3.fejezet~18.rész

Sziasztok:)
Nagyon sokáig nem volt most rész, amit amúgy nagyon sajnálok, de remélem, hogy annál jobban várjátok.
Egy nagyon fontos dologra hívnám fel a figyelmeteket!
A onedirectionblog@citromail.hu e-mail címre várom MINDENKI ötletét a blog jövőjével kapcsolatban 2012. június 17.(vasárnap) estig.
Itt írjátok le, hogy:
1. Mióta olvasod a blogot.
2. 1-10-es skálán hanyasra értékeled a blogot.
3. Hogy látod külső szemmel a blog múltját illetve jövőjét?
4. Írd le, hogy szerinted hogyan alakuljon tovább a történet.
A levél tárgy a One Direction legyen.

Az igazság az, hogy nekem rengeteg ötletem van, ihletem sose fogy el, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy TI, olvasók mit szeretnétek. 
Facebookon SEMMIFÉLEKÉPPEN NE ÍRJATOK ezzel kapcsolatban nekem!!!
Egyszóval várom leveleiteket a onedirectionblog@ciromail.hu e-mail címre!
A legjobb ötleteket felhasználom!
Remélem sokan fogtok írni, és nem felejtitek el.
Köszönöm!:)
Most pedig jöjjön a régen várt rész.
Jó olvasást, és köszönök mindent. (K)

Zayn szemszöge
Mikor kinyitottam a szememet, az ágyamban találtam magam, mellettem Emma ült teljes nyugodtsággal. Arcán némi fáradtság jelent meg.
-Emma...-suttogtam neki, mire ő rám nézett és beszélni kezdett.
-Nagyon rám ijesztettél te hülye. De az a lényeg, hogy most már jól vagy. Hívtunk rögtön orvost, aki azt mondta, hogy nagyon kifáradtál és valószínűleg semmit nem ettél, és úgy ittál össze-vissza minden félét, de kérlek...
Folytatta volna a szokásos észosztást, ha nem ront be a szobába nagy sebességgel Harry.
-EZT LÁTNOTOK KELL! Ez a mai...-üvöltötte teljes hangerővel, majd egy újságot dobott Emma ölébe, aki azonnal széthajtotta és tágra nyílt szemekkel figyelt.
-Ez nem lehet igaz...
-Mi az? Mi történt?-kérdeztem teljes értetlenséggel.
-Zayn ki ez a lány?
Kezembe kaptam az újságot.
A főcím:
"Zayn Malik nem tud mérséklettel inni! Elhagyta régi barátnőjét?!
Zayn Malik-ot, a One Direction brit fiúbanda 'rossz fiúját' egy szórakozóhelyen kaptuk lencsevégen tegnap este. Elég egyértelmű helyzetben találtuk egy lánnyal, akivel elmondásuk szerint csak barátok. Aha, persze, hihető sztori. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!
Itt egy kép a lányról: "

-Jézusom...-mondtam teljes higgadtsággal, szemöldökömet felhúztam.-Mi a szarért kell beleszólni, hogy kivel vagyok úgy őszintén?
-Ez nem csak rólad, hanem a srácokról is szól.
-Ugyan már... semmi közük hozzá.
-Egyáltalán tudsz valamit erről a csajról? Ki ő? A neve? És amúgy hány éves? Mert nem hiszem, hogy hozzád való.
Nagyon ideges lettem Emma ordítozásától.
-IGEN, TUDOM. Bella a neve, 16 éves.
-16?-nézett rám Harry nagyra meredt szemekkel, eközben Emma felállt mellőlem.
-És mi az, hogy egyértelmű helyzet?-kérdezősködött tovább, én pedig már olyan szinten ideges voltam, hogy azt sem tudtam mi csináljak.
-Szerinted?-kérdeztem, majd nagyképűen kacsintottam.
Legalább annyi lett volna benned, hogy Hilary halála után egy -nappal nem jössz össze senkivel. Szégyen vagy Zayn-mondta, majd nagy ajtócsapódással kiment és Harry is követte őt.

Hangos zokogásban törtem ki. Mindennek vége, azt hittem erős vagyok, most pedig itt folynak a könnyeim mint egy 10 éves kisfiúnak, aki elesett az aszfalton és felhorzsolta a térdét.
Nem... tévedtem. Ez teljesen más.
Végképp elveszítek mindenkit? Mért kell így viselkednem?
Valami vidámra vágytam, ami tele van élettel, ezért fülhallgatóval a fejemen leültem a gép elé, és bekapcsoltam egy számot.

Az asztalomon egy névjegykártyát találtam.

Bella Badrick.

Felmentem a világhálóra, és rákerestem. 

Semmit nem ad ki. 

Twitteren se találom.

Pár óra sikertelen keresés után kopogtatást hallottam. 
De nem az ajtómon, ezért az ablakomhoz rohantam, elhúztam a függönyt, majd egy ismerős arcot pillantottam meg.
-Bella? Te meg hogy a francba kerülsz ide?
-Elmondom, ha segítesz bemászni.
Megfogtam a karját, majd behúztam a kis résen.
-Zayn...-mondta, majd kezeit arcomra tette és pár percig csak bámult, majd ajkait elég közel húzta az én ajkaimhoz, hogy megcsókoljon.
-Bella... azt hiszem ezt megbeszéltük. Ennyi volt. Semmi több-dobtam oda hozzá az újságot, és leültem az ágyamra, fejemet lehajtottam, majd kezemmel hajamba túrtam.
-Gondolkodtam... nekem nem kell egy éjszakás kaland... és szerintem rád sem vet jó fényt...
Nem volt hülyeség amit beszélt, de mégis teljesen hülyén néztem rá.
-Nem... nem, nem. Fogadd el Bella, ez van, nekem nem kellesz már, és igazából akkor sem kellettél... csak teljesen részeg voltam, te meg kihasználtad az alkalmat, hogy egy híres emberrel lehess. 
-Igen Zayn? TE voltál az, aki a sárga földig ittad magad... és engem is magaddal rántottál, szóval ha lehet ne fogd már rám az egészet.
-Menj el Bella kérlek, mert csak felidegesítem magam.
-De Zayn...-odajött hozzám,és megpróbált az ölembe ülni, mire én is felálltam inkább.
-Megmondtam, hogy nem! Figyelj meg amúgy is... még... ha nem is vagy kislány 16 évesen, de a felfogásod elég gáz.
Próbáltam menteni a menthetőt, de Bella felfogásánál valami gond van. Elkezdett dühöngeni, majd a képembe ordított. Szavai egyre halkabbak voltak, a végén már egész higgadtan és normális hangnemben beszélt velem.

-Jól van Zayn... dönthetsz. Vagy együtt maradunk...

-Bella az istenért! Mi nem is voltunk soha egy pár.

Gúnyos mosolyt húzott a szájára, majd folytatta.

-Hagy fejezzem már be... szóval vagy együtt maradunk, vagy kitálalok mindenről, és perellek kiskorú megrontásáért és búcsút inthetsz a bandának és a hírnévnek.