19.rész

-Az állapota stabil, és pár napon belül rendbe is jöhet.-mondta a főorvos, aki Zayn párnáját igazgatta.
-Amíg fel nem ébred, nem tudunk újabb információt mondani.-folytatta majd felénk fordult.
A fiúk arcán ijedtség látszott, rajtam pedig átfutott az a gondolat, hogy mi lesz, ha mégsem jön rendbe. Louis és Liam állítása szerint Zayn be akart szállni egy csónakba, kicsúszott alóla a talaj, és a fejét a stégbe ütötte. Miután mi is odarohantunk hozzájuk, a bátyám fejéből ömlött a vér, rettenetesen megijedtem. Teljesen bepánikoltam, szinte már rosszul lettem, éreztem, hogy forog velem a világ, Harry megfogott és elvitt onnan, amíg a mentősök Zaynt a kocsiba tették. A kórházba siettünk a mentő után, és több óra várakozás után megállapították, hogy Zayn agyrázkódást szenvedett és nem sokon múlt, hogy az agyának maradandó károsodása legyen.
Az egyetlen mondat, ami nagyon megijesztett a „még semmi nem biztos” volt.

Hajnali 5 körül a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Az orvosoknak felírtam a számom, hogy hívjanak, ha történik valami.

Hazafelé csak halkan, szinte szótlanul mentünk. És egyfolytában csak azon kattogott az agyam, hogy mi lehet Zaynnal.

Miután hazaértünk lezuhanyoztam, majd felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyamra és egyből elaludtam.

Délután 5óra felé ébredtem fel, és ilyenkor is csak arra, hogy a fiúk takarítottak. Mikor rendet raktam a szobámba úgy döntöttem, hogy felöltözök, és lemegyek, hogy segítsek a ház kitakarításában. Egy hosszú farmert vettem fel, egy kék pántos felsővel, majd felvettem a kedvenc papucsomat.

Mikor lementem, láttam, hogy Liam porszívózik, Harry mosogat, Niall a konyhapultot törölgeti.
-Jó reggelt mindenkinek!-mondtam majd egy nagy mosolyt húztam a számra.
-Neked is Emma! Nem rég hívott a főorvos, és mondta, hogy Zaynnek változatlan az állapota, de ma vizsgálatokat végeznek rajta és nem lenne tanácsos bemennünk, csak holnap.-mondta Harry, és megtörölgette a kezét a konyharuhában.
-Értem. Akkor ma nem megyünk be hozzá. Többet nem mondtak? Kicsit le voltam törve, de tudtam, hogy jó kezekben van a testvérem.
-Nem mondtak semmi mást.-válaszolta Harry és leült a kanapéra. Odamentem és leültem én is mellé.
-Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk valahova bulizni? Csak te, meg én!-súgta a fülembe Harry-De persze csak, mint barátok. Fejét lehajtotta, majd vissza és egy nagyot mosolygott.
-Végre egy jót bulizni és elfelejteni mindent? Mért is ne?-válaszoltam, majd a szobámba indultam, hogy összekészülődjek. Gyorsan még kitakarítottam a szobámat (letörölgettem a port, kiszellőztettem), majd a szekrényembe kezdtem el turkálni. Végül egy sárga szoknyát választottam egy fehér pánt nélküli felsővel, és egy fehér magas sarkú cipővel. Mikor készen voltam, lementem a nappaliba, ahol Harry már várt rám.
-Indulhatunk? Kérdezte, majd bólintottam. Elköszöntünk a fiúktól és kiléptünk az ajtón végül elindultunk. Egy perc néma hallgatás után megtörtem a csendet.
-Harry én ezt nem tudom megcsinálni. Mindenki ismerni fog téged, és a rajongókkal leszel. És nekem a bátyám pedig fekszik a kórházban. Megfordultam és visszafelé mentem volna, de Harry megfogta a kezem és visszahúzott.
-Kérlek, Emma. Most zárj ki mindent, és ne foglalkozz semmivel. Pont, mint én, Ne foglalkozz azzal, hogy ott lesznek a rajongók. Nem érdekel. Én szeretnék még jobban javítani a kapcsoltunkon, hogy igazi barátok- megköszörülte a torkát, szinte a sírás fojtogatta- lehessünk. 
Érzetem, hogy most vele kell mennem. Miután tovább mentünk, és megérkeztünk a Docklands nevű klubba, leültünk egy asztalhoz.
A hangos zene miatt alig értettük egymás szavát. Mikor Harry bólintott, értettem, hogy táncolni hív, ezért felálltam, megfogta a kezem, kicsit arrébb mentünk és elkezdtünk táncolni. Fél óra múlva kicsit már fáradtunk és Harry közelebb jött hozzám, majd mondta, hogy hoz valami inni, menjek és üljek le. Mikor elindultam, egy kéz nyúlt utánam, megragadott és húzott magával. Nem tudtam mit csinálni, alig láttam valamit. Egy ijesztően rossz állapotban lévő helységben találtam magam, majd láttam, hogy aki eddig cibált, nem más egy egész helyes, de nem túl józan fiú. A falnak szorított, elkezdte csókolgatni a nyakam. Ijedtségemben egész testem remegett.
-Harry!-ordítottam ahogy csak bírtam, majd megrúgtam az előttem álló, agresszív férfit, de senki nem jött. Már mikor durvulni kezdett a helyzet, Harry bejött az ajtón, leütötte a fiút, és kirohantunk az utcára.

Harry átölelt, én pedig csak sírtam. Ha ő nincs, ki tudja mit csináltak volna velem. 
-Köszönöm.-mondtam Harrynak, és ő letörölte a könnyeimet. Megfogta a kezem, és elindultunk a park felé. Hosszú volt a séta, de egyáltalán nem bántam. Talán újra tudok bízni benne. De lehet, hogy még mindig korai lenne… bármi is köztünk. Leültünk egy padra és hosszú időn át csak ültünk egymás mellett, szó nélkül.
-Emma nagyon megijedtem, mikor eltűntél. Mindent átkutattam, fogalmam sem volt, hogy merre vagy.
Felálltunk, majd felmentünk a kis hegyre, ahol nagyon szívesen voltunk mindig kettesben. Leültünk és London utcáit fürkészve nagyon elment az idő.
-Két perc múlva pont éjfél van.-mondta Harry, majd feltápászkodott, én is felálltam. Egymás előtt álltunk, míg éjfél nem lett. Csak álltunk, és Harry törte meg a csendet. 
-Kívántam-mondta majd egyre közelebb jött. Derekamat átkarolta, karomat körbefontam a nyakán, fejemet megbiccentettem.
-Harry, ne!-nyögtem, de nem tudtam ellenállni. És megcsókolt. Újra érezhettem, és mindennél jobb volt. A keze, ami a derekamon volt, és az ajka az enyémen, amely annyira édesen csókolt még mindig. Egy csók volt, mégis örökkévalóságnak tűnt, egy csodaszép álom keretein belül.

Haza indultunk, majd mikor már alig bírtam menni a cipőmben, Harry felkapott a hátára és hazáig cipelt. Hazaértünk, felosontunk a szobámba, és levetettük magunkat az ágyamra.

Harry szemszöge

-Ne haragudj Harry!-mondta Emma, akin látszott, hogy próbál mentegetőzni, de nem tudtam, hogy miért. Mikor látta rajtam, hogy nem értem a dolgot, tovább folytatta.
-Tudom, hogy csak barátok vagyunk. És nem lett volna szabad hagynom, hogy megcsókolj. Szóval ne haragudj! 
Mikor kimondta, nagyon meglepődtem, hiszen tudtam, hogy ő is pont úgy élvezte azt a csókot, mint én.
-Emma-tudtam, hogy nem tudom magamban tartani tovább a dolgot.-én nem csak a haverod, vagy a legjobb barátok szeretnék lenni. Én egy életen át veled akarok lenni!

18.rész

Reggel, mikor felébredtem megint Harry arcát pillantottam meg először. Minden olyan volt, mint régen.
Az illatok, érezhettem Harry közelségét. Minden… csak az nem, hogy akit igazán szeretek, már nem az enyém, és többet nem ébredek úgy, hogy ő ölel át. Hiszen ezt ő mondta. A saját szájával. És ha ő nem akar semmit, jobb, ha én is elfelejtem lassan őt. De egyelőre úgy érzem, hogy ez nem fog könnyen menni.
-Jó reggelt!-szakította félbe Harry a gondolataimat, és felültünk az ágyamon.
-Neked is!-mondtam, majd egy nagy mosolyt is mellékeltem. 
-Hogy aludtál?-kérdezősködött Harry és haját kezdte el igazgatni. 
-Egész jól… imádom, mikor mellettem szuszogsz. Akkor úgy érzem, hogy bármi történjen, biztonságban vagyok melletted. -mondtam, majd egyből a szavamba vágott Harry.
-Emma, aranyos vagy. Mellettem mindig biztonságban vagy. De egyet kérek. Ne próbálj meg visszaszeretni belém!- és elkezdett nevetni. Egy idő után csatlakoztam és együtt nevettünk tovább.
Nem szeretek beléd többet Harry, ígérem. Mert soha nem foglak elfelejteni. 
-Amúgy mikor mentek a következő koncertre?-kérdeztem Harrytől, akinek láttam az arcán, hogy megbánta az előző kijelentését és megbánóan nézett rám.
-Nem tudom. Remélem minél később. Mert nagyon szeretlek… tudod, mint barátot. Mondjuk a távolság nem akadály, ha két ember szereti egymást… mint barátot.-mondta és fejét lehajtotta.
-Értem, persze. Tényleg értettem, hogy miről beszél. Tudtam, hogy ő már nem szeret úgy, mint régen. Csak tudnám, hogy én mit hibáztam. Talán azt, mikor kijelentettem, hogy „maradjunk csak barátok”. De még mindig érzem, hogy nem tudok bízni benne. Ezért talán jobb is így. Lassan elfelejtem, és majd elmennek… és többet nem fogunk találkozni.

Zayn szemszöge

Harryn láttam tegnap, hogy nagyon örült, hogy elmehetnek kettesben.
De ismerem Emmát. És nem olyan lány, hogy bármelyik pasi csak csavargassa a fejét.

Miután megreggeliztünk, Harry és Emma is kijöttek a szobából, lejöttek a lépcsőn. Liam és Niall egyből összesúgtak. Próbálták takargatni, de látszott rajtuk, hogy jobban érdekli őket Emma és Harry kapcsolata, mint bármelyik bulvárlap címlap sztorija.

Harry szemszöge

Jobb így, sokkal jobb.
Látom Emmát, hogy így tényleg boldog. És ha ő boldog, akkor én is. A mai program egyszerű lesz: a fiúk, én, és Emma elmegyünk csónakázni, ahhoz a tóhoz, ahol tegnap voltunk Emmával.

Összeszedtük magunkat, Emma megint sokáig készülődött, de megérte, hisz csodaszép volt, mint mindig. Egy fehér pólót viselt, a kedvenc fehér papucsával, rövid farmerrel.

A tó tőlünk körülbelül 3 kilométerre volt, és amúgy is szívesen sétáltam, ha jó a társaság.

Miután én és Liam lemaradtunk a többiektől, igaz, hogy mindketten imádunk sportolni, de soha nem sietünk sehova, beszélgetni kezdtünk.
-Haver, ilyet kihagyni.-mondta Liam, majd Emmát kezdte el stírölni.
-Nem hagytam ki semmit. Légyszives ne tárgyiasítsd Emmát. Elég mérges lettem, hiszen Emma nem egy rongy, amit csak úgy lehet hajigálni.
-Nyugalom Harry, semmi pénzért nem mondanék se róla, se rólad rosszat. De ha neked nem kell… attól másnak még kellhet. És azért szakítani, mert megcsókoltál egy másik csajt? Ugyan már. Tudom, hogy rosszul esik neki. De pasik vagyunk. A kísértés mindenhol jelen van. Értettem, hogy Liam valamit akar nekem mondani, de mivel testvérként szeretem őt, elmondtam neki a teljes igazságot Reáról.
-Liam, az nem csak csók volt.-mondtam majd Liam a fejét felém fordította, karomat megfogta, szembeálltunk egymással, és azonnal megszólalt.
-Ne már! Komolyan? Hát akkor most Reával vagytok együtt, vagy mi? Huhú, te tényleg nem szórakozol. Aztán kitört belőlem.
-De végül…szóval végül nem történt semmi, nyugi. Majd tovább indultunk.
-De legalább kvittek vagytok Emmával. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, és késztetést éreztem arra, hogy rákérdezzek.
-Tudsz valamit amit én nem? Kérlek mond el… Nem kellett sokáig győzködni, Liam azonnal választ adott a kérdésemre.
-Mikor elolvasta a rólatok szóló újságcikket, azonnal felrohant a szobájába. Felmentem és… Már ilyenkor gondoltam, hogy miről lesz szó-És megcsókoltam. De nem azért, hogy neked kárt tegyek, hiszen ezt te is tudod. Hanem azért, mert annyira gyönyörű. Bomba teste van, és az a száj, és a szemei. Szóval nem értelek. Rea a közelébe nem ér.

Mikor véget ért a beszélgetésük már megérkeztünk a tóhoz. Forró délután volt, 6óra felé lehetett.  Emma Zaynnal és Louissal beszélgetett egy asztalnál ülve, Niall és Liam már csónakba szálltak és a tó közepe felé sodródva ordítoztak, mint a 10 éves kisgyerekek. Mikor oda mentem Emmáékhoz, Zayn azonnal felállt és mikor elment mellettem csak annyit mondott, hogy „van miről beszélnetek, én megyek a fiúkhoz”.

Leültem Emma mellé, és láttam, hogy nem érzi túl jól magát.
-Emma nem megyünk el a parton sétálni?
Felálltunk az asztaltól és a naplementében kezdtünk el sétálni. A talaj porzott a lábunk alatt, a tavon visszatükröződő napsugár csodálatos látványt nyújtott.
-Tényleg megcsókolt Liam?-tört ki belőlem.
-Igen.-mondta Emma, fejét lehajtotta és nem szólt egy szót se. Hosszas hallgatás után azonban újra megszólalt.
-De nem azért, hogy bosszút álljak… Vagyis, igen. Csakis azért hagytam. –mondta majd egymás elé fordultunk, 10 percig csak álltunk. Újra láttam közelről. Emma gyönyörű arcát, ahogy rásütött a napsugár még tökéletesebbnek látszott. Elkezdtem közelíteni felé, szememet behunytam…

És ilyenkor hallottuk csak Louis kétségbeesett kiabálását.
-Azonnal gyertek ide! Zayn megsérült!

17.rész

Az éjszaka semmit nem aludtam. Egyfolytában a kapcsolatunkon gondolkoztam. Emma két hét alatt rettenetesen a szívembe véste a nevét.
Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan fogom őt elfelejteni. Lehet, hogy nem is tudom majd, és örökké ő lesz életem nagy, és egyetlen igazi szerelme.
Sajgó fejfájással, és borzasztó közérzettel ébredni nem túl jó.
Ezért úgy döntöttem, hogy először tisztázom Emmával a közöttünk levő viszonyt. Rendbe szedtem magam, és próbáltam úgy tenni, mint akivel minden rendben van. És közbe a legeslegmélyebb ponton voltam, ahol csak lehet lenni.

Kiléptem az ajtómon és bekopogtam Emma szobájába.
-Gyere be!-mondta. Éppen pakolászott. Arcára rásütött a napsugár, rövid farmernadrágba volt, egy pántos sárga felsővel. Legszívesebben odarohantam volna hozzá, és megcsókoltam volna. De csak óvatosan becsuktam magam után az ajtót és leültem az ágyára. Leült mellém, és körülbelül tíz percig csak némán ültünk egymás mellett.
-Szóval… Harry már sokszor elmondtam, hogy ugyanolyan fontos vagy mint eddig. De véget ért bennem valaminek és ezt érzem. És talán ez a bizalom. Szóval lehet, hogy nem tudnék benned megbízni ugyanúgy. Ezért mondtam azt, hogy inkább legyünk csak barátok… mert Harry én nem akarok újra csalódni. És tudom, vagyis már beláttam, hogy egy nyári kaland voltam számodra. Kérlek szépen, hogy ne mond azt, hogy nem így van. 
Rám mosolygott, de éreztem azt, hogy nem volt igaz, hogy még mindig ugyanúgy érez irántam.
-Rendben Emma, ahogy akarod. Igazából ez csak rajtad múlt.
Emma eddig lehajtott fejjel ült, és szinte sírt. Viszont mikor kimondtam ezt a mondatot felkapta a fejét és szinte ordítva vágott közbe a mondandómnak.
-Harry ezt te sem gondoltad komolyan ugye? Rajtam múlik? Mért, ha visszajössz és tárt karokkal várlak, akkor minden rendben? SEMMI NINCS RENDBEN HARRY! Kérlek, vedd már észre. És most, hogy ez lett a vége visszamehetsz Reához?! Harry én nem akarok ordítozni. Megpróbálok higgadt lenni, de annyira nehéz. Mert tudom, hogy köztünk már semmi nem lesz olyan, mint régen.
És elsírta magát. Annyira megsajnáltam, és nem tudtam mást csinálni… átöleltem. Próbáltam megnyugtatni, és akkora szemétnek éreztem magam. Hiszen ha az ő szemszögéből nézem a dolgokat, olyan mintha mindegy, hogy ki, csak legyen valaki mellettem. De nekem csak Emma kell. ÉS HARCOLNI FOGOK ÉRTE. 
-Emma nem megyünk el sétálni?-kérdeztem, majd elengedtem és gyengéden rám mosolygott.
-Az jó lenne.-letöröltem könnyeit és újra magamhoz öleltem, de ő hátralökött.
-Harry kérlek ne. Nem szabad. Kérlek, hogy ne ölelj meg többször. Az már olyan mintha minden rendben lenne. De közbe semmi nincs jól. Úgyhogy kérlek, nagyon, hogy ne ölelj meg… mert így nekem még nehezebb.

Emma szemszöge

Annyira szeretem… hogy szavakkal nem tudom elmondani, de nem is akarom. Mert már nem bízom meg benne.

Mikor Harry kiment a szobámból, délelőtt elolvastam egy könyvet, összekaptam magam, és elindultunk sétálni. Az uticél a közeli tó volt. Imádtam szomorú pillanatokban kijárni oda.
-Szóval Emma! Mit csináltál addig, amíg nem voltam Londonban?-kérdezte és leltünk az egyik stégre. Nem tudtam, hogy vissza vágjak-e neki azzal, hogy elmondom, Liam megcsókolt. De rájöttem, én nem vagyok ilyen. 
-Hát egyszer rosszul lettem. Semmi komoly… tényleg.-és most jött el az a pont, hogy elmondjam.-Csak majdnem meghaltam.-rá mosolyogtam és lehajtottam a fejemet. Harry annyira megijedt, hogy nem tudott mit mondani.
-Emma, ha csak ez minden, akkor megnyugodtam. Kérsz valamit enni? Ez számomra nem volt kérdés. Nagyon éhes voltam.
Elmentünk a legközelebbi büféhez és vettünk két nagy hamburgert. Visszasétáltunk a stéghez, és a nádak között még besütött a lenyugvó nap.
-Tiszta mustár az arcod!-nevetett Harry. Neked meg kechupos az orrod!-rákacsintottam majd az arcára kentem egy nagy adag kechupot.
-Na, elég!-nevetett, felálltunk és elkezdtünk szaladni. Hazáig csak üvöltözve kergettük egymást. Mikor beértünk, felmentünk a szobámba. Talán még újra lehet köztünk valami, ha így folytatódik a kapcsolatunk. Hiszen ez a mai nap… istenien éreztem magam, vele. Ezt a gondolatot Harry mondata zavarta meg.
-Emma teljesen igazad van. Sokkal jobb, ha csak barátok vagyunk.-rámmosolygott, hátradőltünk az ágyamon és elaludtunk.

16.rész

A reggelem nagyon jól indult.
Az orvosok hazaengedtek, bár pár napig pihennem kell, és nem szabad megerőltetnem magam. A mai nap programja a következő: a legközelibb barátokkal (Hilary és Adam) elmegyünk vásárolni, moziba. Majd este itt alszanak én pedig elmesélek nekik mindent. Nagyon remélem, hogy ellátnak majd jó tanácsokkal, mert igazán rám férne.

Amikor hazaértünk a kórházból, azonnal felrohantam a szobámba. Összepakoltam, majd elmentem zuhanyozni. Miután végeztem, a szekrényemben kezdtem el turkálni. Végül egy csőnadrágot választottam, egy barna rövidujjas pólóval. A kedvenc magas sarkú cipőmet vettem fel. Bepakoltam a táskámba a legfontosabb dolgokat (telefon, igazolványok, zsebkendő). Még szóltam Zaynnak, hogy ne keressen estig, mert nem leszek itthon, és ha lehet, telefonon se hívjon, ha csak valami baj nincs. Mert ezt a mai napot csak a barátokra szánom.

A találkozó helye, a régi kis kedvenc helyünk volt, egy elhagyatott buszmegálló váróterme. Miután oda siettem, már Hilary és Adam ott voltak.
-Emma!-ordították egyszerre, majd felém rohantak és átöleltek. Annyira jól esett látni őket, hogy abban a pillanatban semmi másra nem tudtam gondolni, csak éreztem, hogy teljesen biztonságban vagyok.
-Emma, hogy vagy? Hallottuk, hogy mi történt, és egyszerűen nem akartuk elhinni… szóval, hogy majdnem itt hagytál minket.-mondta Adam, majd újra jó szorosan átölelt. 
-Srácok, nyugi! Ti is tudtatok a betegségemről. Ez nekem pont olyan, mint aki például aszmás, és rohamot kap. Próbáltam megnyugtatni őket, és láttam, hogy ez a pár szó segített. Leültünk egy padra. Én ültem középen, Hilary a bal, Adam a jobb oldalamon.
-És, hogy telik a nyár, Emma?-kérdezte Hilary.
-Majd mindent szépen sorjában.-rájuk kacsintottam, és rávettem őket, hogy inkább menjünk el fagyizni. Egész nap annyit hülyéskedtünk, nevettünk, hogy elmondhatom: a nyaram egyik legjobb napja volt. Mikor már kellőképpen elfáradtunk, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk hozzánk. A fiúk éppen a kanapén ültek, és beszélgettek.
-Sziasztok!-mondtuk szinte egyszerre, mikor beléptünk az ajtón. Mindenki bemutatkozott a barátaimnak, és a fiúk elmentek vacsorázni a szokásos helyükre. Én, Adam és Hilary felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyamra és Hilary azonnal megszólalt.
-Emma, azt hiszem, elfelejtettél mondani nekünk valamit. Majd Adamra nézett. 
-Mégis mit? Persze tudtam, hogy miről van szó, de imádtam húzni az agyukat. Miután megbeszéltük ezt a témát, még Hilary sokkban volt.
-Ez most a sokk hatása vagy jól láttam, hogy Harry nincs itt? 
Mikor ezt a mondatot kimondta, éreztem, hogy eljött az idő, hogy elmondjak nekik mindent. 
-Szóval srácok. Az a helyzet áll fenn… hogy Harry tényleg nincs itt. Elment New Yorkba Rozihoz. Fejemet lehajtottam, és éreztem, hogy mindjárt sírok. 
-Várj! Ki az a Rozi? Ugye nem a barátnője?-mondta Hilary, Adam pedig csak hallgatott. 
-Nem. Ő az unokatestvére, és kómában van. El akartam már régen mondani nektek, hogy mikor Harry és a fiúk idejöttek, rengeteg időt töltöttem Harryvel, és nagyon közel kerültünk egymáshoz. Konkrétan többször is megcsókolt. És összejüttönk. 
Ezt a kis mesét Hilary és Adam is tátott szájjal hallgatták végig. Nem akartak hinni a fülüknek, hogy Harry meg én egy pár… voltunk. És folytattam a mesémet. 
-Minden jó volt, talán már túl szép. Egyik nap jött a telefon, hogy Rozi megsérült és kómában van. Harry egy másodpercig nem gondolkodott, hogy mit tegyen. És elment. Aztán már másnap jött az újságcikk, rajta a kép, ahogy a volt barátnőjével smárol New York utcáin.
És nem bírtam tovább. Elsírtam magam. Adam szorosan megölet, Hilary alig bírta felfogni a szavaimat. 
-Mi mindig itt leszünk neked!-súgta a fülembe Adam, és nagyon jól esett, hogy éreztem, szívből jönnek a szavai. Miután jól kisírtam magam, csak mosolyogtam könnyes szemekkel, és úgy tettem, mint aki belenyugodott mindenbe. 
-És ha visszajön Harry? Mi lesz akkor?-kérdezte Adam és felállt az ágyamról, elment a tükörhöz és elkezdte nézegetni magát.
-Nem tudom… csak…- csengetés zavarta meg az újabb síráshoz vezető beszélgetés kezdetét.
Lerohantam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót.

Harry állt előttem. Azt hittem, hogy mindjárt rosszul leszek. Újra éreztem az illatát és láthattam. Nekem ettől nem kellett több. Köszönt, majd behozta a csomagjait. Gyorsan küldtem egy SMS-t Hilarynak, hogy maradjanak a szobában, Harry jött meg, és beszélni szeretnék vele. Azt hiszem, lesz miről. Leültünk a kanapéra és Harry meg akarta fogni a kezem, de nem engedtem neki.
-Mi a helyzet?-kérdezte félve.
-Hogy mi a helyzet? Ezt inkább én kérdezhetném tőled. Elmész három napra és már csak azt látni, hogy más lánnyal vagy. Hát lehet, hogy én értettem félre valamit, de úgy tudtam, hogy együttvagyunk. És, hogy ennél jobb a kapcsolatunk, hogy csak úgy szó nélkül mással legyél.- láttam Harryn, hogy alig bírja felfogni azt, amit mondok.
-De Emma én téged szeretlek. És nem szeretném, ha ennek a félreértésnek köszönhetően szakítanánk.-rám mosolygott. Mégis milyen félreértésről beszél?
-Harry, azt hiszem, hogy jobb, ha csak nagyon jó barátok leszünk.
Legszívesebben megcsókoltam volna, de csak ennyi jött ki a számon. Megfogtam a kezét, és adtam az arcára egy puszit.
-Nem szeretném, ha a kapcsolatunk emiatt rossz lenne. Szeretnék veled nagyon sok időt tölteni, mert fontos vagy. De be kell látnod, hogy hatalmasat csalódtam benned. És egy ideig biztos nem tudok benned megbízni úgy, mint régen.
Felálltam és felmentem a szobámba. Láttam, hogy Harry a kezébe temeti az arcát, de nem fordultam vissza.

Zayn szemszöge

Mikor hazaértünk a srácokkal, Harryt a kanapén találtuk. Gondoltuk majd meglepjük, így mind a négyen a nyakába ugrottunk. Később láttuk csak, hogy nem volt jó az ötlet, hiszen Harry sírt. Mindkét szeme teljesen piros volt. Nagyon megsajnáltuk és egyből kérdezősködni kezdtünk.
-Harry, de mi a baj?-mondta Liam majd Harry felállt a kanapéról.
-Szakított velem, csak ennyi. Mosolyra húzta a száját-De barátok maradunk. 
Most végleg összeomlott. Fejét lehajtotta, és csak sírt. A fiúkkal körbeöleltük, majd megfogta a cuccait, és felment a szobájába.

Harry szemszöge

Rozi ajánlotta, hogy jöjjek haza. De feleslegesen. Annyira szeretem ezt a lányt. Ha mellette vagyok, nem bírom ki, hogy ne öleljem meg. De már ő nem érez semmit. Ezért csak Rea a hibás. Ha nem hagyom, hogy megcsókoljon, most boldogok vagyunk teljesen és minden jóra fordult volna.

Nem bírtam nem sírni, hisz minden pillanatban Emmára gondolok.

Halk kopogtatást hallottam éjfél felé a szobám ajtaján.
-Bejöhetek?-kérdezte Emma. Beengedtem, próbáltam kicsit összeszedni magam. 
-Harry én sajnálom.-mondta, majd magához ölelt-De már nem tudok benned bízni. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen velünk. Tény, hogy te bármit mondhatsz nekem, és az más, hogy mi történt köztetek.
Nem bírtam ki, hiszen nem én vagyok a hibás. Jó, talán egy nagyon kicsit, mert hagytam, hogy Rea magához húzzon.
-Emma, kérlek, menj ki! Nagyon rosszul érzem magam, és nem akarom, hogy így láss, majd holnap megbeszéljük ezt az egészet.
 Emma bólintott, megbánóan rám nézett, kiment és becsukta maga után az ajtót. Hátradőltem az ágyamon, és nem hittem el, hogy végleg elveszítettem.

15.rész

-Nem Rea! Kérlek, most menj el.
Nagy volt a kísértés. Túl nagy.
De Emma százszor, sőt ezerszer fontosabb… nála. Fogalmam sincs, hogy mi van vele, és hogy mit csinál, amíg nem vagyok ott mellette. Ha látta a cikket, benne már régen vége mindennek… amit valaha érzett irántam, már nincs. Ezek a gondolatok keveregtek a fejemben, egész este, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és gondolkozok majd ezen az egészen. Felvettem a kabátomat, mert elég hűvös volt az idő. Kiléptem az ajtón és egyből megcsapott New York utcáinak jellegzetes szaga. Már fél órája csak sétáltam, gondolataimat pedig sikerült tisztáznom magamban.
-Szeretem Emmát, és minden ellenére talán még ő is szeret engem.
Mikor már teljesen elmélyedtem gondolataimban, a mobilom csörgése zavart meg. 
-Bocsánat, hogy ilyenkor zavarlak. Azonnal ide kell jönnöd! Rozi felébredt.

Miután letettem a telefonomat, elkezdtem rohanni a hét utcával arrébb lévő kórház felé, és meg sem álltam a bejáratig. Lifttel felmentem az emeltre, gyorsan Rozi szobájához futottam. Mikor beléptem egyedül volt.
-Szia, Harry!-mondta és láttam rajta, hogy nagyon örül. Odarohantam hozzá, karjait széttárta, én megöleltem… amilyen szorosan csak tudtam.
-Annyira vártam már ezt a pillanatot-mondtam neki és leültem az ágya szélére.-De mégis mi történt veled? 
Rozi szemeit lesütötte, majd lassan felém fordult.
-Nem tudom. Annyira emlékszem, hogy elindultam a suliba… utána meg megláttam a szüleimet. Ők elmondták, hogy elütött egy autó, és már egy hete kómában voltam. És az orvosok sem adtak túl sok esélyt arra, hogy életben maradjak. De itt vagyok. És élek-mondta, majd rám mosolygott.
-Van itt valami, amiben tudnál segíteni nekem-kezemet a tarkómra tettem, kicsit kínosnak éreztem a helyzetet.
-Mond nyugodtan, úgy is olyan régen beszéltünk már.
Láttam rajta, hogy érdekli a téma, és tudtam nagyon jól, hogy neki bármit, bármikor, bárhol elmondhatok.
-Van egy lány… Londonban-láttam, hogy Rozi nem érti, miről is beszélek.
-És mért nem vagy ott vele?-kérdezte, majd ivott pár kortyot az éjjeliszekrényén levő pohárból, amiben sima víz volt.
-Mert mikor meghallottam, hogy mi történt veled, egyből ide siettem hozzád, mert nagyon fontos vagy nekem. Szóval, két hete ismerem ezt a lányt, és teljesen megőrít. Szeretem, minden gondolatom rajta alapul. Minden percben hiányzik, ha nincs mellettem. Úgy érezném már az illatát, simogatnám az arcát...
-De pontosan mi a baj Harry? Vagy nincs baj, és csak el akartad mondani?-majd felült az ágyába és megfogta a kezem.
-Hát igazából csináltam egy nagy hülyeséget. Hagytam, hogy Rea megcsókoljon. Mielőtt kérdezősködni kezdenél, nem jöttünk újra össze. És majdnem több is történt közöttünk ma este…-fejemet lehajtottam és teljesen elszégyelltem magam.
-Úgy érted, hogy majdnem…?
Nem vártam meg míg befejezi mondandóját, mert kínos lett volna a végén neki is és nekem is.
-Igen úgy. De ami a legnagyobb baj, hogy mikor megcsókolt, másnap már egyből az újság címlapján voltunk. És több mint valószínű, hogy Emma is olvasta a cikket. Lehet, hogy mindennek vége-szinte a sírás kerülgetett és nem éreztem magam túl jól.
-Csak azt mondom neked Harry, hogy ha szeret, akkor megbocsájt.

Emma szemszöge

Pittyegő gépek, kórházi ágy. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Segítségért kiabáltam, de mintha senki nem hallana.
-Emma, Emma nyugalom!-rohant be hozzám Zayn és teljes mértékben megnyugtatott. Megfogta a kezem és szépen előröl elmesélte a történteket.
-Liam mondta, hogy kirohantál a házból. Már akkor tudtam, hogy nem jó ötlet hagyni, hogy elmenj egyedül a zuhogó esőben. Próbáltam utánad menni, de fogalmam sem volt merre, és csak abban bíztam, hogy egyszer betoppansz az ajtón. De nem így lett. Mikor elállt az eső, elindultunk a fiúkkal, hogy utána nézzünk, merre is vagy. Ekkor láttunk meg… az utcán feküdtél. Legalább tízen elmentek melletted, de senki nem segített. Már távolról láttam, hogy nagy a baj. Rettenetesen ránk ijesztettél. Azonnal mentőt hívtunk, akiknek a helyszínen… szóval újra kellett éleszteni. Hál’ Istennek sikerült és behoztak ide. Miután kivizsgáltak, megmondták, hogy mi is a pontos diagnózis. Nagyon túlterhelted a szívedet. És megállapították azt is, hogy nagyon ki vagy készülve idegileg, és stresszes vagy. Emma ezt nem csinálhatod magaddal! Zayn ijedt arccal nézett rám, majd fejét lehajtotta. Megfogtam a kezét felemeltem a fejét.
-Arról, hogy gyenge a szívem, nagyon régen tudunk. Kiskorom óta küzdök ezzel, és ezt te is jól tudod. A tegnapi cikk nagyon kiborított, és le kellett vezetnem a feszültséget. Olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam. Éreztem, hogy kicsúszik alólam a talaj.
Tisztán emlékeztem mindenre. A hangfoszlányok, a mentő hangja, és mikor betolnak a kórterembe. Zayn megölelt, majd bejött az ajtón a főorvos.
-Jó hírt hoztam. Emma úgy látszik, helyre jössz! Még egy napot maradnod kell, a teljes biztonság érdekében, de ha haza is mész, be kell tartanod az utasításainkat. De most sietnem kell–mondta, majd kiment.
-És mi lesz Harryvel?-kérdezősködött Zayn.
-Fogalmam sincs, és egyszerűen csak egy hiba van az egészben. Szeretem.

14.rész

Fejfájás, rosszullét, és kavargó gondolatok.

Ez az, ami reggel fogadott. Kimásztam az ágyamból.
Reggel fél 7 volt, hiszen tegnap este már 8 kor elaludtam. A kirohanásom csak úgy jött. A hírt még most sem tudom felfogni. Miután megágyaztam, elkezdtem nézegetni azt az üzenetet, amit pár napja kaptam Harrytől. Fogalmam sincs, hogy mi történik. Vele kéne beszélnem, de lehet, hogy már csak azt mondaná, hogy felesleges az egész. Tegnap már vagy 20x hívtam. De nem válaszolt. Félek… elmondhatatlanul félek.
Felöltöztem, egy kék felsőt vettem fel, hozzá egy fehér hosszú nadrágot. Nyakamba akasztottam egy nyakláncot, amin a nevem volt. Mikor indultam volna a nappaliba, halk kopogtatást hallottam az ajtóm felől. Odamentem és kinyitottam. Liam állt előttem.
-Emma! Ha akarsz, meghallgatsz, ha nem akarsz, akkor nem. De egy dolgot muszáj tudnod.
Intettem a kezemmel, hogy nyugodtan bejöhet. Leültünk az ágyra és megfogta a kezemet.
-Emma, nekem sokat jelentesz. Láttam, hogy a tegnapi újságcikk teljesen kiborított.
Újra elém rakta az újságot melynek címoldalán az állt:”Harry Styles Londonban hagyta új barátnőjét, és visszament igazi szerelméhez New Yorkba.” Majd egy kép, amin megcsókolja Harry Rea-t. Megint felülkerekedett rajtam a félelem, a rettegés, és a gyűlölet. 
-De… de csak Harry tudja, hogy valójában mit akar, és hogy mit érez–közelebb jött hozzám.-De én is tudom-és nem tudtam uralkodni...hagytam.
Hagytam, ha csak azért is, hogy visszavágjak Harrynek, mert a gyűlölet, amit érzek, azt sugallta, hogy ez a helyes döntés. Hiszen Liam mellettem van mindig. És soha nem hagyna cserben. Bár Harryről is ezt gondoltam. De más… mégis csak más. Miután levette ajkait az enyémekről, csak néztünk egymásra. Pont úgy kezdődött, mint régen, Harryvel.
Felálltam, megfogtam a fejemet, és úgy néztem Liamra, mintha meggyilkoltam volna őt. Kirohantam a házból, becsaptam magam után az ajtót. Odakint zuhogott az eső. De nem bántam. Elindultam és csak futottam. Szívem hevesen vert, szinte már szédültem. Muszáj voltam keresni egy helyet, ahova leülhetek. Lassan odavánszorogtam egy padhoz, és levetettem magam. Annyira megbántam, amit tettem. Most Liamot és Harryt is összezavarnám.
-Nem hiszen el!-ordítottam zokogva, majd fejemet a térdemre hajtottam.

Mikor végre elállt az eső és picit én is lenyugodtam, felálltam, és hazafelé vettem az irányt.
Amikor az utcánkhoz értem, éreztem, hogy nem vagyok túl jól. Annyira rosszul lettem, hogy levegő után kapkodtam, szédültem, és mondatok kavarogtak a fejemben, majd kicsúszott alólam a talaj.

Harry szemszöge

Reggel, mikor felébredtem egyből a kórházba indultam. Bejelentkeztem a portánál, és felmentem Rozihoz. Leültem mellé, megfogtam a kezét.
-Bárcsak felébrednél. Te segíthetnél. Fogalmam sincs arról, hogy mit tegyek.
Könnyek gördültek le az arcomon, egyenesen Rozi kezére. Fél órát ültem még mellette, majd kimentem a folyosóra. Vettem egy szendvicset és egy üveg ásványvizet. Leültem az egyik székre és megreggeliztem. Közben csak Emmára gondoltam… az édes mosolyára, az arcára, és arra, hogy mennyire szeretem. Remélem, hogy vár rám, és hogy még ő is úgy szeret, ahogy én őt. Az éjszaka rengeteget gondolkoztam az egészen. És rájöttem, hogy Rea nekem már csak egy barát. És nem több. Nekem Emma a mindenem. És senki nem veheti el tőlem.

Már este volt, mikor visszamentem a nagynénémékhez.  Egész nap a kórházban lenni, és ülni egy kómában lévő szeretted felett, a lehető legrosszabb érzés a világon. Ezért, mint fizikailag, mint szellemileg nagyon kiborító. Beléptem a szobámba, ledőltem az ágyra és alig vártam már, hogy egy jót aludhassak, azonban megpillantottam egy újságot az éjjeliszekrényemen. Becsuktam az ajtót és leültem, hogy elolvassam, miről van szó. Mikor megláttam a cikket, először nem tudtam miről is van szó, és azt hittem, hogy újabb valótlanságot állít rólam a sajtó. De mikor elolvastam, rájöttem, hogy kívülről én is pont így látnám a helyzetet. És Emma is biztosan olvasta már. Ekkor egy nagy csapódást hallottam. Felnéztem és Rea állt felettem.
-Bocsi, nagy a huzat-mondta majd lassan becsukta az ajtót.
-Te meg mit keresel itt Rea? Tegnap este megmondtam, hogy nem akarlak látni soha többet. Azt hiszem tisztán beszéltem.
Rea közelebb jött hozzám, és beült az ölembe.
-Rea hagyd már abba! Te ittál?-mikor közelebb jött hozzám, mindent elborított a Whisky szaga. Elkezdte a nyakamat csókolgatni.
-Harry, fogalmad sincs, mióta várok erre-suttogta.
Hátradőltünk az ágyon… Rea elkezdte kigombolni az ingemet, és magáról is levett pár ruhadarabot.
-Az éjszaka csak a miénk!

13.rész

Mikor felébredtem, egyből Harry jutott az eszembe. Újra megnéztem az üzenetet, amit tőle kaptam. 
A maci még mindig a kezemben volt.
Már nem tudok sírni. Szeret, és nemsokára haza jön hozzám. Ez a lényeg. És persze az, hogy Rozival minden rendben legyen.

Kimásztam az ágyamból, belebújtam a mamuszomba és lementem a nappaliba. Zayn a kanapén ült.
-Halkan! A többiek még alszanak–mondta Zayn, én pedig leültem mellé a kanapéra. Átölelt az egyik karjával, én közelebb bújtam hozzá.

-Jó reggelt!-jött lefelé Louis a lépcsőn szokásos nagy mosollyal az arcán, szemeit törölgette és ásítozott. Őt követte Liam, aki szinte majd leesett a lépcsőn, mert soha nem néz a lába elé. Megreggeliztünk, majd felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni. Nagyon jó kedvem volt, hiszen egy nappal közelebb vagyok ahhoz, hogy Harry végre itthon legyen. Egy zöld rövidujjas pólót vettem fel egy fehér szoknyával, hozzá egy pántos szandált.

Zayn szemszöge

Már fél 12, de még mindig álmos vagyok. Nagyon rosszul aludtam, mintha történne valami olyan, ami… aminek sorsdöntő fordulata lehet. Louis a szobájában takarított, Niall és Liam elmentek vásárolni. Lefeküdtem a kanapéra, Emma éppen jött le a lépcsőn. Odafutott hozzám és elkezdett rám ugrálni. Már annyira nevettem, hogy alig kaptam levegőt. Lelöktem magamról és elkezdtünk a házban kergetőzni.
-Zayn!-ordította Emma mikor felkaptam, és kivittem az udvarra. Lassan betettem őt a virágok közé, és otthagytam. Csak nevetett. Láttam, hogy végre tényleg boldog. És ez nagyon jó érzés.
Én bementem a leültem. Pár perc múlva Emma is bejött, és megállt a hátam felett.
-Imádlak Zayn-szemeit összehúzta és karjait a nyakam köré csavarta. Ekkor nyitott be az ajtón Niall és Liam. Liam egyből odajött hozzánk.
-Bocs, hogy zavarok, de ezt látnotok kell–mondta és elkezdett a szatyrokban turkálni. Niall arcáról mindent leolvastam. Azt, hogy nagy a baj.
-Mi történt?
Láttam, hogy a húgom nagyon ideges.
-Emma jobb, ha leülsz.
Liam jött felénk, egy újsággal a kezében. Emma leült, majd beleolvasott a cikkbe. Mikor nézte, láttam, hogy könnycseppek jelennek meg szemében.
-Ne haragudjatok. De most inkább egyedül lennék. Ezt magammal is tisztáznom kell-hangja remegett, alig bírta visszatartani, hogy ne törjön ki belőle. Felállt és felrohant a szobájába. Hangosan becsapta az ajtót, mi rezdüléstelen arccal néztük végig a jelenetet.

Harry szemszöge

A gépem pár órája szállt le. Már most nagyon hiányzik Emma. De nem tudom őt felhívni, hiszen elég nagy időzavarban vagyok. Furcsa ez a változás. Remélem azért az SMS-t megkapta, amit a gépről írtam neki. Rozi még kómában van. Nem tudom, hogy mikor tudnék, és mikor nem lenne sértő visszamenni Londonba.

Itt rengeteg a rajongó és minden második percbe odarohan hozzám valaki, egy képért vagy autogrammért. De én mindenkibe csak Emmát látom.

Mikor kijöttem a kórházból, New York utcáin kezdtem el barangolni. Igazán elbűvölő város.
-Harry? Harry Styles?- egy ismerős lánynak a hangjára figyeltem fel.
-Igen-mosolyogtam, majd hátrafordultam.
Rea volt.
Odarohant hozzám, átölelt, fejemet megfogta, közelebb húzta magához és megcsókolt.
-Rea!-majd újra megcsókolt.
-Rea menj innen!-ellöktem magamtól és legalább két méter távolságba kerültünk.
-Tudtam, hogy visszajössz hozzám Harry!-mondta és szinte már sírt… a boldogságtól.
-Rea én nem hozzád jöttem el! Nekem barátnőm van LONDONBAN! Ezt te sem gondolhattad komolyan. Ezt nem hiszem el-olyan ideges lettem, hogy nem tudtam mit csináljak.Kezeimet a tarkómra raktam és elkezdtem járkálni.
-De Harry! Tudom, hogy miattam jöttél. A szíved ide húz, csak te sem ismered be magadnak és ez a legnagyobb hiba! Harry én, szeretlek! Jobban, mint bárki más. Mikor mondták, hogy láttak, egyből összekészültem és jöttem ide. Hiszen mindig itt sétáltunk a holdfényben. Emlékszel? Harry tényleg a saját szíved húzott ide téged. Neked itt a helyed velem!–már megint közeledett felém, de nem hagytam magam.
-Tűnj innen a francba!
Egyszerűen csak megállítottam egy taxit, és beszálltam. A nagynénémékhez mentem, de fél úton kiszálltam a kocsiból. Inkább most gyalog megyek.
A gondolatok csak kavarogtak a fejemben. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Az érzéseimben sem vagyok már biztos…

12.rész

Madárcsicsergés, édes illat, és ragyogó napsütés. Csodálatos napnak ígérkezhetne… Felültem az ágyon, és szétnéztem Harry szobájában.
Éppen pakolta össze a holmijait. Rám nézett, tekintetében sajnálatot, és csalódottságot láttam.
-Jó reggelt drága. Nem sokára indulnom kell. Emma biztos vagy benne, hogy nem jössz velem New Yorkba?-odajött hozzám, leült az ágyra és megfogta a kezemet.
-Harry te is jól tudod, hogy anyuék nem engednének el.Pláne, hogy még 18 se vagyok-majd a homlokára nyomtam egy puszit.
-Segíthetek?-kimásztam az ágyból és Harry bőröndjében elkezdtem eligazgatni mindent.

Mikor végeztünk, levittük a csomagokat a nappaliba.
A fiúk is lejöttek. És tudatosult bennem, hogy pár napot, lehet, hogy hetet Harry nélkül kell töltenem. Már most érzetem az ürességet. Hiszen hatalmas a távolság. Sorban elbúcsúztak, egy-egy kézfogással, öleléssel. Mikor odajött hozzám Harry, és jó szorosan átölelt, pár könnycsepp hullott a dzsekijére.
-Szeretlek! Pár nap és jövök vissza! Viszont a gépem fél óra múlva indul. Mennem kell-mondta. Még egyszer jó szorosan átölelt, felvette csomagjait, lement a lépcsőn, és beült a taxiba. Mikor a kocsi elhajtott, az összes srác odajött hozzám, és együtt átöleltek. Éreztem, hogy mellettem állnak, és hogy Harry nekik is hiányozni fog. Lassan bementünk az ajtón és leültünk a kanapéra.
-Mai programterv?-kérdezősködött Niall, és mindenkinek tetszett az, hogy végre együtt elmegyünk valahova.
-Emma egy kis vásárlás, fagyizás, hülyéskedés velünk?-kacsintott rám Zayn.
-Örülnék neki-mosolyogva válaszoltam és kimentem a konyhába inni egy pohár vizet.

Zayn szemszöge

-Ez a nap a mi napunk. Srácok mindent meg kell tennünk azért, hogy Emma jól érezze magát addig, amíg Harry nincs itt vele. Vagyis, hogy pontosabb legyek: hogy ne gondoljon folyton rá.
Láttam, hogy a fiúk értik, hogy miről beszélek.
-Nagyon szeretem őt, és nem akarom azt látni, hogy rosszul érzi magát a nyári szünetében. Felálltam a kanapéról, majd kimentem a konyhába Emma után.
-Indulhatunk, királylány?-kérdeztem, majd átöleltem. 
-Igen, mehetünk. Csak adjatok pár percet. Átöltözök, és megfésülködök. Aztán lejövök és indulhatunk.
Letette a poharát a konyhapultra és a felment a lépcsőn. Tudtam, ha azt mondja, hogy ’pár perc’ abból egy óra is lehet, ezért a fiúkkal leültünk a kanapéra, beszélgettünk, és türelmesen vártunk Emmára.

Emma szemszöge

Miután feljöttem a nappaliból, gyorsan elmentem zuhanyozni és elkezdtem készülődni. Próbálom úgy élni a napjaimat, hogy a fiúk még véletlenül se higgyék azt, hogy velük nem érzem jól magam. Mert igaz, hogy Harry-t nagyon szeretem, de akkor érzem magam teljesen jól, ha bátyám Zayn, Niall, Louis, és Liam is velem vannak.
Mivel egy nagyon meleg nyári nap van, ezért egy rövid szoknyát választottam egy kék felsővel, és a kedvenc fehér papucsomat vettem fel hozzá.
Hajamat összefogtam, majd kontyba kötöttem. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből és beraktam azt a fülbevalót, amit még Írországból kaptam. Gyorsan bepakoltam a táskámba a pénztárcámat, az igazolványaimat, a szájfényemet és a telefonomat. Még gyorsan megigazítottam az ágyamat, becsuktam a szekrényajtómat, és lerohantam a lépcsőn. A fiúk már alig várták, hogy induljunk.
-Mehetünk Emi?-kérdezte Liam. A lépcső aljánál várt, karját kinyújtotta felém. Megfogtam a kezét, és így mentünk az udvarig. Zayn bezárta a házat, majd végre fél 2kor elindultunk.

Először egy strand volt az uticél, ami elég messze volt tőlünk. Rengeteg fiatal lány rohant oda hozzánk út közbe, amit nem bántam. Egy-két percre én is átélhetem azt, amit a fiúk szinte minden nap. Miután a rajongók megkapták az aláírásukat, és a fényképeket tovább mentünk.  Út közben megálltunk egy kis büfénél. Igazából nem voltunk éhesek, csak Louis vett egy… répát. És azt ette addig, amíg a strandra nem értünk. Elég furcsa látvány volt, de mi így szeretjük őt. Niall, Liam, Zayn egész végig csak hülyéskedtek. Niall engem csak csikizett, alig bírtam leszedni a kezeit magamról. Mikor megérkeztünk a kiszemelt helyre, Zayn befizette a belépőket és kerestünk egy jó helyet. Átvettem a fürdőruhámat,a fiúk is átöltöztek, leterítettünk egy pokrócot, rápakoltunk a cuccokat, béreltünk öt napozóágyat. Mindenki választott magának egy helyet. Én a középsőt foglaltam el, hiszen így éreztem magamat teljesen biztonságban. Előkaptam egy romantikus regényt, és elkezdtem olvasni, mikor Louis kikapta a kezemből a könyvet, Zayn, Niall és Liam megfogtak, a medencéig elvittek és beledobtak a vízbe. Nagyon jól esett egy merülés, rettenetesen sütött a nap. Utána a fiúk is a medencébe kötöttek ki. Liam és Zayn egymást nyomkodták a víz alá, Louis, Niall és én pedig a gyerekcsúszdán csúszkáltunk. Egy kicsit kimentem a medencéből és bekentem magam naptejjel. Aztán leültem az árnyékba, nehogy napszúrást kapjak, vagy lesüljek annyira, hogy úgy nézzek ki, mint egy rák. Fél óra múlva a fiúk kijöttek a vízből, és elmentünk fagyizni. Niall összesen 10 gombócot kért, de a felét nem ette meg. Mikor mindenki annyit megevett, amennyit csak bírt, fél 6 volt. Úgy elment ez a mai nap, hogy észre se vettem. Nagyon szívesen maradtunk volna még, de 6kor zárt a strand. Összepakoltunk, felöltöztünk.
-Merre tovább emberek?-kérdezte Zayn, és gyengéden átölelt.
-Mozi? Vacsora? Színház? Buli? London éjszaka rengeteg lehetőséget kínál-mosolygott Liam. Közös megegyezés alapján elindultunk vacsorázni. A kedvenc helyünkre mentünk be, és a szokásos ennivalót rendeltük meg.
-Hogy érezted ma magad?-kérdezte Louis és rám nézett az összes fiú.
-Nagyon, nagyon jól. Köszönöm nektek! Nagyon szeretlek titeket-láttam, hogy a fiúknak jól esett az, amit mondtam.
De ez az igazság.
Ha ma nem megyünk el sehova, egész nap otthon bőgtem volna. Miután Niall rendezte a számlát, hazaindultunk. Gyalog mentünk, Zayn egész végig a csípőmet fogva átkarolt. Imádom a tesós összebújásainkat.
-Zayn! Amúgy sajnálom, mikor azt mondtam, hogy rossz tesó vagy. Tudod, hogy nem úgy gondoltam-fejemet lehajtottam és picit szégyelltem magam.
-Emma ne mentegetőzz már. Köszönöm, hogy vagy nekem–majd adott egy puszit.
Annyira édes volt, egyszerűen imádom őt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt a múltkori elhamarkodott mondatom miatt. De megnyugtatott, amikor láttam, hogy Zayn nem haragszik. Mikor haza értünk, már fél 11 volt. Mindenkitől kaptam egy jó éjt puszit. Elköszöntünk egymástól és felmentem a szobámba. Megágyaztam, átöltöztem pizsamába. Kipakoltam a táskámból, és láttam, hogy Harrytől kaptam egy SMS-t. Megnyitottam és ez állt benne: 'Emma! Köszönöm, hogy most is mellettem voltál. Rozi nincs túl jó állapotban, de úgy néz ki, hogy idővel minden rendben lesz vele. Csak annyit akartam mondani, illetve írni, hogy nagyon szeretlek. Már most hiányzol, és alig várom, hogy újra magamhoz ölelhesselek, jó szorosan, hogy érezzem az illatod, láthassam a gyönyörű szemeid és újra megcsókolhassalak. Szeretlek!: Harry S.' Mikor elolvastam a levelet, hátradőltem az ágyamon, magamhoz szorítottam a kedvenc plüssmacimat és csak néztem ki a fejemből... majd pár könnycsepp jelent meg a szemembe. De erősnek kell lennem, tudom, hogy Harry nemsokára újra itt lesz mellettem.
Lekapcsoltam a villanyomat és macival a kezemben elaludtam.

11.rész

Mikor felébredtem Harry illatát éreztem meg először. Még mindig mellettem aludt, és olyan aranyos volt, hogy nem tudtam őt felkelteni.
Levettem magamról a kezét és kimentem a konyhába ahol a többiek ültek. Mikor elmentem Zayn mellett, az ölébe húzott és elkezdett kíváncsian kérdezősködni.
-Hogy aludtál?-fejét felém fordítottam és a többiek is mind engem néztek.
-Egész jól. Mi a reggeli?-válaszoltam, felálltam Zayn öléből és a konyhapulton kezdtem keresgélni.
-Feleslegesen ennél már. Fél 2 van és úgy gondoltuk a fiúkkal, hogy elmehetnénk valahova vacsorázni. Persze, ha öt előtt Harry is felébred-mindenki elkezdett nevetni, és ilyenkor Harry felállt a kanapéról és elindult felénk.
-Jó reggelt!-mondta még picit álmos hangon. Odajött hozzám, a derekamnál átkarolt, és homlokon puszilt.
-Szóval ez már hivatalos?-kérdezte Niall egy hatalmas mosollyal.
-Igen!-válaszolta Harry.
-Legalább lesz mit ünnepelnünk-kiáltott fel Liam.
-Mikor indulunk?-kérdezősködtem, mivel nagyon éhes voltam már.
-Szedjétek össze magatokat és mehetünk is-válaszolta Zayn.
Gyorsan felmentem a szobámba, és elkezdtem turkálni a szekrényemben.
Végül egy fehér szoknyát választottam egy kék toppal. Fehér papucsot vettem fel. Gyorsan megfésülködtem, és fújtam magamra egy kis parfümöt.
-Mehetünk?-kérdezősködött a szobám elől Zayn.
-Igen!-megfogtam a táskámat és kirohantam a szobámból.
Zayn gondosan bezárta a ház ajtaját és elindultunk.

Már sötétedett. Harryvel végig kézen fogva mentünk. Liam és Louis mögöttünk hülyéskedett, Zayn és Niall pedig elől mentek. Mikor megérkeztünk, egyből bementünk és rendeltünk…pizzát. A mai nap kajája: egy szelet pizza. Mikor megettük, rendeltünk pezsgőt és koccintottunk.
-Éljen Harry és Emma!-ordították a többiek és Harry megcsókolt. Elmondhatatlanul örültem, hogy Harry és köztem végre minden tisztázódott.
-Nem baj, ha mi elmegyünk?-kérdezte Harry és megfogta a kezemet.
-Dehogy baj-ránk kacsintott Liam.
Összeszedtük a cuccainkat, elköszöntünk és kimentünk a vendéglőből.
-Merre megyünk Harry?-kérdeztem, mert nagyon érdekelt, hogy ilyenkor hova megyünk.
-Arra a helyre…a mi helyünkre.
Egyből tudtam, hogy mire gondolt. A hely, ahol múltkor voltunk. Mikor felértünk a dombra, leültünk és Londont kezdtük el nézni. Elképesztő látvány tárult elénk.
-Igazából azért jöttünk ide, hogy mutassak neked valamit. Nézz oda!-arcomat megfogta és egy pont felé irányította. Amit láttam, ledöbbentett. London egyik kis utcáján gyertyák voltak kirakva. Egy szív alakot formáztak, és az én nevem volt benne.
-Harry?Ezt meg hogy…?-azt akartam tőle kérdezni, hogy mégis mikor szervezte le ezt az egészet, de a szavamba vágott.
-Emma szeretlek. Fogalmam sincs, hogy ennyi idő alatt, hogy szerethettem így beléd. Az illatod, a mosolyod, amikor rám nézel… a hajad, a szemeid… annyira gyönyörű vagy.

Baby you light up my world like nobody else(Baby te fényt hozol az életembe, úgy mint senki más)
the way that you flip your hair gets me overwhelmed(Az, ahogy a hajad rázod, kikészít)
but you when smile at the ground it aint hard to tell(De mikor mosolyogsz, nem nehéz mondani)
You don’t know(Nem tudod)
You don’t know you’re beautiful(Nem tudod, hogy milyen gyönyörű vagy)
If only you saw what I can see (Ha láthatnád azt, amit én)
You’ll understand why i want you so desperately(Akkor megértenéd,mért akarlak olyan kétségbeesett)
Right now I’m looking at you and I can’t believe(Épp téged nézlek és nem tudom elhinni)
You don’t know(Nem tudod)
You don’t know you’re beautiful(Nem tudod,hogy gyönyörű vagy)
But that’s what makes you beautiful(De ez tesz téged gyönyörűvé)

Annyira boldog voltam, hogy sírtam. Elkezdtem sírni csak azért, mert nem tudom elhinni, hogy ezt a dalt most nekem énekelte. Tényleg nekem. Harry letörölte a könnyeimet, és megcsókolt.
Majd felálltunk és elkezdtünk hazafelé sétálni.

Mikor hazaértünk már éjfél felé járt az idő. Lassan és csendben mentünk be a házba, egyből Harry szobájába. Egymás mellé lefeküdtünk, és csak néztük egymás arcát. Majd elkezdtünk csókolózni. Ezt egy telefoncsengés zavarta meg.
-Bocsi-Harry megsimogatta az arcomat, felült az ágyán és felvette a telefonját. Pár perc múlva felállt és elkezdett járkálni a szobában. Láttam, rajta hogy baj van. Nagy baj.
-Mi az Harry?-nagyon megijedtem, mivel Harry sírt.
-Rozi élet és halál között van. El kell mennem... New Yorkba.

10.rész

-Emma! Gyere gyorsan a nappaliba!
Erre a mondatra ébredtem fel. Louis rázott fel, lehúzta rólam a takarót.
Gyorsan kipattantam az ágyból, felvettem a köntösömet, hajamat összefogtam egy hajgumival és lefutottam a lépcsőn.
Nagyon furcsa érzés kapott el, és furcsálltam, hogy Harry nem volt mellettem.
-Mi történt?-kérdeztem, és tudtam, hogy valami szörnyű hírt akarnak velem közölni. Mindenki feketében volt.
-Harryről van szó! Reggel találták meg… holtan-nem hittem a fülemnek.
-Mi? Mi az, hogy holtan? Mi történik? Jól értettem, meghalt?-összefolyt minden szó, minden kép. Elsápadtam, éreztem, hogy rosszul vagyok és leültem a kanapéra.-Mi az, hogy meghalt?-kérdezősködtem tovább, nem bírtam ülve maradni ezért felálltam és remegni kezdett minden végtagom. Mindenki csak azt várta, hogy mikor leszek rosszul. Láttam a tekinteteken.
-Tegnap még este átjött hozzám. És mondta hogy elmegy sétálni. Rád pedig vigyázzunk nagyon-mondta Liam és éreztem, hogy ennek üvöltés lesz a vége.
-ÉS TE HAGYTAD ŐT ELMENNI LIAM? MIATTAD HALT MEG ! NEEEEEM! NEM HALHATOTT MEG!-már szinte ordítottam, Zayn lefogott, leültetett egy székre, és adott egy pohár vizet. Eldobtam a poharat,és összetört. Zokogtam, üvöltöttem. De nem tudtam mit tenni.
-Az egyik mellékutcán találták meg-mondta Niall.
Felálltam, mentem pár lépést, majd a földre zuhantam.

* * *

-Emma?!Emma?!Jól vagy?
Mikor kinyitottam a szememet Harry volt ott. Nem értettem, hogy mi történik. Kapkodtam a fejemet össze vissza.
-Nyugodj meg édes, biztos csak rosszat álmodtál-nagyon ijedt arccal nézett rám.
-Harry!-elkezdtem zokogni és magamhoz öleltem, amilyen szorosan csak tudtam. Legalább tíz percig csak ültem az ágyban,Harry ott térdelt a helyén, mellettem. És csak húztam közel magamhoz. Ma reggel is Harry mellett ébredtem, ami mindig egy álom volt. Tegnap mikor átkarolt, és úgy keltem fel… semmi nem kellett több annál. De ez így nem éppen egy jó nap kezdete volt.
-Annyira rám ijesztettél. Egyszer csak a nevemet kezdted el ordítozni-mondta Harry és elengedett.
-Ne haragudj…azt álmodtam, hogy meghaltál. És én azt nem bírnám ki–válaszoltam. Fejemet lehajtottam és újra sírni kezdtem.
-Emma én mindig itt leszek melletted. Nyugodj meg-mikor ezeket a szavakat kimondta Harry, sokkal jobban éreztem magam.
-Megyek és átöltözök-mondtam, kimásztam az ágyból,Harry arcára nyomtam egy puszit és a szobám felé vettem az irányt. Egy sárga felsőt vettem fel, egy miniszoknyával, hozzá egy sárga papucsot. És lementem a nappaliba. Már fél 5 volt. Igaz, hogy egy órán át szedtem magam rendbe, de mostanában rengeteget alszok. 
-Emma azt hiszem ezt neked látnod kéne. Egy újságcikket rakott elém Louis. A főcím: „Harry Styles megcsalja barátnőjét”. Nem értettem az egészet, leültem egy székre, és tovább olvastam:”Harry Sytles otthagyta régi barátnőjét, a szakításról nem szólt a lánynak. Tegnap adott interjújában a brit fiú banda legfiatalabb énekese bemutatta új barátnőjét. Ezután felkeresett minket Rea Godwin, és elmondta: a fiú nem szakított vele. Kíváncsian várja Styles reakcióját a kétségbeesett lány.” Felkaptam a konyha pultról az újságot, felmentem Harryhez, és arcába dobtam.
-Mi ez Styles?
Annyira mérges voltam, hogy nem tudtam máshogy megszólítani őt. Harry átolvasta az újságot és felállt az ágyáról.
-Ez mi?-kérdezte tőlem és olyan arcot vágott, mintha én találtam volna ki az egészet.-Ugyan már Emma ezt te sem gondolhatod komolyan.
Próbált megölelni, de én félrelöktem.
-Magyarázd meg!-mondtam és leültünk Harry ágyára.
-Ő a volt barátnőm… de fél éve szakítottunk. Igaz, hogy őt is és engem is megviselt a szakítás, de nem illettünk össze. Azóta is tartjuk a kapcsolatot és nem hiszem, hogy tényleg az ő keze van ebben-és csak nézett ki a fejéből.-Várj! Felhívom-mondta, majd elővette telefonját és füléhez emelte. Hallottam, ahogy kicsöng.
-Igen? Itt Godwin-mondta egy lány hang a vonal túlsó oldalán.
-Szia, Harry vagyok. Styles-Harry megköszörülte hangját és folytatta.-Mi ez az újságcikk?-a vonal másik végén Rea meg sem szólalt egy darabig.
-Én sem tudom. Már felhívtam a szerkesztőséget is, hogy mit képzelnek.És azt mondták, hogy ez az igazság. De nyugi Harry. Tisztáztam a helyzetet. Viszont most mennem kell. Örülök, hogy beszéltünk, szia… ja és gratulálok.
Harry letette a telefont, elmesélt mindent.
Átölelt, és elmentünk még egyet sétálni. Fél 10 re hazaértünk. Leültünk a kanapéra, egy romantikus filmet megnézni. Harry átölelt,felhúztam a térdeimet és megcsókoltam. És visszacsókolt. Háromszor is. Liam pont jött le a lépcsőn és nem bírta ki, hogy ne szóljon hozzá valamit.
-London legújabb legszebb párja-felkapcsolta a villanyt, ami nem volt túl jó ötlet, mert már nagyon álmos voltam. Odament Harryhez és rendesen hallottam, amit súgott neki-de természetesen úgy csináltam, mintha nem tudnék semmiről.
-Megvolt a csaj?-Liam elkezdett nevetni.
-Nem–és Harry rákacsintott Liamra,majd ő is nevetni kezdett.
Én csak mosolyogtam.
Harry felkapott egy párnát és hozzávágta Liamhez, aki vette az adást, és igyekezett eltávozni. Ekkor Harry adott egy puszit a homlokomra. Lekapcsoltuk a tv-t és egymás karjaiba elaludtunk.