4.fejezet~7.rész

Zayn szemszöge
Egy újabb nap  érkezett el, reményeim szerint jobb lesz mint a tegnapi.
Kimásztam az ágyból és egyből a telefonomhoz nyúltam, majd megnéztem. Egy SMS érkezett Hilarytől, amiben az állt, hogy találkoznunk kell.
Megijedtem.
Mi lesz, ha azt fogja velem közölni, hogy vége és soha többé nem akar látni?
Bár arról fogalmam sincs, hogy mi baja velem újabban, de valami azt sejteti, hogy Bella áll a dolgok hátterében.
Bár bizonyíték nélkül nem sokra megyek.

Felkaptam magamra egy inget, egy kényelmes nadrágot, egy tornacipőt és egy sapit.
Lementem a konyhába és megettem egy almát... illetve próbáltam, de a fogaim ellenálltak és nem tudtam még csak rágást sem színlelni.
Ezért inkább elindultam Hilaryhez.
Minden egyes megtett lépés után azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. 
Mert én... el sem tudom képzelni, hogy mi baja megint.
Reméltem, hogy mikor felérek a szobájába, benyitok és a nyakamba ugrik majd. De ez közel nem így történt.
-Szia Zayn, gyere be kérlek és ülj le.
Hangja most is visszataszító és érzéketlen volt. Semmitmondó és üres.
-Csak egyet kérek Hilary. Mond el, hogy mi történt.
-Zayn... én nagyon szeretlek, de kérlek. Én érzem, hogy te már nem úgy állsz hozzám mint én hozzád és ez nagyon zavar.-válaszolta.
-Tudom, hogy csak nem erről van szó.
-Igen Zayn...
-Mi igen? Hilary érted küzdöttem közel 3 hónapig érted? És most ez így elúszik?-picit talán feljebb emeltem a hangom, hogy érzékeltessem a dolgok súlyát.
-Jó, annyira tudni akarod, hogy mi van?-kérdezte majd szemöldökét felhúzta és közel jött hozzám amennyire csak tudott.
-Igen.-válaszoltam.
Hilary hátrált és sírva csuklott össze.
-Újra rászoktam a fűre Zayn. Egy drogos senki vagyok, érted?
-Hilary...
-Tudom Zayn, gyalázz most meg nyugodtan.
-Hilary...-könnyek szöktek a szemembe. Odakuporodtam mellé és fejét felemelve megpusziltam arcát.
-Ez mégis hogyan történt?-kérdeztem, mire Hilary csak gyenge fejrángással reagált.
-Aki drogos volt, az is marad Zayn. Nem maradhatunk együtt, sajnálom.

-De miért nem? Én segítenék neked leszokni és a legjobb szakemberekhez fordulnánk.
-ZAYN MENJ EL, NEKEM NINCS SZÜKSÉGEM SENKI SAJNÁLATÁRA, ÉRTED?-üvöltötte, közben felállt, én is ugyan így tettem, majd megcsókoltam.
Tudtam, hogy ő is élvezi.
-Menj el, csak menj el.-suttogta, miközben gyengéden ajkaink elváltak egymástól.
-Hilary...-még olyan szívesen mondtam volna neki pár szót, de az ajtót erősen megfogta és bevágta előttem.

Niall szemszöge
Jól aludtam ahhoz képest, hogy azon gondolkoztam egész este, hogy vajon mit jelenthet az a mondat, amit Rea mondott. "Azt hiszem nem gondoltam végig, hogy mit csinálsz."
Fogalmam sincs, hogy mire akart ezzel célozni. Vagy csak én veszek túl komolyan mindent.
A telefonom csörögni kezdett.
-Igen? Itt Niall.
-Szia. Réka vagyok, kérlek találkozzunk valahol.
-Réka, te jó ég. Jól vagy? Mi történt? Miért sírsz?-kérdeztem ijedten, tudtam jól, hogy valami nincs rendben.
-Majd elmondom.-válaszolta, és letette a telefont.
Amilyen gyorsan csak tudtam összekaptam magam és rohanni kezdtem egészen a parkig.

Ott megpillantottam a padon ülve Rékát. Odasiettem hozzá. Mikor meglátott azonnal felpattant a padról és a nyakamba vetette magát.
-Mond kérlek.-suttogtam neki.
-Anyum... ma reggel meghalt. Én... Niall fogalmam sincs, hogy mi lesz velem nélküle.
Alig hittem a fülemnek. Mért pont tőle vette el az élet az anyját? Annyira jó ember...
-Tudom, hogy nem könnyű de kérlek nyugodj meg Réka.-mondtam, majd visszaültünk a padra.
-Köszönöm Niall, hogy itt vagy nekem.-válaszolta könnyektől ázott arccal.
Csak mosolyogtam rá.
-Nia... szóval úgy.-intett fejével a nyakamhoz- Értek mindent. Sajnálom én nem is tudom, hogy mit gondoltam.
-Miről beszélsz?-kérdeztem, miközben Réka után mentem, aki elindult hazafelé.
-Egyértelműen látszik, hogy nem unatkoztál tegnap este. Egy nagy lila folt van a nyakadon. Te is tipikus hülyítős eset vagy. Sajnálom, hogy megismertelek Niall Horan.
-Várj Réka, megmagyarázom!-azonban hunyorgatni kezdett, hátat fordított és elfutott.