4.fejezet~1.rész

Emma szemszöge
Felértünk Harryvel a szobába, majd hátradőltünk az ágyon egymás ujjait egybekulcsolva.
-Harry?-mondtam neki lágyan, majd felé fordultam, mire ő is ugyan így tett.
-Mond-mosolygott.
-Még mindig ugyan úgy szeretsz, mint az elején?-kérdeztem picit félve, nehogy megbántsam.
-Ilyet még egyszer ne merj kérdezni. Sokkal jobban szeretlek mint valaha akárkit is szerettem. Úgy érzem veled vagyok egy egész, és ha velem vagy nekem nem kell más.
-Biztos?
-Emma... Emma... ezt te akartad-mondta félrehúzott mosollyal, majd kezeit a derekamra tette és elkezdett csikizni.

-Harry. Ezt hagyd abba. Hallod?-mondtam neki nevetve, miközben össze-vissza forgolódtam. Be kell vallanom nagyon csikis vagyok.
-Fogsz még ilyet kérdezni?-kérdezte.
-Nem?!
-Rendben-kacsintott, majd hatalmas mosolyt húzott szájára.
-Holnap elmehetnénk a közös kis helyünkre. Annyira szeretek ott lenni veled. Igazából mindegy, hogy hol vagyunk csak veled lehessek, de valamiért különlegesnek érzem, ha ott vagyunk.
-Na látod ez egy egész jó ötlet-válaszolta.
Pár perc hallgatás után én törtem meg a csendet.

-Most úgy lenne kedvem azt énekelni, hogy:
Anything that's worth having (Bármi, ahogy jó, hogy van)
Is sure enough worth fighting for (Megéri azt is, hogy harcoljunk érte)
Quitings out of the qestion (Ne tegyünk fel kérdéseket)
When it gets tough gotta fight some more (Amikor minden nehéz, küzdenünk kell tovább)
We gotta fight fight fight fight fight for this love (Harcolnunk kell kell kell kell ezért a szerelemért)
We gotta fight fight fight fight fight for this love (Harcolnunk kell kell kell kell ezért a szerelemért)
We gotta fight fight fight fight fight for this love (Harcolnunk kell kell kell kell ezért a szerelemért)
Its worth having its worth fighting for. (Jó, hogy ez van, megéri érte küzdeni.)-dúdoltam.
-Ez aranyos volt édi-mondta Harry, majd nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Hééhéé... csak lassan a testtel. Előbb énekelj te is valamit-mondtam neki, mire könyökre támaszkodott.
-I Love you. I Love you. Love youuuuuu...
-Harry ilyen szám nincs is...-mondtam nevetve.
-DE! Én írtam. Neked.
-Har...-folytattam volna a mondandómat de Harry közbe vágott.
-Most ne mond semmit. Kérlek-suttogta, majd fölém hajolt és csókolózni kezdtünk.
-Annyira szeretlek-mondtam, majd felálltam az ágyról, és egy kényelmesebb szettet vettem magamra, ami egy franciabugyiból és egy pólóból állt, hajamat felfogtam, majd azt a kevés sminket is lemostam az arcomról.
Mire visszaértem a fürdőből, Harry már aludt. 
Vettem a takarót, majd Harry mellé bújtam jó szorosan, magunkra terítve a plédet.
Minden egyes szívverését éreztem, leírhatatlanul jó érzés.
... majd elnyomott az álom.

Niall szemszöge
Miután hazaértünk egyből a fürdő felé vettem az irányt, lezuhanyoztam, felöltöztem, rendbe szedtem magam, és vissza felé indultam. Pontosabban a pizzériába. 
Azt hiszem van miről beszélnem azzal a lánnyal.

Hideg, őszi este van.

Elég zavaró a fülem mellett elsüvítő erős szél zaja, felettem esőfelhők gyülekeztek.
Elég hamar a pizzériába értem, és nagyon reméltem, hogy még itt találom azt a lányt, akit keresek.

Mikor beértem leültem a legközelebbi asztalhoz, főleg, hogy senki nem is volt már itt, és vártam.
-Jó estét... Segíthe... Jézusom. Ugye te vagy az a srác, akire ráborítottam a kaját? Nagyon sajnálom. Kérlek ne haragudj. Egy perc és jövök-mondta, közben nem is hagyott szóhoz jutni.

-Tessék. Kárpótlásul-mondta pár perc múlva, majd letett egy tálcát elém, és visszafelé fordult.
-Várj! Én nem azért jöttem, hogy kárpótlást kérjek tőled. 
-Hát akkor?-húzta fel a szemöldökét, majd megállt és visszafordult.
-Szeretnélek megismerni-vakargattam a tarkómat persze teljesen vörös arccal.
-Fél óra és végzek. Ha gondolok várj meg-mondta, majd visszament a konyhába.

Pontosan fél óra múlva megjelent a lány és miután bezárta a pizzériát, elindultunk az utcán.
-Szóval...-böktem ki.-Remélem nem baj, hogy megvártalak. Mesélj magadról.
-Nem baj, hogy megvártál, sőt. Örülök neki. Igazából mindig félek erre hazamenni. Nem túl biztonságos környék. De úgy látom te nem vagy erre jártas. Gondolom a város gazdag negyedében laksz. Amúgy... 17 éves vagyok, Réka Estman a nevem. Tudom... furcsa lehet elsőre a nevem, itt Londonban. Félig magyar vagyok, anyummal 5 éves koromig ott is laktam, Budapesten születtem, aztán ide költöztünk apuhoz. Azóta itt élek. A sulit ott kellett hagynom, hogy dolgozni tudjak. Ugyanis anyum lebetegedett, és apám fizetése közel nem lenne elég így a családnak. Barátaim alig vannak... túl félénk típus vagyok azt hiszem.-mosolyodott el.-A hobbim a kézilabda. Élek-halok érte. Versenyszerűen játszottam  régebben. Ennyi rólam. Te jössz-mondta.
Annyira megsajnáltam... vajon tudja, hogy ki vagyok?
-Niall Horan vagyok, a One Direction egyik tagja.
-EZT NEM MONDOD KOMOLYAN?-fordult velem szembe.-Ezt nem hiszem el. Élőben nem hasonlítasz magadra. Izé... ez komoly. Niall Horanra ráborítok egy tál kaját.
-Szóval tudod, hogy ki vagyok?-kérdeztem, miközben tovább indultunk.
-Persze. Már hallottam rólatok párszor-mosolygott.-De nyugi, nem vagyok ilyen őrült nagy rajongó.

Ennek viszonylag örültem. Kevés az a lány, aki ha meglát nem kezd el eszeveszettül ordítozni.
-Figyelj, ne gyere velem a házunkig, ott lakunk az utca másik végén. Apum kicsit rá van kattanva arra a témára, hogy tudod...szerinte még kislány vagyok, és nem szereti a fiúkat. Szóval... nagyon köszönöm, hogy hazakísértél, és még egyszer bocsánat. Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Szia-mondta, majd mikor fordult volna el, megfogtam a karját és gyengéden visszahúztam.
-Szeretném, ha még találkoznánk Réka...-suttogtam.
-Én is...-itt egy picit lehajtotta fejét és elpirult.-Tudod, hol találsz-válaszolta halkan, majd megfordult és elindult hazafelé.
-Istenem, de aranyos-suttogtam mosolyogva, közben én is elindultam haza.

Zayn szemszöge
-Mi a szar?-kérdeztem ordítva Bellától.
-Ez van-mondta.
-Kicsim, kérlek egy szállodába vegyél ki egy szobát, és holnap felhívlak. Könyörgöm menj most el. Holnap elmondok mindent.  Szeretlek. És ha te is, akkor bízol bennem-mondtam, megfogtam két kezemmel arcát, megcsókoltam, és ő szó nélkül elment.-Bella menj el... MOST AZONNAL!-üvöltöttem.
-És a gyerekünk?-kérdezte szinte sírva.
-Tudom, hogy hazudsz. Érzem-válaszoltam.-Szóval most azonnal tűnj el innen. Én nem égetem magam tovább veled.
-De Zayn... én 16 évesen mit kezdjek egy gyerekkel?
-Nincs semmilyen gyerek. Holnap fogjuk magunkat és elmegyünk együtt az orvoshoz. Majd ott kiderül minden. 
-Srácok...-mondta Liam és Louis- Itt van Bella az összes cuccod. Hallottuk, hogy mi történik, gondoltuk segítünk-rám kacsintottak, amire én nevetésben törtem ki.
-Ja, és hívtunk taxit is... minden jót Bella-mondták, kezükben egy-egy bőrönddel. Louis Bella hátát kezdte el picit lökdösni, Liam a derekánál segített kifelé tessékelni.

-Köszönöm-mondtam nekik, mikor visszajöttek.
-Ránk mindig számíthatsz, de azt hiszem jobb lesz, ha megyünk aludni-mondta Louis, majd mindannyian felmentünk a saját szobánkba.
Levetettem magam az ágyra és egyből elnyomott az álom.