Sziasztok!
Mindig van miről tájékoztatni az olvasókat, így általában írok pár sor megjegyzést a részek előtt.
Ma lépte át a blog az 5800 megtekintést. Nagyon köszönöm!
A másik, amiről egy picit hosszabban akarok beszélni, hogy olvasgattam pár hozzászólást az előző résznél, és arra a következtetésre jutottam, hogy többet eszembe se fog jutni, hogy a blognak vége legyen a közeljövőben, szóval még sokáig olvashatjátok majd a romantikus és izgalmakkal teli sztorit.
Az utolsó pedig, amire felhívnám a figyelmet, hogy nagyon sok hozzászólás összegyűlt, mióta határt szabtam. Nem is gondoltam volna, hogy ennyien olvassátok.
Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálkozhatunk azzal, hogy 15 hozzászólás, és 15 "Tetszik" gomb után jön a következő rész, persze a részek hosszabbak lennének mostantól.
Na nem is beszélek, illetve írok többet, hanem jön a jól megérdemelt következő rész!
Jó olvasást, imádlak titeket!(K)
-Emma! Kelj fel!-bökdösött Hilary miközben az órát bámulta.
-Mi az? Még csak fél 8!-mondtam, meg a takarómat a fejemre húztam.
-Figyelj, arról van szó, hogy nagyon kivagyok.-folytatta, és éreztem, hogy a sírás kerülgeti.
-Mi történt?-kérdeztem, és felültem a kanapén, majd szorosan átöleltem.
-Benji szakított velem.-fejezte be a mondandóját, és az arcát a kezeibe temette.
-Igazából tényleg eléggé ki volt már hűlve a kapcsolatunk. De nem tudtam, hogy ennyire fájni fog, mikor kimondjuk, hogy vége.-folytatta, majd fejét felemelte.
Letöröltem a könnycseppjeit, majd pár kedves szót próbáltam neki mondani.
-Lehet, hogy tényleg jobb így. Nyugi, minden rendbe jön.
Egy hirtelen ötlettől felkapva igyekeztem a telefonhoz, majd felhívtam Zaynt. Elmondtam neki, hogy mi történt, és pár perc beszélgetés után letettük a telefont.
Hilary még mindig a kanapén ült, odamentem hozzá, és megfogtam a kezét.
-Gyere, össze kell készülődnünk! A fiúk a nyárra ideköltöznek!
Hilary csak értetlen arccal állt a dolgok előtt, de miután felmentünk a szobámba, szépen elmeséltem neki mindent.
-Szóval az van, hogy Harry amúgy is itt lett volna a nyár nagy részében, amúgy írt egy SMS-t, hogy átment a fiúkhoz... most pedig, hogy te ilyen állapotban vagy, és fontos vagy a számomra, a fiúk idejönnek, hogy feldobják a napjainkat. De csak a nyárra, mivel utána inkább majd a saját házukban laknának, ami persze nincs tőlünk messze.-mondtam, közben a szekrényemben kutattam.
-Hilary én annyira boldog vagyok.-mondta kicsit halkabban, és leültem mellé az ágyra.
-És hidd el, hogy tényleg minden rendbe fog jönni. Láttam, hogy Hilarynek jól estek a szavaim. Ilyenkor nem hagyhatom magára, hiszen 3 éves korunkban fogadtunk örök barátságot a homokozóban. És azóta mindent megbeszélünk egymással, és olyan mintha a testvérem lenne.
Visszarohantam a szekrényemhez, majd megtaláltam a megfelelő ruhát.
Egy rövidnadrágot vettem fel, hozzá illő csíkos pólóval, és egy hosszított barna kardigánnal. Cipőnek egy barna topánkát választottam, hajamat kontyba kötöttem, a fülembe kicsi fehér fülbevalókat raktam.
-Gyönyörű vagy Emma!-mondta Hilary, majd megölelt-Harry szóhoz se fog jutni!
Hilary egy hosszú fehér nadrágot viselt egy kék pántos felsővel, és barna hosszú haja kivasalva, lófarokba volt kötve.
Miután a házat kicsit rendbe tettük, éppen csöngettek.
-Én nyitom!-szaladtam az ajtó felé.
Kinyitottam, és egyből Zayn és Harry nyakába ugrottam.
-De jó, hogy itt vagytok.-mondtam, majd beengedtem őket a nappaliba.
Rengeteg csomagot hoztak, és miután lepakoltak ( Harry az én szobámban, Liam és Niall abban a szobában ahol Adam volt, és Louis és Zayn osztoztak a vendégszobán) leültünk a kanapéra, és egy jó beszélgetés vette kezdetét.
-Szóval Hilary, neked van barátod?-kérdezte Zayn, és tekintete a földet fürkészte.
-Jelenleg nincs.-vágta rá Hilary, és láttam rajta, hogy kicsit elpirult.
Rengeteget nevettünk, beszélgettünk.
-Nem megyünk el valahova kettesben?-suttogta Harry, majd az arcomra nyomott egy puszit.
-Mehetünk!-válaszoltam.
Összeszedtük a cuccainkat, elköszöntünk a többiektől és elindultunk.
Az uticél a mozi volt, hogy megnézzünk egy összebújós, romantikus filmet.
Harry nagyon aranyos volt, az utcákon végig kézen fogva mentünk, és láttam, hogy lányok százai néznek rám szúrós szemekkel, mások pedig csak sajnálkoznak vagy éppen fényképeznek, és örülnek a boldogságunknak.
Beértünk a moziba, vettünk popcornt, üdítőt.
Mikor odaértünk a pulthoz, és éppen vettük volna meg a belépőt, jelezték, hogy a kiszemelt filmre minden jegy elfogyott.
Ezért egy klasszikus horrort kezdtünk el nézni. Igazából én nagyon nem bírom megnézni a horrorfilmeket, mert túlságosan vizuális típus vagyok, és félek.
Harryvel a második sorba ültünk le, és alig bírtam nézni ezt a borzalmat.
Azonban Harry gyengéden ölelő karja megnyugtatott.
Mikor csókol, mikor megölel, mikor csak hozzám ér, mikor nekem énekel, mikor hozzám beszél, akár csak ha látom, rájövök, hogy az egyik legszerencsésebb ember vagyok a világon.
Megkaptam egy olyan srácot, akiért bármit megtennék, és tudom, hogy ő is értem.
Lányok milliói vannak oda érte, és 1:1 000 000 hoz volt az esélye, hogy engem fog szeretni, és engem ölel majd át éjszaka.
Mikor Zayn mondta egy éve, hogy csak egy nyári kaland leszek Harry számára, teljesen bedőltem neki, és nem is gondoltam semmi másra, addig amíg Harry újra vissza nem jött Londonba, és vázolta, hogy még mindig ugyanúgy érez, mint egy éve. Bennem már nincs semmi kétség.
Ekkor minden megváltozott bennem, és tudtam, hogy nem vagyok nyári kaland Harry számára.
Most pedig itt ülök vele, és csak az enyém a szíve. És én nagyon szeretem őt. Elmondhatatlanul.
Amikor vége lett a filmnek, már fél 11 volt.
Kiléptünk London még mindig zajos utcáira, és kéz a kézben felsétáltunk a régi közös helyünkre.
Leültünk a dombtetőre, és csak néztük a zsúfolt utcákat.
-Álom...-suttogta Harry, és rám nézett.
-Mégis mi?-kérdeztem, gyönyörű zöld szemei teljesen elvarázsoltak.
-Hogy itt lehetek veled... annyira boldog vagyok. Álomszép vagy, kedves, aranyos és én nagyon szeretlek. Jobban, mint gondolnád.-folytatta, majd hosszan megcsókolt.
-Harry...-vettem le ajkaimat az övéiről- elmondhatatlanul boldog vagyok. Viszont úgy gondolom, hogy tegnap este... kicsit csalódást okoztam.-mondtam fejemet lehajtva.
-Emma! Csodálatos vagy... és egyáltalán nem okoztál csalódást. Ezen egy percig ne gondolkozz.-válaszolta, majd átkarolt.
-Annyira szeretlek.-mondta, majd felálltunk, és hazaindultunk.
Egész végig beszélgettünk a múltról, és hogy mi történt velünk egy év alatt.
Harry szemszöge
Csodálatos este volt Emmával.
Végre vele lehetek, el sem hiszem.
Már nagyon régen erre vártam, hogy ölelhessem, csókolhassam, beszélhessek hozzá, megérinthessem, és hogy csak úgy mellette lehessek.
Mikor hazaértünk, már fél 1 volt, és mindenki aludt.
Felmentünk a szobába, és átöltöztünk kényelmesebb ruhákba.
-Nem érzem túl jól magam.-mondta Emma, és leült az ágyra.
-Mi a baj?-kérdeztem hirtelen.
Nem tehetek róla, de aggódok nagyon, túlságosan szeretem.
-Nagyon fáj a fejem, és szédülök. Igazából már nem most kezdődött. Körülbelül egy hónapja... sokszor vagyok rosszul.-válaszolta, és hátradőlt az ágyon.
-Várj, hozok fel egy pohár vizet neked, és keresek valami gyógyszert!-válaszoltam és lementem a lépcsőn.
Gyorsan visszaértem, és láttam Emmán, hogy tényleg nincs túl jól.
Fal fehér volt.
Leraktam az asztalra a vizet, és a gyógyszert, majd leültem Emma mellé az ágyra.
-Köszönöm.-mondta, majd mikor felállt, hogy igyon pár korty vizet, hirtelen összecsuklott.
-Emma!-ordítottam, és hirtelen tehetetlen teste után kaptam.
