4.fejezet~9.rész

Zayn szemszöge
Pontosan úgy tettem, ahogy Emma ajánlotta.
Az alvást kihagyva. Egyszerűen nem tudtam a szemeimet még lehunyni sem. Csak azon gondolkoztam, hogy nekem muszáj segítenem Hilaryn. Szüksége van rám. Tudom.
Délután kettő óra.
Kint elég hideg van, ősszel amúgy sem ajánlatos már rövidujjasban flangálni ezért felkaptam magamra a fekete bőrdzsekimet és a kilincset lenyomva kiléptem London zajos utcájára.

Futni kezdtem. 
Fogalmam sincs, hogy miért, de úgy éreztem valamiért gyorsabban oda kell érnem.
Pár sarkon befordulva már ott is voltam a szállodánál, ahol Hilary ideiglenesen meghúzta magát.
Felrohantam a szobája elé, és mikor benyitottam volna, meglepődtem.

Az ajtó zárva volt.
-Hilary!-ordítottam- Hilary kérlek engedj be.-semmi válasz nem jött.
Féltem.
Mi van, ha csinált magával valamit?
-Hilary könyörgöm engedj be.

Néma falak. Vak sötétség. Síri csend.
Ez fogadott, mikor önkívületi állapotomban cselekedtem, és betörtem az ajtót.
-Hilary.-suttogtam, miközben tekintetem a szoba sarkában lévő kis lámpára és a mellette lévő testre irányult.
Borzasztó látvány volt, ami elém tárult.
-HILARY!-ordítottam, majd az ágy széléhez támaszkodó lányhoz futottam.
-Zayn?-kérdezte elhaló hanggal.
Kezében egy injekciós tű, bal alkarján hatalmas vágások.
-Azt azonnal dobd el.-mondtam, majd kikaptam kezéből a tűt és a szoba másik felébe dobtam.
-Nem, Zayn. Add vissza. Hagy békén. Jól vagyok, tényleg.-mondta gyengén. Mintha nem lenne magánál.
-Mit csináltál magaddal?-kérdeztem ijedten, miközben térdre ereszkedtem és egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából, mikor szakadt ruháira, összevagdosott kezére és borzolt hajára néztem.
-Meg akarok halni Zayn.
-Ne mondj ilyet, kérlek.
-Mért vagy itt?-kérdezte.
-Hogy segítsek.
-Nincs szükségem segítségre értsd már meg. Tökéletesen megvagyok.
-Hilary ne beszélj már hülyeségeket.
-Le fogok ugrani.-mondta suttogva.
Teljesen megrémített.
Arcát gyengéden világította meg a szobában lévő kis fény, teljesen vörös szemei tele voltak könnyel és csak egy pontot nézett folyamatosan a padlón.
-Honnan fogsz leugrani? Miről beszélsz?
-Innen, a híd tetejéről.
Mikor ezt kimondta, tudtam, hogy túl későn érkeztem. Újra hozzányúlt a szerhez.
-Zayn.-nézett rám, mire engem kirázott a hideg. Borzasztó látvány volt.
-Mond Hilary.
-Szeretlek.
Ahogy ezt kimondta, pici mosolyt húzott a szájára majd ölembe vettette magát tehetetlenül.
Azonnal cselekednem kellett. Felkaptam őt, egyik kezem a lába alatt, másik a nyakát támasztotta.
Lefutottam vele a portáig, majd ki az udvarra és onnan a kórházig.
Csak ne legyen még túl késő, kérlek Istenem...

Hilary szemszöge
Leugrottam.
Annyira csodálatos érzés volt zuhanni.
Mintha minden megszűnt volna.
Mikor kinyitottam a szemem, mindent sötétség borított.
Egy pad állt előttem, mindenhol sűrű köd.
Rémisztő volt mégis úgy éreztem, hogy ezt a helyet kerestem egész életemben.

-Zayn?-ordítottam.
Hangom visszhangzott.
Egy halvány fényt pillantottam meg.
Lábaimat gyengéden emeltem és elindultam a fényforrás felé.
-Zayn?-kérdeztem ijedten, szememet hunyorgásra kényszerítve.
Mentem, de nem haladtam egy lépést sem.
Könnyek jelentek meg a szememben, majd egy újabb zuhanás vette kezdetét.
Újra elöntött az a csodálatos érzés.
Hihetetlen volt. 

Most vízbe landoltam.

Azt vettem észre, hogy merülök.
Próbáltam segítségért kiáltozni, de egy hang sem jött ki a számon.
Pár perc kapálózás után a levegőm elfogyott és eszméletlenül merülni kezdtem...