6.fejezet~16.rész

Sziasztok drágák!:)
A múltkori rész után kaptam hideget, meleget... őszintén megmondom, hogy először elég rosszul érintett, aztán elgondolkoztam, és rájöttem, hogy igazatok van. Ezért most újra itt a nyár, újra itt a jó idő, megpróbálom a régi feelinget visszaadni. :)
Nagyon köszönöm nektek, hogy olvassátok a blogot!<3
Viszont!!! Változnak a játékszabályok is.
MEGKÉREK MINDENKIT, HOGY AKI ELOLVASSA A RÉSZT, HAGYJON LEGALÁBB ALUL EGY ÉRTÉKELÉS A TETSZIK/NEM TETSZIK/ELMEGY GOMBOKNÁL! 
Ugyanis mikor egy részre 200-300 ember kattint egy hét alatt, és abból csak 30 értékelés születik, az rossz érzés. 
Megláttam azt is, hogy ha hónapokat várok, akkor persze összegyűlik akár 900-1000 kattintás, közel 50 komment és persze akár 80-on felüli értékelés. Nem szeretnék erre annyi sokat várni.
Na de nem húzom tovább a szót, jó olvasást. <3

Adam szemszöge
Nincs is édesebb a szabadságnál.
Felfüggesztetett kaptam, jó magatartásra hivatkozva. 
Áthívtam Emmát.
Igaz nem vette fel a telefont... de még annak idején, hogy meglátogatott a börtönben, mondtam neki, hogy legközelebb akkor fogom hívni, ha kint leszek. Tudja, hogy hova kell jönnie.
Igazából szeretném neki elmondani, hogy mennyire fontos nekem, és hogy még mindig ugyan azt érzem mint egy éve.
Szeretem. 
Nem is tudom mit akartam elérni azzal, hogy távol tartom Harrytől. Talán mert azt hittem, hogy majd az enyém lehet újra... de tudom, hogy nem. Ezért ma megmondom neki, hogy szabad. Azt csinál amit akar, nem fogom eltiltani szíve választottjától. 
Azonban ehhez feltételek tartoznak... 

Emma szemszöge
A szakadó esőben azonnal fogtam egy taxit és Adam háza felé vettem az irányt.
Már most remegek a gondolattól is, hogy mivel fog előállni.
Régen elválaszthatatlan barátok voltunk. Most félek tőle. Idáig jutottunk. Furcsa, hogy az emberi kapcsolatok így megromolhatnak.
-Kérem, itt álljon meg-mondtam a taxisnak, majd fizettem és visszafojtott lélegzettel léptem ki a kocsiból, onnan pedig Adam házába.

Tisztaság volt mindenhol, a napfény csíkokba sütött be a redőzött ablakokon. A nappaliban két kávéval teli bögre volt az asztalra készítve és mellé süti. 
-Örülök, hogy itt vagy. Már vártalak-lépett elő a konyhából egy csokor virággal Adam. 
-Ez meg mi?-kérdeztem meglepődve, miközben eltoltam magamtól. Ugyanis kedves gesztussal puszit akart adni. 
-Neked vettem-válaszolta mosolyogva. Furcsa, hogy ilyen laza és közvetlen.
-Nem kellett volna. Inkább mond, hogy miért hívtál-nem akartam vele gorombáskodni, de tudtam, hogy most jó kedve van.
Leültünk az asztalhoz, belerakta egy vázába a virágokat és belekezdett a mondandójába.

Mindent elmesélt, az elejétől kezdve a végéig.
-Na és miért vagy ilyen boldog?-kérdeztem, miközben belekortyoltam a kávémba.
-Csak. Szabad vagyok, mint a madár-mosolygott vissza.-Amúgy azért hívtalak...-kezdett bele a mondandójába.-Szóval közölni szeretném, hogy szabad vagy. Tőlem azzal vagy, akivel akarsz-kacsintott felém.
-Ezt úgy érted, hogy... ?-ugrottam fel csillogó szemekkel.
-Igen-vonta meg vállát.
Örömömben a nyakába vetettem magam. Ezt talán nem kellett volna.
-Én... sajnálom, csak tudod...-szabadkoztam, de Adam a szavamba vágott.
-Azért ennek ára van-kuncogott, majd harapott egyet az egyik sütiből. 
-Tessék?-húztam fel a szemöldökömet, majd visszahuppantam a fotelbe.
-Jól hallottad. Szabad vagy, és Harryvel sem csinálok semmit... a feltétel az, hogy ma azt teszed, amit mondok.
Leesett az állam. Fogalmam sem volt, hogy mit akar... de sejtésem igen. 
-Mond-válaszoltam. Próbáltam úgy tenni, mintha semmit nem gondolnék bele a helyzetbe. 
-Első feladatod az lesz, hogy állj ide elém-nézett rám.
Rebegő szempillákkal néztem vissza és megtettem amit kért. Odasétáltam elé.
Felállt a fotelből és elém állt, majd csókolgatni kezdte a nyakamat.
-Te meg mit csinálsz?-toltam el magamtól. Ettől féltem.
-Csak ennyit kérek. Egy éjszaka. Semmi több.
-Te rohadék-válaszoltam, majd megpróbáltam felvenni a belépéskor levetett kabátom, de ő csak húzott vissza.
-Emma. Ennyiről lenne szó és békében élhetnél tovább.
-De mi a francért nem szállsz le rólam enélkül? Nem tettem ellened semmi rosszat, egyszer csak kitaláltad, hogy üldözni fogsz-üvöltöttem.
-Kérlek, nyugodj le-válaszolta, majd visszaültetett a fotelba. Nem tudtam ellenkezni.
Sírni kezdtem. 
Kiment a konyhába és egy vizespohárral tért vissza.
-Nem akarok neked semmi rosszat. Akkor csak maradj itt-suttogta, miközben leguggolt elém és megsimogatta a térdem.-Ezt pedig idd meg-nyomta a kezembe a vizes poharat.
Behúztam egyszerre az egészet. 
Lélegzetem lassulni kezdett, a dolgok képe megnyúlt, szédülni kezdtem, mégis nyugodtsággal voltam eltelve. Megmoccanni se bírtam, de nem is akartam. Szemeim automatikusan lecsukódtak, de még a szavakat hallottam.
-Most már minden jó lesz-éreztem, hogy vigyorog... megmondtam, hogy ma az enyém leszel.

***

-Emma te meg mi a szart csinálsz?
Erre a mondatra pattantak ki a szemeim. 
Mikor szétnéztem Adam mellettem feküdt, előttem Harry állt.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem hunyorogva, majd magamra húztam a takarót.
-Te SMS-eztél körülbelül fél órája. Csak tudnám minek. Azért, hogy ezt lássam?-mutatta felém telefonját.

-Hogy Adammel henteregsz? Ide kellett jönnöm, hogy a saját szememmel lássam ezt az egészet, mert nem hittem el. A különbség csak annyi, hogy a képen legalább ruha van rajtad. Itt vagy... azzal az emberrel, aki meg akart engem ölni? Emma ne haragudj, de undorító vagy. Nem láttad rajtam tegnap, hogy odáig vagyok érted? Bármit megtettem volna, ha velem lehetsz. Ha egy kicsit láttam volna rajtad, hogy tényleg engem akarsz. De most... már tudom ki is vagy igazán-ordította.
Elkapott a sírás, de nem tehettem meg, hogy gyengének mutatom magam előtte.
-Fogalmam sincs, hogy mi történt-válaszoltam.
-Hát persze, hogy nem. Bűzlik minden a piaszagtól.
-Nem ittam semmit, Harry. Kérlek hallgass meg, megmagyarázok mindent. Már amit tudok. Tényleg nem tudom mi történt-a mondandóm végét suttogva mondtam el.
-Nem érdekelsz. A szememben te egy senki vagy már. Soha többet nem is fogsz látni. Gondoskodom erről-válaszolta, és kirohant az ajtón.
-Mi folyik itt?-kelt fel Adam, majd felült az ágyba.
-Te mit csináltál velem? Mit adtál inni?-kérdeztem feldühödve.
-Túl sokat ittál az este, édes-mondta mosolyogva és szájon puszilt.
-Elég! Elég lesz. Folyton hülyének nézel-válaszoltam, majd elkezdtem magamra kapkodni a ruhákat. 
-Igazi vadmacskaként viselkedtél az este.
-Ha megtudom, hogy mit tettél velem...
-Akkor? Akkor mi lesz? Nem tudsz semmit tenni-nevetett.
-Dögölnél meg!-vágtam a fejéhez gúnyosan.-De megkaptad, amit akartál, hagyj békén örökre!- mondtam, majd azzal a lendülettel kiviharoztam a szobából. 

Legalább a becsületemet kell visszaszereznem. Meg kell neki magyaráznom, hogy nem tudom mi történt. Meg kell őt találnom...