14.rész

Fejfájás, rosszullét, és kavargó gondolatok.

Ez az, ami reggel fogadott. Kimásztam az ágyamból.
Reggel fél 7 volt, hiszen tegnap este már 8 kor elaludtam. A kirohanásom csak úgy jött. A hírt még most sem tudom felfogni. Miután megágyaztam, elkezdtem nézegetni azt az üzenetet, amit pár napja kaptam Harrytől. Fogalmam sincs, hogy mi történik. Vele kéne beszélnem, de lehet, hogy már csak azt mondaná, hogy felesleges az egész. Tegnap már vagy 20x hívtam. De nem válaszolt. Félek… elmondhatatlanul félek.
Felöltöztem, egy kék felsőt vettem fel, hozzá egy fehér hosszú nadrágot. Nyakamba akasztottam egy nyakláncot, amin a nevem volt. Mikor indultam volna a nappaliba, halk kopogtatást hallottam az ajtóm felől. Odamentem és kinyitottam. Liam állt előttem.
-Emma! Ha akarsz, meghallgatsz, ha nem akarsz, akkor nem. De egy dolgot muszáj tudnod.
Intettem a kezemmel, hogy nyugodtan bejöhet. Leültünk az ágyra és megfogta a kezemet.
-Emma, nekem sokat jelentesz. Láttam, hogy a tegnapi újságcikk teljesen kiborított.
Újra elém rakta az újságot melynek címoldalán az állt:”Harry Styles Londonban hagyta új barátnőjét, és visszament igazi szerelméhez New Yorkba.” Majd egy kép, amin megcsókolja Harry Rea-t. Megint felülkerekedett rajtam a félelem, a rettegés, és a gyűlölet. 
-De… de csak Harry tudja, hogy valójában mit akar, és hogy mit érez–közelebb jött hozzám.-De én is tudom-és nem tudtam uralkodni...hagytam.
Hagytam, ha csak azért is, hogy visszavágjak Harrynek, mert a gyűlölet, amit érzek, azt sugallta, hogy ez a helyes döntés. Hiszen Liam mellettem van mindig. És soha nem hagyna cserben. Bár Harryről is ezt gondoltam. De más… mégis csak más. Miután levette ajkait az enyémekről, csak néztünk egymásra. Pont úgy kezdődött, mint régen, Harryvel.
Felálltam, megfogtam a fejemet, és úgy néztem Liamra, mintha meggyilkoltam volna őt. Kirohantam a házból, becsaptam magam után az ajtót. Odakint zuhogott az eső. De nem bántam. Elindultam és csak futottam. Szívem hevesen vert, szinte már szédültem. Muszáj voltam keresni egy helyet, ahova leülhetek. Lassan odavánszorogtam egy padhoz, és levetettem magam. Annyira megbántam, amit tettem. Most Liamot és Harryt is összezavarnám.
-Nem hiszen el!-ordítottam zokogva, majd fejemet a térdemre hajtottam.

Mikor végre elállt az eső és picit én is lenyugodtam, felálltam, és hazafelé vettem az irányt.
Amikor az utcánkhoz értem, éreztem, hogy nem vagyok túl jól. Annyira rosszul lettem, hogy levegő után kapkodtam, szédültem, és mondatok kavarogtak a fejemben, majd kicsúszott alólam a talaj.

Harry szemszöge

Reggel, mikor felébredtem egyből a kórházba indultam. Bejelentkeztem a portánál, és felmentem Rozihoz. Leültem mellé, megfogtam a kezét.
-Bárcsak felébrednél. Te segíthetnél. Fogalmam sincs arról, hogy mit tegyek.
Könnyek gördültek le az arcomon, egyenesen Rozi kezére. Fél órát ültem még mellette, majd kimentem a folyosóra. Vettem egy szendvicset és egy üveg ásványvizet. Leültem az egyik székre és megreggeliztem. Közben csak Emmára gondoltam… az édes mosolyára, az arcára, és arra, hogy mennyire szeretem. Remélem, hogy vár rám, és hogy még ő is úgy szeret, ahogy én őt. Az éjszaka rengeteget gondolkoztam az egészen. És rájöttem, hogy Rea nekem már csak egy barát. És nem több. Nekem Emma a mindenem. És senki nem veheti el tőlem.

Már este volt, mikor visszamentem a nagynénémékhez.  Egész nap a kórházban lenni, és ülni egy kómában lévő szeretted felett, a lehető legrosszabb érzés a világon. Ezért, mint fizikailag, mint szellemileg nagyon kiborító. Beléptem a szobámba, ledőltem az ágyra és alig vártam már, hogy egy jót aludhassak, azonban megpillantottam egy újságot az éjjeliszekrényemen. Becsuktam az ajtót és leültem, hogy elolvassam, miről van szó. Mikor megláttam a cikket, először nem tudtam miről is van szó, és azt hittem, hogy újabb valótlanságot állít rólam a sajtó. De mikor elolvastam, rájöttem, hogy kívülről én is pont így látnám a helyzetet. És Emma is biztosan olvasta már. Ekkor egy nagy csapódást hallottam. Felnéztem és Rea állt felettem.
-Bocsi, nagy a huzat-mondta majd lassan becsukta az ajtót.
-Te meg mit keresel itt Rea? Tegnap este megmondtam, hogy nem akarlak látni soha többet. Azt hiszem tisztán beszéltem.
Rea közelebb jött hozzám, és beült az ölembe.
-Rea hagyd már abba! Te ittál?-mikor közelebb jött hozzám, mindent elborított a Whisky szaga. Elkezdte a nyakamat csókolgatni.
-Harry, fogalmad sincs, mióta várok erre-suttogta.
Hátradőltünk az ágyon… Rea elkezdte kigombolni az ingemet, és magáról is levett pár ruhadarabot.
-Az éjszaka csak a miénk!