Emma szemszöge Reggel a napfény cirógató fényére keltem fel, ahogy besütött a redők között. Szétnéztem a szobában. Harry sehol. Kimásztam a puha takaró alól, vettem egy frissítő zuhanyt és felöltöztem, majd a hajamat megfésültem és felfogtam copfba. Harry még mindig sehol. Leültem az ágy szélére, a telefonomat a kezemben tartottam egész végig. Hátha hívni fog. Hiszen ez nem rá vall. Nem szokott csak úgy lelépni szó nélkül. -Bocsi édes, lementem kajáért-jött be nagy mosollyal és két zacskóval a kezében Harry. -Azt hittem már leléptél, mint a tipikus amerikai filmekben szokás-válaszoltam nevetve, majd odaléptem hozzá, kivettem a kezéből a két kajával teli zacskót és nyakába csimpaszkodva megcsókoltam. Megingatta a fejét, majd leültünk az asztalhoz , és miután elfogyasztottuk a reggelinket, úgy döntöttünk, hogy kiterveljük a mai programunkat.
-Elmehetnénk vidámparkba-érkezett az ötlet Harry szájából. -Nem... vagyis nem szeretnék. Igazából én arra gondoltam, hogy haza kéne mennünk és a többiekkel eltölthetnénk egy kis időt-vontam meg a vállam, miközben megfogtam a kezét. -Teljesen jó ötlet. Na akkor mire várunk? Pakoljunk össze és irány haza-válaszolt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Zayn szemszöge Tegnap óta semmi hír Emmáról. Kezdek aggódni érte. Különös gondolataim közbe úgy döntöttem, hogy nem őrlöm fel magam ezzel, inkább lemegyek a konyhába és iszom egy kávét. -Jó reggelt-köszönt rám az asztalnál ülő (és látszólag mély beszélgetésben lévő párocska) Niall és Réka. -Sziasztok-válaszoltam, majd kitöltöttem egy csészébe kávét, amit a pultnak dőlve kezdtem el iszogatni. -Elég nyúzottnak tűnsz haver. Minden oké?-kérdezte Niall.-Nekünk elmondhatod. -Rendben van minden. Csak... aggódom Emmáért. -Miért? Mi történt?-tudakozott Réka, miközben felállt az asztaltól és a két üres csészét a mosogatóba tette. -Csak nem jött haza a tegnap előtti megemlékezés után. -Biztosan csak valaki másnál aludt. Nyugodj meg Zayn-ütögette meg a vállamat Réka. Egy fél mosollyal válaszoltam, majd leültem én is az asztalhoz. Ilyenkor lépett be Louis és Liam a konyhába. -Jóóóóóreggelt emberek-üvöltözött Louis.- Na mi újság?-kérdezte, miközben ők is leültek közénk. -Semmi nincs-mosolygott rá Réka. -Hmm-bólogattam. -Zayn?-nézett rám értetlen tekintettel Liam. -Semmi csak... Éppen mikor mondani akartam újra a sztorit, Emma s Harry kézen fogva rontottak be az ajtón. -Sajnálom, sajnálom, sajnálom-mondta Emma, miközben ledobta a táskáját, a cipőit és bejött a konyhába Harry kíséretében. -Végre-rohantam oda hozzá, majd megöleltem.-Nagyon aggódtam érted. -Tudom és tényleg, nagyon sajnálom. -Bocsánatkérés elfogadva-válaszoltam nevetve, miközben megszakítottam az ölelésünket. -Srácok... van egy jó hírünk-kezdte Harry, majd Emma odaállt mellé. -Újra együtt vagyunk-mosolyogtak, majd megcsókolták egymást. -Ez gyors volt-nevetett Louis. Mindenki gratulált, ölelgették egymást... boldog voltam, mert a húgom is az. Legalábbis így kell mutatnom. -Hé, minden rendben van?-kérdezte halkan Emma. -Rendben-bólogattam. Egy puszit nyomott az arcomra, majd megszólalt. -Ma egy medencés buli? -Ezt az ötletet csak támogatni tudom-helyeselt Niall mosolyogva. -Ezzel lesz egy kis gond. Nem jó a medence fűtés. Körülbelül 10 fokos a víz-rázta meg a fejét Liam. -Akkor... akkor csak menjünk el bulizni a városba-vetette fel az ötletet Réka. Mivel ez a lehetőség mindenkinek tetszett, úgy döntöttünk, hogy a nagy közös ebéd után beiktatunk egy kanapés, pihenős filmezést, aztán pedig összeszedjük magunkat és szétnézünk a városba. Azt hiszem miután mindenki kész lett, elmondhatom, hogy Emma elég kihívó ruhadarabot választott magának, ami szemmel láthatóan Harrynek annál inkább tetszett.
-Indulhatunk?-kérdezte Liam, miközben egyesével kiléptünk az utcára... ez volt a válasz. Fél órán keresztül csak barangoltunk, míg találtunk egy helyet, ahova bementünk. Tetszett. Zsúfolt, velünk egykorú emberekkel telt klub, ahol a többség már teljesen részeg. Próbáltunk egyben maradni, így a sarokban lévő piros kanapéra leültünk, majd rendeltünk italokat... többségében alkoholt. -Drágám, az ott nem Mark, vagy kicsoda?-ordította Harry Emma fülébe, de olyan hangosan, hogy a társaság összes tagja hallotta. -De...-bólogatott, majd elkezdett integetni, mikor Mark és egy eddig beazonosítatlan személy elkezdett felénk közeledni. Egész vicces látvány volt, ahogy átpréselik magukat az embereken. -Helló-üdvözöltek minket. -Bemutatnád... a...?-kérdezte Emma. -Ó, persze-mosolygott Mark, majd a lány felénk fordult. Még a vér is megfagyott bennem. Ezt nem hiszem el. -Srácok, ő itt a barátnőm... Jenna.
Sziasztok drágák! Itt vannak a várva várt szünet első napjai. Remélem örömöt tudok okozni ezzel az új résszel. Kellemes nyarat mindenkinek! (Remélem az idei nyár is éppen olyan jól fog telni a blogot illetően, mint a tavalyi, hiszen a látogatás és komment statisztikák az egekben voltak.) KÖVETKEZŐ RÉSZ 60 ÉRTÉKELÉS, (TETSZIK/NEM TETSZIK/ELMEGY) 35 HOZZÁSZÓLÁS ÉS 150 FELIRATKOZÓ UTÁN. Puszi: Dalmii xx
Emma szemszöge Nem szabad őt elengednem, hiszen Ő életem szerelme. Most együtt is lehetnénk. Csak ezen a helyzeten kéne túl lennünk és akkor minden rendben lenne. -Harry-üvöltöztem a lépcsőn leszaladva, mikor megláttam őt, ahogy ül egy asztal mellett. Azonnal oda rohantam hozzá és halkan leültem mellé. A látvány, ami fogadott, még engem is meglepett... sírt.
-Emma, kérlek ne nehezítsd meg a helyzetemet-mondta miközben lehajtotta a fejét.-Ezt akartad elérni, ugye? Hogy lásd mennyire fontos vagy? -Harry én nem akartam semmit-húztam fel a szemöldököm, majd közelebb csúsztam hozzá. -Kérlek! Kérlek, nagyon szépen kérlek akkor mond el, hogy mi folyik itt?! Mi történik? Legyél teljesen őszinte, az érzéseiddel kapcsolatban is és azzal kapcsolatban is, hogy mi volt ez az egész. Cserébe én is őszinte leszek. De Emma- felém fordult, letörölte könnyeit és megfogta a kezemet-félek, hogy ebbe a helyzetbe lassan bele fogok bolondulni. Mert jelenleg teljesen így érzek-ahogy rám nézett, kétségbeesést láttam szemeiben. -Csak menjünk el valahová-simogattam meg a hátát, majd mindketten feltápászkodtunk a hideg kőről. Szembe kerültünk egymással és tekinteteink egyből találkoztak. Olyan érzést éreztem megint, mint régen, mikor minden rendben volt. Tudtam, hogy most tennem kell valamit. Megöleltem. Váratlanul érte őt, de amint a nyakába akaszkodtam, derekamat kezeivel körbefonva ölelt meg. -Úgy hiányoztál-suttogta, majd mélyen beszívta a parfümöm illatát. -Te is nekem-válaszoltam, majd fejemet a mellkasára hajtottam.
Pár percig így álltunk, majd Harry megszakította az ölelést és megbeszéltük, hogy a következő úti célunk merre vezet. A tengerpart mellett döntöttünk, igaz, hogy pár órát utaznunk kellett, de megérte. Egy kis kávézóba tértünk be először. Igazán kellemes, hangulatos hely volt.
-Szóval-szólalt meg Harry, miután leültünk és rendeltünk két csésze teát.-Meséld el pontról pontra, hogy mi történt addig, amíg nem tartózkodtam itthon...-majd kortyolt egyet a teájából-és azt is, hogy mit éreztél. Gondolkoznom kellett. De hiszen most már mindent őszintén elmondhatok neki, nincs mit titkolnom. -Hát...-suttogtam, miközben megkevertem a teámat-szörnyű érzés volt. Mert abban a pár napban is rettenetesen hiányoztál, Harry-mosolyogtam rá. -Tényleg?-mosolygott vissza. -Persze-bólogattam. -Akkor honnan jött az ötleted, hogy szakítsunk?-kérdezte Harry, miközben összeráncolta a szemöldökét és újra belekortyolt a csészéjébe. -Erről nehéz beszélni... -Én megpróbálnám a helyedbe-kacsintott. -Rendben, legyen. Szóval-kezdtem el mondandómat, miközben vettem egy nagy levegőt.-Adam azt mondta, hogy nem esik bajod és nem is kell fizetnem neki, ha szakítunk. Pont ezért mentem el hozzá tegnap, mert felhívott. Kiengedték a börtönből. Az volt a kívánsága, hogy legyek vele egy éjszakát, és békén hagy és veled lehetek. -Micsoda?-kérdezte fennhangon.-Ez most nagyon meglepett... Jézusom... de sokkal boldogabb vagyok. Köszönöm, hogy elmondtad-válaszolta, majd megfogta a kezem és megszorította. Válaszul csak egy halvány mosolyt adtam. -Van még valami, amit tudnom kéne? -Azt szégyenlem. Nagyon. Harry tátott szájjal figyelt. -Az történt, hogy a kelleténél többet ittam... és nem is tudom hogy, vagy miért... de megvágtam magam. Nem egyszer, nem kétszer... de Harry nem mehetnénk? Kezdem elég rosszul érezni magam. Mintha mindenki engem figyelne. -Emma, ez... ez borzasztó. Mindezt azért... -Igen-vágtam rá. Mielőbb abba akartam hagyni ezt a témát. -Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet. Ez... ezt el sem tudom hinni. -Remélem több okom se lesz rá-mosolyogtam.-De ennek vége, ennyi. Most te jössz, mond el, hogy benned mi zajlott le. Harry csak mosolygott, és mosolygott... -Csak az, hogy mennyire szeretlek, és, hogy mikor jön el megint az az idő, amikor újra együtt lehetünk. Minden egyes pillanatban csak rád gondoltam. Nem tudtam erre mit válaszolni. Ilyenkor pontosan rádöbbentem, hogy mennyire szeretem őt. Talán jobban, mint valaha. Csak mosolyogtunk egymásra, majd miután Harry fizetett, kiléptünk az utcára és lesétáltunk a tengerpartra. -Gyere-mondta nevetve, majd megfogta a kezemet és elkezdtünk a víz felé szaladni. -Ne, várj, Harry-kiabáltam, miközben megpróbáltam egész testemmel ellen állni ennek a műveletnek. Mégis jól éreztem magam. Felhőtlenül nevettem újra. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy itt vagyok vele és éreztem, hogy nekem nem kell más. Bementünk egy darabig a vízbe de nem éreztem biztonságosnak, így szóltam Harrynek, hogy inkább menjünk ki. Ehelyett teljesen mást kaptam. Megfogott és felemelt a kezeivel.
Annyira jó volt őt újra nevetni látni. -Szeretlek Emma!-kiabálta.-Érted? Szeretlek! Életem szerelme te vagy! -Annyira hülye vagy-nevettem.-Amúgy... én is szeretlek-suttogtam neki, majd két gyönyörű szemébe néztem... -Olyan érzésem van, mint régen-mosolygott. -Mint régen?-kérdeztem.-Az milyen?-billentettem oldalra a fejem. -Mintha a mennyekben lennék. Minden veled töltött pillanat olyan. -Hiányoztál, édes-mondtam, mire megpuszilta a homlokom, az orrom, mindkét arcfelemet, majd megcsókolt.
Miután elengedett, felemelt a magasba, majd bedobott a vízbe. -Na nemár-jöttem fel a víz alól, majd elkezdtem őt lefröcskölni. Harry elkezdett rohanni, ahogy csak tudott. -Na szép vagy-ordítottam utána nevetve, majd én is kifutottam a partra.
Ölelkezve mentünk ki az országútra, ahol persze elég érdekesen néztek ránk a jelenlegi vizes kinézetünk miatt. -Na és hol alszunk?-kérdeztem, miközben kézen fogva sétáltunk az egyre sötétedő utcákon. -Egy szállodában-felelte, majd karjával átölelt, adott egy puszit a nyakamra és így mentünk tovább. -Te akarsz valamit-néztem rá rosszalló tekintettel. -Mégis mit akarnék, ha enyém a világ legszebb barátnője? Akivel tökéletesen boldog vagyok újra?-nevetett. -Úgy értem tőlem akarsz valamit, te kis sunyi. -Jaj, hát majd azt este megdumáljuk-legyintett, miközben újra mosolyra húzta száját, ahol megjelentek arcán a gödröcskéi. Annyira hiányzott ez... látnom, hogy önfeledten nevet. Azt hittem már soha nem jön el ez a pillanat. De mégis... volt olyan része a napnak, mikor nem tudtam eldönteni, hogy álmodok-e, vagy sem. Furcsa volt újra boldognak lenni. Miután beértünk egy elegáns szállodába, béreltünk egy szobát, felszaladtunk a lépcsőn, és a szobába érve bedőltünk az ágyba. -El sem hiszem, hogy újra az illatodat érezve aludhatok el-suttogta a fülembe.-Köszönöm, hogy vagy nekem, édes!
Sziasztok drágák!:) A múltkori rész után kaptam hideget, meleget... őszintén megmondom, hogy először elég rosszul érintett, aztán elgondolkoztam, és rájöttem, hogy igazatok van. Ezért most újra itt a nyár, újra itt a jó idő, megpróbálom a régi feelinget visszaadni. :) Nagyon köszönöm nektek, hogy olvassátok a blogot!<3 Viszont!!! Változnak a játékszabályok is. MEGKÉREK MINDENKIT, HOGY AKI ELOLVASSA A RÉSZT, HAGYJON LEGALÁBB ALUL EGY ÉRTÉKELÉS A TETSZIK/NEM TETSZIK/ELMEGY GOMBOKNÁL! Ugyanis mikor egy részre 200-300 ember kattint egy hét alatt, és abból csak 30 értékelés születik, az rossz érzés. Megláttam azt is, hogy ha hónapokat várok, akkor persze összegyűlik akár 900-1000 kattintás, közel 50 komment és persze akár 80-on felüli értékelés. Nem szeretnék erre annyi sokat várni. Na de nem húzom tovább a szót, jó olvasást. <3
Adam szemszöge Nincs is édesebb a szabadságnál. Felfüggesztetett kaptam, jó magatartásra hivatkozva. Áthívtam Emmát. Igaz nem vette fel a telefont... de még annak idején, hogy meglátogatott a börtönben, mondtam neki, hogy legközelebb akkor fogom hívni, ha kint leszek. Tudja, hogy hova kell jönnie. Igazából szeretném neki elmondani, hogy mennyire fontos nekem, és hogy még mindig ugyan azt érzem mint egy éve. Szeretem. Nem is tudom mit akartam elérni azzal, hogy távol tartom Harrytől. Talán mert azt hittem, hogy majd az enyém lehet újra... de tudom, hogy nem. Ezért ma megmondom neki, hogy szabad. Azt csinál amit akar, nem fogom eltiltani szíve választottjától. Azonban ehhez feltételek tartoznak... Emma szemszöge A szakadó esőben azonnal fogtam egy taxit és Adam háza felé vettem az irányt. Már most remegek a gondolattól is, hogy mivel fog előállni. Régen elválaszthatatlan barátok voltunk. Most félek tőle. Idáig jutottunk. Furcsa, hogy az emberi kapcsolatok így megromolhatnak. -Kérem, itt álljon meg-mondtam a taxisnak, majd fizettem és visszafojtott lélegzettel léptem ki a kocsiból, onnan pedig Adam házába.
Tisztaság volt mindenhol, a napfény csíkokba sütött be a redőzött ablakokon. A nappaliban két kávéval teli bögre volt az asztalra készítve és mellé süti. -Örülök, hogy itt vagy. Már vártalak-lépett elő a konyhából egy csokor virággal Adam. -Ez meg mi?-kérdeztem meglepődve, miközben eltoltam magamtól. Ugyanis kedves gesztussal puszit akart adni. -Neked vettem-válaszolta mosolyogva. Furcsa, hogy ilyen laza és közvetlen. -Nem kellett volna. Inkább mond, hogy miért hívtál-nem akartam vele gorombáskodni, de tudtam, hogy most jó kedve van. Leültünk az asztalhoz, belerakta egy vázába a virágokat és belekezdett a mondandójába.
Mindent elmesélt, az elejétől kezdve a végéig. -Na és miért vagy ilyen boldog?-kérdeztem, miközben belekortyoltam a kávémba. -Csak. Szabad vagyok, mint a madár-mosolygott vissza.-Amúgy azért hívtalak...-kezdett bele a mondandójába.-Szóval közölni szeretném, hogy szabad vagy. Tőlem azzal vagy, akivel akarsz-kacsintott felém. -Ezt úgy érted, hogy... ?-ugrottam fel csillogó szemekkel. -Igen-vonta meg vállát. Örömömben a nyakába vetettem magam. Ezt talán nem kellett volna. -Én... sajnálom, csak tudod...-szabadkoztam, de Adam a szavamba vágott. -Azért ennek ára van-kuncogott, majd harapott egyet az egyik sütiből. -Tessék?-húztam fel a szemöldökömet, majd visszahuppantam a fotelbe. -Jól hallottad. Szabad vagy, és Harryvel sem csinálok semmit... a feltétel az, hogy ma azt teszed, amit mondok. Leesett az állam. Fogalmam sem volt, hogy mit akar... de sejtésem igen. -Mond-válaszoltam. Próbáltam úgy tenni, mintha semmit nem gondolnék bele a helyzetbe. -Első feladatod az lesz, hogy állj ide elém-nézett rám. Rebegő szempillákkal néztem vissza és megtettem amit kért. Odasétáltam elé. Felállt a fotelből és elém állt, majd csókolgatni kezdte a nyakamat. -Te meg mit csinálsz?-toltam el magamtól. Ettől féltem. -Csak ennyit kérek. Egy éjszaka. Semmi több. -Te rohadék-válaszoltam, majd megpróbáltam felvenni a belépéskor levetett kabátom, de ő csak húzott vissza. -Emma. Ennyiről lenne szó és békében élhetnél tovább. -De mi a francért nem szállsz le rólam enélkül? Nem tettem ellened semmi rosszat, egyszer csak kitaláltad, hogy üldözni fogsz-üvöltöttem. -Kérlek, nyugodj le-válaszolta, majd visszaültetett a fotelba. Nem tudtam ellenkezni. Sírni kezdtem. Kiment a konyhába és egy vizespohárral tért vissza. -Nem akarok neked semmi rosszat. Akkor csak maradj itt-suttogta, miközben leguggolt elém és megsimogatta a térdem.-Ezt pedig idd meg-nyomta a kezembe a vizes poharat. Behúztam egyszerre az egészet. Lélegzetem lassulni kezdett, a dolgok képe megnyúlt, szédülni kezdtem, mégis nyugodtsággal voltam eltelve. Megmoccanni se bírtam, de nem is akartam. Szemeim automatikusan lecsukódtak, de még a szavakat hallottam. -Most már minden jó lesz-éreztem, hogy vigyorog... megmondtam, hogy ma az enyém leszel. *** -Emma te meg mi a szart csinálsz? Erre a mondatra pattantak ki a szemeim. Mikor szétnéztem Adam mellettem feküdt, előttem Harry állt. -Hogy kerülsz ide?-kérdeztem hunyorogva, majd magamra húztam a takarót. -Te SMS-eztél körülbelül fél órája. Csak tudnám minek. Azért, hogy ezt lássam?-mutatta felém telefonját.
-Hogy Adammel henteregsz? Ide kellett jönnöm, hogy a saját szememmel lássam ezt az egészet, mert nem hittem el. A különbség csak annyi, hogy a képen legalább ruha van rajtad. Itt vagy... azzal az emberrel, aki meg akart engem ölni? Emma ne haragudj, de undorító vagy. Nem láttad rajtam tegnap, hogy odáig vagyok érted? Bármit megtettem volna, ha velem lehetsz. Ha egy kicsit láttam volna rajtad, hogy tényleg engem akarsz. De most... már tudom ki is vagy igazán-ordította. Elkapott a sírás, de nem tehettem meg, hogy gyengének mutatom magam előtte. -Fogalmam sincs, hogy mi történt-válaszoltam. -Hát persze, hogy nem. Bűzlik minden a piaszagtól. -Nem ittam semmit, Harry. Kérlek hallgass meg, megmagyarázok mindent. Már amit tudok. Tényleg nem tudom mi történt-a mondandóm végét suttogva mondtam el. -Nem érdekelsz. A szememben te egy senki vagy már. Soha többet nem is fogsz látni. Gondoskodom erről-válaszolta, és kirohant az ajtón. -Mi folyik itt?-kelt fel Adam, majd felült az ágyba. -Te mit csináltál velem? Mit adtál inni?-kérdeztem feldühödve. -Túl sokat ittál az este, édes-mondta mosolyogva és szájon puszilt. -Elég! Elég lesz. Folyton hülyének nézel-válaszoltam, majd elkezdtem magamra kapkodni a ruhákat. -Igazi vadmacskaként viselkedtél az este. -Ha megtudom, hogy mit tettél velem... -Akkor? Akkor mi lesz? Nem tudsz semmit tenni-nevetett. -Dögölnél meg!-vágtam a fejéhez gúnyosan.-De megkaptad, amit akartál, hagyj békén örökre!- mondtam, majd azzal a lendülettel kiviharoztam a szobából. Legalább a becsületemet kell visszaszereznem. Meg kell neki magyaráznom, hogy nem tudom mi történt. Meg kell őt találnom...
Sziasztok! ♥ Köszönöm mindenkinek a türelmes várakozást, hiszen mostanában nem voltam túl aktív. Ez betudható az év végi vizsgáknak, dolgozatoknak, edzéseknek. Ma írtam meg a magyar vizsgát, jól sikerült, ezért gondoltam írok nektek egy részt. Mostantól megpróbálok több részt hozni egy hónapban, nyáron (persze ha ti is aktívan lesztek) előfordulhat, hogy újra heti kész résszel fogok előállni. Most pedig élvezzétek a részt. Remélem tetszeni fog és még nem unjátok az írásaimat. Szeretlek titeket és nagyon szépen köszönök MINDENT! (beleértve azt is, hogy a napokban elértük a 200.000 látogatót) Jó olvasást! Puszi:Dalmii xx
-Harry, megmagyarázom!-toltam félre egy határozott mozdulattal Mark karjait, amik még mindig szorosan öleltek. Harry azonban csak mosolygott, megingatta miközben lehajtotta fejét és kezeit zsebre tette. Teljesen közel mentem hozzá. Annyi kérdést feltettem volna most neki. Pár napja ment el, de az őrületbe kergetett azzal, hogy nem volt itt mellettem. Megkérdeztem volna, hogy miért jött most vissza, és, hogy még szeret-e. Azonban nem tehetem, azzal elárulnám saját magam. -Emma... nem kell semmit megmagyaráznod. Független ember vagy. Nem vagyunk együtt. Azt csinálsz, amit akarsz-kacsintott, majd gyilkos tekintetét mélyen a szemeimbe fúrta.-Most pedig, ha megbocsájtasz...-folytatta, majd megfogta vállaimat és arrébb tolt, éppen annyira, hogy elférjen mellettem, majd besétált az ajtón. -Nem hiszem el-ültem le a lépcsőre, kezemmel homlokomat támasztottam. Azt vettem észre, hogy lecseppen egy könnycsepp a lábamra, aztán követi őt a következő. Mark meleg ölelését éreztem a vállamon, majd a hátamra terítette kabátját. -Gyere be. Mindjárt esni fog az eső-suttogta, majd megpróbált felsegíteni, azonban kezét levettem karomról. -Rendben, menj csak előre, mindjárt megyek én is-válaszoltam és megigazítottam a kabátot. Azonban eszem ágában nem volt bemenni. Imádtam az esőben ülni, sétálni, vagy csak úgy lenni...mondjuk elég az is, ha komor az idő. Főleg akkor szerettem ezt az állapotot, ha az időjárás illeszkedett a lelkemhez. Akkor úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül.
Percek, órák telhettek el, nem tudom. Csak ültem. A zokogást már rég abbahagytam. Nem hozzám méltó. Ráadásul annyit sírtam az elmúlt időben, hogy minden napi dologgá vált, így kiszáradtak a könnycsatornáim. -Nem fázol? Ahogy hátrafordultam Harryt láttam meg. Egy cigi lógott ki a szájából. Most játssza a nagyfiút. Mit is mondjak... nem áll jól neki. -Úgy tudtam nem cigizel-álltam fel a lépcsőről, megigazítottam a ruhám és oda mentem hozzá. -Nem. Ez csak pillanatnyilag jól esik. -Feszültséglevezetés? -Mondhatjuk. Kérsz?-nyújtotta felém a füstölgő szálat, de automatikusan visszautasítottam. -Na és mi a helyzet?-kérdezte egyszerű nyugodtsággal. -Semmi-vágtam oda dühösen. Leginkább leköptem volna. Nem hiszem, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Lazán nekidőlve egy oszlopnak, bagózás közben tudakozik arról, hogy mi történt velem ebben a pár napban. A legszívesebben közöltem volna vele, hogy majdnem öngyilkos lettem(bár nem is emlékszem rá) amikor felvágtam az ereimet. Mennyi szenvedtem miatta. A nap 24 órájából 23 és fél órán keresztül csak rá gondoltam. Kezdek kételkedni... kételkedni abban, hogy szeret. Ismerem Harryt, nem így viselkedne. Vagy csak felszínes és nagyon jó színész. Bár ezt az oldalát akkor még nem sikerült megismernem. Mi van, ha gyűlöletté formálódott a szerelme, mikor szakítottam vele? -Akkor oké-válaszolta. Mérhetetlenül felidegesített. Ez a túlzott nyugalom nem az ő stílusa. Egy lenéző pillantást vetettem rá, miközben végigmértem. Elindultam a bejárat felé, jobbnak láttam ha itt hagyom őt, és lenyugszom mert ennek nem lesz jó vége. Erős kezével karomat megfogta és magához húzott. Milliméterekre voltam tőle. Rám fújta a füstöt, majd félredobta a csikket. -Emma... most figyelj rám szépen- nézett rám. Levegőt sem mertem venni és megfagyott a vér az ereimben.-Tudom, hogy mit érzel. Ne tegyél úgy, mintha te nem tudnád, hogy én mit érzek. Te azt pontosan tudod. Csak magadnak sem akarod bevallani. Mert félsz. Fogalmam sincs, hogy neked most ez hogy jött, hogy nekünk szakítanunk kell. De harcolni fogok érted. Pontosan tudom, hogy mennyire megcsókolnál most... és, hogy mennyire kívánsz. Pont ahogy én téged. Hidd el nekem, hogy újra az enyém leszel. Csak idő kérdése kislány-suttogta, majd rám kacsintott. Ajkait vészesen közelítette felém. Nem is lepődtem meg. De tetszett ez a határozott stílusa. Igaza volt... lehetetlen, hogy ellenálljak neki. -Fogd be... és csak csókolj meg-válaszoltam.
-Látod, megmondtam-mosolygott közben megjelentek apró gödröcskéi. Mégsem csókolt meg. Kínosan éreztem magam.-Csak egyetlen egy szavamba kerülne. Ezt pedig most jól elhitted. Csak megnéztem, hogy milyen szinten vagyunk most. Egyszerűen a kíváncsiság hajtott. De jó tudni, hogy még itt tartunk. -Ne hidd azt, hogy én újra összejönnék veled. Ez csak egy megingás volt-vontam meg a fejem. Harry kuncogott egyet, majd a bejárat felé indult. -Ha, ha. Hitelesebben kéne előadnod magad és akkor talán még el is hinném ezt a szép kis mesét. Nagyon kínosan éreztem magam. Olyan ideges voltam mint máskor soha. Egy hatalmasat a falba ütöttem, majd a földre csúsztam és gondolkozni kezdtem. Most akkor mi történik körülöttem? Szeret vagy nem? Akar még engem vagy már nem? Időm se volt gondolkozni, Mark szaladt ki a teremből. -Csörög a telefonod-mondta, majd átnyújtotta a készüléket. A kijelzőn Adam neve villogott.
