2012. június 30., szombat

4.fejezet~6.rész


Louis szemszöge
Liammel egymásra néztünk, és tudtuk, hogy úgy sem tudjuk titokban tartani azt, amit előbb hallottunk.
-Szóval az a helyzet, hogy Rea a városban van és tervez valamit, de arról fogalmunk sincs, hogy mit. 
-HOGY MI A SZAR?-kérdezte Emma ordítva majd felrohant a szobájába.
Harry utána ment azonnal.
Erős kopogtatás zavarta meg a nosztalgiánkat.
-Szóval Harry itthon van?-kérdezte Rea, miután ajtót nyitottam és ő betipegett.
-Már fél 10 van. Te mégis mért vagy itt?-kérdezte Liam majd hátrált.
-Ha beszélhetek Harryvel akkor elmegyek.
-Öhm, most vele nem tudsz beszélni, de velem beszélhetsz ha gondolod.-mondta Niall majd betessékelte Reát a vendégszobába.


Harry szemszöge
-Emma! Emma kérlek engedj be!-kérleltem őt a hálószoba előtt állva.
-NEM! Harry kérlek hagyj egy kicsit magamra. 
-Nem akarlak egyedül hagyni értsd már meg.-mondtam halkan, mire Emma kinyitotta az ajtót.
-Könyörgöm Harry, mond, hogy már nem érzel iránta semmit.
-Soha nem éreztem iránta semmit. Emma tudom, hogy rengeteg rossz emlék felkavargott benned, de tudnod kell, hogy nekem csak TE kellesz. Ha tetszik, ha nem.-válaszoltam mosolyogva, miközben odatelepedtem mellé az ágy végéhez a földre, és könnyeit letöröltem. 
-Azt hiszem tetszik.-válaszolta egy kis mosolyt húzva szájára.
-Úgyhogy nyugodj meg... csak düht váltott ki belőlem, hogy ő itt van.
-Szeretlek Harry.-mondta, miközben utolsó pár könnycseppjét törölte le.
-Én is szeretlek Emma. Örökre.


Niall szemszöge
-Megkérdezhetem, hogy mért jöttél?-érdeklődtem , miközben Rea is helyet foglalt az ágyon.
-Nyugi, már holnap utazom vissza New Yorkba egy barátnőmmel, Bellával. Nem tudom ismered-e. Na mindegy. Ez olyan kis villámlátogatás volt és gondoltam benézek hozzátok is.
-Értem. De Harryt nem kéne zaklatnod, tudod, neki barátnője van.-mondtam szemöldökömet összeráncolva.
-Igen? Jaj elnézést én nem tudtam.-mondta kényesen.
-Akkor ezt megdumáltuk.-mondtam, jelezve, hogy ideje lenne mennie.
-Meg. Remélem, hogy ha legközelebb New Yorkba jártok meg fogtok látogatni.
-Oh, persze, hogyne.-mondtam nevetve, mire Rea felállt és elém sétált majd belevágta magát az ölembe.
-Mégis mit csinálsz?
-Minek tűnik?-kérdezte majd a nyakamat kezdte el puszilgatni.


Nem mondom, hogy egy picit sem élveztem a dolgot, de Réka jutott egyből eszembe, megpróbáltam magamról levakarni Reát, de szinte lehetetlen feladatnak bizonyosult.
-Kérlek Rea hagyj már békén.
-Mért talán nem élvezed?-kérdezte, közben elég durván kiszívta a nyakamat.
-Nem, arról van szó, hogy nekem... nekem is van barátnőm.
-Tudok róla. De nem mondanám, hogy az a barátnőd, akit még meg sem csókoltál.-folytatta.
-Te meg ezt honnan tudod?-kérdeztem.
-Sok mindent tudok. Olyat is amit nem is gondolnál.
-Kérlek menj el.-mondtam dühösen, azonban ő még most sem akart lemászni rólam.
-Csak csókolj meg, és elmegyek.-suttogta a fülembe lágyan, mire arcát felém fordítottam, és megtettem. 
Megcsókoltam.
Életembe először egy olyan lányt, akit nem is ismerek.
-Azt hiszem nem gondoltam végig, hogy mit csinálsz.-mondta majd rám kacsintott, megharapta alsó ajkait és feltápászkodott az ölemből. Már csak azt láttam, hogy kilép a bejárati ajtón, a fiúk pedig üveges tekintettel bámulnak rám.

2012. június 29., péntek

4.fejezet~5.rész


Niall szemszöge

Csak bámultam ahogy elfut, egyenes haja minden egyes megtett lépésnél a vállához csapódott.
Fogalmam sem volt, hogy mi baja lehet ezért utána futottam.
-Várj Réka-mondtam, miközben megragadtam a csuklóját és megállítottam.-Mi történt?
-Niall, én sajnálom. De azt hiszem, hogy túlságosan elsiettük volna a dolgot. Figyelj nem rég ismertelek meg és igaz, hogy rengeteget tudok már rólad és te is rólam, de azt hiszem, hogy ez sem elég ahhoz, hogy megcsókolj. Szóval érted? Te egy sztár vagy és nem tudom, hogy miért pont rám lenne szükséged. Tőlem találkozhatunk. Sőt én vagyok boldogabb kettőnk közül, ha láthatlak. De kérlek...-majd közelebb jött hozzám, a fülemhez hajolt majd suttogni kezdett-Ne akarj semmit elsietni, nehogy megbánd-majd hátrálni kezdett egy puszit nyomott az arcomra és elindult lassú tempóban hazafelé.
-Várj! Holnap?-kérdeztem tőle. Csak egy helyben álltam, mintha legyökerezett volna a lábam.
-Holnap nem jó, sajnálom, de egész nap dolgoznom kell. Majd legközelebb. Tudod, hogy hol találsz-mondta, szavai egyre elhalkultak.
Megfordultam és visszamentem a padhoz. Leültem és fejemet lehajtottam, kezeimet a tarkóm mögött összekulcsoltam, felkaptam egy kavicsot és a mellettem lévő kis folyóba dobtam teljes erőmmel. Mindent el kell rontanom? 
De egyszerűen... annyira meg akartam csókolni, átélni, hogy milyen lehet ajkait az enyémen érezni. De ez sem jött össze és talán igaza is van. Nem akartam semmit elsietni, szinte azt sem tudtam, hogy mit csinálok. De most jobb lesz ha haza megyek.

Zayn szemszöge

Hilary csak bámult rám, még mindig rideg és távolságtartó volt.
-Azt hiszem, hogy szünetet kéne tartanunk.
-Mégis miről beszélsz Hilary? Előbb még annyira nagyon szerettél-mondtam neki, majd felálltam és két kezemmel a hajamba túrtam. Átjárta egész testemet a düh és kétségbeesés.
-Hiába mondod, én érzem, hogy nincs minden rendben kettőnk között. Talán nem zártad még le a Bellás ügyet.
-Hilary könyörgöm felejtsd már el Bellát. Vele ennyi volt. Érted? Elmondtam mindent vele kapcsolatban. És nem rég még azt mondtad, hogy semmi baj nincs és megbocsátasz nekem-válaszoltam.
-Zayn... én... többet gondolkodtam és kérlek most menj el. Adj egy kis időt, kérlek.
Szinte azt sem tudtam, hogy mit csináljak. 
-Kérlek, Hilary. Könyörgöm-próbáltam megölelni őt, de eltaszított.-De most mi bajod van?-kérdeztem tőle.
-Zayn, kérlek hagyj magamra most és döntsd el, hogy mit szeretnél, majd hívlak. Kérlek te ne tedd, hogy felhívsz. Majd ha én is döntöttem, felhívlak-mondta, majd az ajtó felé taszított és becsapta előttem.



Próbáltam dörömbölni, suttogtam, hogy engedjen vissza, de semmi nem történt. 

Már fél 8 felé volt, úgy döntöttem, hogy haza megyek. 
Lépteim lassúak voltak, alig vártam, hogy haza érjek és bevessem magam az ágyba.
Miközben sétáltam és már majdnem otthon voltam, a telefonom rezegni kezdett. 
Úgy voltam vele, hogy majd otthon megnézem. Mikor hazaértem, Harry és Emma a kanapén aludtak egymás karjaiba, csendes léptekkel mentem fel a szobámba, majd magamra csuktam az ajtót és hátammal a földig ereszkedtem és egy könnycsepp hagyta el az arcomat. Eszembe jutott az üzenet. Mikor kikotorásztam a zsebemből a telefonomat, láttam, hogy a feladó Bella. Kíváncsian nyitottam meg, szemöldökömet összeráncoltam.
"Drága Zayn. Ha velem nem akartál boldog lenni, mással sem leszel az!:)"

Louis szemszöge

Egész napot Eleanor, Liam és Danielle társaságában töltöttem.
Voltunk moziban, étteremben és élveztük azt, hogy végre együtt lehetünk.
Mikor már nyolc óra felé járt az idő, jobbnak gondoltuk Liammel, ha haza megyünk, a többiek se aggódjanak értünk.
-Nagyon szeretlek édes-mondtam Eleanornak miközben búcsúztunk és Liamék is pont ezt tették.
-Én is szeretlek-mondta mosolyogva, majd Daniellel elindultak.
-Lou én úgy érzem, hogy nekem Danielle az igazi-mondta Liam, miközben sétáltunk.
-Még jó, hogy úgy érzed, mert az így is van-válaszoltam, miközben gyengéden beleboxoltam a vállába.

Már majdnem hazaértünk, mikor Liam suttogott valamit, majd berántott a fal mögé.

-Te meg mit csinálsz?
-Pszt, maradj csenben Louis. Ha jól látom az ott Rea.
-Rea? Úgy érted aki New Yorkban él? El jött ide? Na ne már. Hiszen miatta volt az a nagy Harrys botrány. De most ezért kellett megállnunk?-kérdeztem, majd indultam volna, de Liam ismét visszarántott.
-Elmondjuk Harrynek?-kérdezte, majd lassan, arcunkat nem túl feltűnően eltakarva elkezdtünk menni.
-Liam? Louis?-lépett hozzánk Rea. Mégis észre vett.
-Szia Rea! Micsoda KELLEMES meglepetés-mondtam. A kellemes szót direkt kihangsúlyoztam.
-Meglepetés? Ugyan már srácok. A meglepetés majd csak ez után jön-majd bólintott és elkezdett távolabb lépkedni tőlünk, egy pillanatra azonban még visszafordult.
-Jut eszembe. Nyugodtan mondjátok meg Harrynek, hogy itt vagyok, és felhívhat ha esetleg beszélgetni támad kedve. Vagy máshoz, ha értitek mire gondolok. Ja igen... és üzenem Zaynnek, hogy... többet tudok, mint azt ő gondolná-kacsintott és elment.
Amilyen gyorsan csak tudtunk eltűntünk onnan, és berohantunk a házba.
-Ez meg mi a szart keres itt?-kérdezte Liam, teljesen kétségbeesett arccal.
-Fogalmam sincs, de ha nem akarunk bajt inkább nem mondunk el semmit a fiúknak-válaszoltam.
-Miből akartok kihagyni minket?-kérdezte Niall, miközben felénk sétált egy nagy tál fagyival kezében.
-Én is pontosan ugyan ezt akartam kérdezni-mondta Harry, majd rosszalló tekintetével találtuk szembe magunkat.

2012. június 27., szerda

4.fejezet~4.rész

Sziasztok!
Hát amint látjátok, új desing-t csináltam, remélem, hogy tetszik nektek.
Nagyon szépen köszönöm a több mint 17.000 látogatót! 
20.000 látogatónál egy újabb nagyon hosszú, meglepetés résszel készülök!
De itt is van a jól megérdemelt rész, köszönök mindent! 
Puszi: Dalmii.


Emma szemszöge

Amikor az eső folyamatosan megállás nélkül zuhogott, azt hittük Harryvel, hogy egész napos tervünket teszi tönkre.
Leültünk a tv elé egy nagy tál popcornnal, és betettünk egy DVD-t, azt hiszem, hogy valami horror lehetett, de elég gyenge.
Harry az ölembe feküdt és fentről dobáltam neki a szájába a kukoricát.
-Meg ne fulladj-mondtam neki nevetve, mikor felült köhögve a kanapén.
-Ezt te tetted velem. Direkt-szipogta, majd feltántorgott a kanapéról és elindult a konyha felé, sértődött arccal.
-Harry, ezért meg  ne haragudj már-mondtam neki, mire visszafordult és üldözni kezdett.

-Ha elkaplak, nem lesz jó vége-ordította nevetve miközben üldözőbe vett, én a konyhába futottam és bebújtam a konyhapult mögé. Szinte biztos voltam benne, hogy észre fog venni, de valamilyen szinten pontosan ezt akartam elérni.

-Tudom, hogy ott vagy a pult mögött-mondta halkan, majd felém futott, csípőmnél megfogott és felrakott a vállára. Össze-vissza kapálóztam amennyire csak tudtam, de keze fogságából nem lehetett kiszabadulni.
Visszavitt a kanapéra, majd leültetett és velem szembe állt, szemeit mélyen az én szemeibe fúrta, pecekig csak bámult.
-Na mit is kezdjek veled?-kérdezte nevetve, miközben közelíteni kezdett.
-Hát te tudod-mondtam, és már csak azt éreztem, ahogy ajkai az enyémet simogatják.
-Azt hiszem pontosan tudom, hogy mit szeretnék. Örökre veled lenni-mondta, majd megpusziltam és hátradőltünk a kanapén. 
Érintésébe beleremegtem, éreztem szívének dobbanásait, és ennél jobb érzést még soha nem éltem át.
Közben egyfolytában csókolóztunk, hajába túrtam, mire ő áttért a nyakamra és apró puszikat nyomott rá. 
-Szeretlek-suttogta, majd újra a számra tapasztotta ajkait.
-Én is szeretlek-válaszoltam két levegővétel között.
Harry a pólómat húzta le rólam, én a nadrágjával próbáltam ugyan ezt végrehajtani, mikor megláttam a csuklóján valamit, és egyből felültem a kanapén befüggesztve minden elkezdett dolgot.
-Valami baj van édes?-kérdezte és elég érdekesen nézett rám, miközben melltartóban ülök, ő nadrág nélkül és még csak véletlenül se próbáltam vele szemkontaktust teremteni.
-Mutasd a csuklód-mondtam neki, mire ő nagy nehezen, de megmutatta.

Elsírtam magam és nyakába borultam, mire szorosan átölelt, olyan szinten, hogy úgy éreztem, itt tényleg biztonságban vagyok.

-Mondtam már, hogy nagyon szeretlek, nem? És komolyan is gondoltam, teljesen. Itt a bizonyíték-mondta.
Csak sírtam és sírtam.
Persze az örömtől. Csuklóján egy felirat volt. "Emma, if I see you smile, I do not need more.

Zayn szemszöge

Miután teljesen szétáztunk Hilaryvel, tovább mentünk és szerencsénkre teljesen kisütött a nap, ezért elég hamar megszáradtunk. Hilary felkötötte a haját én pedig zselé nélkül simán csak lelapítottam. Elég ritkán hordom így, de ez most vészhelyzet.
Beléptünk a szállodai szobájába, és ő leült az ágyra én pedig egy kényelmes ülőhelyet választottam.
-Zayn, nekem el kell mondanom valamit... amit egyszerűen nem tudok magamba tartani tovább-mondta Hilary, miközben az ablakához sétált és csak bámult kifelé.



-Hilary megrémítesz-mondtam, majd mellé sétáltam és átöleltem, ő azonban távolságtartó volt és rideg.

-Zayn, én...

Niall szemszöge

Alig bírtam kiverni a fejemből Rékát, de nem is próbáltam.
Hazafelé menet csak a képet nézegettem róla, amit ma készítettem.



Egyszerűen csodálatos.

Félúton úgy döntöttem, hogy inkább nem is megyek haza. Én Rékával akarok lenni.
Futni kezdtem visszafelé, majd az ablakához érve halkan kopogtam.
-Niall te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte, miközben kinyitotta az ablakot.
-Csak látni akartalak-válaszoltam.
-De hiszen nem régen mentél el-folytatta mosolyogva.
-Tudom.
-Tudod mit Niall?-nevetett és alsó ajkát harapdálta-Nem érdekel, hogy ki mit mond.-Segíts kimászni-mondta és kezét felém nyújtotta.
Teljesen meglepődtem, aztán ablakát behúzta és futni kezdtünk.
Közben kezét gyengéden megfogtam, és vigyorogva, kéz a kézben futottunk tovább, majd egy padnál megálltunk és leültünk.
-Ez tetszett-mondta fulladozva.
Én csak egy gyengéd mosollyal válaszoltam.

Órákat beszélgettünk, vettük vattacukrot, amit közösen megettünk, aztán ittunk teát és ettünk lángost.

-Tudtam, hogy szeretsz enni, de hogy ennyire-mondta Réka nevetve, miközben visszatelepedtünk a padra.
-Réka nem otthon lenne már a helyed? Hiszen fél 11 van-kérdeztem tőle aggodalmas fejjel.
-Nyugi, apu bealudt délután. Csak nem kelt fel. De ha észrevesz se bánom. Nagyon jól érzem magam veled. Várj, csinálj rólam egy képet-mondta, majd a telefonját a kezembe nyomta.



-Kész is-mosolyogtam, és elém állt.

Teljesen közel volt hozzám és azok a bizonyos pillangók megjelentek a gyomromban.
Egyre közelebb mentem felé, jobb kezemet felemeltem és gyengéden a hajába túrtam, majd visszatértem az arcához és próbáltam közelebb húzni ajkait az én ajkaimhoz. 
-Azt hiszem...-mondta fejét elkapva- Nekem mennem kell Niall. Köszönök mindent, nagyon jól éreztem magam-felkapta a táskáját a padról és elfutott. 

2012. június 24., vasárnap

4.fejezet~3.rész

Helló mindenki!:)
Most csak két dolgot szeretnék mondani, mielőtt belekezdenétek a rész olvasásába.
Szóval felraktam oldalra egy szavazást, illetve kérdést, kinek hogy tetszik, aki még nem szavazott az tegye meg!:)
A másik, hogy mostantól 15 lájk és Tetszik/Nem tetszik gomb után hozok csak részt, elvileg nekem is nyári szünet van vagy mi. Viszont ha gyorsan össze jön /ami CSAK RAJTATOK múlik, mert ha jól számoltam 20-nál több olvasóm van, amit köszönök/akkor hozom az új részt hamar!
Szóval ennyi lett volna, elérhetőségeim továbbra is ugyan azok:
Facebook profil: www.facebook.com/dalmii.varga
Twitter profil: https://twitter.com/#!/varga_dalma




Zayn szemszöge

Az orvos pár másodperc hallgatásba tört ki. Minden kis másodperc több évnek tűnt. 
Kegyetlen bűntudat, mellé még ez az izgalom is. Förtelmes.
Szívem egyre hevesebben kalapált, a szobában síri csend uralkodott, vízcseppek jelentek meg izzó homlokomon.
-Szóval az eredmény egyértelmű. Kedves Bella, maga nem terhes.
Mérhetetlen nagy kő esett le a szívemről.
Bella tekintete pedig egyenesen felülmúlhatatlan. 
Lassan kisétáltunk a kórház udvarára, közben én csak mentem egyhangúan, kezemet mélyen a nadrágom zsebébe dugtam, majd kivettem a cigis dobozomat, hogy rágyújtsak.
Nem voltam meglepődve, mikor Bella hisztizni kezdett. 
-Ne hidd azt, hogy ennyivel megúsztad Zayn Malik.
Valahogy most nem érdekelt, hogy mit mond.
Semmit nem szóltam neki vissza, persze őt ez nagyon dühítette.
-Hallod? Meg fogod még bánni! Értetted? Kitálalok mindenről-vigyorogta gúnyosan.
Felé fordultam, kezemből a már csak halványan füstölgő cigit pontosan lába elé pöcköltem és oda léptem hozzá.
-Leszarom, hogy mit csinálsz.
Azzal eltapostam a csikket és lassú léptekkel hátat fordítva indultam el.
Közben felhívtam Hilaryt, hogy találkozzunk valahol. Muszáj látnom őt.
Egy kis kávézóban volt, mondta, hogy menjek oda.
Szinte már futottam, minél hamarabb szerettem volna őt látni.
Mikor berontottam az ajtón egyből megláttam a kávézgató Hilaryt, aki háttal ült nekem, így nem láthatott meg.




Odamentem lassan hozzá, majd hátulról átöleltem, mire felpattant.
-Édes-mondta, majd karjait nyakam köré fonta, én csípőjénél fogva húztam magamhoz egyre közelebb. 
Semmi mást nem akartam csak számon érezni puha ajkait még jó darabig.

Leültünk az asztalhoz, majd kezeit megfogtam és beszélgetni kezdtünk.

-Hilary...
-Nem, Zayn. Én szeretném kezdeni. Figyelj... tudom, hogy rettenetes volt neked a kín, amit át kellett élned. És most elmondom, hogy miért tűntem el. Adam megfenyegetett, hogy bajod eshet, ha nem csinálom azt, amit ő mond. Azt mondta szenvedni akarja látni Emmát, miáltal te is szenvedsz. Csak miattad tettem. Kérlek Zayn bocsáss meg. Nagyon szeretlek.
Csak bámultam őt. Miattam tett mindent.
-Eszembe nem jutna rád haragudni édes. De ez elképesztő. Adam meg mért foglalkozik velünk?
-Még mindig szereti Emmát. És nem bírja elfogadni, hogy Emma már nem érez semmit.
-És ezért kell ezt csinálni velünk?
-Hmm...-mormolta, majd kortyolt egyet kávéjából.-Fogalmam nincs. De azt hiszem neked is lenne mit mesélned.
-Igen...-mondtam szememet lesütve.-Arról van szó, hogy aznap este mikor elvileg meghaltál én elmentem egy buliba és kellőképpen leittam magam. Aznap este... lefeküdtem egy lánnyal. És ránk nyitottak az újságírók, de akkor már fel voltunk öltözve és maximum egy nyakpuszit vagy egy csókot láthattak meg. És a csaj megfenyegetett, hogy elmond MINDENT a sajtónak, ha nem maradunk együtt. Aztán kitalálta, hogy terhes, mert bepánikolt mikor visszajöttél. De nyugalom, semmi nem igaz és lekoptattam. Most már csak mi vagyunk. Csak te, és én-mondtam mosolyogva.
-Mondhatok valamit?-kérdezte.
-Persze. Mond csak-válaszoltam.
-Szeretlek, Zayn.
-Én is szeretlek Hilary-válaszoltam, majd felálltunk az asztaltól, fizettem és kiléptünk az ajtón.

-De hiszen szakad az eső Zayn-mondta nevetve majd a terasz alatt állt hozzám dörgölődve.

-Gyere!-mondtam kacsintva, majd megfogtam Hilary kezét és elkezdtünk rohanni, amennyire csak tudtunk.
-Álljunk meg itt.-mondtam a főtér közepén állva, majd felé fordultam.
-De Zayn már...-kezdte el mondandóját mosolyogva, de én félbe szakítottam.
-Kérlek ne mondj semmit. Most ne. Csak csókolj meg.




Niall szemszöge
Liammel való beszélgetésünk után felmentem a szobámba, összepakoltam majd felöltöztem.
Remek... még az eső is esik.
10 óra van. Muszáj látnom Rékát. 
Egy esernyőt kaptam a fejem fölé és elkezdtem sétálni.
Elég hosszú út volt, de nem bántam.

Mikor végre célba találtam, beléptem a vendéglőbe és pont szembejött velem Réka.
-Szia Niall. Pont most végeztem, ha gondolod elmehetünk valamerre. Vagy hozzánk. Senki nincs otthon és legalább tudnánk nyugodtan beszélgetni.
El sem hittem, hogy tényleg felajánlotta ezt.
-Rendben, az tökéletes lesz!-mondtam, majd felsegítettem rá a kabátját és elindultunk. 
Rengeteget beszélgettünk kis cseplő-botló dolgokról. 
De még a nap is kisütött.
-Szóval itt lakom-mutatott kezével egy régi stílusú de annál szebb és takaros házra. 


-Nagyon szép-válaszoltam, majd bementünk.

-Kérsz valamit?
-Nem köszönöm.
Réka mindent megmutatott a fürdőtől a nappalin át az ő szobájáig.
-Réka... ezt neked hoztam-mondtam neki, majd elővettem egy kis dobozt, benne két fülbevalóval.



-Ez gyönyörű Niall! Nagyon köszönöm-mondta mosolyogva.
Nekem ez a mosoly nagyon sokat jelentett.

Nagyon elment az idő, mindent elmeséltünk egymásnak amit csak tudunk.
Réka törökülésben ült mellettem az ágyon, egyáltalán nem zavarta őt a közelségem.
Egy kósza pillanatban az órámra pillantottam.
-Fél 2 van... hogy elszaladt az idő-mondtam.
-Fél 2?-kérdezte ijedten, majd felugrott mellőlem az ágyról.-Niall sajnálom, menned kell. Apum minden percben itthon lehet és ha meglát többet nem lóghatunk együtt. Szóval siess!-mondta majd a hátsóajtóig kísért.
Mikor már elindultam volna mosollyal az arcomon, még utánam szólt.
-Niall! Nagyon jól éreztem magam. És köszönöm az ajándékot-mondta, majd megfogta a kezem és egy puszit nyomott az arcomra.
Egész jól esett. Sőőőőt... 
És nagyon jó az illata.
Egy perc szemezés után rámosolyogtam és elindultam hazafelé.

2012. június 20., szerda

4.fejezet~2.rész

Kedves olvasók!:)
Régen nem jöttem ilyen statisztikai adatokkal, meg semmi, nem is akarlak titeket ezzel zavarni.
Annyit szeretnék kérni, hogy most az egyszer  MINDENKI aki olvasta, kommenteljen valamit a részhez, és alul a Tetszik/Nem tetszik gombokat se felejtsétek el!.
A következő az oka:
Elkezdtem összeszámolni az első résztől, hogy összesen hány olyan kommentelőt találok, akiknek egyáltalán tudom a nevét.
Szóval 54-et találtam, akikről tudom, hogy kik és mióta olvassák.
A többiekről fogalmam sincs, ezért azt is szeretném kérni, hogy neveket hagyjatok a hozzászólás után.
De mivel megígértem, következzen a következő rész, ami remélem tetszeni fog!:)
Ja, majd el felejtettem...
Facebookon és twitteren is megtaláltok, ha esetleg kérdésetek lenne! Facebookon azonnal visszaigazolok, twitteren csak írtok és máris visszakövetlek titeket!
Facebook profil: www.facebook.com/dalmii.varga
Twitter profil: https://twitter.com/#!/varga_dalma



Harry szemszöge
Mi lenne velem nélküle?
Madárcsicsergéses napra ébredtem, lassan kimásztam Emma mellől az ágyból, majd az ablakhoz léptem és kinyitottam. 
Ezután kiléptem az erkélyre, és leültem a legközelebb eső székre és töprengeni kezdtem.
Mi lesz velünk, ha újra turnézni indulunk? Ha újra itt kell hagynom Emmát? Még egyszer nem veszíthetem el...

Fél8 körül lehet, de én már fent vagyok.




Lassan az erkély szélén lévő kerítéshez mentem és rátámaszkodtam.

Csak néztem a napfelkeltét... a csodálatos színegybeolvadásokat, erőteljesen magamba szívtam a hajnal friss illatát, majd két ölelő kart találtam magamon, amint a hasam körül kulcsolódnak.
-Jó reggelt édes-mondta Emma suttogva.
-Neked is-mondtam, majd felé fordulva megcsókoltam.
-Miben mélyültél el annyira?-kérdezte.
-Csak gondolkodtam...-válaszoltam, miközben ő csak mosolygott.
-Akkor jól van. A mai program akkor áll?-kérdezte, majd rám kacsintott, olyan kis csajosan.
-Persze! Alig várom már, hogy ott legyünk. De igyekeznünk kéne, szóval sipirc öltözni-mondtam, elindultunk befelé, ő előttem ment majd rácsaptam a fenekére, mire szája szélébe harapott és rám mosolygott. Érzem, hogy nagyon jó napnak nézünk elébe.

Niall szemszöge

-Jó reggelt-köszönt rám Liam miközben lefelé trappoltam a lépcsőn.
-Szia-törölgettem a szemem, és leültem mellé az asztalhoz.
-Hol voltál tegnap este?-kérdezősködött.
-Csak sétáltam-válaszoltam. Azt hiszem ez a legmegfelelőbb válasz most. A kávéfőzőhöz sétáltam és töltöttem magamnak egy csésze kávét.
-Kár. Lemaradtál egy hatalmas vitáról.
-Hogy miről?-kérdeztem a konyhapultnak támaszkodva kezembe a nagy bögrével.
-Mikor hazaértünk Zayn és Bella veszekedni kezdtek. A vita tárgya valami olyan volt hogy Zayn nem is szereti Bellát, csak kényszerből van vele-rögtön folytatta volna, de én a szavába vágtam.
-Várj, azt hiszem én itt lemaradtam.
-Mi sem tudunk többet-válaszolta, majd folytatta.-És utána megjelent Hilary. Érted?! Hilary... aztán persze Zayn majdnem rosszul lett, mire Bella bejelentette, hogy terhes. 
Alig hittem a fülemnek.
-Várj, várj ez egy kicsit sok nekem egyszerre-motyogtam.
-Nekünk is az volt. Aztán Zayn elküldte Hilaryt egy szállodába, Bellát meg kitessékeltük. Ma mennek el orvoshoz, hogy kiderüljön minden.
-Szegény Zayn. Jézusom-válaszoltam, majd a bögrémet a csap szélére raktam.-Tényleg, ő most merre van?-kérdeztem szemöldökömet felhúzva.
-Na látod... ez egy jó kérdés.

Zayn szemszöge

Egész éjszaka nem tudtam aludni.
Majdnem kikészített a tudat egész végig, hogy lehet, hogy ilyen fiatalon apa leszek. Nem, nem, és nem. 
Reggel 5kor hívott Bella, hogy menjek el hozzá és együtt mehetünk az orvoshoz.
Felkeltem, hiszen aludni úgy sem tudok, felöltöztem, hajamat szokásosan megcsináltam, majd távoztam a lakásból.
Igazából jobb is így. Nagyon szégyellem magam minden miatt.
Hogy voltam képes egy elkényesztetett kis 16 éves picsával összejönni?
Magamra se ismertem.

7re már ott voltunk, és rettenetes volt várni míg Bellát megvizsgálták. Minden perc több évnek tűnt.

-Jöjjön be, ha tudni szeretné az eredményt-mondta az orvos, mire összekulcsolt kezeimet szétszedtem, megigazítottam a hajam, majd beléptem a szobába.
-Minden vizsgálatot megcsináltunk. És kijelenthetjük, hogy...

2012. június 19., kedd

4.fejezet~1.rész


Emma szemszöge

Felértünk Harryvel a szobába, majd hátradőltünk az ágyon egymás ujjait egybekulcsolva.
-Harry?-mondtam neki lágyan, majd felé fordultam, mire ő is ugyan így tett.
-Mond-mosolygott.
-Még mindig ugyan úgy szeretsz, mint az elején?-kérdeztem picit félve, nehogy megbántsam.
-Ilyet még egyszer ne merj kérdezni. Sokkal jobban szeretlek mint valaha akárkit is szerettem. Úgy érzem veled vagyok egy egész, és ha velem vagy nekem nem kell más.
-Biztos?
-Emma... Emma... ezt te akartad-mondta félrehúzott mosollyal, majd kezeit a derekamra tette és elkezdett csikizni.

-Harry. Ezt hagyd abba. Hallod?-mondtam neki nevetve, miközben össze-vissza forgolódtam. Be kell vallanom nagyon csikis vagyok.

-Fogsz még ilyet kérdezni?-kérdezte.
-Nem?!
-Rendben-kacsintott, majd hatalmas mosolyt húzott szájára.
-Holnap elmehetnénk a közös kis helyünkre. Annyira szeretek ott lenni veled. Igazából mindegy, hogy hol vagyunk csak veled lehessek, de valamiért különlegesnek érzem, ha ott vagyunk.
-Na látod ez egy egész jó ötlet-válaszolta.
Pár perc hallgatás után én törtem meg a csendet.

-Most úgy lenne kedvem azt énekelni, hogy:

Anything that's worth having (Bármi, ahogy jó, hogy van)
Is sure enough worth fighting for (Megéri azt is, hogy harcoljunk érte)
Quitings out of the qestion (Ne tegyünk fel kérdéseket)
When it gets tough gotta fight some more (Amikor minden nehéz, küzdenünk kell tovább)
We gotta fight fight fight fight fight for this love (Harcolnunk kell kell kell kell ezért a szerelemért)
We gotta fight fight fight fight fight for this love (Harcolnunk kell kell kell kell ezért a szerelemért)
We gotta fight fight fight fight fight for this love (Harcolnunk kell kell kell kell ezért a szerelemért)
Its worth having its worth fighting for. (Jó, hogy ez van, megéri érte küzdeni.)-dúdoltam.
-Ez aranyos volt édi-mondta Harry, majd nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Hééhéé... csak lassan a testtel. Előbb énekelj te is valamit-mondtam neki, mire könyökre támaszkodott.
-I Love you. I Love you. Love youuuuuu...
-Harry ilyen szám nincs is...-mondtam nevetve.
-DE! Én írtam. Neked.
-Har...-folytattam volna a mondandómat de Harry közbe vágott.
-Most ne mond semmit. Kérlek-suttogta, majd fölém hajolt és csókolózni kezdtünk.
-Annyira szeretlek-mondtam, majd felálltam az ágyról, és egy kényelmesebb szettet vettem magamra, ami egy franciabugyiból és egy pólóból állt, hajamat felfogtam, majd azt a kevés sminket is lemostam az arcomról.
Mire visszaértem a fürdőből, Harry már aludt. 
Vettem a takarót, majd Harry mellé bújtam jó szorosan, magunkra terítve a plédet.
Minden egyes szívverését éreztem, leírhatatlanul jó érzés.
... majd elnyomott az álom.

Niall szemszöge

Miután hazaértünk egyből a fürdő felé vettem az irányt, lezuhanyoztam, felöltöztem, rendbe szedtem magam, és vissza felé indultam. Pontosabban a pizzériába. 
Azt hiszem van miről beszélnem azzal a lánnyal.

Hideg, őszi este van.




Elég zavaró a fülem mellett elsüvítő erős szél zaja, felettem esőfelhők gyülekeztek.

Elég hamar a pizzériába értem, és nagyon reméltem, hogy még itt találom azt a lányt, akit keresek.

Mikor beértem leültem a legközelebbi asztalhoz, főleg, hogy senki nem is volt már itt, és vártam.

-Jó estét... Segíthe... Jézusom. Ugye te vagy az a srác, akire ráborítottam a kaját? Nagyon sajnálom. Kérlek ne haragudj. Egy perc és jövök-mondta, közben nem is hagyott szóhoz jutni.



-Tessék. Kárpótlásul-mondta pár perc múlva, majd letett egy tálcát elém, és visszafelé fordult.

-Várj! Én nem azért jöttem, hogy kárpótlást kérjek tőled. 
-Hát akkor?-húzta fel a szemöldökét, majd megállt és visszafordult.
-Szeretnélek megismerni-vakargattam a tarkómat persze teljesen vörös arccal.
-Fél óra és végzek. Ha gondolok várj meg-mondta, majd visszament a konyhába.

Pontosan fél óra múlva megjelent a lány és miután bezárta a pizzériát, elindultunk az utcán.

-Szóval...-böktem ki.-Remélem nem baj, hogy megvártalak. Mesélj magadról.
-Nem baj, hogy megvártál, sőt. Örülök neki. Igazából mindig félek erre hazamenni. Nem túl biztonságos környék. De úgy látom te nem vagy erre jártas. Gondolom a város gazdag negyedében laksz. Amúgy... 17 éves vagyok, Réka Estman a nevem. Tudom... furcsa lehet elsőre a nevem, itt Londonban. Félig magyar vagyok, anyummal 5 éves koromig ott is laktam, Budapesten születtem, aztán ide költöztünk apuhoz. Azóta itt élek. A sulit ott kellett hagynom, hogy dolgozni tudjak. Ugyanis anyum lebetegedett, és apám fizetése közel nem lenne elég így a családnak. Barátaim alig vannak... túl félénk típus vagyok azt hiszem.-mosolyodott el.-A hobbim a kézilabda. Élek-halok érte. Versenyszerűen játszottam  régebben. Ennyi rólam. Te jössz-mondta.
Annyira megsajnáltam... vajon tudja, hogy ki vagyok?
-Niall Horan vagyok, a One Direction egyik tagja.
-EZT NEM MONDOD KOMOLYAN?-fordult velem szembe.-Ezt nem hiszem el. Élőben nem hasonlítasz magadra. Izé... ez komoly. Niall Horanra ráborítok egy tál kaját.
-Szóval tudod, hogy ki vagyok?-kérdeztem, miközben tovább indultunk.
-Persze. Már hallottam rólatok párszor-mosolygott.-De nyugi, nem vagyok ilyen őrült nagy rajongó.

Ennek viszonylag örültem. Kevés az a lány, aki ha meglát nem kezd el eszeveszettül ordítozni.

-Figyelj, ne gyere velem a házunkig, ott lakunk az utca másik végén. Apum kicsit rá van kattanva arra a témára, hogy tudod...szerinte még kislány vagyok, és nem szereti a fiúkat. Szóval... nagyon köszönöm, hogy hazakísértél, és még egyszer bocsánat. Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Szia-mondta, majd mikor fordult volna el, megfogtam a karját és gyengéden visszahúztam.
-Szeretném, ha még találkoznánk Réka...-suttogtam.
-Én is...-itt egy picit lehajtotta fejét és elpirult.-Tudod, hol találsz-válaszolta halkan, majd megfordult és elindult hazafelé.
-Istenem, de aranyos-suttogtam mosolyogva, közben én is elindultam haza.

Zayn szemszöge

-Mi a szar?-kérdeztem ordítva Bellától.
-Ez van-mondta.
-Kicsim, kérlek egy szállodába vegyél ki egy szobát, és holnap felhívlak. Könyörgöm menj most el. Holnap elmondok mindent.  Szeretlek. És ha te is, akkor bízol bennem-mondtam, megfogtam két kezemmel arcát, megcsókoltam, és ő szó nélkül elment.-Bella menj el... MOST AZONNAL!-üvöltöttem.
-És a gyerekünk?-kérdezte szinte sírva.
-Tudom, hogy hazudsz. Érzem-válaszoltam.-Szóval most azonnal tűnj el innen. Én nem égetem magam tovább veled.
-De Zayn... én 16 évesen mit kezdjek egy gyerekkel?
-Nincs semmilyen gyerek. Holnap fogjuk magunkat és elmegyünk együtt az orvoshoz. Majd ott kiderül minden. 
-Srácok...-mondta Liam és Louis- Itt van Bella az összes cuccod. Hallottuk, hogy mi történik, gondoltuk segítünk-rám kacsintottak, amire én nevetésben törtem ki.
-Ja, és hívtunk taxit is... minden jót Bella-mondták, kezükben egy-egy bőrönddel. Louis Bella hátát kezdte el picit lökdösni, Liam a derekánál segített kifelé tessékelni.

-Köszönöm-mondtam nekik, mikor visszajöttek.

-Ránk mindig számíthatsz, de azt hiszem jobb lesz, ha megyünk aludni-mondta Louis, majd mindannyian felmentünk a saját szobánkba.
Levetettem magam az ágyra és egyből elnyomott az álom.

2012. június 18., hétfő

3.fejezet~20.rész(fejezetzáró)

Emma szemszöge
Nagyon jól szórakoztunk egész délután.
Csupán Bella közösítette ki Zaynt, de olyan szinten, hogy egész nap alig láttuk őket, mert mindig elmentek onnan, ahol mi voltunk.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte Harry, miközben a pokrócon fetrengve közeledett hozzám.
-Semmi. Csak tudod...-lefeküdtem mellé és szembefordultam vele.-Zavar, hogy Zayn és Bella egész nap külön vannak, mikor ezt a programot pont azért találtuk ki, hogy végre együtt tudjunk lenni mindannyian, és egy jó délutánunk legyen ennyi galiba után. És jön ez a lány, és megint felforgat mindent, és fogalmam sincs arról, hogy Zayn mit lát egy 16 éves kiscsajban. Azzal nem lenne semmi bajom, hogy fiatal, hiszen csak 3 év van köztünk, de annyira éretlen a lány és fogalma sincs az életről. Egy elkényeztetett, rózsaszín világban élő Barbee babáról beszélünk.
Teljesen felidegesítettem magam ezen a témán.
-Hééé, nyugalom Emma-suttogta Harry.-Engem is zavar ez a Bella. Nagyon furcsa és nem kicsit ellenszenves. De meg kell békélnünk vele, ha Zayn furcsa módon, de őt választotta. Két hónapja boldogok együtt. Nézz Bellára és Zaynre. Csak úgy... csak úgy vannak egymás mellett, néha átkarolják egymást, mintha boldogok lennének. De ha jobban megnézed... Zayn NEM BOLDOG. Hidd el amit mondok, nagyon hiányzik neki Hilary. És most nézz csak Daniellere és Liamre. Őket egymásnak teremtették. És Louis és Eleanor? Annyira boldogok. Ha a közelükben vagy, érzed, hogy mennyire szeretik egymást. És ez nálunk is így van. Jut eszembe Emma...-folytatta, majd felült, fejemet az ölébe hajtotta.-Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? Komolyan mondom... nem tudom elképzelni nélküled az életemet-mondta mosolyogva, mire fejét lehúzva hozzám megcsókoltam.
-Srácok menjünk már pizzázni-mondta Niall, felállt pokrócról, leporolta magát, majd elkezdett pakolászni.
-Nekem oké-ordította Louis.

Mikor összeszedtük magunkat, elindultunk.

Én Harryvel, Liam Daniellel, Louis Eleanorral és Zayn Bellával ment, ki kézen fogva, ki ölelkezve. Niall előttünk, egyedül, fejét lehajtva a kavicsokat rugdosta és lassan ment.

Niall szemszöge

Nem tudom, hogy ki hogyan lenne vele, de engem picit zavar az, ha mindenhol szerelmespárokat látok.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de ez persze nem a legegyszerűbb dolog.
Mikor beértünk a legközelebbi pizzériába, már rendesen korgott a gyomrom az éhségtől.
Leültünk egy 10 személyes asztalhoz, majd rendeltünk egy sajtos pizzát.
-Mindjárt hozom-mondta a pincérlány és elment a rendelésért.
-Hát ezt nem hiszem el-nevetett hangosan Bella, majd kezével az asztalt kezdte el püfölni.
Az egész vendéglő minket nézett már.
-Zayn kérlek állítsd le a barátnődet mert tényleg felpofozom-mondta Emma rákvörös fejjel. Harry próbálta őt nyugtatni.
-Bella kérlek hallgass el. Mégis min nevetsz annyira?-kérdezte Zayn, Bella pedig hangosan mesélni kezdett.
-Ez a lány... szóval a pincércsaj egy osztályba jártunk, míg át nem ment másik suliba.

-Azt hiszem tőlem egy évvel idősebb. Hát de kész vicc a csaj. Olyan ügyetlen, és förtelmesen béna. Tőle szarabb embert még életemben nem láttam.

-Te hogy mondhatsz ilyet Bella?-kérdezte Danielle elég furcsa arccal.
-Hát az ez igazság. Komolyan rettenet-fejezte be mondandóját Bella.

Nem tudtam semmivel foglalkozni, csak azzal, hogy mikor jön már a kaja.

Mikor végre elindult a lány kezében a pizzával, egy véletlen folytán az egész rám borult.
-Jézusom. Úristen, én rettenetesen sajnálom-mondta a pincérlány, majd elkezdte rólam leszedni a maradékokat.
Mindenki segítőkészen igyekezett takarítani, csak Bella volt az, aki hangos nevetését nem tudta abbahagyni.
-Na jó, inkább menjünk, én így nem maradok itt-mondta vérvörös fejjel Emma, mindenki felállt az asztaltól, Zayn karonfogva ráncigálta Bellát.
-Semmi baj nincs. Még találkozunk-kacsintottam, a lányra mosolyogtam, aki valljuk be egész csinos, majd kimentem az ajtón.



Zayn szemszöge

Nagyon ideges vagyok.
Amikor haza értünk, Danielle és Eleanor elbúcsúztak a fiúktól, majd elmentek.
Mi kettesben maradtunk Bellával a nappaliba.
-Zayn nagyon fáj a karom. Mi a szarért bántottál?
-Nyugodj meg, tudok ettől durvább is lenni. Mi a francot gondolsz te magadról?
-Csak nevettem. Már nevetni se szabad?-kérdezte szemöldökét felhúzva. Körülbelül majdnem pofán csaptam.
-Jobb lenne, ha Hilary lenne itt, igaz?-kérdezte.
-IGEN! SOKKAL JOBB! Őt legalább szeretem...-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Szóval engem nem szeretsz? És őt szereted? Zayn... Hilary MEGHALT. Halott embert nem lehet szeretni.
-Egyszer nem mondtam ilyet, hogy szeretlek, fogalmam sincs, hogy honnan vetted.
-Rohadnál meg Malik-üvöltötte, majd levágódott a kanapéra.
-Rohadnék meg? Igen? Azt hiszem te vagy az, aki azt mondta, hogy sose volt még ilyen boldog.
-Hazudtam...-válaszolta flegmán, körmeit nézegetve.
Csak csendben ültem, de Bella újra nyafogni kezdett.
-Adj már pénzt manikűrösre.
-Ad a franc.
-Hilarynek biztos adnál.
-Ha Hilaryt még egyszer a szádra veszed, úgy pofán váglak, hogy hazáig repülsz. Értetted?
-Mi az, hogy fenyegetsz? Ki vagy te? Annyit képzelsz magadról...
-Nem, TE vagy az, aki sokat képzel magáról. Tudod én nem a pénzre bukok, hanem inkább dolgozok, hogy legyen és költhessem.
-Ejj, ejj, Zayn... nem lesz ez így jó. Úgy látszik azt akarod, hogy kitálaljak mindenről.
-Nem teheted.
-Mért is ne? Megegyeztünk. Szóval... Zayn, drágám. Adsz pénzt manikűrösre?
-Nesze-vágtam hozzá a pénztárcámat, majd az emeletre indultam.

Csengetés zavart meg, úgy gondoltam még visszafordulok és kinyitom.

Lassan léptem az ajtóhoz, kezemet a kilincsre szorítottam, majd lenyomtam.
A lélegzetem is elállt, majdnem rosszul lettem.
-Ki az Zayn? Zayn minden rendben?-üvöltötte Bella a kanapéról.
Pár perc várakozás után fogta magát Bella és felment a szobába.

-Hi... hilar...


Hilary állt előttem az ajtóban. 

Egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.
-Zayn-mondta könnyeit letörölve, és a nyakamba vetette magát.
-Álmodok? Megbolondultam?-kérdeztem halkan.
-Zayn élek. Érted? Nem haltam meg. Soha nem haltam meg. Élek és virulok. És itt vagyok. Veled. Itt vagyok, érted? Többet soha nem választhat el minket senki. Senki...-suttogta Hilary, közben egyre csak gyűlő könnycseppjeimet törölte le.
Mélyen beszívtam haja édes illatát és olyan erősen szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam.
Mikor elengedtük egymást, arcára tettem kezeimet és csak bámultam gyönyörű szép szemeit. 
-Istenem... Zayn-mondta sírva.

Nem érdekelt, hogy mi történt, nem érdekelt semmi. 

Csak éltem a pillanatnak, majd ajkait az enyémekre raktam.
Azt a pillanatot, amire azt hittem életem végéig újra várnom kell, most Bella szakította félbe.

-Nem lesztek ti sokáig ilyen boldogok. Sőőőőt...-nevetett.-Ugyanis Zayn gyermekét hordom a szívem alatt. Ez egy életre hozzám láncol.

2012. június 17., vasárnap

3.fejezet~19.rész




*2hónap múlva*


Zayn szemszöge

Pontosan két hónap telt el Hilary halála óta. Bellával azóta is együtt vagyunk. És kezdem úgy érezni, hogy képes vagyok tényleg szeretni ezt a lányt.
Amilyen rosszul indult a kapcsolatunk, most annyira jó.
Pontosan reggel fél7 van. Bella itt szuszog mellettem, nem akarom őt felkelteni. 

-Jó reggelt édes-mondta pár perc csend után.

-Neked is-mondtam széles mosollyal a számon.
-Azt hiszem, jobb ha felkelek. Mit csinálunk ma?-kérdezte, miközben az arcomra nyomott egy puszit, kimászott az ágyból és a szekrényben kezdett el turkálni.
-Fogalmam sincs. Mit szeretnél?-kérdeztem tőle, mire az ágyat kezdtem rendbe szedni.
-Nekem teljesen mindegy. Mi lenne ha Emmáékkal és a fiúkkal terveznénk valami programot?
-Nekem jó.-válaszoltam teljes nyugalommal arcomon. 
-Most meg megint mi a bajod?-fordult felém Bella és kicsit le volt hangolódva.
-Nekem? Semmi...-kacsintottam rá. Igazából eszembe jutott minden régi emlék, pontosabban Hilary. Még mindig elmondhatatlanul hiányzik.
Bella odasétált mellém, majd derekát szorosan átöleltem, magamhoz húztam és egy igen heves csókcsata vette kezdetét.
-Zayn... el kell mondanom valamit.-suttogta, miközben nyakát puszilgatva dőltünk lassan hátra az ágyon.
-Mégis mi lenne az?-kérdeztem tőle teljesen komoly arccal.
-Szeretlek-mondta, majd arcomat megfogva kezdünk újra belemerülni a dolgokba.


-Zayn... figye... jézusom, bocsi.-nyitott be Harry az ajtón, körülbelül fél óra múlva, de amilyen gyorsan kinyitotta, olyan gyorsan vissza is csukta.

-Hát ez kínos...-mondta Bella vérvörös arccal, miközben ledobált ruhadarabjait kapkodta fel a földről.
-Sajnálom-mondtam.
-Ugyan már Zayn. Ezt nem mondhattad komolyan. Az életembe a legjobb ami történt, az TE vagy.
Egy puszit nyomtam arcára, majd elkezdtem felöltözni.

-Ha még mindig az ajtó előtt lennél Harry... nyugodtan gyere be-mondtam mosolyogva.

-Bocsika az előzőért. A többiekkel lemegyünk a tópartra piknikezni. Jöttök velünk?-kérdezte résnyire nyitva az ajtót.
-Persze-válaszolta mosolyogva Bella.
-Fél óra múlva indulunk. Igyekezzetek.
Én egyszerűen felöltöztem, de Bella nem egyszerű eset.
20 perc válogatás után egy gyönyörű szép ruhát vett fel magára.



-Azt hiszem én készen vagyok-jelentette ki, majd kiléptünk a szoba ajtaján és lementünk a nappaliba, ahol már a többiek vártak minket.


Emma szemszöge

Harryvel már 6 órától fent vagyunk. Csak beszélgettünk, élveztük egymás közelségét.
Fél 7 felé kimentünk reggelizni, ahol a fiúk már javában megkezdték a napot, a szokásos hangulattal.
-Jó reggelt a legszebb párnak-mondta Niall, míg mi Harryvel leültünk közéjük az asztalhoz.
-Miről beszélsz?-ordította Louis nevetve tele szájjal.
-Sziasztok. Terv?-kérdezte nevetve Harry miközben egy tálba müzlit töltött.
-Ma megyünk piknikezni. Ugye jöttök velünk?-kérdezte Liam kiskutya szemeket meresztve rám.
-Persze-hangzott a mindenki által várt válasz a számból.

Miután megreggeliztünk elmentem felöltözni. 

Egy virágos ruhát választottam egy egyszerű saruval.
Elkezdtem felöltözni, majd egy kis sminkel tette egésszé a szettet.



Harry szemszöge

Liam és Louis elmentek felöltözni, Emma még készülődik, és Zaynéknek most szóltam, hogy szedjék rendbe magukat, ha ők is akarnak velünk jönni... cseppet volt ciki eset.
-Na és mi újság haver?-kérdezősködött Niall, miközben lehuppant mellém a kanapéra.
-Semmi-válaszoltam mosolyogva.
-És... hogy vagytok Emmával?
-Köszönjük, jól-válaszoltam Niall szemébe nézve.
-Emlékszem, régen mennyi feszültség volt köztetek-folytatta.
-Hát igen.
-Ééééééés Harry. Úgy gondolom, hogy muszáj feltennem a kérdést. Megvolt már a csaj?-kérdezte Niall röhögve, kezeit az arcra elé tartotta, azt hiszem félt, hogy megütöm.
-Niall drága. Neked azt hiszem ehhez semmi közöd-kacsintottam a srácra, aki még mindig jól szórakozott előbb feltett kérdésén.
-Harry. Arra még nem gondoltál, hogy elég vékonyak a falak?-folytatta Niall, miközben egyre hangosabban nevetett.
A végén már én sem bírtam magammal, azt hittem mindjárt leütöm, de csak olyan aranyosan, barátságosan. Azért nem szeretném, ha baja lenne. Azonban tervemet Emma szakította félbe, mikor kilépett az ajtón.
-Gyönyörű.
-Köszönöm Harry-válaszolta.
Odajött mellém, mire én gyengéden átszorítottam csípőjénél fogva, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Indulhatunk?-kérdezte Louis, miközben trappoltak Liammel, Zaynnel és Bellával lefelé a lépcsőn.
-Mehetünk-válaszoltuk szinte egyszerre.
Azt hiszem jó napnak nézünk elébe, és legalább lesz rá lehetőség, hogy jobban megismerjük Bellát, akiről joggal mondhatom, hogy befurakodott közénk... hogy is mondjam? Nekem még mindig nagyon furcsa a lány.