3.fejezet~20.rész(fejezetzáró)

Emma szemszöge
Nagyon jól szórakoztunk egész délután.

Csupán Bella közösítette ki Zaynt, de olyan szinten, hogy egész nap alig láttuk őket, mert mindig elmentek onnan, ahol mi voltunk.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte Harry, miközben a pokrócon fetrengve közeledett hozzám.
-Semmi. Csak tudod...-lefeküdtem mellé és szembefordultam vele.-Zavar, hogy Zayn és Bella egész nap külön vannak, mikor ezt a programot pont azért találtuk ki, hogy végre együtt tudjunk lenni mindannyian, és egy jó délutánunk legyen ennyi galiba után. És jön ez a lány, és megint felforgat mindent, és fogalmam sincs arról, hogy Zayn mit lát egy 16 éves kiscsajban. Azzal nem lenne semmi bajom, hogy fiatal, hiszen csak 3 év van köztünk, de annyira éretlen a lány és fogalma sincs az életről. Egy elkényeztetett, rózsaszín világban élő Barbee babáról beszélünk.
Teljesen felidegesítettem magam ezen a témán.
-Hééé, nyugalom Emma-suttogta Harry.-Engem is zavar ez a Bella. Nagyon furcsa és nem kicsit ellenszenves. De meg kell békélnünk vele, ha Zayn furcsa módon, de őt választotta. Két hónapja boldogok együtt. Nézz Bellára és Zaynre. Csak úgy... csak úgy vannak egymás mellett, néha átkarolják egymást, mintha boldogok lennének. De ha jobban megnézed... Zayn NEM BOLDOG. Hidd el amit mondok, nagyon hiányzik neki Hilary. És most nézz csak Daniellere és Liamre. Őket egymásnak teremtették. És Louis és Eleanor? Annyira boldogok. Ha a közelükben vagy, érzed, hogy mennyire szeretik egymást. És ez nálunk is így van. Jut eszembe Emma...-folytatta, majd felült, fejemet az ölébe hajtotta.-Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? Komolyan mondom... nem tudom elképzelni nélküled az életemet-mondta mosolyogva, mire fejét lehúzva hozzám megcsókoltam.
-Srácok menjünk már pizzázni-mondta Niall, felállt pokrócról, leporolta magát, majd elkezdett pakolászni.
-Nekem oké-ordította Louis.

Mikor összeszedtük magunkat, elindultunk.
Én Harryvel, Liam Daniellel, Louis Eleanorral és Zayn Bellával ment, ki kézen fogva, ki ölelkezve. Niall előttünk, egyedül, fejét lehajtva a kavicsokat rugdosta és lassan ment.

Niall szemszöge
Nem tudom, hogy ki hogyan lenne vele, de engem picit zavar az, ha mindenhol szerelmespárokat látok.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de ez persze nem a legegyszerűbb dolog.
Mikor beértünk a legközelebbi pizzériába, már rendesen korgott a gyomrom az éhségtől.
Leültünk egy 10 személyes asztalhoz, majd rendeltünk egy sajtos pizzát.
-Mindjárt hozom-mondta a pincérlány és elment a rendelésért.
-Hát ezt nem hiszem el-nevetett hangosan Bella, majd kezével az asztalt kezdte el püfölni.
Az egész vendéglő minket nézett már.
-Zayn kérlek állítsd le a barátnődet mert tényleg felpofozom-mondta Emma rákvörös fejjel. Harry próbálta őt nyugtatni.
-Bella kérlek hallgass el. Mégis min nevetsz annyira?-kérdezte Zayn, Bella pedig hangosan mesélni kezdett.
-Ez a lány... szóval a pincércsaj egy osztályba jártunk, míg át nem ment másik suliba.

-Azt hiszem tőlem egy évvel idősebb. Hát de kész vicc a csaj. Olyan ügyetlen, és förtelmesen béna. Tőle szarabb embert még életemben nem láttam.
-Te hogy mondhatsz ilyet Bella?-kérdezte Danielle elég furcsa arccal.
-Hát az ez igazság. Komolyan rettenet-fejezte be mondandóját Bella.

Nem tudtam semmivel foglalkozni, csak azzal, hogy mikor jön már a kaja.
Mikor végre elindult a lány kezében a pizzával, egy véletlen folytán az egész rám borult.
-Jézusom. Úristen, én rettenetesen sajnálom-mondta a pincérlány, majd elkezdte rólam leszedni a maradékokat.
Mindenki segítőkészen igyekezett takarítani, csak Bella volt az, aki hangos nevetését nem tudta abbahagyni.
-Na jó, inkább menjünk, én így nem maradok itt-mondta vérvörös fejjel Emma, mindenki felállt az asztaltól, Zayn karonfogva ráncigálta Bellát.
-Semmi baj nincs. Még találkozunk-kacsintottam, a lányra mosolyogtam, aki valljuk be egész csinos, majd kimentem az ajtón.

Zayn szemszöge
Nagyon ideges vagyok.
Amikor haza értünk, Danielle és Eleanor elbúcsúztak a fiúktól, majd elmentek.
Mi kettesben maradtunk Bellával a nappaliba.
-Zayn nagyon fáj a karom. Mi a szarért bántottál?
-Nyugodj meg, tudok ettől durvább is lenni. Mi a francot gondolsz te magadról?
-Csak nevettem. Már nevetni se szabad?-kérdezte szemöldökét felhúzva. Körülbelül majdnem pofán csaptam.
-Jobb lenne, ha Hilary lenne itt, igaz?-kérdezte.
-IGEN! SOKKAL JOBB! Őt legalább szeretem...-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Szóval engem nem szeretsz? És őt szereted? Zayn... Hilary MEGHALT. Halott embert nem lehet szeretni.
-Egyszer nem mondtam ilyet, hogy szeretlek, fogalmam sincs, hogy honnan vetted.
-Rohadnál meg Malik-üvöltötte, majd levágódott a kanapéra.
-Rohadnék meg? Igen? Azt hiszem te vagy az, aki azt mondta, hogy sose volt még ilyen boldog.
-Hazudtam...-válaszolta flegmán, körmeit nézegetve.
Csak csendben ültem, de Bella újra nyafogni kezdett.
-Adj már pénzt manikűrösre.
-Ad a franc.
-Hilarynek biztos adnál.
-Ha Hilaryt még egyszer a szádra veszed, úgy pofán váglak, hogy hazáig repülsz. Értetted?
-Mi az, hogy fenyegetsz? Ki vagy te? Annyit képzelsz magadról...
-Nem, TE vagy az, aki sokat képzel magáról. Tudod én nem a pénzre bukok, hanem inkább dolgozok, hogy legyen és költhessem.
-Ejj, ejj, Zayn... nem lesz ez így jó. Úgy látszik azt akarod, hogy kitálaljak mindenről.
-Nem teheted.
-Mért is ne? Megegyeztünk. Szóval... Zayn, drágám. Adsz pénzt manikűrösre?
-Nesze-vágtam hozzá a pénztárcámat, majd az emeletre indultam.

Csengetés zavart meg, úgy gondoltam még visszafordulok és kinyitom.
Lassan léptem az ajtóhoz, kezemet a kilincsre szorítottam, majd lenyomtam.
A lélegzetem is elállt, majdnem rosszul lettem.
-Ki az Zayn? Zayn minden rendben?-üvöltötte Bella a kanapéról.
Pár perc várakozás után fogta magát Bella és felment a szobába.

-Hi... hilar...

Hilary állt előttem az ajtóban. 
Egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.
-Zayn-mondta könnyeit letörölve, és a nyakamba vetette magát.
-Álmodok? Megbolondultam?-kérdeztem halkan.
-Zayn élek. Érted? Nem haltam meg. Soha nem haltam meg. Élek és virulok. És itt vagyok. Veled. Itt vagyok, érted? Többet soha nem választhat el minket senki. Senki...-suttogta Hilary, közben egyre csak gyűlő könnycseppjeimet törölte le.
Mélyen beszívtam haja édes illatát és olyan erősen szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam.
Mikor elengedtük egymást, arcára tettem kezeimet és csak bámultam gyönyörű szép szemeit. 
-Istenem... Zayn-mondta sírva.

Nem érdekelt, hogy mi történt, nem érdekelt semmi. 
Csak éltem a pillanatnak, majd ajkait az enyémekre raktam.
Azt a pillanatot, amire azt hittem életem végéig újra várnom kell, most Bella szakította félbe.

-Nem lesztek ti sokáig ilyen boldogok. Sőőőőt...-nevetett.-Ugyanis Zayn gyermekét hordom a szívem alatt. Ez egy életre hozzám láncol.