4.fejezet~2.rész

Kedves olvasók!:)
Régen nem jöttem ilyen statisztikai adatokkal, meg semmi, nem is akarlak titeket ezzel zavarni.
Annyit szeretnék kérni, hogy most az egyszer  MINDENKI aki olvasta, kommenteljen valamit a részhez, és alul a Tetszik/Nem tetszik gombokat se felejtsétek el!.
A következő az oka:
Elkezdtem összeszámolni az első résztől, hogy összesen hány olyan kommentelőt találok, akiknek egyáltalán tudom a nevét.
Szóval 54-et találtam, akikről tudom, hogy kik és mióta olvassák.
A többiekről fogalmam sincs, ezért azt is szeretném kérni, hogy neveket hagyjatok a hozzászólás után.
De mivel megígértem, következzen a következő rész, ami remélem tetszeni fog!:)
Ja, majd el felejtettem...
Facebookon és twitteren is megtaláltok, ha esetleg kérdésetek lenne! Facebookon azonnal visszaigazolok, twitteren csak írtok és máris visszakövetlek titeket!
Facebook profil: www.facebook.com/dalmii.varga
Twitter profil: https://twitter.com/#!/varga_dalma

Harry szemszöge
Mi lenne velem nélküle?
Madárcsicsergéses napra ébredtem, lassan kimásztam Emma mellől az ágyból, majd az ablakhoz léptem és kinyitottam. 
Ezután kiléptem az erkélyre, és leültem a legközelebb eső székre és töprengeni kezdtem.
Mi lesz velünk, ha újra turnézni indulunk? Ha újra itt kell hagynom Emmát? Még egyszer nem veszíthetem el...

Fél8 körül lehet, de én már fent vagyok.

Lassan az erkély szélén lévő kerítéshez mentem és rátámaszkodtam.
Csak néztem a napfelkeltét... a csodálatos színegybeolvadásokat, erőteljesen magamba szívtam a hajnal friss illatát, majd két ölelő kart találtam magamon, amint a hasam körül kulcsolódnak.
-Jó reggelt édes-mondta Emma suttogva.
-Neked is-mondtam, majd felé fordulva megcsókoltam.
-Miben mélyültél el annyira?-kérdezte.
-Csak gondolkodtam...-válaszoltam, miközben ő csak mosolygott.
-Akkor jól van. A mai program akkor áll?-kérdezte, majd rám kacsintott, olyan kis csajosan.
-Persze! Alig várom már, hogy ott legyünk. De igyekeznünk kéne, szóval sipirc öltözni-mondtam, elindultunk befelé, ő előttem ment majd rácsaptam a fenekére, mire szája szélébe harapott és rám mosolygott. Érzem, hogy nagyon jó napnak nézünk elébe.

Niall szemszöge
-Jó reggelt-köszönt rám Liam miközben lefelé trappoltam a lépcsőn.
-Szia-törölgettem a szemem, és leültem mellé az asztalhoz.
-Hol voltál tegnap este?-kérdezősködött.
-Csak sétáltam-válaszoltam. Azt hiszem ez a legmegfelelőbb válasz most. A kávéfőzőhöz sétáltam és töltöttem magamnak egy csésze kávét.
-Kár. Lemaradtál egy hatalmas vitáról.
-Hogy miről?-kérdeztem a konyhapultnak támaszkodva kezembe a nagy bögrével.
-Mikor hazaértünk Zayn és Bella veszekedni kezdtek. A vita tárgya valami olyan volt hogy Zayn nem is szereti Bellát, csak kényszerből van vele-rögtön folytatta volna, de én a szavába vágtam.
-Várj, azt hiszem én itt lemaradtam.
-Mi sem tudunk többet-válaszolta, majd folytatta.-És utána megjelent Hilary. Érted?! Hilary... aztán persze Zayn majdnem rosszul lett, mire Bella bejelentette, hogy terhes. 
Alig hittem a fülemnek.
-Várj, várj ez egy kicsit sok nekem egyszerre-motyogtam.
-Nekünk is az volt. Aztán Zayn elküldte Hilaryt egy szállodába, Bellát meg kitessékeltük. Ma mennek el orvoshoz, hogy kiderüljön minden.
-Szegény Zayn. Jézusom-válaszoltam, majd a bögrémet a csap szélére raktam.-Tényleg, ő most merre van?-kérdeztem szemöldökömet felhúzva.
-Na látod... ez egy jó kérdés.

Zayn szemszöge
Egész éjszaka nem tudtam aludni.
Majdnem kikészített a tudat egész végig, hogy lehet, hogy ilyen fiatalon apa leszek. Nem, nem, és nem. 
Reggel 5kor hívott Bella, hogy menjek el hozzá és együtt mehetünk az orvoshoz.
Felkeltem, hiszen aludni úgy sem tudok, felöltöztem, hajamat szokásosan megcsináltam, majd távoztam a lakásból.
Igazából jobb is így. Nagyon szégyellem magam minden miatt.
Hogy voltam képes egy elkényesztetett kis 16 éves picsával összejönni?
Magamra se ismertem.

7re már ott voltunk, és rettenetes volt várni míg Bellát megvizsgálták. Minden perc több évnek tűnt.
-Jöjjön be, ha tudni szeretné az eredményt-mondta az orvos, mire összekulcsolt kezeimet szétszedtem, megigazítottam a hajam, majd beléptem a szobába.
-Minden vizsgálatot megcsináltunk. És kijelenthetjük, hogy...