3.fejezet~12.rész

Emma szemszöge
-Benji... én azt sem tudom, hogy mit mondjak.
Átfutott az agyamon pár régi emlék, gondolat, szó, vagy egy-egy jelentéktelen mondat.
Arcomra kiült, hogy válaszképtelen vagyok.
-Na? Ha nem... akkor is megértelek-próbált mentegetőzni, és láttam rajta, hogy feszült.
-Ne kérlek. Ne mondj semmit. 
Úgy éreztem, hogy cselekednem kell. Csak azt nem tudtam, hogy melyik irányba. Valami sokkal nagyobb erejű megmagyarázhatatlan dolgot éreztem, és fogalmam sem volt, hogy most azért érzem mert igazából én is szeretem Benjit, vagy azért mert valaki máshoz kötődök. De... máshoz nem kötődhetek, mivel... én nem vagyok szerelmes. Legalábbis ezt gondolom. 
Mintha úgy érezném, hogy szerelmes vagyok igenis, és minden nap minden percében hiányzik valaki.
De fogalmam sincs arról, hogy ki.

Felültem az ágyon, majd belenéztem Benji mély barna szemeibe. 
Megfogtam jobb kezemmel az állát, majd egyre közelebb húztam magamhoz. Lassan, de biztosan cselekedtem. 
Becsuktam a szememet, mire ő is ugyan így tett.
Beletúrt a hajamba, és hevesen ajkait az enyéimre tette. 

-Ez kielégítő válasz volt?-kérdeztem tőle félmosollyal az arcomon.
-Azt hiszem igen, de megismételhetnéd nyugodtan-válaszolta nevetve, majd újra megcsókolt.
Nem túlzottan élveztem. 
-Figyelj, most mennem kell, de majd jövök-fejezte be a mondandóját, egy puszit nyomott a számra és kilépett az ajtón.
Ez gyors látogatás volt, mondhatom.
Jött, szerzett egy barátnőt és el is ment. Ez kicsit bánt.

Persze nagyon örültem, hogy végre én is boldog lehetek valaki mellett, de mégis valami furcsa érzés fogott el. 
Ahogy megcsókolt, úgy éreztem, hogy más csókjára szomjazom. 
Váratlanul bűntudat ébredt bennem, de fogalmam sem volt, hogy mért.

Megpróbáltam pihenni, de nem sokkal Benji távozása után egy orvos jött be hozzám.
-Jó napot-köszöntem illemtudóan, bármennyire is inkább azt kívántam volna, hogy menjen már ki a kórtermemből.
-Meghoztam a vizsgálat eredményeit. Örömmel jelenthetem ki, hogy teljesen meggyógyult, és ha elkészülök a zárójelentésekkel azonnal el is hagyhatja a kórházat.
Amint meghallottam ezt a mondatot, kipattantam az ágyamból, és elkezdtem felöltözni.
Különlegesen akartam kinézni mikor közel fél év kínlódás után elmehetek innen.
Az orvos csak mosolygott, majd kilépett az ajtón.
Először persze felhívtam Zaynt, hogy jöjjön értem. Ő sem akarta elhinni, hogy végre kimehetek. Nagyon örült.

Ezután elkezdtem a ruháim között turkálni.
Végül ez lett a válogatás végeredménye:

Zayn szemszöge
Csak álltunk egymás mellett Hilaryvel, a többiek a kanapén ülve minket figyeltek.
-Helló-szólt halkan Hilary és kezét megbiccentette.
-Szóval...-folytattam, bár én sem tudtam hova akarok kilyukadni.
-Szóóóóóval... nem szeretnétek valami mondani?-tette fel a kérdést Liam, felállt a kanapéról, ránk mosolygott és felénk sétált.-De Zayn, azt hittük, hogy nincs titkunk egymás előtt. Mi egy család vagyunk, és mindent elmondunk egymásnak. Ellentétben veled.
Sajnálatot láttam a szemében, és tudtam jól, hogy igaza van.
-De srácok nincs miről tudnotok. Ez csak úgy jött. És... szóval ennyi. 
Dadogtam össze-vissza és életmentő volt mikor megcsörrent a telefonom.
Pár perc beszélgetés után letettem, majd elmondtam a fiúknak, hogy Emma haza jöhet. Ennek elmondhatatlanul örültem, és a fiúkon is látszott a boldogság. Persze Harry megint nincs sehol. Minden idejét a kórházban tölti. De lehet, hogy nincs rá esély, hogy Emma újra szeresse őt. 
-Visszatérve... és mikor a szállodában voltatok ketten?-kérdezte Niall, és szomorúan nézett rám.
-Ti erről meg honnan tudtok? Igazatok van, de fogalmam sincs, hogy mit kellett volna mondanom nektek. Nagyon sajnálom. Pontosan tudjátok, hogy mennyire szeretlek titeket. Mindig elmondtam nektek mindent. És most szeretném itt, előttetek tisztázni a helyzetet. 
Hilary felé fordultam, megfogtam a kezét, mélyen belenéztem szemébe. Ő biccentett fejével, és a fiúk felé fordultunk.
-Tényleg több van köztünk... jóval több van köztünk mint barátság. És én nagyon szeretem Hilaryt. Pár hónap alatt az életem részévé vált. Ezért... Hilary én nagyon szeretném ha már kimondanánk. Szeretném azt mondani, hogy a barátnőm vagy.

Harry szemszöge
Nagyon fáradt vagyok, hetek óta semmit nem alszom, csak éppen azt a pár órát, hogy kibírjam a nappalt.
Néha beszélgettünk Emmával, általában mikor bementem hozzá és próbáltam kedveskedni pár apró ajándékkal.

Lementem a büfébe és vettem magamnak egy szendvicset, mire azonban visszamentem Emmához, már csodálatosan kiöltözve pakolászott a szobájában.
-Hát te? Hova tartasz?-kérdeztem tőle, miközben becsuktam a szoba ajtaját.
-Haza mehetek. Annyira örülök. Ugye a fiúkkal még ott laktok nálam?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Igen, tudtommal. Haza mehetünk együtt is, ha gondolod-mondtam a tarkómat vakargatva, válaszra várva.
-Nem köszi, a sétához már túl késő van és Zayn jön értem nemsokára. De azért köszönöm Harry. Nagyon aranyos vagy.
Láttam rajta, hogy késztetést érez arra, hogy megöleljen, odamentem hozzá és gyengéden karjaim közé zártam.
-Emma... te mégis mit csinálsz?-rontott be Benji a szobába és értelmetlenül nézett ránk.