2012. május 31., csütörtök

3.fejezet~14.rész

Zayn szemszöge
-Könyörgöm Hilary, ne menj el. Nem hagyhatsz itt. Érted?-mondtam neki homlokomat az ő homlokának támasztva.
-Zayn. Tudom, nehéz lesz. Talán azt hiszed, hogy nekem nem? De legalább elmúlik az itteni szenvedésem.
Fogalmam sem volt, hogy miről beszél. Lassan végighúzta kezét az arcomon, mosolygott és felállt az ágyáról.
-Nehéz kimondani, de ha már úgy is elmész... Segíthetek pakolni?-kérdeztem, miközben utána mentem.
-Innen semmit nem viszek, csak az érzéseimet-kicsit furcsán néztem rá, de oldalba bökött.-Csak hülyéskedtem. Már mindent összepakoltam a börtönben. A csomagjaimat nemsokára elviszi egy taxi. Viszont azt hiszem ideje mennem. 
Hilary lerogyott a földre arcát tenyerébe temetve.
Azonnal odarohantam és megpróbáltam felsegíteni. 
-Hilary! Édes, mi a baj?-kérdeztem ijedten miközben visszaültettem az ágyra.
-Könyörgöm Zayn ne szólíts így! Még... még azt el kell mondanom, hogy nem gondoltam volna, hogy így meg foglak szeretni. És szeretném, ha tudnád, hogy nem téged akarlak itt hagyni, hanem... én nem bírom Zayn. És nem akartam, hogy megtudd, de egyszerűen nem tudtam nem elmondani-könnyei a kezemre csöppentek.-Ígérd meg Zayn, hogy soha nem felejtesz majd el-suttogta.
Én csak bámultam őt.
-Csak utoljára, kérlek Hilary. 
Mély levegővétel után ajkainkat összetapasztottuk.
-Szeretlek-suttogta végül és egy szó nélkül megfordult, lement a nappaliba. Ideáig kézen fogva mentünk, majd elengedett és kilépett az ajtón.
-Hova megy?-érdeklődött Niall miközben egy hatalmas szendvicset készült megenni.
-El-válaszoltam, és leültem a kanapéra.
-Mi volt ez az előbb?-kérdezte Liam miközben mellém telepedett.
-Lényegében annyi, hogy Hilary elmegy... és soha többé nem fogom őt látni-mondtam a kanapé szélét piszkálgatva, mert a sírás határán álltam újra.
-Amúgy nem neked kellett volna Emmáért menni?-kérdezte Louis.
Válasz nélkül felálltam a kanapéról és kirontottam az ajtón, majd beültem a kocsiba és elindultam.

Harry szemszöge

Csak álltunk egymás előtt, és mosolyogtunk, mintha először csináltunk volna ezt.
-Emma, te emlékszel már?-kérdeztem tőle alig hallhatóan.
-Igen, Harry. Emlékszem mindenre. Minden együtt töltött percre, és fogalmam sincs, hogyan felejthettelek el téged. Annyira szeretlek. Förtelmes dolog az amnézia, én komolyan senkinek nem kívánom ezt-mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Megfogtuk a csomagokat és kimentünk a váróteremből.
Amúgy is mindenki minket nézett már csak az előbbi verekedés miatt is.
Leültünk a kórház előtti padra, és a bőröndöket magunk mellé raktuk le.
Emma hozzám bújt, én szorosan átöleltem.
-Annyira fázom-mondta pár perc után szinte remegve.
-Várj-mondtam neki, levettem a kabátom és a vállaira terítettem.
-Így már jobb?
-Igen, köszönöm-mondta és megcsókolt.
El sem hittem, hogy ez tényleg igaz. Pár hónap reménytelenség után itt ülünk és élvezzük egymás közelségét.

-Hol lehet már Zayn?-kérdezte Emma, fejét a vállamra hajtotta, szemei lassan lecsukódtak.


Már szinte mind a ketten aludtunk mikor hatalmas éles hangra lettünk figyelmesek.

Persze Zayn jött értünk, felkaptuk a csomagokat majd a kocsihoz mentünk. 
Zayn kiszállt és hosszasan ölelte Emmát, majd kinyitotta neki a kocsi ajtaját.
Helyet foglaltak és elindultunk.
Egész úton egy szót sem szólt senki, Emma a vállamon feküdt, és aludt.
Mikor megérkeztünk, a csomagokkal automatikusan berohantunk a házba. 
A fiúk össze-vissza ölelgették Emmát, puszilgatták, enni-innivalóval kínálgatták.
Pont ezért vagyunk mi egy igazi nagy család.

-És Hilary?-kérdezte nagy mosollyal az arcán Emma majd felém fordult. Én Zaynre mutattam, aki azonnal félrehívta a kétségbeesett lányt, és mindent elmesélt neki.

Könnyek gyűltek a szemébe, majd felrohant az emeletre. Jobbnak láttam, ha nem megyek utána addig, amíg le nem nyugszik.

Miután mindenki elment aludni, lekapcsoltam mindenhol a villanyokat és felmentem a szobába Emmához.

Az ágyán feküdt és gondolkozott.
-Minden rendben?-kérdeztem, majd odamentem hozzá és mellé feküdve szorosan átöleltem.
-Nincs semmi rendben. közel 20 éve voltunk a legjobb barátnők, és így elmegy.
Nem tudtam neki megfelelő választ mondani, így jobbnak láttam, ha csak hallgatok. 

-Alszik már mindenki?-kérdezte Emma, felült az ágyon és rám mosolygott.

-Azt hiszem igen. Vagyis mindenki bent van a szobájában az biztos. Hiszen már hajnali fél 2 van. Azt hiszem, ideje lenne nekünk is aludnunk -válaszoltam.
Emma odamászott hozzám, majd gyengéden csókolgatni kezdte a nyakam. Az ingemet fentről lefelé kezdte el kigombolni, mikor végzett teljesen lehúzta rólam, mire én a már csupasz hátát simogattam.
A nyakamtól kezdve egészen lefelé csókolt. Annyira szenvedélyesen csinálta... nagyon élveztem. 

Mikor mindkettőnkön éppen csak, hogy volt ruha, megcsörrent Emma telefonja.

-Ne... ne, kérlek ne vedd fel-suttogtam, majd utolsó ruhadarabjaitól próbáltam megfosztani őt.
Emma kinyomta az éjjeliszekrényén lévő telefont, majd tovább csókolgatott.

-Tényleg szeretnéd?-kérdeztem tőle, miközben rám nézett.

-Mindennél jobban-válaszolta.
Hevesebb tempót vettünk fel az események szüntelenül követték egymást. Alig bírtam már magammal.
Minden ruhadarabtól megfosztottuk egymást, megfordultunk, így felülre kerültem, majd megtettük... illetve tettem, amit tennem kellett.
Annyira gyorsan történt minden... de mindketten nagyon élveztük.

...


Felvettünk pár ruhadarabot-illetve én egy boxert, Emma egy francia bugyit és egy toppot-majd egy puszit nyomtam homlokára, és átöleltem.

Már majdnem aludtunk mikor egy SMS érkezett Emmának. 
Lassan a kezébe vette a készüléket, és percekig csak bámulta.
-Kicsim, jól vagy?-kérdeztem tőle halkan.
A válasza csak egyetlen szó volt:
-Meghalt.

2012. május 30., szerda

3.fejezet~13.rész

Először is, köszönök mindent nagyon nagyon!
Szombaton kiderül, hogy mehetek-e nyáron Angliába.
Ez egy pályázat volt, és én megpróbáltam. 
Persze azért majd értesítést kaptok!
A másik pedig, hogy mostantól mélyebb gondolatokat akarok írni nektek, hogy jobban át tudjátok érezni. Olyan igazi blogos akarok én is lenni.:$
Emiatt zenéket fogok társítani a részekhez.(persze amikor úgy érzem, hogy fontos, és nem feltétlenül csak 1D lesz)
Jó olvasást!:)

Harry szemszöge

-Benji! Benji várj kérlek!-mondta Emma, de karjaival még mindig engem szorított.
A sértődött srác azonban csak rohant amerre látott.
-Emma, én nagyon sajnálom. Menj utána-mondtam szemeimet lehunyva és Emmát elengedtem.
Pontosan tudtam, hogy nem ezt kellett volna mondanom, de valahogy ez jött ki a számon.
Lehet, hogy éppen azért mert számomra a legfontosabb, hogy boldognak lássam azt a lányt, akit szeretek.
-Nem baj?-kérdezte Emma miközben az ajtóhoz rohant. 
Majd miután egy bólintással válaszoltam, kirontott az ajtón.
Megfogtam a csomagjait és lefelé indultam a lépcsőn, hogy Zaynt megvárjam a váróterembe.

Emma szemszöge

Harry ölelése...
annyira ismerős, és úgy zárt a karjaiba mintha már ezer éve erre a pillanatra várna. 
Mint ahogy én is. Ahogy hozzám bújt... annyira jó volt érezni a közelségét, érintését és frissen mosott ingének illatát.
Benjit éppen a lift ajtajánál értem utol.
-Várj, kérlek!-mondtam és beszálltam mellé a liftbe.
-Hagyj engem békén Emma!-mondta flegmán és elfordult tőlem.

-De...-folytattam volna mondani valómat, de a lift megállt és kiszálltunk, majd Benji szinte futni kezdett, mire én is gyorsítottam a tempómon.

-Várj, kérlek. Ez csak egy ölelés volt-folytattam.
-Egy ölelés, igen? Benji közel jött hozzám, csuklómat erősen megfogta. Annyira fájt, hogy majdnem összecsuklottam.
-Te meg mi a szart csinálsz?-kérdezte Benjitől Harry és csuklómat elengedve egymás felé fordultak.
-Itt a nagy sztárocska, hát húzzál már a picsába. Mindenkitől elveszed Emmát te csicska-mondta szinte üvöltve Benji, közben Hazzát lökdöste.
-Csicska? És nem, ez egy tévedés. TE vetted el tőlem Emmát.
Közben fogalmam sem volt, hogy miről beszél.
Már csak arra lettem figyelmes, hogy a két fiú egymás lökdösődéséből átváltott verekedésbe. Odamentem, majd megpróbáltam őket szétszedni. Benji elesett, majd sértődötten felállt és kiviharzott az ajtón.
Én pedig Harryvel pont szembe kerültem.
Ezernyi kis emlék jutott eszembe.
Ezernyi mély érzés és gondolat.
Egymással szembe álltunk csak percekig, majd dúdolni kezdett.

Is your heart taken? (A szíved foglalt?)
Is there somebody else on your mind?(Gondolsz valakire?)
I'm so sorry, I'm so confused(Annyira sajnálom, teljesen összezavarodtam)
Just tell me, am I out of time?(Csak mondd, elkéstem?)

Is your heart breaking?(Összetörik a szíved?)
How do you feel about me now?(Hogy érzel most irántam?)
I can't believe I let you walk away(Nem hiszem el, hogy hagytalak elmenni, amikor...)
When, when I Should Have Kissed You(Amikor meg kellett volna csókolnom téged)


-Harry...-mondtam haloványan,  majd kezemet selymes arcán végighúztam. Mindenre pontosan emlékeztem. Minden együtt töltött időre. Minden egyes csókra és érintésre.

Csak bámultam őt, és nem hittem el, hogy képes voltam elfelejteni. Rájöttem, hogy mindennél jobban szeretem.
Rosszfiúsan oldalra húzta a száját, majd közelített felém. Szemeit lassan lecsukta, újra érezhettem közelségét, miközben én is ugyan így cselekedtem. 
Majd megcsókolt.

A rész átélése érdekében indítsd el ezt:


Zayn szemszöge

-Zayn... én...
Hilary csak makogott össze vissza.
-Sajnálom-bökte ki végül és felszaladt a lépcsőn.
Mindenki csak értetlenül állt a történtek előtt, én pedig felrohantam Hilary után.
Bementem a szobájába.
Hilary az ágyán feküdt és zokogott.
-Mi történt?-kérdeztem, miután leültem mellé.
-Zayn... nem akarom, hogy így láss.
-De Hilary... szeretlek, bármit elmondhatsz, jól tudod.
Nem szabad Zayn! Nem lenne szabad, hogy szeress érted?-mondta, miközben felült mellém az ágyra, és könnyeivel küszködött.
-Miről beszélsz? Teljesen leblokkoltam.
-Zayn erősnek kell lenned.
Soha többé nem fogunk találkozni. Elmegyek. SOHA nem fogsz látni, és megcsókolni sem. Egyszer sem érhetsz majd újra hozzám és egyszer sem hallod majd a hangom. 

Ahogy ezt kimondta, egy könnycsepp csordult le az arcomon.

-De Hilary... ez...-zokogásban törtem ki, fejemet a térdeimre hajtottam.

-Hilary... mond ki! Kérlek mond ki, hogy te is szeretsz!-mondtam pár perc után még mindig könnyezve.

-Zayn...
-Csak ennyit mondj ki. Tényleg szeretsz? Ezt még te mondtad nemrégen. És mégis mért mész el?-folytattam a kérdezősködést, miközben könnyeimet törölgettem a kezemmel.
-Csak... csak el kell mennem. Nekem nincs már itt helyem.-mondta.
-De szeretlek. Te vagy az első, akinél valaha ilyet éreztem, érted? És tudom, hogy te is így vagy vele... de kérlek. Mond ki, hogy valójában szeretsz-suttogtam.
-Nem lehet. Tényleg nem lehet Zayn fogd már fel. Csak szenvedni fogunk ha én ezt most kimondom.
Szorosan magamhoz öleltem. 
-Könyörgöm ne menj el. Könyörgöm...-pár könnycsepp hullott Hilary vállára, közben ő is megállás nélkül sírt.
-El kell mennem, bármennyire is nehéz lesz.
Cselekednem kellett.
Lassan közeledtem hozzá, majd lágyan megcsókoltam.
Pár perc után egyre hevesebb tempót vettünk fel.
-Ne... kérlek ne Zayn-nyögte Hilary, közben eltaszított magától.
-Csak mond ki. Kérlek, mond ki, hogy te is szeretsz.
Hilary felemelte a fejét és a szemembe nézett.
-Szeretlek... 

2012. május 28., hétfő

3.fejezet~12.rész

Emma szemszöge
-Benji... én azt sem tudom, hogy mit mondjak.
Átfutott az agyamon pár régi emlék, gondolat, szó, vagy egy-egy jelentéktelen mondat.
Arcomra kiült, hogy válaszképtelen vagyok.
-Na? Ha nem... akkor is megértelek-próbált mentegetőzni, és láttam rajta, hogy feszült.
-Ne kérlek. Ne mondj semmit. 
Úgy éreztem, hogy cselekednem kell. Csak azt nem tudtam, hogy melyik irányba. Valami sokkal nagyobb erejű megmagyarázhatatlan dolgot éreztem, és fogalmam sem volt, hogy most azért érzem mert igazából én is szeretem Benjit, vagy azért mert valaki máshoz kötődök. De... máshoz nem kötődhetek, mivel... én nem vagyok szerelmes. Legalábbis ezt gondolom. 
Mintha úgy érezném, hogy szerelmes vagyok igenis, és minden nap minden percében hiányzik valaki.
De fogalmam sincs arról, hogy ki.

Felültem az ágyon, majd belenéztem Benji mély barna szemeibe. 

Megfogtam jobb kezemmel az állát, majd egyre közelebb húztam magamhoz. Lassan, de biztosan cselekedtem. 
Becsuktam a szememet, mire ő is ugyan így tett.
Beletúrt a hajamba, és hevesen ajkait az enyéimre tette. 

-Ez kielégítő válasz volt?-kérdeztem tőle félmosollyal az arcomon.

-Azt hiszem igen, de megismételhetnéd nyugodtan-válaszolta nevetve, majd újra megcsókolt.
Nem túlzottan élveztem. 
-Figyelj, most mennem kell, de majd jövök-fejezte be a mondandóját, egy puszit nyomott a számra és kilépett az ajtón.
Ez gyors látogatás volt, mondhatom.
Jött, szerzett egy barátnőt és el is ment. Ez kicsit bánt.

Persze nagyon örültem, hogy végre én is boldog lehetek valaki mellett, de mégis valami furcsa érzés fogott el. 

Ahogy megcsókolt, úgy éreztem, hogy más csókjára szomjazom. 
Váratlanul bűntudat ébredt bennem, de fogalmam sem volt, hogy mért.

Megpróbáltam pihenni, de nem sokkal Benji távozása után egy orvos jött be hozzám.

-Jó napot-köszöntem illemtudóan, bármennyire is inkább azt kívántam volna, hogy menjen már ki a kórtermemből.
-Meghoztam a vizsgálat eredményeit. Örömmel jelenthetem ki, hogy teljesen meggyógyult, és ha elkészülök a zárójelentésekkel azonnal el is hagyhatja a kórházat.
Amint meghallottam ezt a mondatot, kipattantam az ágyamból, és elkezdtem felöltözni.
Különlegesen akartam kinézni mikor közel fél év kínlódás után elmehetek innen.
Az orvos csak mosolygott, majd kilépett az ajtón.
Először persze felhívtam Zaynt, hogy jöjjön értem. Ő sem akarta elhinni, hogy végre kimehetek. Nagyon örült.

Ezután elkezdtem a ruháim között turkálni.

Végül ez lett a válogatás végeredménye:

Zayn szemszöge
Csak álltunk egymás mellett Hilaryvel, a többiek a kanapén ülve minket figyeltek.
-Helló-szólt halkan Hilary és kezét megbiccentette.
-Szóval...-folytattam, bár én sem tudtam hova akarok kilyukadni.
-Szóóóóóval... nem szeretnétek valami mondani?-tette fel a kérdést Liam, felállt a kanapéról, ránk mosolygott és felénk sétált.-De Zayn, azt hittük, hogy nincs titkunk egymás előtt. Mi egy család vagyunk, és mindent elmondunk egymásnak. Ellentétben veled.
Sajnálatot láttam a szemében, és tudtam jól, hogy igaza van.
-De srácok nincs miről tudnotok. Ez csak úgy jött. És... szóval ennyi. 
Dadogtam össze-vissza és életmentő volt mikor megcsörrent a telefonom.
Pár perc beszélgetés után letettem, majd elmondtam a fiúknak, hogy Emma haza jöhet. Ennek elmondhatatlanul örültem, és a fiúkon is látszott a boldogság. Persze Harry megint nincs sehol. Minden idejét a kórházban tölti. De lehet, hogy nincs rá esély, hogy Emma újra szeresse őt. 
-Visszatérve... és mikor a szállodában voltatok ketten?-kérdezte Niall, és szomorúan nézett rám.
-Ti erről meg honnan tudtok? Igazatok van, de fogalmam sincs, hogy mit kellett volna mondanom nektek. Nagyon sajnálom. Pontosan tudjátok, hogy mennyire szeretlek titeket. Mindig elmondtam nektek mindent. És most szeretném itt, előttetek tisztázni a helyzetet. 
Hilary felé fordultam, megfogtam a kezét, mélyen belenéztem szemébe. Ő biccentett fejével, és a fiúk felé fordultunk.
-Tényleg több van köztünk... jóval több van köztünk mint barátság. És én nagyon szeretem Hilaryt. Pár hónap alatt az életem részévé vált. Ezért... Hilary én nagyon szeretném ha már kimondanánk. Szeretném azt mondani, hogy a barátnőm vagy.

Harry szemszöge

Nagyon fáradt vagyok, hetek óta semmit nem alszom, csak éppen azt a pár órát, hogy kibírjam a nappalt.
Néha beszélgettünk Emmával, általában mikor bementem hozzá és próbáltam kedveskedni pár apró ajándékkal.

Lementem a büfébe és vettem magamnak egy szendvicset, mire azonban visszamentem Emmához, már csodálatosan kiöltözve pakolászott a szobájában.

-Hát te? Hova tartasz?-kérdeztem tőle, miközben becsuktam a szoba ajtaját.
-Haza mehetek. Annyira örülök. Ugye a fiúkkal még ott laktok nálam?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Igen, tudtommal. Haza mehetünk együtt is, ha gondolod-mondtam a tarkómat vakargatva, válaszra várva.
-Nem köszi, a sétához már túl késő van és Zayn jön értem nemsokára. De azért köszönöm Harry. Nagyon aranyos vagy.
Láttam rajta, hogy késztetést érez arra, hogy megöleljen, odamentem hozzá és gyengéden karjaim közé zártam.
-Emma... te mégis mit csinálsz?-rontott be Benji a szobába és értelmetlenül nézett ránk.

2012. május 25., péntek

3.fejezet~11.rész

Sziasztok! 
Először is, szeretnék bocsánatot kérni tőletek, mert egy hete nem hoztam részt. Betudható annak, hogy sokat kellett tanulom, mikor haza jöttem, amúgy is már hulla fáradt voltam. Az oldalra felraktam egy szavazást, úgyhogy majd tessék szavazni.
Ami talán a legfontosabb, hogy mostantól 15 HOZZÁSZÓLÁS után írok következőt.
De most jöjjön a jól megérdemelt rész:
Köszönök nektek mindent!(K)

3 hónap múlva


Harry szemszöge

Azóta sem emlékszik rám. Folyamatosan próbálok hozzá közeledni, de ő elutasít mindig. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Még mindig ugyan úgy szeretem, sőt talán még jobban mint eddig.
Mikor meglátom, alig tudom megállni, hogy ne menjek oda hozzá, ne öleljem meg, vagy tegyem ajkaimat az övéire. 
Ha belegondolok, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül, és most itt tartunk. Itt, hogy közel sem enged magához.
Mindenkire kivétel nélkül emlékszik, kivéve rám. Az orvosok állítása szerint nemsokára haza is jöhet.
Akihez viszont most igazán közel került, az nem más, mint Benji, a régi barátja. A srác minden nap bemegy hozzá, rengeteg időt tölt ott vele, nevetnek, beszélgetnek. Igazából vele nekem tényleg semmi bajom, de be kell vallanom, igazán féltékeny vagyok.
Ahogy a régi fényképalbumot nézegettem, (még otthon, álmatlan éjszakáimon) újra érdekes képeket találtam, többek között az említett srácról is.



Végül is... pontosan Emma ízlése.
Jobbnak láttam ha csak leülök a folyosón, és megvárom míg Benji kijön. Ideje lesz beszélnem Emmával.

Zayn szemszöge
Egész nap már tűkön ülök. Ma jön haza Hilary, és már nagyon várom őt. Hogy újra megölelhessem, csókolhassam.
Kiderült, hogy tényleg ártatlan ebben az esetben, és a per idején bent töltött időben szegény nagyon lefogyott és lelkileg kicsit összetört, de én itt leszek neki, ha segítség kell.
Harry minden idejét a kórházban tölti, Niall fogalmam sincs, hogy merre járkál, Liam Danielle-el van, Louis pedig Eleanor-al.

Halk kopogtatást hallottam, gyorsan felálltam a kanapéról, az ajtó elé siettem, megigazítottam magamon a ruhát, majd lassan lenyomtam a kilincset.

Hilary gyorsan a nyakamba ugrott, alig kaptam levegőt szinte. Olyan szorosan ölelt mint még talán soha.
-Zayn.-suttogta a nevemet a fülembe. Olyan jó volt édes illatát érezni, és tudni azt, hogy itt van mellettem... szóval... elmondhatatlan. 
-Annyira hiányoztál.-mondtam neki, majd megcsókoltam. Csak élveztük egymás közelségét és csókjait, csak azt, hogy itt vagyunk egymásnak.
-Zayn, azért ne ilyen hevesen, alig kapok levegőt.-mondta nevetve, így csókolózás közbe kénytelenek voltunk kisebb szüneteket tartani. Ezek általában egy rövidebb ölelést jelentettek.
-Be kéne hoznunk a csomagokat. Itt vannak a ház előtt.
-Jó tényleg, igazad van. Csak annyira hiányoztál és úgy szeretem érezni, hogy itt vagy mellettem.
-Nagyon szeretlek.-mondta, egy szájra puszit adott és elindult az ajtó felé. 
Vele tartottam, segítettem neki bepakolni minden csomagot a nappaliba.

Ezek után leültünk a konyhába, és beszélgetni kezdtünk.

-Tudják már?-kérdezte Hilary, miközben két tányérral a kezében leült az asztalhoz, az egyiket elém tolta, és harapott a szendvicséből.
-Mit?-kérdeztem vissza, mintha semmit nem értenék.
-Hát tudod. Hogy mi...
-Hogy mi? Azt szeretnéd megkérdezni, hogy a fiúk tudják e-már, hogy megba...vagyis lefeküdtünk egymással? Nem, kétlem.-mosolyodtam el, és közben a fejemet ingattam.
-Zayn, nem pontosan erre gondolt...
-Mért, talán nem volt jó?-kérdeztem vissza egyből szinte már nevetve, mégis komolyra véve a témát.
-Zayn... de igen. Nagyon jó volt.-szegény Hilary teljesen elpirult már. Odamentem hozzá, és megérintettem az állát, felállt a székről és megcsókoltam. 
A nappali felé mentünk úgy, hogy az ajkaink össze voltak tapadva, majd Hilary csupasz derekát éreztem, ahogy felhúztam rajta a felsőt. Ahogy lassan ledőltünk a kanapéra, ő a nadrágomat kezdte el kigombolni, de ajkait alig vette le az enyémről. Beletúrtam a hajába, ő közbe a nyakamat csókolgatta.

-Jézusom, bocsi majd visszajövünk.-mondta Niall, ahogy hirtelen benyitott az ajtón.

-Ez durva. Zayn add ide a felsőmet.-mondta Hilary, felállt a kanapéról és befutott a fürdőszobába. A nadrágom után nyúltam, felöltöztem, és Hilary után mentem.
-Engedj már be.-mondtam neki halkan, mire ő kinyitotta az ajtót és behúzott, aztán visszakulcsolta a zárat.
-Sajnálom Zayn.-mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Mit sajnálsz? Ugyan már, ez véletlen volt, hogy éppen most nyitott be Niall.Próbáltam őt nyugtatni.
-De te nem akartad, hogy megtudják, ugye?
-Mért ne tudhatnák? Tudja meg tőlem az egész világ... hogy szeretlek.-mondtam neki,megöleltem és kimentünk az ajtón. A nappaliba persze már ott ült Liam, Niall és Louis is, akik csak arra vártak, hogy belekezdjünk a magyarázkodásba.

Emma szemszöge

Egész nap csak fekszek itt bent, de ami vigasztal, hogy nem sokára haza mehetek. 
A terápia alatt kihullott hajam már visszanőtt, szerencsémre. De még mindig nagyon rosszul vagyok, és elég gyenge is.
Benji itt van mindig mellettem... éjjel, nappal. Volt mikor itt is aludt a fotelben, csak azért, hogy ne érezzem magam annyira egyedül.
Amit azonban furcsának tartok, hogy Harry is mindig itt van. De mért? Szinte azt sem tudom, hogy ki ő, csak láttam fotókat róla, videókat és kialakítottam egy képet. Nagyon aranyos tényleg, hogy így aggódik, és én rajongok érte, de neki is van élete, mért nem foglalkozik azzal?
-Szia szépség.-jött be a szobám ajtaján Benji, majd leült a szokásos helyére.
-Végre. Hol voltál már eddig?
Leült az ágyam szélére, megfogta a kezem, és elkezdte a mondandóját.
-Szóval Emma... el akarok már neked nagyon régen mondani valamit. Én... én...-megköszörülte a torkát- szeretlek. Teljesen beléd szerettem. És úgy érzem, csak akkor vagyok boldog, ha veled lehetek.
Alig hittem el szavait, de nagyon jól esett az, amit mond.
-Már csak annyi teendőm maradt hátra... hogy feltegyek egy kérdést. Emma, lennél a barátnőm?

2012. május 18., péntek

3.fejezet~10.rész

Sziasztok drága olvasók! :]
A jó hír: 
Tényleg sikerült! Összesen 3 hónap alatt elértük a 10.000 látogatót!
Ennek, és a meglepetésrésznek köszönhetően új desing-et csináltam, remélem, hogy majd ez is tetszeni fog.
És mostantól picit máshogyan lesznek a párbeszédek elhelyezve.
Amúgy már 10.500 látogató van a blogon és összesen 650(!!!) megjegyzés! 
Tényleg nagyon szépen köszönök mindent nektek!
Ez egy mérföldkő számomra. És sikerült átlépnem.
Azonban azt továbbra is tartom, hogy 10 kommentár után hozok következő részt.
Hát most is elég nehezen jött össze ez a dolog, de nem baj, az a lényeg, hogy összejött.
Igen, tudom, hogy más 3-4 kommentárnak is örül, de én azért szabtam ezt a határt, mert nincs túl sok időm, a másik két blogom mellett, nem mellesleg persze tanulnom is kell. Egyszóval nem azért kérem, hogy kommenteljetek, hogy lássam, tényleg érdekel a dolog, mert ezt tudom. Tudom, hogy érdekel titeket, és nagyon köszönöm!
Azért kérem a folyamatos hozzászólást, hogy tudjam, mit vártok a következő részekben, és hogy mi a fontos számotokra, hogy mire fektessem jobban a hangsúlyt.
Amit ígértem, hogy 'meglepi' résszel jövök, azt tartom. 
A meglepetés nem nagy, de remélem, hogy ez is tetszik.
A rész jóval hosszabb lesz, mint az eddigiek.
Remélem, hogy tetszeni fog, kommenteljetek és jó olvasást! (K)

Zayn szemszöge
Egyszerűen fogalmam sincs azóta sem, hogy mi történik. Fél órája vitték el a rendőrök Hilaryt. A fiúknak semmit nem mondtam még, mert egyszerűen nem tudom, hogy tálaljam nekik a történteket.
Sejtésem sem volt arról, hogy mit tegyek, azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve taxiba pattantam és a rendőrségre mentem.

-Jó napot! -mondtam félénken, miközben az asztalnál ülő idősödő rendőrhöz sétáltam.

-Á, jó napot Malik úr. Ha jól sejtem, akkor Hilary-t keresi. Arra menjen, majd a biztonsági őr eligazítja magát.
Halk léptekkel mentem az ajtóhoz, majd benyitottam.
Ahogy a rendőr mondta, tényleg itt állt egy biztonsági őr, aki egy cellához vezetett, és kinyitotta előttem az rácsokból álló ajtót.
Ahogy beléptem, egyből megpillantottam Hilaryt, aki a sarokba kuporodva csak sírt.
-Hila...
-Menj innen Zayn, kérlek! Tudom, hogy csak meg akarsz gyalázni, és kioktatni. Tudom jól, érted? Menj haza és inkább tárgyaljatok ki a fiúkkal.
El sem hittem, hogy ezek a szavak az ő szájából jöttek ki, és felém irányultak.
-De Hilary... pontosan nem ezért jöttem-odamentem hozzá, letérdeltem mellé, kezeit elvettem az arca elől, és szemeibe néztem.
-Zayn... hinned kell nekem. Nem drogozom-nagyot sóhajtott- Már nem. 
Egy percre síri csend lett. Egyszerűen nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom, hiszen én végig azt hittem, hogy Hilary soha életében még csak ki sem próbálta a füvet.
-Hát azt hiszem, hogy elfelejtettél nekem erről szólni-mondtam neki, de úgy, hogy ne érezze, hogy most mekkorát csalódtam benne.
-Erről senki sem tud. Mikor fél évre elutaztam New Orleans-ba, akkor kezdődött minden. Ott fél évig semmi más nem számított, csak a drog, a szex és a pia. De... találkoztam egy lánnyal, aki hasonló sorsú volt mint én, és az ő segítségével sikerült leszoknom teljesen, mire hazajöttem. Annyira... annyira szégyenlem magam.
Ahogy így mesélt, már majdnem én is elsírtam magam. Egy fiatal lány... gyönyörű és megpróbálta tönkretenni magát persze a semmiért.
Könnyeit letörölve felállt, majd a dohos ágyához sétált, és leült. 
-Tudom, hogy most már minden meg fog változni. És jól tudom, hogy most már nem leszünk boldogok együtt. Körülbelül életem végéig itt fogok rohadni-mondta, és újra sírásba kezdett.
-Hilary. Héj, ne sírj, kérlek. Szörnyű így látni téged... hallod?-Próbáltam nyugtatni, de hiába.-És ha nem volt nálad drog, akkor nem tarthatnak itt. Mindenképpen ki foglak innen juttatni. Lehet, hogy korábban olyan voltál... de ha te azt mondod, hogy tényleg régen nem nyúltál már a szerhez, és teljesen leszoktál, akkor én hiszek neked.
Igazából teljesen beleszerettem két hét alatt, és most azt sem tudom, hogy mihez kezdjek. Hogy egyáltalán jó ötlet-e az, hogy támogassam most őt. De valószínűleg ez csak oda vezetne, hogy nekem csak egy éjszakára kellett, és újra előtörnének belőle a régi emlékek, szokások. Nem mellesleg tényleg nagyon, teljes szívemből szeretem őt, és nem akarom őt itt bent látni. Csak nem vagyok benne biztos, hogy Hilary teljesen igazat mond, hiszen ártatlanul még sem került volna ide be. De ezt a rendőrök majd úgyis kiderítik.
-Én megyek, majd holnap is bejövök. Szia-mondtam neki, odamentem hozzá, és egy hosszas csókkal teljesen elbúcsúztam.
Annyira fáj nekem, hogy itt kell őt hagynom.

Inkább sétálni volt most kedvem, és nem ártana kiszellőztetni a fejemet. Túlságosan össze vagyok zavarodva.

Mikor elindultam, már akkor több rajongó ismert fel, és jött oda hozzám.
-Zayn? Zayn Malik?-ordította egy csinos lány, és felém rohant.
-Igen, én vagyok-próbáltam egy gyengéd mosolyt az arcomra erőltetni. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült.
-Szeretnék egy képet, és egy autogramot. Persze, ha nem sietsz.
Ez a rajongó elég udvarias volt. És ismerős is. Túl ismerős, de ha rákérdeznék, lehet, hogy nem nézne épp elméjűnek. Na mindegy, lehet, hogy az egyik koncerten láttam már.
-Nem, most ráérek. Szóval annyi képet csinálhatunk, amennyit szeretnél-mondtam neki, mire ő magához húzott, és már csak a vaku villanását láttam.
Miután aláírtam a papírt is, elköszöntem, és tovább mentem. Remélve, hogy többen nem ismernek fel.

Sikeresen hazaértem, becsuktam magam után az ajtót, nekidőltem, és ülésbe csúsztam.

"Mért kellett ennyire beleszeretnem?"
Csak ezt a kérdést hajtogattam halkan, mikor észrevettem, hogy a többiek a nappaliba ülnek.
-Zayn? Mi történt?-kérdezte ijedten Harry.-Ugye nem történt semmi Emmával?-folytatta.
-Nem, nyugodj meg Harry, Emmának semmi baja. De Hilary...-csak bámultam magam elé, és leültem Niall mellé a kanapéra.-Fiúk, én nem tudom magamban tartani ezt... és nektek amúgy is elmondok mindig mindent-az összes eddigi szó kiejtése rettenetesen fájt.
-Mondd már Zayn-kérlelt Louis, és minden szempár rám szegeződött.
Szóval, mikor Hilaryvel kettesben maradtunk...-kezdtem volna a sztorit mesélni, de Liam közbeszólt.
-Uuu, haver, figyi, ilyen téren...
-NEM LIAM! Hagyd már, hogy végig mondjam. Sokkal komolyabb a téma, mint ahogy te ezt képzeled.
Mikor végre mindenki csak rám figyelt, tudtam, hogy eljött az idő. És nekikezdtem.
-Szóval itt voltunk lent a nappaliba, és-megköszörültem a torkom, persze nem túl feltűnően-beszélgettünk Hilaryvel. És ekkor csöngettek. Lassan az ajtóhoz mentem és lenyomtam a kilincset. Egy rendőr állt előttem. Amire legközelebb emlékszem, hogy bilincsben viszik el Hilaryt. Egyből utána mentem.Kábítószer használatáért és birtoklásáért őrizetbe van véve.
Mindenki csak tátott szájjal figyelt rám.
-Ez most komoly?-kérdezett vissza Niall, és idegesen járkált fel-alá.
-Igen, sajnos- Próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire fáj.- De én most megyek Emmához. Ki jön velem?-sokkal jobbnak tartottam, ha elmegyek itthonról.
-Én majd csak később megyek-mondta Harry.
Felálltam a kanapéról és az ajtó felé indultam, majd kiléptem a zajos utcára.

Négy sarkon fordultam már be, és folyamatosan olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Gondoltam, csak én vagyok paranoiás. 

Azonban arra lettem figyelmes, hogy egy kéz nyúl a vállamhoz.
-Szóval Zayn. Úgy látom ennyire nem ismersz már meg. Tény, hogy régen nem találkoztunk. Én voltam az, aki odament hozzád egy képért.
Sokkal jobban szemügyre vettem, és...
-Geneva? Geneva Lane valóban te vagy az?-néztem rá ijedten, kezemet az arcára tettem, és kisöpörtem a hajszálakat a szeméből, majd édesen rám nézett.-Annyira örülök, hogy látlak-fejeztem be mondandómat és szorosan megöleltem.
-Mégis merre tartasz?-kérdezte, és egymás társaságában indultunk tovább.
-A testvéremhez, Emmához megyek a kórházba. Tudod, most túl hosszú lenne mindent elmesélni-válaszoltam neki, de ő csak bólogatott.
-Ma este, ha ráérsz, akkor elmesélhetnél mindent részletesen.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak neki.
-Ez jó ötlet-böktem végül ki néhány kósza szót.
-Rendben, itt a telefonszámom, majd hívj!-mondta, kezembe nyomott egy papírdarabot, az arcomra nyomott egy puszit, majd gyorsan beült egy taxiba.

Most mi fog következni? Ő vajon még mindig szeretne tőlem valamit?

Nem hagytak nyugodni a gondolataim, de már beértem  a kórházba. Vettem egy nagy levegőt, és beléptem az ajtón.
Bejelentkeztem, majd felmentem az emeletre. Beléptem Emma kórtermének az ajtaján. 
Éppen aludt, és én nem akartam őt felkölteni, ezért csak leültem mellé az ágya szélére, és megfogtam a kezét.
Fél óra után kezdett elég unalmassá válni a helyzet, ezért kimentem kicsit levegőzni.
Pontosabban rágyújtottam egy cigire. De úgy, hogy senki ne lásson meg. Kórház terültén elvileg tilos, csak kijelölt helyeken lehetne füstölögni, itt pedig nincs jelezve. De nem baj. Az elvem mindig is az volt, hogy a szabályok azért vannak, hogy ne tartsuk be őket. 

Harry szemszöge

-Azt hiszem, jobb lesz, ha elindulok-mondtam a fiúknak a kanapén ülve, majd felálltam és a szobám felé indultam.
Ahogy felértem az emeletre, zuhanyozni mentem el legelőször.
Megszárítottam a hajamat, és ruhák között kutattam. Szeretek mindig alkalomhoz öltözni, és azért érzékkel.
Egy sötétkék kockás inget vettem fel, hozzá illő mellénnyel és egy világosbarna félig ülepes nadrággal, majd tornacsukát vettem fel hozzá.

Zayn szemszöge

Jobbnak láttam, ha visszamegyek Emmához, halk léptekkel közelítettem meg a szobáját. Nagy szerencsére már ébren volt.
-Zayn!-mondta nagy megkönnyebbüléssel mikor beléptem.
Nem foglalkoztam semmivel, az ajtót se csuktam be, csak odarohantam hozzá és jó szorosan átöltem.
-Hogy vagy?-kérdeztem, mialatt elhelyezkedtem az ágya szélén.
-Nagyon kemény a terápia, de ahhoz képest most tényleg egész jól-válaszolta.-És otthon mi újság?
Rettegtem attól, hogy felteszi ezt a kérdést, de megtörtént.
-Mindenki jól van...viszont van egy kis gond-kezdtem bele a történetbe, mire Emma nagyon megijedt.-Hilary... délután bevitték a rendőrségre mert... szóval drog birtoklása és fogyasztása miatt. 
Most is síri csend lett egy percre, Emma nem akarta elhinni mindezt.
-De... mi?-kérdezett vissza könnyes szemekkel.
-A legrosszabb, hogy Hilary nekem bevallotta, hogy tényleg volt köze az illegális szerhez. Te erről tudtál Emma?-kérdeztem tőle, félve attól, hogy a válasz esetleg 'igen' lesz.
-Zayn, ezt te most komolyan kérdezed? A legjobb barátnőm... de most kell belátnom, hogy nem tudok róla mindent. Szerinted, ha én erről tudok, akkor nem állítom meg őt?-mondta dühösen, majd sírni kezdett. 
-Na, Emma. Nyugodj meg. Minden rendben lesz. És Hilary is megmondta, hogy ő csak pár hónapig volt a drog kényszere alatt. Azóta hozzá szem nyúlt ilyenekhez. 
Próbálta Emma takargatni, hogy mennyire fáj ez neki, de nem teljesen sikerült.

Még fél órán keresztül voltam bent nála, és beszélgettünk. Már néha egy kis mosolyt is láttam az arcán, ennek kifejezetten örültem.

A telefonom rezegni kezdett, gyorsan elővettem, és rányomtam az ujjamat a zöld gombra.
-Igen?
-Szia, itt Geneva. Akkor ma ráérsz? Mert foglalhatnánk egy jó kis helyet valahol a városban.
-Óóó Geneva, bocsánat teljesen kiment minden a fejemből. Fél óra múlva találkozzunk a parkban, és onnan majd együtt megyünk valahova-válaszoltam idegesen, közben az órámat néztem.
-Rendben, akkor fél óra múlva a parkban. Szia-mondta, azzal letette a telefont.
-Menned kell?-kérdezte egyből Emma, és arcára kiült a szomorúság.
-Sajnos igen, de amint tudok, jövök, ígérem neked. Nagyon szeretlek-mondtam válaszként és arcára egy puszit nyomtam, majd elindultam az ajtó felé.
Emma csak gyengéden integetett, és fejét visszatette a párnára, szemeit becsukta.

20 perc séta után már a parkban voltam, ahol megvártam Genevát és kerestünk egy hangulatos kis helyet, majd beültünk, és rendeltünk.

-Szóval, mi a baja Emmának?-kezdte a kérdezősködést Geneva.
-Hát annyit azt hiszem elég tudnod, hogy beteg, és bent kell lennie a kórházban. Ott jobban el tudják őt látni.
-Értem. És amúgy csajokkal mizu?-kérdezte nevetve, közben szemöldökét felhúzta.
-Jelenleg...-itt elgondolkoztam egy kis időre, csak bámultam magam elé, de kiböktem, hogy...- jelenleg nincs senkim.
-Ááá, értem. 
Mintha megkönnyebbülést láttam volna az arcán, a hangulat sem volt már köztünk olyan feszült.

Miután végeztünk a vacsorával, fizettem, és kiléptünk a vendéglő ajtaján.

-Zayn nem lenne kedved feljönni hozzám?-kérdezte Geneva. Nem tudtam, hogy mit akar, ezért csak egy választ tudtam kibökni.
-Mehetünk-majd kacsintottam egyet.

Csak 10 percet kellett sétálnunk. 

Majd Geneva szobájában találtam magam, ahol heves csókcsatába kezdtünk. Fogalmam sem volt, hogy mi vezérel. Meg akartam állni... de túl nagy a kísértés.
A konyhapultról átmentünk a kanapéra, majd itt folytattuk amit elkezdtünk. Persze a kelleténél már tovább mentünk, mikor észbe kaptam, régen lekerült rólunk majdnem minden ruhadarab.
-Zayn, én még mindig szeretlek-suttogta halkan Geneva, miközben a nyakamat csókolgatta.
Nem tudtam neki semmit válaszként adni. Mikor már teljesen a lényegre tértünk volna, bennem valami hirtelen megváltozott.
-Geneva, nem-majd egyre távolabbra taszítottam magamtól.-Nem, sajnálom, nekem ez nem fog menni-mondtam, majd felkaptam magamra a ruháimat, és gyorsan kimentem az ajtón. Tudom, hogy ez nem volt szép tőlem, de a kísértés nagy... én Hilaryt szeretem. És fordítva sem szerettem volna, ha Geneva azt hiszi, hogy pár hónap járás után-aki nem tudná, Geneva a volt barátnőm-egy éjszakára kellett még, és kész. Mert ez nincs így. Szerettem, volt idő mikor igenis, én szerettem őt. De ez az idő már elmúlt. Ezért úgy döntöttem, hogy haza megyek.

Harry szemszöge

Azt hiszem, ideje lesz indulnom, ha még ma be akarok érni Emmához.
Miközben a sötétedő utcákon mentem végig, eszembe jutott, hogy mennyi mindenen keresztül mentünk már Emmával, mióta együtt vagyunk. Napról napra egyre jobban szeretem. Tényleg, elmondhatatlanul. De sajnos egyre távolabbinak érzem így, hogy maximum naponta egy csókot kapok tőle. De remélem, hogy lesz máshogy is ez.
Mikor beértem a kórházba, egyből Emmához mentem, majd beléptem az ajtón.
-Szia édes-mondtam, majd oda mentem hozzá, de ő csak ijedt fejjel nézett rám.
-Bocsánat, de ismerlek?
-Ne viccelj már, most túl fáradt vagyok ehhez.-mondtam nyűgösen, mégis mosolyogva.
Odamentem Emmához, hogy legalább megölelhessem, de furcsa reakciója volt. A furcsa enyhe kifejezés.
-Te Harry Styles vagy ugye? Vagy nem? Menj innen! Mégis mit képzelsz, hogy csak úgy rám mászol, őszintén? Rajongód vagyok, de azért ez túlzás. Te ismersz engem? Vagy Zayn kért meg valamire? Ha nem hagysz békén, hívom a biztonságiakat-mondta szinte üvöltve, miközben térdeit felhúzta.
Azonnal kirohantam a kórteremből, és Emma kezelőorvosát kerestem mindenhol. Mikor megtaláltam, elmondtam neki, hogy Emma körülbelül azt sem tudja, hogy ki vagyok.
Rögtön betolták egy vizsgálóba, és egy óra múlva az orvos kijött, és közölte velem a diagnózist.
-Harry, rossz hírem van, Jobb lesz ha leül-mondta, megfogta a vállamat, majd pár lépést hátráltam, és leültem az egyik székre. 
-Igen?-kérdeztem nagyot nyelve, szívem majd ki ugrott a helyéről.
-Emmának fogalma sincs arról, hogy ki ön, és az elmúlt év kimaradt neki. Mint egy filmszakadás. A One Direction-ra emlékszik, és tudja, hogy te is, bocsánat a tegeződésért, de tudja, hogy benne vagy a bandában. Lehet, hogy valamikor majd mindenre emlékezni fog. De egyszerűen minden kiesett az emlékezetéből, minden veled kapcsolatos. Nagyon sajnálom-mondta, megveregette a vállam, és elment.
Arcomat kezembe temetve kezdtem el teljes erőmből sírni. Mégis mi jöhet még? Mért érdemlem ezt?

2012. május 13., vasárnap

3.fejezet~9.rész

10 komi után jön a kövi rész.
Amúgy már csak 500 látogató és meglepetés.
Köszönök mindent! (K)

Louis szemszöge

Egész napot Niallel és Liammel együtt töltöttük.
Elmentünk egy vendéglőbe reggelizni, ahonnan majdnem kiraktak minket, mert Niall annyit evett.
De amúgy nagyon élvezte. Mi már kevésbé, mivel azon a helyen régi törzsvendégek voltunk.

Nagyon hiányzik Eleanor pedig csak tegnap ment el.

De nagyon szeretem. 
És Liamen is látom, hogy gyötrődik amiatt, hogy Danielle elment az USA-ba egy fotózásra.
Niall pedig csak azon okoskodik, hogy hogyan hordhatna magánál több kaját.
Azonban ami még aggaszt, hogy Zayn és Hilary hol lehetnek. Egész éjszaka nem jöttek haza, és még most sem. Most már tagadhatatlanul van kettőjük között valami.

Délután 4 óra van.

Harry a kórházban van Emmánál, Hilary és Zayn valahol kettesben csavarognak.
Mi a fiúkkal itthon punnyadunk.

-Csinálj már nekem kaját Lou maci- nyavajgott Niall, miközben a kanapén feküdt és a lábával piszkálta Liamet.

-Csinálj magadnak Niall maci-válaszoltam, és tovább néztem a tévét.
-Na jó, nem bírom elhallgatni, majd csinálok én-mondta Liam és kiment a konyhába.
Közben Zayn és Hilary haza jöttek.
Az arcukról az jött le, hogy ők sem unatkoztak éjszaka.
Majd kicsattantak az örömtől.
-Na mi újság srácok?-kérdezte egyből Niall és Zaynre kacsintott.
-Mi lenne?-válaszolta Zayn, és leültek mellénk.
-Szóval mi van köztetek?- jött vissza Liam egy nagy tál szendviccsel a kezébe, és letette az asztalra.
-Semmi!- hangzott a válasz Hilary szájából a vártnál gyorsabban, így egyértelműen arra következtettünk, hogy túl vannak a barátságon.

Harry szemszöge

Emma elaludt, nagyon fáradt volt szegény.
Én úgy döntöttem, hogy inkább haza megyek kicsit aludni.
Taxival mentem mivel nagyon fáradt voltam.

-Sziasztok!-mondtam, mikor beléptem a házba. 

A többiek a kanapén ültek. Oda mentem hozzájuk és leültem Niall mellé.
Mindenki itthon volt, kivéve Emmát.
Úgy sajnálom őt, hiszen annyira szeretem.
-Na mi újság Harry?-kérdezte Zayn.
-Minden rendben Emmával, most aludt a kezelés után, ezért eljöttem tőle, hogy kicsit pihenjek-válaszoltam.
-Mi is bemegyünk majd hozzá, szerintem már holnap. És neked se kéne virrasztanod felette mindig-mondta vállat vonva Zayn.
Csak egy mosollyal válaszoltam, és jobbnak láttam, ha felmegyek a szobámba aludni.

Zayn szemszöge

Szóval ennyire feltűnő lenne?
Szerintem mindenki sejti már, hogy nem csak barátság van köztünk Hilaryvel.
De nem érdekel. Tudja meg mindenki, hogy... hogy én... én szeretem őt.
Végre legalább magamnak bevallottam.
Liam, Lou és Niall felmentek videójátékozni, Hilary és én kettesben maradtunk a nappaliba.
-Szerinted rájöttek?- kérdezte félénken Hilary szemeit lesütve.
-Rájöhetnek mindenre tőlem- mondtam, majd közelebb húztam magamhoz, és csókolózni kezdtünk.
-Mindenre azért nem kéne-válaszolta nevetve Hilary.

Egy ajtókopogtatás zavart meg minket.

-Nyitom-mondtam levéve ajkamat az övéről.
Az ajtó felé mentem, megigazítottam a felsőmet, és lenyomtam a kilincset.
Nagyon megijedtem.
Egy rendőr állt előttem.
-Jó napot. Miben segíthetek?- kérdeztem teljes értetlenséggel.
-Hilary Almer itt van?-kérdezte tőlem a rendőr.
-Itt vagyok. Miben segíthetek?- mondta Hilary a hátam mögül.
-A hatóság nevében őrizetbe veszem kábítószer birtoklásáért, és használatáért. Jogában áll hallgatni. Most pedig velem jön.
Hilary csuklójára egy bilincset tett a rendőr.
-Zayn! ZAYN! Segíts már!- üvöltötte Hilary.
Megdermedve álltam az ajtóba, egy szó sem jött ki a torkomon.
Mi történik?

2012. május 10., csütörtök

3.fejezet~8.rész

Sziasztok:)
Most csak egyetlen egy dolgot akarok közölni:
méghozzá azt, hogy átléptük a 9000 látogatót.
Ami azt jelenti, hogy kevesebb mint 1000 látogató, és jön a meglepetés.
És átváltottam új formára a bejegyzésekben, a párbeszéd részeknél.
Jó olvasást, köszönök mindent! (K)

Zayn szemszöge

-Jó reggelt édes-mondta Hilary és megpuszilta a nyakamat.
-Neked is-válaszoltam és a karomon fekvő lány felé fordultam.
-Éhes vagyok. Menjünk már le reggelizni-mondta, és aranyosan rám nézett.
Imádom, ahogy kérlel. Annyira aranyos.
-Rendben, menjünk-válaszoltam, és egy csókot nyomtam a szájára. A csókból hosszas csókolózás lett.
-Héj, Zayn. Nem ér harapdosni a számat-mondta Hilary mikor ajkait levette az én ajkaimról.
-Most meg leszek büntetve?-kérdeztem tőle, miközben kacsintottam, és rosszfiúsan rá néztem.
-Pontosan.
Hilary rám mászott, és így folytatódtak a dolgok, amikor egy kopogtatás zavart meg elég rendesen minket. Az elég rendesen még enyhe kifejezés.
-Egy pillanat!-mondta Hilary kis idő múlva.
-Ne menj már ki. Ráér-mondtam, és tovább csókolgattam.
-Zayn. Mi van ha fontos?-kérdezte és rám nézett.
-Mi lehetne nálunk fontosabb?-nevetettem fel és megsimogattam az arcát.
Azonban ügyet se vetve rám, csak egy mosolyt kaptam, lemászott az ágyról majd egy köntöst kapott fel magára és az ajtó felé ment.

-Csak egy rajongód volt. De mondtam, hogy te nem vagy itt-válaszolta mikor vissza jött és visszafeküdt mellém.

Újabb hosszas csókcsatába kezdtünk.

-Zayn, mennünk kéne-mondta pár perc múlva Hilary.

-Miért? Még bőven van időnk-mondtam neki, és a nyakát csókolgattam.
-Nem, tényleg nagyon éhes vagyok-folytatta és hatalmas vigyorral az arcán kimászott az ágyból, majd a szekrényben kezdett el turkálni.
-Ez jobb, vagy ez?-mutatott fel két fogast, amin két ruha volt.
-Mindenben gyönyörű vagy-válaszoltam, felültem az ágyon mire odajött hozzám és megpuszilt.

Én is felöltöztem, megcsináltam a hajamat és elindultunk.

Kikészít minden porcikája. Nagyon szeretem, ha velem van. Csak úgy az illatát és a közelségét is.
Annyira örülök, hogy végül nem haza, hanem a hotelbe jöttünk. Bár a kelleténél kicsit talán többet ittunk, de annál jobb volt az éjszakánk. Talán ezt nem részletezném.

Reggeli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit sétálni, majd ideje lesz hazamennünk.


Harry szemszöge

A kórházi fotelben aludtam.
Egyszerűen nem bírtam haza menni Emmától. Egész éjszaka beszélgettünk és nevettünk. 
Most itt ülök a kantinban, úgy gondoltam, hogy reggelizek. Emma kemoterápián volt éppen. Nagyon félek, hogy mi lesz vele, és hogy vajon hogyan fogja bírni.
De én mindig itt leszek mellette.
Amúgy az orvosok mondták tegnap, hogy sajnos Emma szervezete nagyon gyenge ahhoz, hogy a terápia alatt haza jöhessen bármikor is.
Akármikor összeomolhat a keringése, és ebből nagyobb baj is lehet.
Ezért bent kell maradni egész végig. 

Már délután fél 2 van. Úgy gondoltam, hogy Emmát már visszavitték a szobájába, így felmásztam a lépcsőn.

Jól gondoltam, Emma bent feküdt már a kórházi ágyon.
Bementem hozzá, azonban egy elég rossz látvány fogadott.
Emma szemei be voltak esve, alig kapott levegőt és csak bámult maga elé.
Mikor meglátta, hogy bejöttem az ajtón, próbálta magát kicsit rendbe szedni, és köszönt.
-Szia. Annyira örülök, hogy itt vagy. Komolyan mondom, hogy én ezt... ezt nem fogom bírni Harry-mondta, és a mondat végénél már elsírta magát.
-Édes-válaszoltam és odamentem hozzá, majd megpusziltam, megfogtam a kezét és leültem mellé.
-Harry. Fél percenként hányinger jön rám, remegek és tör a hideg, van amikor melegem van. A fejem rettenetesen fáj. Már most. Pedig ez még csak az első volt. És még ki tudja, hogy mennyi ilyenben kell, hogy részem legyen-mondta zokogva.
Megöleltem, letöröltem a könnyeit, arcán végigsimítottam a kezemet, és ajkait az enyéimhez húztam.
-Annyira szeretlek-mondta válaszként, és még a maradék könnycseppjeit letörölte.
-Nem akartam, hogy így láss-folytatta, és megpróbált az ágyán felülni, ami nem túlságosan jött neki össze, ezért csak feljebb feküdt.
-Akármilyen vagy, akárki lennél, akárhol laknál, akárhogyan néznél ki... én mindig szeretnélek. Mert úgy érzem, hogy nekem csak te kellesz. Senki más a világon. És soha az életben nem fogom hagyni, hogy bárki közénk álljon-majd hosszasan csókolózni kezdtünk. 
-Szeretlek-suttogta a fülembe Emma, és kezeit levette a nyakamról.
-Én is szeretlek. Mindennél jobban-válaszoltam és leültem a mögöttem lévő fotelbe.
Remélem, hogy Emma nem fogja idő előtt feladni a küzdelmet.
Látom rajta, hogy gyengébb, mint amilyennek mutatja magát.
Ez élete legnagyobb harca. És nem szabad most elesni. Még nem...

2012. május 7., hétfő

3.fejezet~7.rész

Liam szemszöge
A nap második részét a fiúkkal töltöttük.
Elmentünk moziba és az Éhezők Viadalát néztük meg.
Zayn Hilaryvel volt valamerre, ők nem jöttek velünk, én Daniellel, Louis Eleanorral Niall pedig egy nagy tál kukoricával élvezte az estét.
Jó délután volt, igen. Nagyon élveztem.
Hazafelé még beugrottunk vacsorázni, és miután hazamentünk, egy közös tévézéssel zártuk a napot.

Harry szemszöge

Ahogy csak bírtam, futottam.
A szívem nagyon hevesen vert, és már levegő után kapkodtam.
Mikor beértem a kórházba, egyből Emma szobája felé futottam.
Eléggé vicces látvány lehettem, mindenki engem figyelt, mközben végigfutottam a folyosón.

Emma szobája elé érve azonban csalódnom kellett.

Adam ült mellette az ágyán. És nevettek.
Szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. De tudatnom kell Emmával, hogy mi az igazság!
Ezért odaléptem az ajtóhoz, majd remegő térdekkel rányomtam a kezemet a kilincsre.

-Te meg mi a francokat keresel itt?-förmedt rám egyből Adam, és felállt Emma mellől, majd mellém sétált.-Mégis mit képzelsz magadról?-folytatta az észosztást.

Egyáltalán még csak meg sem rezzentem tőle. 
-Nem hozzád jöttem-válaszoltam lenézően és Emmához közelebb mentem.
-Tessék. Ez a mai szám-nyújtottam kezébe az újságot.

Miután elolvasta, csak rám és Adamra nézett felváltva.

-Mi ez Adam?-kérdezte egy kis idő után.
-Meg tudom magyarázni-mondta, majd odament Emmához és megfogta a kezét.-Nekem csak te kellesz. Nincs másra szükségem, csak, hogy mellettem legyél-folytatta.
Tudom, hogy én is mondok hasonló dolgokat Emmának, de olyan mélyre soha az életben nem süllyednék, hogy tudom, hogy a kiszemelt lány nem engem szeret, és mégis pedálozok. 

Emma azonban csak nézte Adamet, csak bámult rá percekig.

-Nekem... nekem nincs szükségem rád Adam. Életemben mindig olyan fiút kerestem mint Harry. Lehet, hogy nem tökéletes, de számomra igen. És ha tényleg szeretsz, akkor békén hagysz minket. És elfogadod, hogy nem téged szeretlek-mondta végül Emma.
Adam reakciója csak annyi volt, hogy felállt mellőle, megpuszilta, és kiment az ajtón.
Úgy próbált tenni, mintha annyira meg lenne bántva.
De amit velem tett, arra semmi mentség nincs.
Először megüt, aztán megfenyeget, és most ezt csinálja. 
Tényleg nem normális.

Én csak álltam, és néztem. 

Azonban egy érzés vezérelt.
A szerelem, amit egyre erősebben érzek.
Odamentem Emmához, leültem mellé, és megcsókoltam. 
Olyan szorosan magamhoz húztam, amennyire csak tudtam.
-Én... nem is tudom, hogy hogyan hihettem Adamnek. Annyira sajnálom Harry-mondta Emma, és magához húzva újra megcsókolt.
Csak egyetlen szót akartam neki mondani.
Közel húzva magamhoz a fülébe suttogtam, hogy "Szeretlek".
Annyira örülök, hogy végre minden rendben köztünk Emmával.
De ami elszomorít: holnap kezdődik a kemoterápia. 
És félek.
Félek attól, hogy milyen állapotban kell majd látnom Emmát.
De egy biztos: örökké kitartok mellette, és életem végéig szeretni fogom.