18.rész

Reggel, mikor felébredtem megint Harry arcát pillantottam meg először. Minden olyan volt, mint régen.
Az illatok, érezhettem Harry közelségét. Minden… csak az nem, hogy akit igazán szeretek, már nem az enyém, és többet nem ébredek úgy, hogy ő ölel át. Hiszen ezt ő mondta. A saját szájával. És ha ő nem akar semmit, jobb, ha én is elfelejtem lassan őt. De egyelőre úgy érzem, hogy ez nem fog könnyen menni.
-Jó reggelt!-szakította félbe Harry a gondolataimat, és felültünk az ágyamon.
-Neked is!-mondtam, majd egy nagy mosolyt is mellékeltem. 
-Hogy aludtál?-kérdezősködött Harry és haját kezdte el igazgatni. 
-Egész jól… imádom, mikor mellettem szuszogsz. Akkor úgy érzem, hogy bármi történjen, biztonságban vagyok melletted. -mondtam, majd egyből a szavamba vágott Harry.
-Emma, aranyos vagy. Mellettem mindig biztonságban vagy. De egyet kérek. Ne próbálj meg visszaszeretni belém!- és elkezdett nevetni. Egy idő után csatlakoztam és együtt nevettünk tovább.
Nem szeretek beléd többet Harry, ígérem. Mert soha nem foglak elfelejteni. 
-Amúgy mikor mentek a következő koncertre?-kérdeztem Harrytől, akinek láttam az arcán, hogy megbánta az előző kijelentését és megbánóan nézett rám.
-Nem tudom. Remélem minél később. Mert nagyon szeretlek… tudod, mint barátot. Mondjuk a távolság nem akadály, ha két ember szereti egymást… mint barátot.-mondta és fejét lehajtotta.
-Értem, persze. Tényleg értettem, hogy miről beszél. Tudtam, hogy ő már nem szeret úgy, mint régen. Csak tudnám, hogy én mit hibáztam. Talán azt, mikor kijelentettem, hogy „maradjunk csak barátok”. De még mindig érzem, hogy nem tudok bízni benne. Ezért talán jobb is így. Lassan elfelejtem, és majd elmennek… és többet nem fogunk találkozni.

Zayn szemszöge

Harryn láttam tegnap, hogy nagyon örült, hogy elmehetnek kettesben.
De ismerem Emmát. És nem olyan lány, hogy bármelyik pasi csak csavargassa a fejét.

Miután megreggeliztünk, Harry és Emma is kijöttek a szobából, lejöttek a lépcsőn. Liam és Niall egyből összesúgtak. Próbálták takargatni, de látszott rajtuk, hogy jobban érdekli őket Emma és Harry kapcsolata, mint bármelyik bulvárlap címlap sztorija.

Harry szemszöge

Jobb így, sokkal jobb.
Látom Emmát, hogy így tényleg boldog. És ha ő boldog, akkor én is. A mai program egyszerű lesz: a fiúk, én, és Emma elmegyünk csónakázni, ahhoz a tóhoz, ahol tegnap voltunk Emmával.

Összeszedtük magunkat, Emma megint sokáig készülődött, de megérte, hisz csodaszép volt, mint mindig. Egy fehér pólót viselt, a kedvenc fehér papucsával, rövid farmerrel.

A tó tőlünk körülbelül 3 kilométerre volt, és amúgy is szívesen sétáltam, ha jó a társaság.

Miután én és Liam lemaradtunk a többiektől, igaz, hogy mindketten imádunk sportolni, de soha nem sietünk sehova, beszélgetni kezdtünk.
-Haver, ilyet kihagyni.-mondta Liam, majd Emmát kezdte el stírölni.
-Nem hagytam ki semmit. Légyszives ne tárgyiasítsd Emmát. Elég mérges lettem, hiszen Emma nem egy rongy, amit csak úgy lehet hajigálni.
-Nyugalom Harry, semmi pénzért nem mondanék se róla, se rólad rosszat. De ha neked nem kell… attól másnak még kellhet. És azért szakítani, mert megcsókoltál egy másik csajt? Ugyan már. Tudom, hogy rosszul esik neki. De pasik vagyunk. A kísértés mindenhol jelen van. Értettem, hogy Liam valamit akar nekem mondani, de mivel testvérként szeretem őt, elmondtam neki a teljes igazságot Reáról.
-Liam, az nem csak csók volt.-mondtam majd Liam a fejét felém fordította, karomat megfogta, szembeálltunk egymással, és azonnal megszólalt.
-Ne már! Komolyan? Hát akkor most Reával vagytok együtt, vagy mi? Huhú, te tényleg nem szórakozol. Aztán kitört belőlem.
-De végül…szóval végül nem történt semmi, nyugi. Majd tovább indultunk.
-De legalább kvittek vagytok Emmával. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, és késztetést éreztem arra, hogy rákérdezzek.
-Tudsz valamit amit én nem? Kérlek mond el… Nem kellett sokáig győzködni, Liam azonnal választ adott a kérdésemre.
-Mikor elolvasta a rólatok szóló újságcikket, azonnal felrohant a szobájába. Felmentem és… Már ilyenkor gondoltam, hogy miről lesz szó-És megcsókoltam. De nem azért, hogy neked kárt tegyek, hiszen ezt te is tudod. Hanem azért, mert annyira gyönyörű. Bomba teste van, és az a száj, és a szemei. Szóval nem értelek. Rea a közelébe nem ér.

Mikor véget ért a beszélgetésük már megérkeztünk a tóhoz. Forró délután volt, 6óra felé lehetett.  Emma Zaynnal és Louissal beszélgetett egy asztalnál ülve, Niall és Liam már csónakba szálltak és a tó közepe felé sodródva ordítoztak, mint a 10 éves kisgyerekek. Mikor oda mentem Emmáékhoz, Zayn azonnal felállt és mikor elment mellettem csak annyit mondott, hogy „van miről beszélnetek, én megyek a fiúkhoz”.

Leültem Emma mellé, és láttam, hogy nem érzi túl jól magát.
-Emma nem megyünk el a parton sétálni?
Felálltunk az asztaltól és a naplementében kezdtünk el sétálni. A talaj porzott a lábunk alatt, a tavon visszatükröződő napsugár csodálatos látványt nyújtott.
-Tényleg megcsókolt Liam?-tört ki belőlem.
-Igen.-mondta Emma, fejét lehajtotta és nem szólt egy szót se. Hosszas hallgatás után azonban újra megszólalt.
-De nem azért, hogy bosszút álljak… Vagyis, igen. Csakis azért hagytam. –mondta majd egymás elé fordultunk, 10 percig csak álltunk. Újra láttam közelről. Emma gyönyörű arcát, ahogy rásütött a napsugár még tökéletesebbnek látszott. Elkezdtem közelíteni felé, szememet behunytam…

És ilyenkor hallottuk csak Louis kétségbeesett kiabálását.
-Azonnal gyertek ide! Zayn megsérült!