4.fejezet~5.rész

Niall szemszöge
Csak bámultam ahogy elfut, egyenes haja minden egyes megtett lépésnél a vállához csapódott.
Fogalmam sem volt, hogy mi baja lehet ezért utána futottam.
-Várj Réka-mondtam, miközben megragadtam a csuklóját és megállítottam.-Mi történt?
-Niall, én sajnálom. De azt hiszem, hogy túlságosan elsiettük volna a dolgot. Figyelj nem rég ismertelek meg és igaz, hogy rengeteget tudok már rólad és te is rólam, de azt hiszem, hogy ez sem elég ahhoz, hogy megcsókolj. Szóval érted? Te egy sztár vagy és nem tudom, hogy miért pont rám lenne szükséged. Tőlem találkozhatunk. Sőt én vagyok boldogabb kettőnk közül, ha láthatlak. De kérlek...-majd közelebb jött hozzám, a fülemhez hajolt majd suttogni kezdett-Ne akarj semmit elsietni, nehogy megbánd-majd hátrálni kezdett egy puszit nyomott az arcomra és elindult lassú tempóban hazafelé.
-Várj! Holnap?-kérdeztem tőle. Csak egy helyben álltam, mintha legyökerezett volna a lábam.
-Holnap nem jó, sajnálom, de egész nap dolgoznom kell. Majd legközelebb. Tudod, hogy hol találsz-mondta, szavai egyre elhalkultak.
Megfordultam és visszamentem a padhoz. Leültem és fejemet lehajtottam, kezeimet a tarkóm mögött összekulcsoltam, felkaptam egy kavicsot és a mellettem lévő kis folyóba dobtam teljes erőmmel. Mindent el kell rontanom? 
De egyszerűen... annyira meg akartam csókolni, átélni, hogy milyen lehet ajkait az enyémen érezni. De ez sem jött össze és talán igaza is van. Nem akartam semmit elsietni, szinte azt sem tudtam, hogy mit csinálok. De most jobb lesz ha haza megyek.

Zayn szemszöge
Hilary csak bámult rám, még mindig rideg és távolságtartó volt.
-Azt hiszem, hogy szünetet kéne tartanunk.
-Mégis miről beszélsz Hilary? Előbb még annyira nagyon szerettél-mondtam neki, majd felálltam és két kezemmel a hajamba túrtam. Átjárta egész testemet a düh és kétségbeesés.
-Hiába mondod, én érzem, hogy nincs minden rendben kettőnk között. Talán nem zártad még le a Bellás ügyet.
-Hilary könyörgöm felejtsd már el Bellát. Vele ennyi volt. Érted? Elmondtam mindent vele kapcsolatban. És nem rég még azt mondtad, hogy semmi baj nincs és megbocsátasz nekem-válaszoltam.
-Zayn... én... többet gondolkodtam és kérlek most menj el. Adj egy kis időt, kérlek.
Szinte azt sem tudtam, hogy mit csináljak. 
-Kérlek, Hilary. Könyörgöm-próbáltam megölelni őt, de eltaszított.-De most mi bajod van?-kérdeztem tőle.
-Zayn, kérlek hagyj magamra most és döntsd el, hogy mit szeretnél, majd hívlak. Kérlek te ne tedd, hogy felhívsz. Majd ha én is döntöttem, felhívlak-mondta, majd az ajtó felé taszított és becsapta előttem.

Próbáltam dörömbölni, suttogtam, hogy engedjen vissza, de semmi nem történt. 
Már fél 8 felé volt, úgy döntöttem, hogy haza megyek. 
Lépteim lassúak voltak, alig vártam, hogy haza érjek és bevessem magam az ágyba.
Miközben sétáltam és már majdnem otthon voltam, a telefonom rezegni kezdett. 
Úgy voltam vele, hogy majd otthon megnézem. Mikor hazaértem, Harry és Emma a kanapén aludtak egymás karjaiba, csendes léptekkel mentem fel a szobámba, majd magamra csuktam az ajtót és hátammal a földig ereszkedtem és egy könnycsepp hagyta el az arcomat. Eszembe jutott az üzenet. Mikor kikotorásztam a zsebemből a telefonomat, láttam, hogy a feladó Bella. Kíváncsian nyitottam meg, szemöldökömet összeráncoltam.
"Drága Zayn. Ha velem nem akartál boldog lenni, mással sem leszel az!:)"

Louis szemszöge
Egész napot Eleanor, Liam és Danielle társaságában töltöttem.
Voltunk moziban, étteremben és élveztük azt, hogy végre együtt lehetünk.
Mikor már nyolc óra felé járt az idő, jobbnak gondoltuk Liammel, ha haza megyünk, a többiek se aggódjanak értünk.
-Nagyon szeretlek édes-mondtam Eleanornak miközben búcsúztunk és Liamék is pont ezt tették.
-Én is szeretlek-mondta mosolyogva, majd Daniellel elindultak.
-Lou én úgy érzem, hogy nekem Danielle az igazi-mondta Liam, miközben sétáltunk.
-Még jó, hogy úgy érzed, mert az így is van-válaszoltam, miközben gyengéden beleboxoltam a vállába.

Már majdnem hazaértünk, mikor Liam suttogott valamit, majd berántott a fal mögé.
-Te meg mit csinálsz?
-Pszt, maradj csenben Louis. Ha jól látom az ott Rea.
-Rea? Úgy érted aki New Yorkban él? El jött ide? Na ne már. Hiszen miatta volt az a nagy Harrys botrány. De most ezért kellett megállnunk?-kérdeztem, majd indultam volna, de Liam ismét visszarántott.
-Elmondjuk Harrynek?-kérdezte, majd lassan, arcunkat nem túl feltűnően eltakarva elkezdtünk menni.
-Liam? Louis?-lépett hozzánk Rea. Mégis észre vett.
-Szia Rea! Micsoda KELLEMES meglepetés-mondtam. A kellemes szót direkt kihangsúlyoztam.
-Meglepetés? Ugyan már srácok. A meglepetés majd csak ez után jön-majd bólintott és elkezdett távolabb lépkedni tőlünk, egy pillanatra azonban még visszafordult.
-Jut eszembe. Nyugodtan mondjátok meg Harrynek, hogy itt vagyok, és felhívhat ha esetleg beszélgetni támad kedve. Vagy máshoz, ha értitek mire gondolok. Ja igen... és üzenem Zaynnek, hogy... többet tudok, mint azt ő gondolná-kacsintott és elment.
Amilyen gyorsan csak tudtunk eltűntünk onnan, és berohantunk a házba.
-Ez meg mi a szart keres itt?-kérdezte Liam, teljesen kétségbeesett arccal.
-Fogalmam sincs, de ha nem akarunk bajt inkább nem mondunk el semmit a fiúknak-válaszoltam.
-Miből akartok kihagyni minket?-kérdezte Niall, miközben felénk sétált egy nagy tál fagyival kezében.
-Én is pontosan ugyan ezt akartam kérdezni-mondta Harry, majd rosszalló tekintetével találtuk szembe magunkat.