4.fejezet~16.rész

Ne haragudjatok, hogy mostanában rövidek a részek.

Egyre kevesebb az érdeklődés... nem tudom miért, azon töprengek, hogy most hol rontottam el?

Na de mindegy tényleg, szeretlek titeket mindentől függetlenül!

Ha kapok 10 hozzászólást, még a nyaralásom előtt(28.-a) előtt hozom a fejezetzáró epizódot!:)

Jó olvasást.

Puszi: Dalmii xx

Harry szemszöge
Elmondhatatlanul jó volt újra Emma mellett ébredni.
Megérinteni a bőrét, beletúrni hosszú, barna hajába és csak úgy beszélgetni is vele.
Látni, ahogy örül, érezni az illatát, megcsókolni.
Annyira szeretem.
Nagyon örültem neki, hogy megbocsájtott nekem, bár igazából a vita kiindulási okát sem értettem egész pontosan.
-Jó reggelt.-suttogta Emma, mikor kimászott az ágyból, majd egy ásítás után nagyokat pislogott. 
-Neked is, édes.
-Harry figyelj, arra gondoltam, hogy mi lenne ha csinálnánk ma egy házibulit? Olyan igazi vadulósat, tudod.-folytatta, majd odajött mellém és rám mosolygott egy puszi kíséretében.
-Hát figyelj, nem tudom, hogy ez egészen jó ötlet-e.
-Hát ha te nem szeretnéd... akkor hagyjuk.
-Nekem oké, de a vendégeket és a kaját is te intézed. Ha lehet, ne legyenek One Direction rajongók.-nevettem, jelezve azt, hogy nem szeretném, ha őrültebbnél őrültebb Directionerek lepnék el a házat.
-Oké, oké.-válaszolta, majd a szekrényében kezdett el turkálni.-De mit vegyek fel?-kérdezte, majd tovább beszélt-Mi áll nekem jól?
-Neked minden jól áll édes.-válaszoltam, miközben én is kimásztam az ágyból és egy picit megigazítottam a hajamat.
-Aha, persze. Minden... Na ez lesz.-mondta, majd kikapott egy ujjatlan, miniruhát.
-Oh bébi.-kacsintottam, majd számat huncut mosolyra húztam.
-Készülj Harry. Este olyan bulit csapunk amilyet még nem látott London.

Niall szemszöge
Megvártuk míg kivilágosodik, csak így indultunk el.
Egész tűrhető volt az időjárás is, az éjszakai hideg után.
Végigpillantottam Réka tökéletes alakján, szőkés barna haján és tekintetem szemeinél megállt.
Igen...
Annyira tökéletes.
Rékával lassan sétálni kezdtünk a fák között, nagyjából visszafelé, már amennyire be tudtuk azonosítani merre is járunk jelenleg.

-Ott van a part! Kijutottunk Niall!-üvöltözte, miközben megfogta a kezemet és elkezdett kirángatni az erdőből.
Olyan voltam mint egy élő halott.
Semmi energiám nem maradt, miután tegnap egy szemhunyásnyit sem aludtam.
Egész éjszaka azon gondolkoztam, hogy hogyan juthatnánk innen ki, de a megoldás könnyebb mint azt hittem.
-Sikerült.-mondta Réka, miközben átölelt.
Erősen szorított magához, mintha soha többet nem szeretne elengedni.
-Most pedig irány a kórház...-suttogtam, majd próbáltam segíteni neki, hogy igyekezzünk, de ő hátrébb lökött.
-Arra semmi szükség, annyira nem vészes a helyzet. Csak egy kis karcolás.-mosolygott, majd kézen fogva elindultunk.
-Biztos?
-Nyugi Niall, igen, biztos.

A városban biztos mindenki bolondnak vagy hajléktalannak nézett minket, ahogy Réka sántítva jött mellettem tiszta koszosan, én pedig tántorogtam mint aki részeg.

-El sem hiszem, hogy végre itthon vagyunk.-suttogtam, miközben beléptünk az ajtón, mert jól tudtam, hogy mindenki alszik még ilyenkor. Közben úgy szétnéztem, mintha ezer éve nem láttam volna a házat.
AZ órára pillantottam.
Fél öt van.
-Menjünk fel a szobámba.-nyújtottam a kezemet majd elindultunk felfelé a lépcsőn.

-Végre.-mondta Réka miközben ledőlt az ágyra.
-Látod, megmondtam, hogy ki fogunk találni.-mosolyogtam, miközben levettem a cipőmet és a sarokba dobtam.
-Elmegyek zuhanyozni, egy perc és itt vagyok.-mondta Réka, majd kilépett az ajtón, amit egy ajtócsapódás és egy kis szellő jelzett.
-Oké.-válaszoltam, de nem hiszem, hogy meghallotta.
Én addig a lenti fürdőbe szaladtam le. Olyan volt, mintha legalább két hete nem fürödtem volna. Sőt!
Rosszabb...
Miután lezuhanyoztam, visszabotorkáltam a szobába, és ledőltem az ágyra. Éppen hogy szemeimet becsuktam. Képes lettem volna helyben elaludni, mikor egy újabb ajtónyitódásra lettem figyelmes.

-Kész is vagyok.-jött be a szobába nagy mosollyal Réka.
-Jól van.-válaszoltam, majd felálltam, a tükörhöz sétáltam és megigazítottam kócos sérómat.
Réka eközben leült az ágyra én pedig az ölébe feküdtem, majd a hajammal kezdett el játszadozni.
-Mi lesz velünk?-kérdeztem, majd megpróbáltam kicsit komolyabbra venni a témát.
Csak bámult maga elé, szerintem fogalma sem volt, hogy mit kéne most mondania.
-Niall, figyelj. Attól, hogy egyszer megcsókoltál, mert a helyzet úgy kívánta... szóval, érted. Ott voltunk az erdőbe és csak ketten. Nem mondom, hogy azt nem mondtam komolyan, hogy esetleg beléd szerethetek... de még nem érzek így és tudom, hogy te sem. Szóval egyenlőre barátok, rendben?-kérdezte mosolyogva, majd felém hajolva egy puszit nyomott az arcomra.
-Rendben.-hangzott a válasz általam és csak mosolyogtam, de belül apró darabkákra törtem.
Szóval így érez.

Valaki csengetett, ezért felpattantam és lerohantam a nappaliba, majd kinyitottam az ajtót.
Egy öltönyös férfi állt előttem.
-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
Erős parfümjének illata töltötte be körülbelül a 10 méteres környezetét.
-Inkább reggelt. Réka Estman nevű hölgyet keresek. Itt van esetleg?
-Itt vagyok.-szólt Réka a hátam mögül, majd mellém sétált és összeráncolt szemöldökkel figyelte tovább a férfit, amint tovább folytatja artikulált, jól betanult beszédét.
-Velem kell jönnie.
-Tessék? Miért mennék magával?
-Bejelentés érkezett arról, hogy maga kiskorú és szülői felügyelet nélkül él itt.
-De hiszen a barátaim mind nagykorúak!
Megfagyott a levegő, Réka egy segítségért kiáltó pillantást vetett rám.
-Az nem számít. Az a lényeg, hogy maga nem az. Kérem szedje össze a holmijait, és fáradjon velem...