leírni az eseményeket. Remélem, hogy aki eddig olvasta, nem hagyta/hagyja csak úgy abba az olvasást. Az új olvasóknak csak annyit, hogy remélem tetszik és köszönöm, hogy elolvastátok. Rengeteg olyan levelet és hozzászólást kaptam, hogy van olyan ember, aki az egészet pár óra alatt elolvasta. Annyira jól esik, komolyan! Köszönöm!:) Nagyon haladunk a látogatottsággal is, komolyan el se hiszem, hogy már ennyien megnéztétek a blogot, például tegnap több mint 500 ember járt itt, persze úgy, hogy új részt sem hoztam.:) Már átléptük az 1500 hozzászólást is, fantasztikus, komolyan! Nagyon köszönök mindent, szeretlek titeket, most pedig jöjjön az új rész!:)
Zayn szemszöge Felmentem az emeletre és magamra zárta a szobám ajtaját. A képet gondosan elhelyeztem az éjjeliszekrényem fiókjába, és mivel már estefelé járt az idő,jobbnak láttam, ha elkezdek készülődni. Elmentem lezuhanyozni, ami végül elég sokáig tartott, mivel imádok a zuhany alatt énekelgetni. Egy óra pancsikálás után, mikor már a bőröm teljesen szétázott, jobbnak láttam, ha visszamegyek a szobámba.
Felkapcsoltam a villanyt, majd a szekrényemhez léptem és elkezdtem válogatni a ruhák között. Fél óra küszködés után végül egy farmert választottam ki egy egyszerű kockás inggel, ami alá egy fehér pólót vettem fel. Mivel kint elég hideg idő van, jobbnak láttam, ha megszárítom a hajamat is. A cigimet és egy gyújtót a zsebembe csúsztattam, a telefonomat a kezembe véve lassan lesétáltam a konyhába, ahol Liam, Danielle, Louis és Eleanor ültek, és beszélgettek egy vacsora közepette. -Hová tartasz?-érdeklődött Liam. -Csak átugrok egy haverhoz-mondtam, miközben egy almát vettem a kezembe és nekitámaszkodtam a pultnak. -Egy haverhoz? Azért vagy ennyire kicsípve, mi?-kérdezte szemöldökét felhúzva Louis, majd mindenki nevetni kezdett, egy halványt mosolyt húztam a számra én is. -Csajozunk, csajozunk-folytatta mondanivalóját Lou, majd mellém sétált és hatalmas vigyort húzott a szájára. Kezdett idegesíteni mert így állt körülbelül 5 percen keresztül. -Danielle mi van a lábaddal?-kérdeztem, mikor séta gyanánt felállt és a végeredmény sántikálás lett, az is Liam segítségével. -Holnap megyek orvoshoz-mosolygott. -De mit csináltál? -Lényegtelen-vágta rá Liam mosolyogva, majd egy 'Jó éjt' után mindketten eltűntek. -Azt hiszem mi is megyünk aludni-mondta El, majd felállt, a mosogatóba tette a tányérokat, és megfogta Louis kezét, azonban ő még odaszaladt hozzám és a fülemhez közelítve suttogni kezdett. -Azért csak óvatosan. És védekezzetek-röhögött, majd egy kacsintás után felmentek az emeletre. Az arcom elég érdekes mimikát mutatott, de a reakcióm csak ennyi volt Lou mondandója után. Teljesen egyedül maradtam, gondoltam fél órára még leülök a tv elé és megnézek valami érdekfeszítő tudományos műsort. Ahogy kapcsolgattam a csatornák között, az egyiken éppen valami híradó ment. "A város gettós részén megkéseltek egy lányt. A sérülései súlyosak, a rendőrség nyomozást indított." Egyből az jutott az eszembe, hogy mi van, ha Jenna az?! Nyeltem egy nagyot, majd lekapcsoltam a tv-t és kirohantam az ajtón. Miközben rohantam, lépteim gyorsultak, szívem egyre hevesebben dobogott, szinte már a torkomban. Eszembe jutott, hogy lehet, hogy tanácsosabb lenne először felhívni Jennát, ezért elővettem a telefonomat, majd mikor felvette és közölte, hogy jól van, egy nagy kő esett le a szívemről. A bejutás a házba azonban nem egy egyszerű dolog. Jenna tudatta velem, hogy bemehetek az ajtón, de nagyon halknak és óvatosnak kell lennünk. Mikor felértem a szobája elé-csak következtetni tudtam, hogy jó helyen vagyok, hiszen az ajtón egy "J" volt-kopogtam, majd kinyitotta az ajtót. -Szia-mosolygott, majd megölelt. Szorosan magamhoz szorítottam és beszippantottam édes illatát. Kifejezetten jól esett. Egy hangulatos kis szoba fogadott, sokkal meghittebb, mint azt gondoltam volna.
Leültünk az ágyra, Jenna törökülésben, míg nekem az egyik lábam a földön volt, a másik behajlítva az ágyon, és kezemen támaszkodtam. -Szóval...?-kérdeztem, miközben Jenna tekintetével találkoztam. -Szóval az a helyzet, hogy a szüleim eltiltottak mindentől. És...-folytatta, közben szemeit lehunyta-konkrétan tőled is. -MI? MÉRT? -Mert azt hiszik, hogy te tettél ilyenné. Fogalmuk sincs semmiről, esély nincs, hogy megmagyarázzam mi történt. -De... -Sajnálom Zayn. -És akkor mi lesz? Ne találkozzunk többet? -Ezt szeretnéd? -Én egyet szeretnék, de ahhoz nem kellenek szavak. Jenna elmosolyodott, majd újra lehajtotta a fejét. Egy pillanatra mintha megállt volna az idő. Mintha semmi és senki nem létezne kettőnkön kívül. Mintha minden eltűnt volna... A távolság kezdett megszűnni közöttünk, beletúrt a hajamba, mire én hátrasimítottam kilógó hajszálait, és becsuktam szemeimet, majd ő is ugyan így tett. Először csak beleharapott az alsó ajkamba, majd jobb kezét a nyakamra rakta és megcsókoltam. Csókunk hevesebb lett, Jenna a lábait a derekam köré fonta, kezeimet a csípőjére csúsztattam. Azt hittem Hilary után soha többet nem fogok még csak egy ölelést adni se. Nem így lett. Levegőhiány esetén se szakadtunk el egymástól... sőt. Mindketten egyre jobban élveztük a helyzetet...
-JENNA?! MÉGIS MI EZ?-szétrebbentünk, majd az apja-gondolom én- dühös tekintete szegeződött rám.
Harry szemszöge Egész nap csak sétálok és keresem Emmát. Fogalmam sincs, hogy merre lehet. Többször megfordult a fejemben, hogy mi van, ha valami baja esett. Mintha érezném... Nagy tömeget láttam a szemközti utcában, minden közlekedési szabályt megszegve futottam át az út egyik feléről a másikra. A lábaim már teljesen szét fagytak az ujjaimmal együtt. Aztán a szívem hevesen kezdett el dobogni. Megpróbáltam betürközni a tömegbe, amikor megláttam, hogy egy lány fekszik a földön, körülötte egy vértócsa. Senki még csak meg sem próbált segíteni... És én valamiért éreztem, hogy kötelességem lenne segíteni, azért furakodni kezdtem. Sikerrel. A test mellé térdeltem, majd fejét felém fordítottam... és a földre zuhantam, miközben arcomon egy könnycsepp folyt le.
Megtaláltam...
15 hozzászólás és Tetszik/Nem tetszik értékelés után új rész! Puszi:Dalmii xx http://ask.fm/vargadalma - itt pedig kérdezzetek nyugodtan, bármit, akár a blogról, akár rólam, megköszönném.:)
Niall szemszöge -Tudod, hogy nem bírnám nélküled...-mondtam, majd felálltam, és Réka mögé lépve megpróbáltam átkarolni. -Menj már innen, kérlek-válaszolta sírva, majd tovább pakolászott. -Nem hagyhatsz itt, Réka. Mind a ketten hibásak voltunk, nem csak én, és nem csak te. Mind a ketten. Ne csak engem hibáztass már. -Nem csak téged hibáztatlak... magamat is. De TE vagy az, aki kihasználta a helyzetet és nem én. -NEM HASZNÁLTAM KI SEMMILYEN HELYZETET!-próbáltam visszafogottan beszélni, ami jelenlegi lelki állapotomban nem volt a legegyszerűbb feladat. -Velem te ne ordítozz-válaszolta Réka felém fordulva, arcán könnycseppek folytak le. -De én szeretlek-mentem oda hozzá, kezemet arcán végigsimítva. -Ezt mondtad már. De én valamiért nem tudok neked hinni-majd levette kezemet az arcáról és visszatérdelt a bőröndje mellé, majd a cipzárt lassan behúzta rajta. -És mégis hová mennél?-kérdeztem, miközben végigmértem Rékát, ahogy felveszi a kabátját, majd haját kontyba köti. -Apámhoz-válaszolta lemerevedett arccal. Szempillái megrebbentek, ijedtség futott végig egész testén. -Nem engedlek oda-ingattam meg a fejemet. -Nincs más választásod. Niall Horan, örülök, hogy megismertelek-nyújtotta a kezét, majd egy kézfogás után kisétált az ajtón.
Nem... nem kellett volna hagynom, hogy elmenjen. Ki tudja mit fog csinálni vele az elmebeteg apja... Talán még utána mehetek... de teljesen felesleges lenne. Talán végleg elveszítettem? Jogos, hogy nem kellett volna annyit innom, illetve innunk.
Hátradőltem az ágyon, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy könnyezem. A szívem rettentő gyorsan kalapált, az agyam filmszalagként tekerte át a Rékával töltött idő pillanatait. Nem akarom őt elveszíteni...
Zayn szemszöge A szokásos délutáni filmnézésem után csináltam magamnak egy forró teát, majd leültem a konyhaasztalhoz, és a bézs színű falat kezdtem el nézni, közben nosztalgiáztam. Megint eszembe jutott Hilary, és az, hogy mennyire hiányzik nekem. Hiányzik a csókja, az illata, a nevetése, a mosolya és egyszerűen az, hogy itt volt mindig mellettem. Pótolhatatlan. Ezt az érzést csak az tudja átérezni, aki már elvesztett valakit, aki fontos volt számára. A jövőnket tervezgettük a csillagokat nézve, shaket ittunk és nevettünk, futkároztunk és csikiztük egymást mint a gyerekek. Soha többet nem lesz ilyen. De még csak hasonló sem. Jobb, ha inkább felmegyek a szobámba.
Ahogy elsétáltam az ajtó előtt, valami megütötte a szememet. Egy kép volt... odasétáltam, majd felemeltem. Jenna volt rajta. Felmerült bennem a kérdés, hogy egy ilyen kép hogyan került hozzánk, ide a házba? Egy egyszerű véletlen folytán megfordítottam a képet... a hátulján a következő szöveg állt: "Ha szeretnél többet tudni, gyere át hozzám. De csak éjfél után. Anyuék körülbelül akkor már alszanak..:)"
Leültem a kanapéra... motoszkált az a lehetőség, hogy nem megyek el hozzá. Hiszen minek? Úgyis mindig leráz. De eszembe jutott, hogy milyen titokzatos is ez a lány, és pont ez az, ami tetszik benne. Ezért el fogok menni és meg fogunk mindent beszélni... kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.
Harry szemszöge Próbáltam lenyugodni, és végiggondolni, hogy Emma vajon most merre lehet. Fogalmam sem volt, hogy merre induljak, hová menjek. Elmentem a szokásos helyünkre, minden bokrot alaposan átvizsgáltam. A kórházba is bementem, hátha itt van, hátha történt vele valami. Igazából nem tudom, hogy az a jobb ha itt találom, vagy az, ha itt sincs. Rettentően hideg idő volt már, pedig még csak délután 2. Arcomat teljesen kifújta már a szél, az orrom piros volt, és a kezeim teljesen lefagytak a kabát zsebébe dugva is.
Végül újra a bárban kötöttem ki, ahol a sárgaföldig ittuk magunkat tegnap. -Jó napot-fordultam oda a pultoshoz, majd leültem a székre. -Heló. Miben segíthetek? -Nem látott egy 18 éves, 170 cm, hosszú barna hajú lányt mostanában errefelé? -De. itt volt körülbelül fél 7ig aztán lelépett. De fogalmam sincs, hogy merre ment. Egy 'köszönöm'-öt hadartam el, majd kirohantam az ajtón. Mintha egy hídon mennék aminek soha nincs vége... köd van előttem, amitől semmit sem látok...
A kétségbeesés újra teljes...
Harry szemszöge Mi a szar? Hogy kerültem haza? Mennyi az idő? Hol van Emma? Miért fáj ennyire a fejem?
Ezekkel a gondolatokkal ébredtem, majd miután felkeltem az ágyból, megpróbáltam lebotorkálni a lépcsőn. -Heló-nyöszörögtem a konyhában ülő embereknek, konkrétan Liamnek, Daniellenek, Louisnak és Eleanornak. Elővettem a konyhaszekrényből egy poharat, majd töltöttem magamnak egy csésze kávét. Talán majd segít. -Szia Harry, látom nem vagy túl jól-jegyezte meg nevetve Liam. -Viccelsz? Soha jobban-válaszoltam, majd egy mosolyt próbáltam erőltetni a számra. -Emma?-kérdezte El, majd döbbenten nézett rám. -Nem láttátok még ma? -Nem, azért kérdeztem, hogy esetleg te nem láttad-e?! Kikerekedett szemekkel bámultam rájuk, majd letettem a csészét és felrohantam a szobába. Felvettem egy farmert és egy pólót, majd végigszaladtam a házon. Liam és Danielle szobája: nincs. Eleanor és Louis szobája: nincs. Zayn szobája: nincs. Niall és Réka szobája: nincs. Fürdő: nincs. Konyha: nincs. Nappali: nincs. Pince: nincs. -EMMA!-ordítoztam. Fogalmam sem volt kétségbeesésemben, hogy mit kéne tennem, hol kéne most őt keresnem...
Zayn szemszöge Jó... kivételesen a tegnap este többségére emlékszem. De az, hogy Jenna miért lépett le, az nem tiszta, ezért gondoltam felhívom őt.
Kicsöng... -Haló? -Szia Jenna, Zayn vagyok. -Oh, szia. -Gondoltam felhívlak. Miújság?-kérdeztem, miközben hátradőltem az ágyamon. -Nem kéne beszélnünk... -Miért is? -Mert. -Ha nem mondod el, nem megyek vele sokra. -Zayn... kérlek hagyj békén-válaszolta, mire én már csak a vonal túlsó végén a hangot hallottam, ami jelezte, hogy ő letette a telefont. Most én tettem valamit tegnap este? Vagy csak megint rájött a haragudhatnék? Ez a legrosszabb érzés... Mikor reményt ad, aztán tök hidegen elutasít...
Jenna szemszöge Fáj... de tudom, hogy így lesz a lehető legjobb. Nem akarok innen elköltözni, most pedig, hogy a szüleim rájöttek mindenre, körülbelül örök szobafogságot kaptam. Délelőtt van, ideje elindulnom táncpróbára. Gyorsan a szekrényemhez szaladtam, majd elkezdtem válogatni.
Ez tökéletes lesz. Gyorsan felkapkodtam magamra a ruhadarabokat, az összekészített edzőcuccom a vállamra kaptam, majd mikor fordultam volna ki a szobámból, belepillantottam a tükörbe. Közelebb mentem, és egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából. Jenna te nem ilyen vagy... szegény Zaynnek esélyt sem adtál, hogy megtudja, mi történt.
Egy képet szedtem le a parafatáblámról, majd előkaptam egy filcet és miután pár betűt ráfirkantottam, a kabátom zsebébe dugva elindultam az edzésre. Anyámék megtiltották, hogy gyalog járjak, de elmentek itthonról, szóval ez az ő hibájuk.
Direkt Zaynék háza felé vettem az irányt, majd gyorsan az ajtóhoz lopóztam, és a képet becsúsztattam az ajtó alatt. Remélem észreveszi. Aztán amilyen gyorsan odamentem, olyan gyorsan el is jöttem, és folytattam utamat a táncterem felé.
Niall szemszöge A tegnap este kész káosz... alig emlékszem valamire. Nem vagyok az a nagy iszákos srác, tényleg nem kellett volna ennyit inni, és hagyni, hogy Réka ennyit igyon. Szegény totálisan kivan. Még nem ébredt fel, ezért gondoltam kedveskedek neki. Nem rendelkezem nagy főzőtudománnyal, de úgy döntöttem, hogy készítek neki egy kis reggelit... másnaposságra.
-Szia-léptem be az ajtón mosolyogva. -Jó reggelt. Jézusom, mért fáj ennyire a fejem? -Szép esténk volt-jegyeztem meg, majd letettem elé a reggelit. -Nekem csináltad?-kérdezte meglepődött arccal. -Igen. -Köszönöm, aranyos vagy-válaszolta, majd egy puszit nyomott az arcomra. -De Niall. Mi történt tegnap este? -Semmire nem emlékszel? -Egyáltalán semmire. -Uh, basszus. Tudtam, hogy akkor tényleg SEMMIRE nem emlékszik. Vettem egy nagy lélegzetet és elkezdtem mesélni... -Szóval, elmentünk bulizni. És rendeltünk italt. Nem tudom mi volt, te választottad, de nagyon kiütött minket. Aztán arra emlékszem, hogy a wc-ben csókolózunk, aztán pedig...-megvakartam a tarkómat, majd megkapartam a torkom és Réka szemei nagyon kikerekedtek. -ÉS? -És... -Ugye nem? -De... Réka kétségbeesett arcával találkoztam, aztán egy könnycsepp folyt le az arcán. -Valami baj van, édes?-kérdeztem, miközben megpróbáltam megölelni, ő azonban ellökött magától. -Baj van-e? Te ezt most komolyan kérdezed? Niall... tudtam, hogy csak ki fogsz használni-mondta, majd kimászott az ágyból, és elkezdte összepakolni a bőröndjébe a ruháit. -Te meg mit csinálsz? -Jól tudtad, hogy nekem te vagy az első fiú az életemben. Pontosan jól tudtad-közben könnyei egyre csak gyűltek. -De... -Nem kell itt magyarázkodnod Niall. Neked milyen érzés lenne, ha egy wc-ben vesztenéd el a szüzességed, úgy, hogy nem is emlékszel rá? Egy mocskos rohadt aljas dög vagy Niall Horan. Tudtam jól, hogy csak egy ilyen alkalomra vársz... -Réka ez nem igaz. Én szeretlek. -Kár, hogy ezzel semmire sem mész... To be Continued 15 hozzászólás és 15 Tetszik/Nem tetszik gomb után új rész!:) btw: a következő rész dupla, 40.000 látogató tiszteletére! puszi: Dalmii xx
Liam szemszöge Ez már azért nekem is sok... Rengetegen vannak, mindenhol részeg emberek, fogalmam sincs, hogy merre vannak a többiek, csak Danielle ül itt mellettem. -Hé, jól vagy?-kérdeztem, mire Danielle felállt, megfogta a kezemet és megpróbált kirángatni a tömegből. Végül sikeresen kijutottunk. -Tökéletesen érzem magam Liam-nevetett. Utálom, ha Danielle részeg. Egyszerűen olyan mint egy kisgyerek. -Basszus. Ez csodás. -Mért nem tudsz ellazulni, szivi? -Hiába magyaráznám, úgysem értenéd meg. Most pedig hazamegyünk szépen. -Nem!-rántotta ki egy egyszerű mozdulattal kezét szorító markom közül, és elesett. Először egész vicces látványt nyújtott, aztán mikor nem tudott felállni, tudtam, hogy nem kicsi a baj. -Fáj valahol? -A combom. -Lábra bírsz állni?-kérdeztem, de a választ szinte meg sem vártam, felkaptam az ölembe és elindultunk. -Tegyél le!-hisztizett és kapálódzott össze-vissza, azonban nekem csak egy célom volt: hazajutni épségben. -Hiába kapálódzol, nem foglak letenni. Pár perc után feladta a harcot, majd egészen lenyugodott.
-Na itthon is vagyunk-mondtam, mikor letettem Daniellet a kanapéra és leültem mellé. -Fáj valahol? Nem kicsit estél-sütöttem le a szememet, majd elkezdtem nézegetni lila foltjait. -A combom rohadtul-válaszolta, majd hátradőlt a kanapén és becsukta a szemét. Hihetetlen lelkiismeret furdalás tört rám látva szenvedését. Én nem vigyáztam rá. Én vagyok az, akinek vigyáznia kellett volna rá. -Sajnálom-folytattam.-Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam rád vigyázni.-majd megöleltem. -Holnap elmegyünk orvoshoz, csak nincsen nagy baj. -Rendben-válaszoltam, majd elengedtem Daniellet. -És a többiek? Félek, hogy mi van velük. Rettenet az a hely. Csak lesütöttem a szemem, majd miután Danielle nem tudott lábra állni, felkaptam, bevittem a fürdőbe, majd egy közös fürdőzés után jobbnak láttuk, ha elmegyünk aludni. Közben folyton azon gondolkodtam, hogy mi van a srácokkal. Rettentően félek... nem kellett volna őket csak úgy ott hagyni. Ha valami történik velük, én soha nem bocsájtok meg magamnak.
Zayn szemszöge Már nem tudom hányadik felesnél tartok, de nem is érdekel. Romokban az életem. -Még egyet kérek-mondtam a pultosnak, lecsaptam elé a poharat, amit éppen a számtól emeltem el, majd ő újra töltött és megittam. -Szóval... haragszol rám?-suttogta valaki a fülembe. Megfordultam és Jenna állt ott. -Úgy tudtam, hogy te vagy az, aki haragszik. -Gondolkodtam. Nem tehetsz róla. -Gyorsan meggondoltad magad. -Ha esetleg baj, akkor nem zavarlak-mondta, és éppen fordult volna meg, mikor utána kaptam. A távolság nagyon kicsi volt köztünk. Ajka az én ajkamat súrolta... majd megfogtam a csípőjénél és még közelebb húztam, nyakára nyomtam egy puszit, majd a fülébe suttogtam: -Menjünk az alagsori folyosóra, majd beszéltünk ott. Itt túl nagy a hangzavar. -Oké-hangzott a válasz, és elindultunk.
Jenna nagyon jól nézett ki, szememet nem tudtam róla levenni. Mivel egészen részeg voltam, elképzeltem, hogy milyen lenne ha megkapnám ma estére ezt a lányt. Nem, nem, nem Zayn. Ki kell verned ezt a gondolatot a fejedből.
Egy rövid koptatott farmert viselt, egy fekete toppal, rózsaszín kabáttal. Az összeállítást nyakláncokkal díszítette.
Jenna ruhája
-Megérkeztünk, mit szeretnél tudni? -Mi ez a hirtelen megbocsájtás? -Igazából nem is tudom mért kaptam fel a vizet. Nem tehetsz róla. -Váó, örülök, hogy így gondolod. -Zayn feltehetek egy kérdést? -Persze. -Most én tetszem neked? -Öhm... -Sajnálom, nem is tudom mért kérdeztem, tök hülye vagyok. -Semmi baj...-mosolyogtam.-Az igazság az, hogy...-éppen meg szerettem volna mondani, hogy tetszik ez a vadóc stílusa, mikor megcsörrent a telefonja. -Bocsi-válaszolta, majd a füléhez emelte a mobilját és 10 perces beszélgetés(amit néha kiabálás váltott fel)után letette, majd bedobta a táskájába. -Sajnálom, mennem kell-válaszolta, megölelt és elviharzott volna, ha nem rántom vissza. -Hé...-még látlak?-suttogtam. -Szeretnél?-kérdezte. -Igen-mosolyogtam. -Akkor mindenképpen-válaszolta, majd egy puszit nyomott a szám szélére.
Jenna szemszöge Anyám hívott, hogy azonnal menjek haza. Nem tudom mért problémázik mindig. -Na?-üvöltöttem,mikor beértem a házba. -Hol a francba jártál kisasszony? Hajnali fél 3 van. -Levegőztem-válaszoltam, miközben ledobtam magam a kanapéra. -Igen? Mi az a kép?-dobta az ölembe a napi újságot. A címlapon voltam, amint Zayn Malikkal a tetőn ülve cigizünk. -Mi az a cigi a kezedbe? És ki az a srác?-üvöltötte apám, közben anyám rosszalló pillantásával találkoztam. -Egy srác, és nem cigizek. -Csak ő adta, mi? -Öhm... -NEM! NEM FOGSZ KIFOGÁSOKAT KERESNI ÉS SOHA TÖBBET NEM MÉSZ GYALOG TÁNCRA! ÉS KILENCRE ITTHON VAGY! -De apu-üvöltöttem a kanapéról felállva, persze hangom még így se ért fel apu fülsüketítő ordításával. -NEM! SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN NEM TALÁLKOZHATSZ AZZAL A SRÁCCAL! HA MEGLÁTLAK TITEKET VALAHA IS EGYÜTT VALAHOL, AZONNAL ELKÖLTÖZÜNK LONDONBÓL, ÉS ESÉLYED NEM LESZ LÁTNI! ... 20 komment és tetszik/nem tetszik gomb után új rész!:) puszi:Dalmii xx
Zayn szemszöge A zenének vége, minden fény lekapcsolódott. -Basszus.-suttogtam, majd a színfalak mögé próbáltam betekintést nyerni. -Mit keres? És ki maga?-kérdezte egy biztonsági őrnek kinéző, magas, középidős férfi. -Jennát keresem, az egyik táncos lány... és Zayn Malik vagyok-hadartam a szavakat egymás után. -Sajnálom de nem mehet be. -Az istenit-válaszoltam, majd két kezemet a tarkómra raktam, és eszembe jutott az ötlet.
Elővettem a pénztárcámat, majd pár papírpénzt kivettem belőle. Azt hiszem körülbelül 500 dollár lehetett... most már értem, hogy az emberek mért mondják, hogy csak szórom a pénzt. A biztonsági őr pár másodperc gondolkozás után beengedett.
Hosszas keresés után rábukkantam Jenna öltözőjére. Nem volt nehéz megtalálni, hiszen egy névtábla jelezte, hogy jó helyen járok. Megigazítottam a hajamat majd feltűnés nélkül bementem. -Zayn?-kérdezte Jenna, majd maga elé kapta a törölközőjét. -Bocsi... -Semmi baj, csak éppen öltöztem volna fel. Nem számítottam vendégre. De várjunk... te mit keresel itt? -Láttalak a színpadon. Jenna te hogy kerülsz ide? -Nem egyértelmű? Táncolok. De Zayn... nem akarok veled beszélni-válaszolt, arcára gúnyos mosoly ült ki. -Mi? -Jól hallottad... -Mit tettem? -Hát tudod... te nem olvasol twitteren soha? Minden velünk van tele. Ahogy ülünk a tetőt. Annyi utálkozó twettet kapok, hogy a fele is sok. Egy nap alatt 200.000 követőm lett. Én ezt nem akarom. Most mindenki azt hiszi, hogy együtt vagyunk, közbe nem is ismerlek. Csak figyeltem őt felhúzott szemöldökkel, majd közelebb mentem hozzá, és vállát megpuszilva suttogtam a fülébe. -Ne mond, hogy meg sem fordult a fejedbe, hogy összejövünk. -Zayn...-mondta, majd ellökött magától.-Árad belőled a piaszag, engedj el. Teljesen részeg vagy. -Nem teljesen-vigyorogtam. -Menj el. Amúgy is... fel szeretnék öltözni. -Oké, oké, ahogy akarod-mondtam, majd kiléptem az ajtón. Niall szemszöge Rengeteg ember, azt se tudom hol vagyok, azt se, hogy a többiek hol vannak, azt se, hogy merre a kijárat... csak élvezem.
-Kérsz valamit inni?-kérdeztem Rékától, akivel a táncparkett közepén próbáltunk táncolni. Elég nehéz volt, mivel rengeteg ember vett minket körül. -Öhm aha, valami ütőset. -Oké bébi-kacsintottam, majd megfogtam Réka kezét és a pulthoz rángattam. -Két Flaming Lamborghini-t kérünk-üvöltötte Réka, miközben megpróbált felülni a székre. -Biztosak vagytok benne? Fuhuhu...-nevetett a pultos, közben elkezdte elkészíteni a két koktélt. -Mer'? Miva'?-kérdeztem szemeimet meresztgetve, miközben én is helyet foglaltam. -Megisszátok és 20 perc múlva olyan zuhanós élményben lesz részetek, amit soha nem fogtok elfelejteni. Nagyon adja ez a koktél, csak az a baj, hogy túl durva. -Sebaj-válaszolta Réka, majd megcsókolt. Pár perc várakozás után meg is kaptuk a koktélt.
-Fogadjunk, hogy nem mered meginni egyszerre-mondtam Rékának, aki megvonta a vállát. -Csak ha te is. -Oké-válaszoltam, majd felemeltük a pultról az italokat és egy húzásra megittuk. -Bazdmeg Niall ez kurvaerős-mondta levegő után kapkodva. Ez tényleg nagyon durva cucc. Valami 80%-os rum van benne. Hoppá. A következő fél órát inkább filmszakadások jellemezték... Egyszer a tömegben táncoltam vagy mi, a következő emlékem az, hogy Rékával smárolunk félmeztelenül egy wc-ben.
-Niall... ezt... nem... itt... kéne-mondta Réka, minden egyes szó között megcsókolta a szám. -Hagyjuk? -Nem ezt mondtam-válaszolta, majd a hajamba túrt és tovább csókolóztunk. -Szóval? -Mi szóval, Niall? -Akarod? -Igen-válaszolta, majd letéptük egymásról a maradék ruhát is...
Lehet, hogy inni nem kellett volna annyit, vagy nem is tudom. Csak annyit tudok, hogy élvezni fogom az éjszakát.
20 hozzászólás és Tetszik/Nem tetszik gomb után új rész! Puszi:Dalmii xx
