5.rész

Reggel fél 11.
Mikor felébredtem egyből a tegnap esti SMS jutott az eszembe. 'Tényleg csak egy nyári kaland lennék számára? Emma! Össze kell szedned magad, különben soha nem tudhatod meg a kérdésedre a választ!'-súgta egy hang. Egyből tudtam mit kell tennem. Felvettem egy sárga rövidnadrágot, egy fehér pánt nélküli pólóval, Nike cipővel. Reméltem, hogy Harryt megtalálom a szobájában, ezért átmentem és bekopogtam.
-Harry! Bent vagy? Bejöhetek?-kérdeztem halkan, Zayn nehogy meghallja. Igazából nagyon szeretem a bátyámat, és tudom, hogy csak jót akar. De nem szerettem volna, ha a jövőm egy rossz döntés miatt nem lenne álomszép.
-Emma? Persze, gyere be!-szólt gyengéd hangon. Mikor beléptem Harry az ágyán ült. Odamentem hozzá és beszélgetni kezdtünk.
-Emma! Az a tegnapi üzenet… szóval azt akarom mondani, hogy hiányzol, és hiányzik a veled töltött idő.
Arca teljesen elpirult, és olyan aranyosan nézett rám, hogy nem tudtam megállni, hogy ne öleljem meg. Legalább 10 percig csak ölelkeztünk. Elmondhatatlanul jól esett. Miután elengedett, csak ültünk és nem szóltunk egy szót se.
-Ne haragudj! Tudod csak…-próbáltam kimagyarázni a helyzetet, de Harry a szavamba vágott.
-Ne próbálj már minden elől kitérni-rám mosolygott és megfogta a kezem.
-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk sétálni? Csak te… meg én-úgy mosolygott, hogy annál nekem nem kellett több.
Miután összekészültünk, és kiléptünk volna a ház ajtaján, Zayn félrehívott.
-Hé,hugi! Tudod,hogy mit csinálsz?-kérdezte és rosszalló tekintetéről mindent leolvastam.
-Zayn! Tudom, hogy mit csinálok. 17 vagyok, hagy döntsem már el, hogy mi jó nekem-válaszoltam, de igazából nem akartam így ráförmedni, egyszerűen nagyon felhúztam magam, hogy megint meg akarja mondani, hogy mit csináljak.

Harry szemszöge

'Vajon mit akarhat Zayn Emmától?! Tegnap is azután mondta vissza a sétát,mikor beszélt Zaynnel.'
Gondolataimat Liam hessegette el, aki jött felém, mosolygott és fejével bólogatott.
-Csajozunk Harry?-egyik karjával megfogta a vállamat, én pedig leszedtem a kezét magamról.
-Fejezd már be Liam! Tudom, hogy neked tetszik Emma, de nincs köztünk semmi és… -de Liam nem bírta kivárni, hogy végigmondjam azt, amit akarok.
-Csak idő kérdése haver, csak idő kérdése-majd fejével újabbat bólintott és levágódott a kanapéra.

Emma szemszöge

Láttam, hogy Liam beszélgetett Harryvel, és úgy döntöttem nem szakítom félbe az eszmecserét, ezért megvártam míg Liam abbahagyja mondandóját.
-Mehetünk?-kérdezte Harry.
-Persze!-válaszoltam izgatottan, felvettem a táskám, és elindultunk.

Már lehetett vagy 3 óra. Út közben rengeteget beszélgettünk, nevettünk. 'Neki te csak egy nyári kaland lennél.' De nekem folyton csak ez a mondat volt a fejemben.
-Emma!-szólt Harry és kérdően nézett rám.
-Ne haragudj, azt hiszem kicsit elgondolkodtam. 
Harry látta, hogy nincs minden rendben, így csak ha finoman is, de rákérdezett.
-Emma, mi a baj? Már tegnap is láttam rajtad, hogy feszült vagy. 
Bementünk egy kávézóba és elkezdtem a történetemet, előröl szépen lassan elmesélni. Már estefelé járt az idő, mikor arra a részre jutottam, hogy elmondjam amit Zayn mondott, Harrynek csörgött a telefonja.
-Bocsi! Halló, itt Harry Styles! Szia, Rosi(Rosalinda)! Londonban vagyok, de amint New Yorkba megyek, egyből hozzád megyek és…-közben bájolgott és csavargatta a haját… Elég volt ennyit látnom és hallanom. ÉN CSAK EGY NYÁRI KALAND VAGYOK SZÁMÁRA! Felálltam az asztaltól és dühösen kirontottam a kávézóból. 

Taxival mentem haza. Mikor beértem az ajtón Zayn ott állt előttem. Odamentem hozzá, megöleltem és kitört belőlem.
-Köszönöm Zayn!- súgtam, és láttam rajta,hogy érti,miről beszélek. A fiúk a kanapén ülve csak néztek, fogalmuk sem volt,hogy mi bajom lehet. Felrohantam a szobámba és az ágyamra vetettem magam.
Csak sírtam, és sírtam, mikor kopogtatást hallottam.
-Ne gyere be! Hagyj egyedül!-ordítottam zokogva.
-De Emma! Félreérted a helyzetet… Rosi a…-nem vártam meg, hogy elkezdjen magyarázkodni. 
-Harry, hagyj békén! Én úgyis csak egy nyári kaland vagyok a számodra-majd az ajtóhoz vágtam egy párnát.
Fél óra múlva teljesen nyugodt voltam már, megágyaztam és csak néztem a plafont egy ideig, majd elnyomott az álom.