4.fejezet~17.rész(fejezetzáró)

Sziasztok drágák!
Szóval itt van a fejezetzáró rész!:)
Nem, ez nem azt jelenti, hogy vége a blognak, sőt, talán most indul be igazán a történet, jön az 5.fejezet.
Lassan fél éve írom azt a blogot, de tényleg nem gondoltam volna soha, hogy majd ennyi embernek fog tetszeni.
Most zaklatlak titeket picit statisztikai adatokkal.
Akit érdekel elolvassa, akit nem, átsiklik felette.
-5 hónap
-30 rendszeres olvasó
-4 fejezet
-75 rész
-több mint 25.000 oldalmegtekintés
-több mint 1200 hozzászólás
KÖSZÖNÖM! ♥
A következő:
Nyaralni megyek, ezért egy teljes hétig nélkülöznötök kell majd a blogot, mert nem tudok majd részt hozni. De amikor visszajövök, azonnal hozom az új részt, ígérem!:)
Mivel egy hétig sem a statisztikai adatokat, sem a hozzászólásokat, sem semmit nem tudok ellenőrizni, a következő fejezetért kérek 20(!!!) hozzászólást és összesen 20 Tetszik/Nem Tetszik értékelést!:) 
Kíváncsi vagyok, hogy megtudjátok-e csinálni!

Na de nem írok itt többet nektek, legyetek jók, vigyázzatok nagyon magatokra!
Itt a rész, tessék olvasni:)

Zayn szemszöge
-Jó reggelt édes.-suttogta a fülembe Hilary, amire a reakcióm az volt, hogy felültem a kanapén és beletúrtam összekócolt hajamba.
-Szia.-válaszoltam szemeimet hunyorgatva, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte, majd lépteket hallottunk az emelet felől. 
Emma jött le, majd egyből Hilaryhez rohant, és szorosan átölelte.
Egy óra lányos beszélgetés hallgatása után Emma kibökte, hogy bulit rendez ma este.
-Szóval... ugye itt lesztek?-kérdezte, közben Harry is megjelent, majd csatlakozott a beszélgetéshez.
-Mivel itt lakunk, nem tudok mást tenni.-mondta vigyorogva Hilary, majd felállt és a konyhába vette az irányt.
-Úgy látom nem túlságosan örülsz, Zayn.-vázolta fel a helyzetet Harry, majd miután Emma is eltűnt a helyszínről, leült mellém a kanapéra.
-Hát tudod csak annyi, hogy sokkal szívesebben lennék kettesben Hilaryvel, minthogy partizzak sok idegennel, és jópofizzak mindenkivel.
-Nem kell itt jópofizni, nyugi, Zayn.-ütögette meg a vállamat Harry, majd folytatta-Csak legyél önmagad, és élvezd a bulit. Kicsit hagyd Hilaryt szabadon, nehogy azt higgye, pórázon akarod őt tartani. 
-De...
-Tudom mire gondolsz. De semmi 'De' nincsen, mert ha szeret, akkor úgyse fog megcsalni, vagy hasonlók.
-Tényleg, mi volt veletek Emmával?-kérdeztem gyorsan a téma elterelése érdekében.
-Csak egy pici szünet, de már minden rendben van.-mosolygott Harry.
-Tudod, mi zavar?-kérdeztem, majd Harryre néztem, és láttam kérdő tekintetét, majd egy "Hmm?" csúszott ki a száján.
-Louis mondta tegnap este, hogy hamarosan kezdődnek újra a koncertjeink.-válaszoltam, miközben kezemmel a lábamon doboltam idegességemben.
-Megoldjuk.-válaszolta kacsintva Harry, majd felállt mellőlem és a konyhába ment.
"Igen, jobb is, ha nem filózok ezen az egészen."-gondoltam, és én is a konyhába lépkedtem.
Mindenki itt volt. 
Eleanor, Danielle, Liam és Louis az asztalnál ültek, Emma kávét csinált, Hilary és Harry pedig a konyhapultnak támaszkodtak.
Niall valami lánnyal állt az ajtóba, majd annyit láttam, hogy megfogják egymás kezét és becsukja Niall az ajtót és kulcsra zárja.
Gyors léptekkel jöttek be a konyhába, és megálltak.
Vajon ki lehet ez?
Remélem Niall hamar ad választ a bennem motoszkáló kérdésre.
-Sziasztok. Ő itt Réka Estman. Félig magyar, félig angol.-mosolygott, majd folytatta-Vele találkoztunk a pizzériába. És mi felvettük a kapcsolatot, és barátok lettünk.-majd megkaparta torkát, ami számomra furcsán hatott-Egy ideig itt marad, ha nem baj.
-Dehogy baj, gyertek ide ti is közénk.-mosolygott Emma, majd két csésze kávéval feléjük sétált.
-Szóval hány éves is vagy?-kérdezte Liam Rékától.
-16. 17 leszek novemberben.
Meglepődtünk, hogy ilyen fiatal a lány, hiszen sokkal idősebbnek tűnik.
-Akkor ma este partizunk emberek.-kacsintott Danielle, majd ezt tapsvihar és sikongatás következett.
-Jó lesz.-vágtam rá mosolyogva, majd kiléptem a nappaliba.

Niall szemszöge
-Réka, kijönnél velem beszélni egy percre?
-Persze, jövök.
Lassú léptekkel közelítettem meg a kanapét, majd ledobtam magamat, Réka pedig mellém ült.
-Minden rendben?-kérdeztem, miközben két ijedt szempárral találkozott tekintetem.
-Persze, csak nem kellett volna úgy lerázni azt az embert, félek, hogy valami gáz lesz.-mondta, majd fejét egyik kezével támasztotta meg.
-Nem lesz semmi baj, nyugodj meg.-válaszoltam, majd megöleltem, de Réka eltolt magától.
-Niall, kérlek...
-Valami baj van?
-Nem szeretném ha bárki azt hinné, hogy több van közöttünk puszta barátságnál...-suttogta fejét lehajtva, és a kanapéról kezdte el a szöszöket leszedegetni. Túl ideges.
-Sajnálom.
-Nehogy megharagudj Niall, kérlek. Nekem csak te vagy.-mondta kicsit könnyes szemekkel.
-Bármi történjen én nem fogok rád haragudni.-jelentettem ki mosolyogva, majd felálltam mellőle és a szobába mentem.

Emma szemszöge
Miután megreggeliztünk, kitaláltuk Danielle-el, hogy ma tartunk egy csajos napot, és a buli előtt elmegyünk öten vásárolni.
A fiúkra rábíztam a hátsó kert előkészítését, a kaják és piák kirakását, és persze azt, hogy intézzék el a díszítést és a zenét.
A vendégek 9re jönnek.
200 embert hívtam meg, de fogalmam sincs, hogy végül is hányan leszünk.
-Szóval lányok. Indulhatunk?-kérdeztem hatalmas mosollyal, majd kinyitottam az ajtót, kiléptem az utcára és ugyanígy tett Danielle, Eleanor, Hilary és Réka is.
-Merre is megyünk most Emma?-kérdezte El.
-Hát veszünk valami ruhát estére.-vigyorogtam.

Végül egy nagyon jó délutánt tudhatunk magunk mögött.
Időnk még fodrászra is maradt, szóval a legközkedveltebb szalonba látogattunk el. 
Segítettünk kiválasztani mindenkinek az alkalomhoz illő összeállítást és azt kell mondanom tökéletes munkát végeztünk.

Danielle ruhája:

Eleanor ruhája:

Hilary ruhája:

Réka ruhája:

És végezetül az én ruhám:

A vásárlótúra végén még maradt időnk egy Shake-re, így bementünk a kedvenc cukrászdánkba is.
-Jó, most már elég lesz lányok.-mondta Danielle nevetve.
Végül sikeresen hazaértünk.
-Már alig vártam, hogy itt legyetek, fél 8 van.-mondta Harry, miután megcsókolt.
-Bocsi, tényleg. Tudom, késtünk, nem így volt megbeszélve, de nézd el nekem. Majd meglátod milyen ruhát vettem.
-Nem azt mondta, hogy abban a ruhában leszel, amit reggel kikaptál a szekrényedből?
-Nembaj, ez sokkal jobb lesz.-válaszoltam mosolyogva.
-Te tudod.-kacsintott Harry, majd a konyhába ment, én pedig követtem őt.
-Minden kész?-kérdeztem, miközben egy sütit vettem el a pulton elhelyezett tálról.
-Igen.-válaszolta, majd a süti másik felét ő ette meg.
-Rendben, akkor mi elmegyünk készülődni a lányokkal.-nyomtam egy puszit az arcára, majd elmentünk átöltözni.

Egy óra készülődés után készen vagyunk.
Háromnegyed kilenc, az első vendégek már megérkeztek. Kezdődhet a buli.
/indítsd el, mielőtt tovább olvasol/

Liam szemszöge
Talán nem véletlen, hogy féltem Daniellet. Egyszerűen rossz közérzetem van, és nem túlságosan díjazom ezt a bulit.
Nagyon sokan vannak itt, biztos, hogy nem 200-an.
De szerencsére nem derült ki, hogy mi is itt leszünk, szóval legalább őrült rajongók nincsenek.
-Merre voltál kicsim?-kérdeztem Daniellet, miközben belém karolt és táncolni hívott.
-Bocsi, most semmi kedvem, de menj csak nyugodtan.-mosolyogtam, majd elengedtem Danielle kezét.

Réka szemszöge
Mindenhol ismeretlenebbnél ismeretlenebb emberek voltak, és ami a legrosszabb volt, hogy azt sem tudtam a többieket merre keressem.
-Szia cica, jössz táncolni?-kérdezte egy idegen pasas, de jobbnak láttam ha csak úgy tovább megyek, akármiféle kommunikáció nélkül.
-Nem hallasz, vagy mi?-jött utánam, majd megfogta a karom.
-Kérlek engedj el.-mondtam neki, de ő csak tovább tolakodott...

Niall szemszöge
Aggasztott ez a nagy tömeg, de Harry és Emma láthatólag nagyon jól érezték magukat.
Előbb a sarokban láttam őket piával a kézben smárolni, aztán később a medencénél buliztak a többiekkel.
Már nagyon készen vannak.
Rékát sehol sem találtam, pedig mindenhol megnéztem már.
Bementem a nappaliba, mikor megpillantottam őt a kanapénál beszélgetni valakivel.
Vagyis pontosabban úgy tűnt, mintha dulakodnának.
A következő, amit láttam, hogy azzal az idegennek tűnő alakkal csókolóznak a tánctér kellős közepén.

Eleanor szemszöge
Nem vagyok túl bulizós típus, de ez most nagyon bejön. Louis valamiért nem igazán tud feloldódni, ezért Danielle-el táncoltunk ketten.
-Mi baja Liamnek?-kérdeztem tőle, amit alig hallott, de azért a lényeget kiszűrve válaszolt.
-Fogalmam sincs, az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat.
-Én nem egészen, gyere már ki velem levegőzni egy picit.-kérleltem, majd belé karoltam és elhagytuk a házat. 

Réka is kint ült a lépcsőn, Hilary és Emma ültek mellette. Mikor közelebb értünk, megláttuk, hogy valami baj van.
-Mi történt?-kérdezte Danielle, miközben leguggolt Réka elé, felemelte a fejét és megláttuk, hogy Réka sír.
-Hát... az előbb egy pasi csak úgy megcsókolt. Én nem tehettem róla, nem tudtam védekezni, Niall meg egyből leordított, hogy miért kell ezt csinálnom.
-Várj, nem úgy volt, hogy csak barátok vagytok?-kérdeztem, majd én is leültem a lépcsőre Emma mellé.
-De, pontosan. 
-Akkor?-kérdezte Danielle felhúzott szemöldökkel.
-Nem tudom.-nézett maga elé Réka, majd letörölte könnycseppjeit.
-Ne sírj.-mondta Emma, majd átöleltük egymást közösen.
Egyszer csak a lányok ijedt tekintetével találkoztam, és valami hideg fémet éreztem a tarkómnál.

-Ha bármelyikőtök sikítani mer, vagy ellenszegül annak, amit én mondok, azonnal lelövöm.-mondta egy sisakos alak, majd betuszkolt minket egy kocsiba.
Remegtünk a félelemtől, fogalmunk sem volt, hogy mi vár ránk ezután.

Emma szemszöge
Egy raktárba cipelt be minket az azonosíthatatlan alak, majd mindegyikőnket külön oszlopokhoz kötözött és bekötötte a szemünket is.
Rettenetesen féltünk. 
Zokogó hangunktól visszhangzott az egész helység.
Majd lépteket hallottunk...
Egy kezem éreztem a vállamon, ahogy végigsimítja bőrömet.
-Most pedig felhívjuk a barátodat.-suttogta.
Ha segítségért mer bármelyikőtök kiáltani, azonnal meghal.-mondta.
Hallottam, ahogy megtölti a fegyvert, majd kihangosította a telefont.
-Igen? Ki az?-kérdezte Harry, közben a háttérben nagyon hangosan szólt a zene.
-A barátnőd nálam van. És a barátaid barátnői is. Ha reggelig rájuk találtok, ami elég nehéz lesz, akkor a tiétek maradnak. Ha nem... soha többet nem látjátok őket. Most pedig mond pár szót a barátnőd.-mondta elváltoztatott hangon.
-Harry. Szeretlek.-suttogtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást.
Miért történik ez? Pontosabban mi történik?
Annyira félek. Azt hiszem mindjárt rosszul leszek. 
Mért pont mi?
-HARRYYYY!-üvöltötte Hilary-HARRY EGY RAKTÁRBAN VAGYUNK SEGÍTSETEEEEEEEEK KÖNYÖRGÖM!
Mást nem hallottam csak egy lövést... és egy földre zuhanó test visszhangját...

4.fejezet~16.rész

Ne haragudjatok, hogy mostanában rövidek a részek.

Egyre kevesebb az érdeklődés... nem tudom miért, azon töprengek, hogy most hol rontottam el?

Na de mindegy tényleg, szeretlek titeket mindentől függetlenül!

Ha kapok 10 hozzászólást, még a nyaralásom előtt(28.-a) előtt hozom a fejezetzáró epizódot!:)

Jó olvasást.

Puszi: Dalmii xx

Harry szemszöge
Elmondhatatlanul jó volt újra Emma mellett ébredni.
Megérinteni a bőrét, beletúrni hosszú, barna hajába és csak úgy beszélgetni is vele.
Látni, ahogy örül, érezni az illatát, megcsókolni.
Annyira szeretem.
Nagyon örültem neki, hogy megbocsájtott nekem, bár igazából a vita kiindulási okát sem értettem egész pontosan.
-Jó reggelt.-suttogta Emma, mikor kimászott az ágyból, majd egy ásítás után nagyokat pislogott. 
-Neked is, édes.
-Harry figyelj, arra gondoltam, hogy mi lenne ha csinálnánk ma egy házibulit? Olyan igazi vadulósat, tudod.-folytatta, majd odajött mellém és rám mosolygott egy puszi kíséretében.
-Hát figyelj, nem tudom, hogy ez egészen jó ötlet-e.
-Hát ha te nem szeretnéd... akkor hagyjuk.
-Nekem oké, de a vendégeket és a kaját is te intézed. Ha lehet, ne legyenek One Direction rajongók.-nevettem, jelezve azt, hogy nem szeretném, ha őrültebbnél őrültebb Directionerek lepnék el a házat.
-Oké, oké.-válaszolta, majd a szekrényében kezdett el turkálni.-De mit vegyek fel?-kérdezte, majd tovább beszélt-Mi áll nekem jól?
-Neked minden jól áll édes.-válaszoltam, miközben én is kimásztam az ágyból és egy picit megigazítottam a hajamat.
-Aha, persze. Minden... Na ez lesz.-mondta, majd kikapott egy ujjatlan, miniruhát.
-Oh bébi.-kacsintottam, majd számat huncut mosolyra húztam.
-Készülj Harry. Este olyan bulit csapunk amilyet még nem látott London.

Niall szemszöge
Megvártuk míg kivilágosodik, csak így indultunk el.
Egész tűrhető volt az időjárás is, az éjszakai hideg után.
Végigpillantottam Réka tökéletes alakján, szőkés barna haján és tekintetem szemeinél megállt.
Igen...
Annyira tökéletes.
Rékával lassan sétálni kezdtünk a fák között, nagyjából visszafelé, már amennyire be tudtuk azonosítani merre is járunk jelenleg.

-Ott van a part! Kijutottunk Niall!-üvöltözte, miközben megfogta a kezemet és elkezdett kirángatni az erdőből.
Olyan voltam mint egy élő halott.
Semmi energiám nem maradt, miután tegnap egy szemhunyásnyit sem aludtam.
Egész éjszaka azon gondolkoztam, hogy hogyan juthatnánk innen ki, de a megoldás könnyebb mint azt hittem.
-Sikerült.-mondta Réka, miközben átölelt.
Erősen szorított magához, mintha soha többet nem szeretne elengedni.
-Most pedig irány a kórház...-suttogtam, majd próbáltam segíteni neki, hogy igyekezzünk, de ő hátrébb lökött.
-Arra semmi szükség, annyira nem vészes a helyzet. Csak egy kis karcolás.-mosolygott, majd kézen fogva elindultunk.
-Biztos?
-Nyugi Niall, igen, biztos.

A városban biztos mindenki bolondnak vagy hajléktalannak nézett minket, ahogy Réka sántítva jött mellettem tiszta koszosan, én pedig tántorogtam mint aki részeg.

-El sem hiszem, hogy végre itthon vagyunk.-suttogtam, miközben beléptünk az ajtón, mert jól tudtam, hogy mindenki alszik még ilyenkor. Közben úgy szétnéztem, mintha ezer éve nem láttam volna a házat.
AZ órára pillantottam.
Fél öt van.
-Menjünk fel a szobámba.-nyújtottam a kezemet majd elindultunk felfelé a lépcsőn.

-Végre.-mondta Réka miközben ledőlt az ágyra.
-Látod, megmondtam, hogy ki fogunk találni.-mosolyogtam, miközben levettem a cipőmet és a sarokba dobtam.
-Elmegyek zuhanyozni, egy perc és itt vagyok.-mondta Réka, majd kilépett az ajtón, amit egy ajtócsapódás és egy kis szellő jelzett.
-Oké.-válaszoltam, de nem hiszem, hogy meghallotta.
Én addig a lenti fürdőbe szaladtam le. Olyan volt, mintha legalább két hete nem fürödtem volna. Sőt!
Rosszabb...
Miután lezuhanyoztam, visszabotorkáltam a szobába, és ledőltem az ágyra. Éppen hogy szemeimet becsuktam. Képes lettem volna helyben elaludni, mikor egy újabb ajtónyitódásra lettem figyelmes.

-Kész is vagyok.-jött be a szobába nagy mosollyal Réka.
-Jól van.-válaszoltam, majd felálltam, a tükörhöz sétáltam és megigazítottam kócos sérómat.
Réka eközben leült az ágyra én pedig az ölébe feküdtem, majd a hajammal kezdett el játszadozni.
-Mi lesz velünk?-kérdeztem, majd megpróbáltam kicsit komolyabbra venni a témát.
Csak bámult maga elé, szerintem fogalma sem volt, hogy mit kéne most mondania.
-Niall, figyelj. Attól, hogy egyszer megcsókoltál, mert a helyzet úgy kívánta... szóval, érted. Ott voltunk az erdőbe és csak ketten. Nem mondom, hogy azt nem mondtam komolyan, hogy esetleg beléd szerethetek... de még nem érzek így és tudom, hogy te sem. Szóval egyenlőre barátok, rendben?-kérdezte mosolyogva, majd felém hajolva egy puszit nyomott az arcomra.
-Rendben.-hangzott a válasz általam és csak mosolyogtam, de belül apró darabkákra törtem.
Szóval így érez.

Valaki csengetett, ezért felpattantam és lerohantam a nappaliba, majd kinyitottam az ajtót.
Egy öltönyös férfi állt előttem.
-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
Erős parfümjének illata töltötte be körülbelül a 10 méteres környezetét.
-Inkább reggelt. Réka Estman nevű hölgyet keresek. Itt van esetleg?
-Itt vagyok.-szólt Réka a hátam mögül, majd mellém sétált és összeráncolt szemöldökkel figyelte tovább a férfit, amint tovább folytatja artikulált, jól betanult beszédét.
-Velem kell jönnie.
-Tessék? Miért mennék magával?
-Bejelentés érkezett arról, hogy maga kiskorú és szülői felügyelet nélkül él itt.
-De hiszen a barátaim mind nagykorúak!
Megfagyott a levegő, Réka egy segítségért kiáltó pillantást vetett rám.
-Az nem számít. Az a lényeg, hogy maga nem az. Kérem szedje össze a holmijait, és fáradjon velem...

4.fejezet~15.rész

Zayn szemszöge
Halk sóhaj hagyta el a számat.
Nem hittem el, amit mond.
-Hogy mi?-kérdeztem tőle üveges tekintettel, miközben ő feljebb ült az ágyán.
-Sajnálom.-válaszolta, majd egy könnycsepp fordult ki szeméből.
-Megoldjuk.-mondtam, miközben szorosan magamhoz öleltem.
A sírás határán álltam, de erősnek kell maradnom.
-Mégis mennyi időről lenne szó Hilary?
-Azt hiszem fél év. Maximum egy év.
-EGY ÉV? Na azt már nem.-mondtam és dühösen, tarkóra tett kezekkel felálltam a székről.
-Nyugi Zayn...folytatta.
-Mikor mennél?
Hilary egy mély lélegzetet vett, majd kifújta és válaszolt.
-Holnap reggel.
-HOGY MIKOR? Ezt nem hiszem el, komolyan...
-Kérlek Zayn...
-Megyek és beszélek az orvosoddal.-mondtam neki, majd egy puszit nyomtam a homlokára és a kilincset lenyomva kiléptem az üres, hipószagú folyosóra.
Lépteim gyorsulását nyomon lehetett követni, mivel eléggé visszhangzott az egész épület.
Azt hittem már sehol nem találok senkit, mindenhol csak üres szobák és senki sincs a folyosón sem.
Már ott tartottam, hogy inkább visszamegyek Hilaryhez és kiélvezem a pillanatokat amit még együtt tölthetünk.
Éppen megpillantottam Hilary kezelőorvosát és nagy léptekkel közelítettem felé.
-Jó napot!
-Oh, heló Zayn, segíthetek valamiben?-kérdezte, miközben a kezében lévő iratokat nézegette.
-Muszáj ez a New York-os cucc?
-Cucc?
-Jól tudja, miről beszélek.
-Igen. És igen.
-De egy év? Vagy fél év? Tudja, szerintem erre nincs szükség.
-DE VAN! Nem maga az orvos, nem tudja mit beszél.-mondta, miközben firkálgatott valamit a mappájában.
-De...
Folytattam volna a vitát, úgy láttam az orvos is kezdett belejönni ebbe és azonnal visszavágott. 
Ha így folytatja nem lesz jó vége.
-Ha úgy gondolod, hogy saját felelőségre haza viszed, és nem lesz semmi baja, akkor vidd. De ide többet nehogy visszagyertek.-mondta, majd elment mellettem, de úgy, hogy majd fel lökött.
-Jó!-kiáltottam utána, majd berohantam Hilary kórtermébe.
-Segíts pakolni. Megyünk haza.
-De...de most mi van?-kérdezte, miközben kipattant az ágyból.
-Csak annyi, hogy saját felelőségre hazajössz velem most. Tudom, hogy képes vagy kigyógyulni egyedül is, önakarattal.
-És ha nem?-kérdezte Hilary, miközben felém lépett és megölelt.
-Olyan variáció nincs.-mondtam mosolyogva, majd elengedtük egymást és tovább pakolásztunk.
Fél óra múlva már a zárójelentésekkel kezünkben sétáltunk ki kézen fogva a kórház ajtaján...
A nap további része azzal telt, hogy hazaértünk, kipakoltunk, és úgy döntöttük, hogy az idei karnevált is kihagyjuk. 
Leültünk a tévé elé egy romantikus film nézésére összebújva, majd elnyomott minket az álom.

Harry szemszöge
Nézzem tehetetlenül ahogy álmaim nője csak úgy elsétál előttem úgy, hogy semmi sem biztos?
Nem, ezt nem tehetem.
Elkezdtem eszeveszettül rohanni, ahogy csak bírtam.
-Emma! Emma várj.-üvöltöttem.
Hangosan fújtam ki a levegőt, régen vettem már fel ehhez hasonló tempót.
De érte MINDENT.
Szerencsére Emma nem az a fajta lány, akit nem érdekel az, hogy ki és mit ordibál utána.
-Mi van már megint?
Mélyen szemébe néztem, majd elkezdtem mondani a mondandómat.
-Csukd be a szemed.
-De Harry ezt...
-Csak csináld.-mondtam, majd miután becsukta szemét, megfogtam mindkét kezét és én is ugyan így tettem.
Levegővételeim egyre lassabbak és nyugodtabbak voltak.
-Most pedig... emlékezz vissza.
Lassan mondtam minden egyes szót, kis szüneteket tartva.
-Mikor írtam neked a cetlit...
írtam az SMS-eket...
az első csókunk...
az a klub...
amikor megmentettelek...
a második csókunk...
a szétválásunk...
a betegséged...
a harmadik csókunk...
Adam...
és a kitudja hanyadik csókunk...
Csak álltunk becsukott szemekkel, egymás kezét fogva, közbe pedig szinte újra átéltük az eseményeket.
-Nyisd ki a szemed.
-Harry...
-Látod? Mennyi közös emlék?! Én ezt nem hagyhatom most elveszni. Kérlek...-suttogtam, majd még közelebb hajoltam hozzá. Szívem egyre hevesebben vert, igazából picit féltem a reakciójától.
Nem kellett volna rettegnem ennyire.
Emma erősen megfogta két oldalról az arcomat és megcsókolt.
Karjaimat derekára fontam.
-Én...-folytatta volna, de közbe vágtam.
-Nem kell semmit mondanod.-válaszoltam mosolyogva, majd ajkaimat ismét az ő ajkaira szorítottam.
-Szeretlek. Fogalmam sem volt, hogy ebben hogyan kételkedhettem. Én... annyira sajnálom.
-Hát nekem sem. És... most haragudhatnék, de annyira szeretlek, hogy ha megölnél sem haragudnék.-válaszoltam mosolyogva, majd hazafelé indultunk összebújva.

Mikor beértünk a bejárati ajtón, egyből a szoba felé vettük az irányt és kikívánkozott egy kérdés belőlem.
-Na... szeretsz még?-ehhez egy gúnyos mosoly is társult.
-Kussolj.-válaszolta Emma nevetve, majd odajött hozzám, beleült az ölembe úgy, hogy lábait derekam köré fonta, majd egy csókcsata vette kezdetét és a hangulat kezdett felforrósodni...
/a folytatást mindenkinek a fantáziájára bízom;D/

4.fejezet~14.rész

Hello mindenki!

Most tényleg csak pár szót mondok, illetve írok, de kérlek olvassátok el.

A blog nagyon gyorsan halad előre és én ennek nagyon örülök, DE azért azt is megkaptam már, hogy ne tudok újat hozni és unalmas lehet már.

A véleményeteket szeretném kikérni, hogy mi legyen, komiba írjátok le!:)

Na szóval én csak ennyit kérnék tőletek és annyit, hogy értsétek meg, hogy ilyen 'szomorú' és 'furcsa' részekkel állok elő, de nincs túl jó kedvem, de ezt már tényleg nem akarom az orrotokra kötni, tudom, unalmas vagyok ilyenkor.:D

Szóval jó olvasást, remélem tetszeni fog, véleményezzetek és használjátok a Tetszik/Nem tetszik gombokat!

Puszi: Dalmii xx

Niall szemszöge

Merre vagyunk?

Merre kéne tovább mennünk?

Hogy találunk haza?

Mikor jutunk innen ki?

Rengeteg kérdés motoszkált a fejemben míg Réka szorosan karjaim között pihent a kabátommal vállán, nekidőlve egy fának.

-Niall hallottam valamit. Kérlek menjünk innen, nagyon félek.-suttogta, majd megpróbált felállni, ami csak a segítségemmel sikerült.

-Gyere.-mondtam, majd nyakamba akasztottam karját és egy egyszerű mozdulattal felemeltem.

Tekintetének ragyogását színtisztán láttam, haja gyengéden omlott karomra.

Fél órát sétáltam, amikor már nem bírtam tovább menni letettem Rékát és vele szemben helyezkedtem el, majd mindketten nekidőltünk a fának.

-Niall! Fent vagy még? Nagyon fázom.

-Igen fent vagyok. Én is, hidd el. Kell a pólóm? Odaadom nagyon szívesen.

-Ugyan már ne butáskodj.

-De ha fázol...

-Nem, azért annyira nem.

-Jól van, de csak szólj. Várj, van egy ötletem.-mondtam, majd felálltam és Réka mellé mentem, majd szorosan átöleltem.

-Így már jobb?-kérdeztem tőle.

-Sokkal. Niall, mi lesz most?

-Réka, mi az, hogy mi lesz? 

-Itt vagyunk egy hatalmas erdő közepén, azt se tudjuk merre.

-Ha világos lesz majd kitalálunk.

-Biztos?

-Igen, biztos.

Tudtam, hogy jelenleg semmi sem biztos, de muszáj volt ezt mondanom. Csak azért, hogy Réka ne féljen.

-Niall mondhatok valamit?

-Persze, hogy mondhatsz.

-Ahogy itt vagyok a karjaidban... tudod egyáltalán nem félek. Teljesen biztonságban érzem magam. És ez annyira jó érzés.

-Mellettem soha nem kell félned.-mosolyogtam, de ő ezt a sötét miatt nem láthatta.

-Baj, ha azt mondom, hogy lehet, hogy beléd szeretek?-suttogta.

-Nem. Semmi nem biztosíték arra, hogy én nem ugyan így érzek majd.-válaszoltam, majd magam felé fordítottam és mélyen belenéztem még mindig csillogó barna szemeibe.

-Mit fogsz tenni, ha most megcsókollak?-kérdeztem halkan.

-Majd megtudod...-válaszolta nagy mosollyal arcán. 

Igen, színtisztán láttam azt a mosolyt.

Apró pillantásokat vetettem rá, ő jobb kezét felemelte és végigsimított az arcomon.

Becsuktam szememet, hajába jobb kezemmel beletúrtam, állát közelebb húztam az enyémhez és végül ajkaim az ő ajkaira tapadtak.

Harry szemszöge

Ez a karnevál... semmi érdekes nincs itt, évről évre ugyan az.

Jobbnak gondoltam, ha inkább haza megyek.

Sötétedett már, de engem nem érdekelt, úgy döntöttem, hogy meglátogatom a régi helyünket. Mikor hazaértem felkaptam magamra egy kabátot, egy sapit és kiléptem az utcára, majd elkezdtem gyalogolni az a bizonyos hely felé.

Egyre hűvösebb volt nem túlzottan szeretem, ha közeleg a tél.

Lépteim lassúak voltak, aprók, kezeimet a kabát zsebébe dugva melegítettem.

Mikor a domb aljába értem, észrevettem, hogy van ott valaki.

A mi helyünkön.

Amiről más nem tud.

Vagy mégis?

Lassú léptekkel felmentem a legtetejére és megpillantottam Emmát.

Ő ült ott, és bámulta a csillagokat és London mindig zajos utcáit.

-Emma...-mondtam halkan, mire ő hátrafordította fejét és engem nézett.

Bátorkodtam mellé kuporodni, hátha nem hord el megint mindennek.

-Szia.

-Szia Harry, mit keresel itt?

-Ez itt a közös helyünk, emlékszel? És úgy látszik nem csak nekem hiányzik.

-Rosszul látod.

-Mért, talán nem hiányzok?

-Harry nem erről van szó...

-SAJNÁLOM ÉRTED? NEM TUDOK MÁST MONDANI EMMA ÉRTED? Szeretlek és bármit megtennék érted a fenébe is.-mondtam szinte ordítva, ügyet vetve arra, hogy az egész környék visszhangzott.

-Én is sajnálom. De...-mondta könnyeit letörölve.

-De?

-Csak megerősítetted bennem azt az érzést, hogy semmi sincs rendben. Sajnálom.-mondta, majd felállt és elfutott.

-Emma! Kérlek!-ordítottam, majd elkezdtem utána futni.

Úgy futottam ahogy csak bírtam, a lábaim önakaratomon kívül is Emmát követték.

Mikor utolértem, megfogtam karját és magam felé rántottam.

-Mégis mi történt velünk? Még pár napja annyira boldogok voltunk.

-Harry... ez mind múlt idő. Sajnálom, össze vagyok zavarodva, érted?

-De mért?

-Mert... fogalmam sincs.

-Jó.-mondtam, majd számat az ő szájára húztam. Pár percig még egymás ajkaival voltunk elfoglalva, de Emma eltaszított.

-Kérlek, Harry. Adj egy kis időt.-mondta könnyes szemekkel.

Kigördülő könnycseppjét letöröltem, fejét felhajtva sajnálkozó tekintettel nézett rám, majd megfordult és elment.

Idiótának éreztem magam és jobbnak láttam, ha nem tartok vele, ezért csak álltam az út közepén és bámultam, ahogy alakja eltűnik a sötétségbe.

4.fejezet~13.rész

Zayn szemszöge
A fotelben ébredtem Hilary mellett, mikor rápillantottam, még aludt.
Jobbnak láttam, ha levegőzök egyet és veszek valamit a büfében.
Óvatosan kimásztam a fotelból, majd halk léptekkel az ajtó felé léptem és lenyomva a kilincset kiléptem az ajtón.
A folyosón még senki sem volt, az üres falak közötti visszhangot hallottam, miközben lépteim egyre gyorsabbak lettek.
Kiléptem a bejárati ajtón, és a 'dohányzásra kijelölt hely' feliratot kerestem.
Odaléptem a hamutartóhoz, majd mély zsebemből előkerestem a cigiz dobozomat, kivettem belőle egy szálat, és meggyújtottam.
A cigifüst fokozatosan megtöltötte a tüdőmet, majd lassan kifújtam. Erre volt szükségem jelenleg.
Elnyomtam a csikket, majd visszamentem az épületbe, a büfé részlegbe és vettem kettő szendvicset, majd visszamentem Hilary kórtermébe.
Már ébredezett, ezért odamentem mellé, majd gy puszit nyomtam az arcára és leültem az ágy szélére.
-Tessék, ezt neked hoztam. Nem valami finom a kórházi koszt.-nyújtottam felé az egyik szendvicset.
-Köszönöm édes.-válaszolta, majd átvette a kezemből a szendvicset és letette az éjjeliszekrényére.
Láttam rajta, hogy valami baj van ezért gondoltam jobb lesz, ha rákérdezek, hogy mi történt.
-Valami baj van?
-Igen...-válaszolta fejét lehajtva.
Mély pillantásokat vetettem rá, mire felült, megfogta a kezem és belenézett a szemembe, majd elkezdte mondandóját.
-Zayn... mikor este elaludtál, bejött hozzám a főorvos, és közölt egy hírt. Muszáj elmennem rehabra. Ez van. De... Zayn én nem hiszem, hogy ki fogom bírni ott.-mondta szinte könnyes szemekkel.
-De... még szép, hogy kibírod, minden nap meglátogatlak majd.-mosolyogtam rá.
-Az...
-Figyelj Hilary, minden rendben lesz, majd meglátod.
-Zayn... az a baj... hogy ez a hely nem a közelbe van.
Furcsán néztem rá, mire folytatta.
-New Yorkba kell mennem.

Niall szemszöge
Egymás karjai közt ültünk a padon, csak bámultuk a csillagokat.
Annyira megnyugtató és annyira jó volt a közelsége, legszívesebben még vagy órákig így maradtam volna vele.
-Niall...-ugrott ki a karjaim közül Réka, majd felállt és megigazította magán a ruhát.
-Mi történt?
-Itt van az apám.
Nagyon megijedtem. Réka mesélte, hogy bármire képes az apja. Részegen akár ölni is.
-Réka!-hallottuk távolból az üvöltését, majd egy perc alatt ott termett mellettünk. 
-Réka te meg mi a szarért vagy ezzel a kis senkivel?-kérdezte dühösen, majd megfogta Réka karját és elkezdte rángatni.
-Niall segíts!-üvöltötte Réka, mire megragadtam a karját és elrántottam.
-Fuss Réka.-ordítottam, majd teljes sötétségben futottunk az erdő felé.
Réka levette a magassarkú cipőit, kezében megfogta és így futottunk tovább.
-Mindjárt utolér.
-Fuss már.-mondtam, miközben kezét fogtam és húztam magam után.
Réka egy hatalmasat kiáltott, nagyon megijedtem és azonnal leültünk. 
-Niall valami beleállt a lábamba.-mondta, majd talpát felemelve megláttam egy hatalmas sebet.
Nagyon megijedtem, fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne most tennem.
-Talpra bírsz állni?-kérdeztem, mire ő bólintott.
Könnycseppjeit éreztem kezemen, ahogy haját próbáltam kisöpörni arcából.
-Jól van gyere.-mondtam, majd segítettem neki felállni és elindultunk lassan.
-Niall merre vagyunk?
-Azt hiszem valamilyen erdőben.
-Azt hiszed? És az apám?
-Nyugi, ő visszafordult.
Órákig sétáltunk, teljesen ránk sötétedett.

-Niall, nagyon félek.
-Nyugalom, nem lesz semmi baj.-válaszoltam, majd tovább mentünk.
Lépteink színtisztán hangzottak a semmibe.
Egy erdő közepén vagyunk, azt se tudjuk merre, de ezt félek bevallani Réka előtt.
Egyszer csak lába összecsuklott, és a földre zuhant.
-Réka!-kiáltottam, majd utána kaptam.
-Sajnálom Niall, azt hiszem nem tudunk tovább menni. Nagyon fáj a lábam.
-Jól van, pihenjünk kicsit. Remélem hamar kivilágosodik majd.
Réka halkan szipogni kezdett, mivel nem láttam semmit, arra következtettem, hogy sír.
-Sajnálom.-mondtam.
-Én is.-válaszolta.
Teljes sötétség övezett minket, csak néha lehetett hallani lombok zörgését, ahogy a szél süvített, és egy-egy levél lehullását a fákról.
Nagyon hideg van, semmi ennivalónk, még egy szelet csoki sem. És ami a legnagyobb baj, hogy világításunk sincs. Az ösztöneinkben kell bíznunk.
-Merre tovább Niall?-kérdezte Réka, majd felém fordult és én csak gyengéden átöleltem.
-Megoldjuk.
-Tudod hol vagyunk Niall?
Pár perc gondolkozás után rádöbbentem, hogy jobb, ha az igazat mondom.
-Nem Réka... eltévedtünk.


Tetszik/Nem tetszik gombokat használni!:)

4.fejezet~12.rész

Harry szemszöge
Az eső halk kopogására ébredtem amint a verandán lévő tetőt érte.
Azt hittem csak valami rossz álom volt, de aztán felültem az ágyon és szembenéztem a tényekkel.
A lány, akit teljes szívemből szeretek, szünetet kért, talán szakítani akar.
Talán csak attól tartok, hogy ezzel a szünettel mindennek vége lesz.
Kimásztam az ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt.
Amint beértem az ajtón, teljes rosszullét fogott el. A csap két szélére támaszkodtam, majd fejemet felemelve belenéztem a tükörbe.
Bámultam egy percig picit beesett arcomat, hamvas bőrömet és göndör hajamat, majd megnyitottam a csapot és teljesen hideg vízzel megmostam az arcomat.
Kimentem a konyhába, ahol még senki nem volt. Nem is csodálom. A faliórára pillantottam, ami pontosan hajnali fél 5-öt mutatott.
Remek.
A hűtőből elővettem egy kis tejet, majd egy tányérba öntöttem és hozzá műzlit.
Lassan leültem az asztalhoz és csak bámultam magam elé és lassan kanalaztam a reggelimet.
Teljesen erőtlen és életkedvtől elhagyatott vagyok.
A mosogatóba tettem a tányéromat, majd felálltam és visszasétáltam a szobába majd felöltöztem.
Jobbnak gondoltam, hogy tévét nézzek, minthogy gyötörjem magam, ezért kimentem a nappaliba, levágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.

Emma szemszöge
Egész éjszaka le sem hunytam a szememet.
A telefonomban lévő régi üzeneteket nézegettem, amiket Harrytől kaptam.
Aztán a fiókomba kutatva megtaláltam a kis cetlit, amit több mint egy éve kaptam Harrytől, mikor még nagyon a kapcsolatunk elején voltunk.
"Tegnap este nagyon jól éreztem magam… VELED!"
Egy könnycsepp hagyta el az arcom.
Elrontottam.
Tudom, hogy rosszul cselekedtem. Nem kellett volna szünetet kérnem tőle.
Talán eljött az ideje, hogy rendbe szedjem a dolgokat.
Úgy döntöttem, hogy azt a ruhát veszem fel, amit még nyáron vettem.

Felöltöztem, hajamat összefontam, majd lefelé indultam a nappaliba.
Megláttam Harryt, ahogy ül ott és szomorkodik, ezért úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá.
Fájt az, hogy nem ölelhettem át, hogy nem csókolhattam meg, de most tisztázom a dolgokat.
-Harry...-suttogtam, majd helyet foglaltam mellette.
-Szia.-húzta félmosolyra a száját, kikapcsolta a tévét és felém fordult.
-Harry én gondolkoztam.
-Igen?
-Tudod lehet, hogy...
-Tudom, lehet, hogy vége lesz mindennek.
-Mégis miről beszélsz?-kérdeztem hangomat felemelve. Mintha ezer kést szúrtak volna belém. Harry szakítani akar?
-Emma azt hiszem TE vagy az, aki azt mondta, hogy jót tesz egy kis szünet.
-Valós, tényleg ezt mondtam de nem úgy értettem, hogy...
-Nincs szükség magyarázkodásra, Emma.-mondta, majd felállt és elindult az ideiglenes szobája felé.
-De én...
-Nem kell sajnálkoznod, megvagyok, köszönöm. Majd ha tisztáztad magadban, hogy mit érzel és hogy mit akarsz, akkor majd szólj.-mondta a vállát megvonva, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Bíztam abban, hogy kibékülünk, hiszen ma van az éves karnevál a városban... de úgy látszik egyedül kell elmennem.

Niall szemszöge
Réka mellett ébredtem.
A napsugarak besütöttek az ablakon és cirógatták tökéletes bőrét.
Próbálom a lehető legjobban takargatni az érzéseimet.
Nem, ez még nem szerelem amit érzek, de lényegesen több a barátságnál.
Selymes haját kitúrtam az arcából, majd felültem az ágyon és csak bámultam őt, míg szemei ki nem nyíltak és tekintete az enyémet nem kereste.
-Szia.-mosolygott rám, majd felült az ágyon.
-Jó reggelt.
-Mennyi az idő?-kérdezte, miközben kócos haját próbálta igazgatni.
-Fél 3.
-Fél 3? Niall mért nem ébresztettél fel?
-Nem volt szívem, annyira aranyosan aludtál.
-Jaj.-mondta egy vállba ütés keretein belül.
-Ezt mért kaptam?
-Csak úgy.-válaszolta, majd a fürdő felé igyekezett.
-Figyelj Réka.-mondtam, mielőtt kiment volna az ajtón, torkomat megköszörültem.
-Idén is van a karnevál, tudod... azt szeretném kérdezni, hogy nem lenne kedved eljönni velem?
-Niall ez nagyon kedves tudod, de nincs pénzem.
-Réka ezt nem gondolhattad komolyan, hogy elhívlak és neked kell fizetned.
-Ja, úgy más.-mosolygott majd kilépett az ajtón.

Réka szemszöge
Édes Nialltól, hogy elhívott, de nem szeretném, ha azt hinné, hogy a megbeszélt dolgokat máshogy szeretném.
Elmentem lezuhanyozni és megmostam a hajamat.
Ezek után a szobába vettem az irányt, és elkezdtem megszárítani a hajamat.
Elővettem a rózsaszín körömlakkomat és egyenletes ecsetvonásokkal kifestettem a körmömet.
Miután készen lettem, a bőröndömben kezdtem el kutatni, ugyanis még nem volt időm kipakolni a ruháimat.
Végül egy fekete ruha mellett döntöttem.
Remélem Niallnek is tetszeni fog.

Niall szemszöge
Már este hét.
Türelmetlenül vártam Rékát a kanapén ülve.
Mikor megláttam lefelé jönni a lépcsőn vállára omló világosbarna hajával, tökéletes alakjára simuló ruháját, a lélegzetes is elállt.
Gyönyörű.
-Indulhatunk?-kérdeztem a kanapéról felállva, majd kinyitottam az ajtót.
-Természetesen.-válaszolt Réka, majd kilibbent az ajtón, én pedig utána mentem, a kulcsot elfordítottam a zárban és kiléptünk az utcára.
Réka gyengéden belém karolt és így mentünk a vásár helyszínéig, ahol rengeteg voltak és mindenhol árusokat láttunk.

Vettünk vattacukrot, tejeskávét és az én személyes kedvencemet, édes popcornt.
Találkoztunk Danielle-ékkel, Eleanor-ékkal, Harryvel és Emmával is, akik meglepő módon nem egy párként mutatkoztak.
-Üljünk ide le.-javasolta Réka, majd helyet foglaltunk a padon.
-Nem fázol?-kérdeztem.
-De egy picit, de nem gáz, tényleg.
-Tessék, itt a kabátom.-mondtam, majd Réka vállaira terítettem a sötét anyagból készült dzsekit.
Percekig csendben ültünk a padon, de úgy éreztem, hogy nem tudom magamban tartani azt, hogy mit gondolok.
-Annyira gyönyörű vagy.
Csak kapkodtam a fejemet össze-vissza, éreztem, hogy arcom egyre vörösebb.
Réka csak mosolygott, és engem bámult.
-Ezt nem kellett volna mondanom.-fejeztem be mondandómat, majd egyik kezemet a tarkómra raktam.
-Hát nem.-válaszolta Réka fejét lehajtva.
-Sajnálom.
-Ne tedd.-mosolygott.-Hiszen mért ne mondhatnád az egyik barátodnak, hogy gyönyörű?
Pillantásokat vetettem rá, és rájöttem arra, hogy igaza van.
Fejét vállamra hajtotta, válaszul karommal gyengéden átöleltem...


Utoljára felhívom figyelmeteket a feliratkozásra, és ne feledjétek el a Tetszik/Nem Tetszik gombokat most sem!:)

4.fejezet~11.rész

Liam szemszöge

Síri csend volt.
A levegő megfagyott közöttünk.
-Tessék?-kérdeztem remegő hangon, miközben Danielle csak a földet bámulta.
-Liam...
-Nem kell magyarázkodnod. Csak egyszerűen nem értem, hogy ez hogyan történhetett.
-Hát tudod...
-Nem kell elmagyarázni. Tudod, hogyan értem.
Ezer és ezer gondolat kavargott a fejembe.
Most mi lesz a bandával? Daniellet semmiképpen nem hagyom el.
-Liam várj. Be kell vallanom valamit.
Ijedten néztem rá. Fogalmam sem volt arról, hogy mivel áll megint elő ezért figyelmesen hallgattam őt tovább.
-Liam sajnálom.
-De mégis mit?
-Ez... CSAK VICCELTEM.-mondta és nevetni kezdett. Hatalmas kő esett le a szívemről.
-Ilyet még egyszer nehogy meg merj csinálni mert nagyon nagyon meg leszel büntetve, Danielle!-mondtam vigyorogva.
-De várj.-folytattam.- Akkor mi volt az a rosszullét?
-Öhm, nem tudom, egész nap próbán voltam és nem ettem semmit, lehet, hogy attól volt.
-Akkor most szépen felállunk és elmegyünk vacsorázni.
Mindketten feltápászkodtunk a padról, Danielle sporttáskáját a vállamra akasztottam és elindultunk ujjainkat összekulcsolva.

Foglaljanak helyet.-mondta a pincér, mikor beértünk a pizzéria ajtaján és egy asztalhoz kísértek minket.

Miután rendeltünk, hamarosan megkaptuk a pizzánkat és beszélgetni kezdtünk.
-Még mindig azon gondolkozom, hogy miért vertél át.-mondtam.
-Sajnálom, csak úgy jött hirtelen.
-Szóval csak úgy jött egy ötlet, hogy ááá megviccelem Liamet, hátha szívrohamot kap...
-Édes...-folytatta Danielle, miközben kortyolt egyet az asztalon lévő pohárból, amiben narancslé volt- Most komolyan. Ha igaz is lett volna, akkora nagy baj lett volna? Nem örültél volna neki?
-Nem erről van szó édes. Neked is és nekem is a karrierünkkel kell most foglalkoznunk, emellett egymást sem szabad elhanyagolnunk. Ez így most tökéletes, ahogy van, tényleg. 
-Szóval értsem úgy, hogy sokkal fontosabb a karriered.-vette át tőlem a szót Danielle, és úgy tűnt, hogy mérges.
-Te is tudod, hogy nekem az éneklés az életem.-folytattam, majd megfogtam a kezét- És persze Te!
Kis mosolyt húzott a szájára, minden kétség elhagyta őt, majd felhozott egy teljesen más témát.
-Liam... mi lesz ha el kell újra utaznotok?
-Hát egyszerű. Jössz velünk.-mosolyogtam.
-És ha nem tehetem majd meg?
-Akkor... fogalmam sincs. Én bízok benned... te bízol bennem. Csak túléljük valahogy.
-És ha nem?
-Mi az, hogy ha nem, Danielle?
-Úgy értem... figyelj...-megköszörülte a torkát és folytatta- Nem vagyok benne biztos, hogy elég erős a kapcsolatunk mondjuk úgy, hogy fél évig nem látjuk egymást.
-Szóval te feltételezed rólam, hogy megcsalnálak édes?-hunyorgatva néztem rá, ezzel is érzékeltetve azt, hogy téved.
-Figyelj, hagyjuk ezt a témát, mert csak rosszabb lesz minden. 
Éreztem Danielle hangjában azt, hogy pár percen belül akár még el is sírhatja magát. 
Kifizettem a számlát, majd felöltözve elindultunk az utcán hazafelé.
-Liam sajnálom, amit mondtam. Soha nem feltételezném rólad, hogy megcsalsz.-mondta Danielle 10 perc némaság után megtörve a csendet.
Gyengéd mosolyra húztam a számat, majd megpusziltam az arcát.

Mikor hazaértünk felmentünk csendesen a szobába és ledőltünk az ágyra egymás mellé.
Danielle felém fordult, majd egy csókot lehelt az ajkaimra.
-Szeretlek.-mondta, fejét mellkasomra helyezve aludtunk el.

Harry szemszöge
Emma után rohantam.
Éppen a lépcsőn ment lefelé, mikor utolértem, karját megfogva vezettem vissza őt a szobába.
-Na?-kérdezte flegmán.
-Tudom, hogy haragszol, de azért ne beszélj így velem.
-Bocs.
-Már megint.
-Figyelj Harry. Sajnálom. Nem vagyok jó passzban, érted?
-De miért?-kérdeztem, becsuktam az ajtót és leültem Emma mellé az ágyra.
-Fogalmam sincs, de...
-De?
-De azt hiszem, hogy jobb lenne ha egy kis szünetet tartanánk.
-MI?-kérdeztem fennhangon, majd próbáltam megfogni Emma kezét, de ő csak elutasítóan arrébb ült.
-Túl sokat vagyunk együtt, a nap 24 órájában. Nagyon szeretlek de talán ez a szünet egy picit jobbá tehetné a kapcsolatunkat.-válaszolta Emma, aki időközben felállt és kinyitotta az ajtót.
-Ha megkérhetlek mától a vendégszobát használd alvóhelyként.
-Mégis meddig akarod ezt csinálni Emma?
-Amíg úgy nem érzem majd, hogy szükségem van rád és mikor már egy csókodért bármit megtennék. De most... Harry meg kell értened.
-De nem tudlak. Azt hittem szereted azt, hogy nagyon sokat vagyunk együtt.
-DE HARRY! Elmondtam már... nem jó ez így. Semmit nem csinálsz nélkülem soha és én se nélküled. És most... úgy érzem mintha már...
-Mintha?
-Mintha múlana az érzés amit irántad érzek és nem akarom, hogy így legyen. Persze még mindig nagyon szeretlek de lássuk be, hogy tényleg szükségünk van egy kis szünetre.
-Szóval nem szeretsz és szakítunk?
-Harry könyörgöm. Nem... nagyon szeretlek és szünetet tartunk.
-De én nem bírom ki nélküled.-suttogtam a fülébe miközben közelebb mentem hozzá és ajkaimat kellően közel húztam hozzá.
-Harry. Majd megbeszéljük még. De... most maradjunk annyiba, hogy egy kis szünet nem fog ártani.-mondta, majd kitessékelt az ajtón és becsukta mögöttem.
Értetlenül álltam a dolgok előtt, úgy éreztem, hogy Emma sem érti igazán, hogy mit akar és azt, hogy mit érez.
Lementem a lépcsőn egészen a vendégszobáig, majd benyitottam az ajtón és ledőltem az ágyra, lassan és kényelmesen.
Jobb kezemet a homlokomhoz emeltem, cipőimet megpróbáltam letűrni az ágy végénél ami pár próbálkozás után sikerült, majd a fehér plafont bámulva gondolkozni kezdtem és csak egy mondtad visszhangzott egyfolytában a fejemben. "Mintha múlana az érzés amit irántad érzek..."

Zayn szemszöge
Csak ültem a tehetetlen test mellett. Hilary még mindig nem tért magához.
Gondolkozni kezdtem.
Mi lesz?
Mi fog történni akkor, ha felébred és közli felem, hogy tűnjek innen?
Mi van, ha már nem szeret?
Keze az én kezeim között pihent.
Jobbnak láttam, ha elindulok inkább haza.
Felálltam a székről, Hilary kezét óvatosan maga mellé helyeztem, lábamra fektetett kabátomat felvettem, és még egyszer utoljára visszanéztem Hilaryre. Már éppen nyitottam volna ki az ajtót...
-Zayn?!
Azonnal visszasiettem a lány mellé és leültem az ágyára, majd újra megfogtam kezét.
-Itt vagyok édes.-mondtam, majd kezeimmel felemeltem karját és kézfejére egy puszit nyomtam
-Annyira sajnálom.-mondta, majd egy könnycsepp folyt ki szeme sarkából, amit én azonnal letöröltem.
-Nem kell Hilary. Én sajnálom, hogy nem tudtam megakadályozni azt, ami történt.
-Te erről nem tehetsz.-folytatta- Fogalmam sincs, hogy mi lesz most.-válaszolta és fejét elfordította.
-Én tudom. Együtt nekünk minden menni fog, hidd el! Le fogsz szokni a drogokról, ha kell a legjobb szakemberekhez fordulunk. A pénz nem számít.
-Nem akartam, hogy tudd. Annyira szégyenlem.
-Nem kell. Előlem soha ne akarj semmit eltitkolni. Annyira örülök, hogy nem lett semmi komoly bajod.
-Szeretlek Zayn.-válaszolta és újra kicsordult egy könnycseppje.
-Én is szeretlek Hilary.
-És sajnálom. Hülyeség volt azt kérni, hogy hagyj békén. De akkor az tűnt a legjobb ötletnek.
-Nem számít, csak az, hogy rendbe fogsz jönni. Hozok neked sütit. Milyet kérsz?-kérdeztem.
-Csokisat.-válaszolta nagy mosollyal az arcán.

Ez a mosoly nekem mindennél többet ér.
-Mindjárt jövök.-kacsintottam rá és elindultam a büféhez. Vettem egy sütit majd visszamentem Hilaryhez.
-Köszönöm Zayn.-mondta miközben rám mosolygott.
Még beszélgettünk kicsit, aztán a sarokban lévő fotelben foglaltam helyet és mindkettőnket elnyomott az álom.

Louis szemszöge
-Eleanor?-kérdeztem, miközben oda sétáltam melléjük.
-Louis, ez nem az, aminek látszik.
-Mért, minek látszik?
-Menjünk Lou.-mondta, majd belém karolt és elráncigált onnan.
-Azt hittem, hogy szeretsz és soha nem csalnál meg.
-Lou kérlek. Ilyet még csak ne is feltételezz rólam.
-Mért ne?
-Mert...
-Eleanor most láttalak egy másik pasival, akinek a haját csavargattad.
-De Louis. Azt sem tudom, hogy ki volt ő. Annyit kért tőlem h csináljak vele pár olyan képet.
Picit megnyugodtam, hogy csak egy rajongó volt, hiszen a lányok is szoktak tőlünk hasonló képeket kérni.
-Biztos csak ennyi?-kérdeztem.
-Fáj, hogy ilyet feltételezel. Szeretlek Lou.-mondta, majd felém fordult és a szemembe nézett majd ajkait az enyéimre szorította.
-Én is szeretlek.-mondtam szememet lesütve.-És én... sajnálom.
-Igazból csak az zavar, hogy feltételezel rólam ilyet.-válaszolta El.
Megfogtam a kezét majd elindultunk Eleanorhoz.
Felmentünk a lakására, majd egy nagy tál fagyival kezünkben leültünk a tv elé.

Niall szemszöge
Igazából nem pontosan értettem Réka apját és tudtam, hogy ez nem a legjobb Rékának bárhogyan is ragaszkodik ehhez az elvhez.
Csak feküdtem a kanapén és valami filmet néztem de nem igazán értettem a lényegét.
A gondolataim amúgy is csak Réka körül forogtak, de azt azért sikerült észrevennem, hogy Harry ma a vendégszobába alszik. Ami annyit jelenthet, hogy mostanában közte és Emma között sem túl fényes a helyzet.
Kiszúrtam Daniellet és Liamet mikor mentek fel a szobába. Annyira boldogok együtt. És pont azon gondolkoztam, hogy én mért nem tudok már valakit találni, akit szintén így szerethetek és ő is viszonozza az érzéseimet, mikor szemeim már majdnem lecsukódtak, fél 12 felé kopogást hallottam.
Felálltam a kanapéról majd hunyorogva nyitottam ki az ajtót.
-Réka?-kérdeztem, mikor megláttam a kétségbeesett lányt, akinél egy bőrönd is volt.
-Sajnálom. De nem tudtam mit csinálni. Te vagy az utolsó reményem.
-Gyere be.-mondtam neki, majd felkaptam a csomagját és megfogtam a kezét. 
A szobám felé indultunk és miután becsuktam magunk mögött az ajtót, leültünk az ágyamra.
-Mégis mi történt?
-Soha többé nem akarok haza menni Niall.
-Bántott?
-Megint.-mondta, majd pulcsijának ujját feltűrte és egy nagy lila folt virított az alkarján.
Sírni kezdett.
-Réka... nyugodj meg.-mondtam, majd magamhoz húztam és megöleltem.
Pár perc hallgatás után Réka törte meg a csendet. 
-Gondolkoztam Niall.
-Miről?
-Inkább kiről.
Kérdően néztem rá, ő egyből kapcsolt.
-Rólunk. Niall nem egyszer próbáltál megcsókolni... és én úgy gondolom, hogy... szóval lehet, hogy nem kéne nekünk ezt erőltetni.
-De...
-Nem, Niall. Én egyenlőre sokkal jobban örülnék, ha csak barátok lennénk, rendben?-kérdezte mosolyogva, majd megölelt.
-Persze. Barátok.-válaszoltam, miközben elengedtem őt karjaim közül.
-Amúgy Réka. Addig maradsz ameddig kedved tartja.
-Köszönöm.-válaszolta.
Hátradőltünk az ágyon és egy igen hosszas beszélgetésbe kezdtünk bele, majd elaludtunk.


FONTOS!
Mindenki, aki eddig nem iratkozott fel rendszeres olvasónak, MOST tegye meg.
Ne feledkezzetek meg a kommentekről és a Tetszik/Nem tetszik gombokról sem!:)