4.fejezet~3.rész

Helló mindenki!:)
Most csak két dolgot szeretnék mondani, mielőtt belekezdenétek a rész olvasásába.
Szóval felraktam oldalra egy szavazást, illetve kérdést, kinek hogy tetszik, aki még nem szavazott az tegye meg!:)
A másik, hogy mostantól 15 lájk és Tetszik/Nem tetszik gomb után hozok csak részt, elvileg nekem is nyári szünet van vagy mi. Viszont ha gyorsan össze jön /ami CSAK RAJTATOK múlik, mert ha jól számoltam 20-nál több olvasóm van, amit köszönök/akkor hozom az új részt hamar!
Szóval ennyi lett volna, elérhetőségeim továbbra is ugyan azok:
Facebook profil: www.facebook.com/dalmii.varga
Twitter profil: https://twitter.com/#!/varga_dalma

Zayn szemszöge
Az orvos pár másodperc hallgatásba tört ki. Minden kis másodperc több évnek tűnt. 
Kegyetlen bűntudat, mellé még ez az izgalom is. Förtelmes.
Szívem egyre hevesebben kalapált, a szobában síri csend uralkodott, vízcseppek jelentek meg izzó homlokomon.
-Szóval az eredmény egyértelmű. Kedves Bella, maga nem terhes.
Mérhetetlen nagy kő esett le a szívemről.
Bella tekintete pedig egyenesen felülmúlhatatlan. 
Lassan kisétáltunk a kórház udvarára, közben én csak mentem egyhangúan, kezemet mélyen a nadrágom zsebébe dugtam, majd kivettem a cigis dobozomat, hogy rágyújtsak.
Nem voltam meglepődve, mikor Bella hisztizni kezdett. 
-Ne hidd azt, hogy ennyivel megúsztad Zayn Malik.
Valahogy most nem érdekelt, hogy mit mond.
Semmit nem szóltam neki vissza, persze őt ez nagyon dühítette.
-Hallod? Meg fogod még bánni! Értetted? Kitálalok mindenről-vigyorogta gúnyosan.
Felé fordultam, kezemből a már csak halványan füstölgő cigit pontosan lába elé pöcköltem és oda léptem hozzá.
-Leszarom, hogy mit csinálsz.
Azzal eltapostam a csikket és lassú léptekkel hátat fordítva indultam el.
Közben felhívtam Hilaryt, hogy találkozzunk valahol. Muszáj látnom őt.
Egy kis kávézóban volt, mondta, hogy menjek oda.
Szinte már futottam, minél hamarabb szerettem volna őt látni.
Mikor berontottam az ajtón egyből megláttam a kávézgató Hilaryt, aki háttal ült nekem, így nem láthatott meg.

Odamentem lassan hozzá, majd hátulról átöleltem, mire felpattant.
-Édes-mondta, majd karjait nyakam köré fonta, én csípőjénél fogva húztam magamhoz egyre közelebb. 
Semmi mást nem akartam csak számon érezni puha ajkait még jó darabig.

Leültünk az asztalhoz, majd kezeit megfogtam és beszélgetni kezdtünk.
-Hilary...
-Nem, Zayn. Én szeretném kezdeni. Figyelj... tudom, hogy rettenetes volt neked a kín, amit át kellett élned. És most elmondom, hogy miért tűntem el. Adam megfenyegetett, hogy bajod eshet, ha nem csinálom azt, amit ő mond. Azt mondta szenvedni akarja látni Emmát, miáltal te is szenvedsz. Csak miattad tettem. Kérlek Zayn bocsáss meg. Nagyon szeretlek.
Csak bámultam őt. Miattam tett mindent.
-Eszembe nem jutna rád haragudni édes. De ez elképesztő. Adam meg mért foglalkozik velünk?
-Még mindig szereti Emmát. És nem bírja elfogadni, hogy Emma már nem érez semmit.
-És ezért kell ezt csinálni velünk?
-Hmm...-mormolta, majd kortyolt egyet kávéjából.-Fogalmam nincs. De azt hiszem neked is lenne mit mesélned.
-Igen...-mondtam szememet lesütve.-Arról van szó, hogy aznap este mikor elvileg meghaltál én elmentem egy buliba és kellőképpen leittam magam. Aznap este... lefeküdtem egy lánnyal. És ránk nyitottak az újságírók, de akkor már fel voltunk öltözve és maximum egy nyakpuszit vagy egy csókot láthattak meg. És a csaj megfenyegetett, hogy elmond MINDENT a sajtónak, ha nem maradunk együtt. Aztán kitalálta, hogy terhes, mert bepánikolt mikor visszajöttél. De nyugalom, semmi nem igaz és lekoptattam. Most már csak mi vagyunk. Csak te, és én-mondtam mosolyogva.
-Mondhatok valamit?-kérdezte.
-Persze. Mond csak-válaszoltam.
-Szeretlek, Zayn.
-Én is szeretlek Hilary-válaszoltam, majd felálltunk az asztaltól, fizettem és kiléptünk az ajtón.

-De hiszen szakad az eső Zayn-mondta nevetve majd a terasz alatt állt hozzám dörgölődve.
-Gyere!-mondtam kacsintva, majd megfogtam Hilary kezét és elkezdtünk rohanni, amennyire csak tudtunk.
-Álljunk meg itt.-mondtam a főtér közepén állva, majd felé fordultam.
-De Zayn már...-kezdte el mondandóját mosolyogva, de én félbe szakítottam.
-Kérlek ne mondj semmit. Most ne. Csak csókolj meg.

Niall szemszöge

Liammel való beszélgetésünk után felmentem a szobámba, összepakoltam majd felöltöztem.

Remek... még az eső is esik.

10 óra van. Muszáj látnom Rékát. 

Egy esernyőt kaptam a fejem fölé és elkezdtem sétálni.

Elég hosszú út volt, de nem bántam.

Mikor végre célba találtam, beléptem a vendéglőbe és pont szembejött velem Réka.

-Szia Niall. Pont most végeztem, ha gondolod elmehetünk valamerre. Vagy hozzánk. Senki nincs otthon és legalább tudnánk nyugodtan beszélgetni.

El sem hittem, hogy tényleg felajánlotta ezt.

-Rendben, az tökéletes lesz!-mondtam, majd felsegítettem rá a kabátját és elindultunk. 

Rengeteget beszélgettünk kis cseplő-botló dolgokról. 

De még a nap is kisütött.

-Szóval itt lakom-mutatott kezével egy régi stílusú de annál szebb és takaros házra. 

-Nagyon szép-válaszoltam, majd bementünk.

-Kérsz valamit?

-Nem köszönöm.

Réka mindent megmutatott a fürdőtől a nappalin át az ő szobájáig.

-Réka... ezt neked hoztam-mondtam neki, majd elővettem egy kis dobozt, benne két fülbevalóval.

-Ez gyönyörű Niall! Nagyon köszönöm-mondta mosolyogva.

Nekem ez a mosoly nagyon sokat jelentett.

Nagyon elment az idő, mindent elmeséltünk egymásnak amit csak tudunk.

Réka törökülésben ült mellettem az ágyon, egyáltalán nem zavarta őt a közelségem.

Egy kósza pillanatban az órámra pillantottam.

-Fél 2 van... hogy elszaladt az idő-mondtam.

-Fél 2?-kérdezte ijedten, majd felugrott mellőlem az ágyról.-Niall sajnálom, menned kell. Apum minden percben itthon lehet és ha meglát többet nem lóghatunk együtt. Szóval siess!-mondta majd a hátsóajtóig kísért.

Mikor már elindultam volna mosollyal az arcomon, még utánam szólt.

-Niall! Nagyon jól éreztem magam. És köszönöm az ajándékot-mondta, majd megfogta a kezem és egy puszit nyomott az arcomra.

Egész jól esett. Sőőőőt... 

És nagyon jó az illata.

Egy perc szemezés után rámosolyogtam és elindultam hazafelé.