3.fejezet~10.rész

Sziasztok drága olvasók! :]

A jó hír: 

Tényleg sikerült! Összesen 3 hónap alatt elértük a 10.000 látogatót!

Ennek, és a meglepetésrésznek köszönhetően új desing-et csináltam, remélem, hogy majd ez is tetszeni fog.
És mostantól picit máshogyan lesznek a párbeszédek elhelyezve.

Amúgy már 10.500 látogató van a blogon és összesen 650(!!!) megjegyzés! 

Tényleg nagyon szépen köszönök mindent nektek!

Ez egy mérföldkő számomra. És sikerült átlépnem.

Azonban azt továbbra is tartom, hogy 10 kommentár után hozok következő részt.

Hát most is elég nehezen jött össze ez a dolog, de nem baj, az a lényeg, hogy összejött.

Igen, tudom, hogy más 3-4 kommentárnak is örül, de én azért szabtam ezt a határt, mert nincs túl sok időm, a másik két blogom mellett, nem mellesleg persze tanulnom is kell. Egyszóval nem azért kérem, hogy kommenteljetek, hogy lássam, tényleg érdekel a dolog, mert ezt tudom. Tudom, hogy érdekel titeket, és nagyon köszönöm!

Azért kérem a folyamatos hozzászólást, hogy tudjam, mit vártok a következő részekben, és hogy mi a fontos számotokra, hogy mire fektessem jobban a hangsúlyt.

Amit ígértem, hogy 'meglepi' résszel jövök, azt tartom. 

A meglepetés nem nagy, de remélem, hogy ez is tetszik.

A rész jóval hosszabb lesz, mint az eddigiek.

Remélem, hogy tetszeni fog, kommenteljetek és jó olvasást! (K)

Zayn szemszöge

Egyszerűen fogalmam sincs azóta sem, hogy mi történik. Fél órája vitték el a rendőrök Hilaryt. A fiúknak semmit nem mondtam még, mert egyszerűen nem tudom, hogy tálaljam nekik a történteket.
Sejtésem sem volt arról, hogy mit tegyek, azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve taxiba pattantam és a rendőrségre mentem.

-Jó napot! -mondtam félénken, miközben az asztalnál ülő idősödő rendőrhöz sétáltam.
-Á, jó napot Malik úr. Ha jól sejtem, akkor Hilary-t keresi. Arra menjen, majd a biztonsági őr eligazítja magát.
Halk léptekkel mentem az ajtóhoz, majd benyitottam.
Ahogy a rendőr mondta, tényleg itt állt egy biztonsági őr, aki egy cellához vezetett, és kinyitotta előttem az rácsokból álló ajtót.
Ahogy beléptem, egyből megpillantottam Hilaryt, aki a sarokba kuporodva csak sírt.
-Hila...
-Menj innen Zayn, kérlek! Tudom, hogy csak meg akarsz gyalázni, és kioktatni. Tudom jól, érted? Menj haza és inkább tárgyaljatok ki a fiúkkal.
El sem hittem, hogy ezek a szavak az ő szájából jöttek ki, és felém irányultak.
-De Hilary... pontosan nem ezért jöttem-odamentem hozzá, letérdeltem mellé, kezeit elvettem az arca elől, és szemeibe néztem.
-Zayn... hinned kell nekem. Nem drogozom-nagyot sóhajtott- Már nem. 
Egy percre síri csend lett. Egyszerűen nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom, hiszen én végig azt hittem, hogy Hilary soha életében még csak ki sem próbálta a füvet.
-Hát azt hiszem, hogy elfelejtettél nekem erről szólni-mondtam neki, de úgy, hogy ne érezze, hogy most mekkorát csalódtam benne.
-Erről senki sem tud. Mikor fél évre elutaztam New Orleans-ba, akkor kezdődött minden. Ott fél évig semmi más nem számított, csak a drog, a szex és a pia. De... találkoztam egy lánnyal, aki hasonló sorsú volt mint én, és az ő segítségével sikerült leszoknom teljesen, mire hazajöttem. Annyira... annyira szégyenlem magam.
Ahogy így mesélt, már majdnem én is elsírtam magam. Egy fiatal lány... gyönyörű és megpróbálta tönkretenni magát persze a semmiért.
Könnyeit letörölve felállt, majd a dohos ágyához sétált, és leült. 
-Tudom, hogy most már minden meg fog változni. És jól tudom, hogy most már nem leszünk boldogok együtt. Körülbelül életem végéig itt fogok rohadni-mondta, és újra sírásba kezdett.
-Hilary. Héj, ne sírj, kérlek. Szörnyű így látni téged... hallod?-Próbáltam nyugtatni, de hiába.-És ha nem volt nálad drog, akkor nem tarthatnak itt. Mindenképpen ki foglak innen juttatni. Lehet, hogy korábban olyan voltál... de ha te azt mondod, hogy tényleg régen nem nyúltál már a szerhez, és teljesen leszoktál, akkor én hiszek neked.
Igazából teljesen beleszerettem két hét alatt, és most azt sem tudom, hogy mihez kezdjek. Hogy egyáltalán jó ötlet-e az, hogy támogassam most őt. De valószínűleg ez csak oda vezetne, hogy nekem csak egy éjszakára kellett, és újra előtörnének belőle a régi emlékek, szokások. Nem mellesleg tényleg nagyon, teljes szívemből szeretem őt, és nem akarom őt itt bent látni. Csak nem vagyok benne biztos, hogy Hilary teljesen igazat mond, hiszen ártatlanul még sem került volna ide be. De ezt a rendőrök majd úgyis kiderítik.
-Én megyek, majd holnap is bejövök. Szia-mondtam neki, odamentem hozzá, és egy hosszas csókkal teljesen elbúcsúztam.
Annyira fáj nekem, hogy itt kell őt hagynom.

Inkább sétálni volt most kedvem, és nem ártana kiszellőztetni a fejemet. Túlságosan össze vagyok zavarodva.
Mikor elindultam, már akkor több rajongó ismert fel, és jött oda hozzám.
-Zayn? Zayn Malik?-ordította egy csinos lány, és felém rohant.
-Igen, én vagyok-próbáltam egy gyengéd mosolyt az arcomra erőltetni. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült.
-Szeretnék egy képet, és egy autogramot. Persze, ha nem sietsz.
Ez a rajongó elég udvarias volt. És ismerős is. Túl ismerős, de ha rákérdeznék, lehet, hogy nem nézne épp elméjűnek. Na mindegy, lehet, hogy az egyik koncerten láttam már.
-Nem, most ráérek. Szóval annyi képet csinálhatunk, amennyit szeretnél-mondtam neki, mire ő magához húzott, és már csak a vaku villanását láttam.
Miután aláírtam a papírt is, elköszöntem, és tovább mentem. Remélve, hogy többen nem ismernek fel.

Sikeresen hazaértem, becsuktam magam után az ajtót, nekidőltem, és ülésbe csúsztam.
"Mért kellett ennyire beleszeretnem?"
Csak ezt a kérdést hajtogattam halkan, mikor észrevettem, hogy a többiek a nappaliba ülnek.
-Zayn? Mi történt?-kérdezte ijedten Harry.-Ugye nem történt semmi Emmával?-folytatta.
-Nem, nyugodj meg Harry, Emmának semmi baja. De Hilary...-csak bámultam magam elé, és leültem Niall mellé a kanapéra.-Fiúk, én nem tudom magamban tartani ezt... és nektek amúgy is elmondok mindig mindent-az összes eddigi szó kiejtése rettenetesen fájt.
-Mondd már Zayn-kérlelt Louis, és minden szempár rám szegeződött.
Szóval, mikor Hilaryvel kettesben maradtunk...-kezdtem volna a sztorit mesélni, de Liam közbeszólt.
-Uuu, haver, figyi, ilyen téren...
-NEM LIAM! Hagyd már, hogy végig mondjam. Sokkal komolyabb a téma, mint ahogy te ezt képzeled.
Mikor végre mindenki csak rám figyelt, tudtam, hogy eljött az idő. És nekikezdtem.
-Szóval itt voltunk lent a nappaliba, és-megköszörültem a torkom, persze nem túl feltűnően-beszélgettünk Hilaryvel. És ekkor csöngettek. Lassan az ajtóhoz mentem és lenyomtam a kilincset. Egy rendőr állt előttem. Amire legközelebb emlékszem, hogy bilincsben viszik el Hilaryt. Egyből utána mentem.Kábítószer használatáért és birtoklásáért őrizetbe van véve.
Mindenki csak tátott szájjal figyelt rám.
-Ez most komoly?-kérdezett vissza Niall, és idegesen járkált fel-alá.
-Igen, sajnos- Próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire fáj.- De én most megyek Emmához. Ki jön velem?-sokkal jobbnak tartottam, ha elmegyek itthonról.
-Én majd csak később megyek-mondta Harry.
Felálltam a kanapéról és az ajtó felé indultam, majd kiléptem a zajos utcára.

Négy sarkon fordultam már be, és folyamatosan olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Gondoltam, csak én vagyok paranoiás. 
Azonban arra lettem figyelmes, hogy egy kéz nyúl a vállamhoz.
-Szóval Zayn. Úgy látom ennyire nem ismersz már meg. Tény, hogy régen nem találkoztunk. Én voltam az, aki odament hozzád egy képért.
Sokkal jobban szemügyre vettem, és...
-Geneva? Geneva Lane valóban te vagy az?-néztem rá ijedten, kezemet az arcára tettem, és kisöpörtem a hajszálakat a szeméből, majd édesen rám nézett.-Annyira örülök, hogy látlak-fejeztem be mondandómat és szorosan megöleltem.
-Mégis merre tartasz?-kérdezte, és egymás társaságában indultunk tovább.
-A testvéremhez, Emmához megyek a kórházba. Tudod, most túl hosszú lenne mindent elmesélni-válaszoltam neki, de ő csak bólogatott.
-Ma este, ha ráérsz, akkor elmesélhetnél mindent részletesen.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak neki.
-Ez jó ötlet-böktem végül ki néhány kósza szót.
-Rendben, itt a telefonszámom, majd hívj!-mondta, kezembe nyomott egy papírdarabot, az arcomra nyomott egy puszit, majd gyorsan beült egy taxiba.

Most mi fog következni? Ő vajon még mindig szeretne tőlem valamit?
Nem hagytak nyugodni a gondolataim, de már beértem  a kórházba. Vettem egy nagy levegőt, és beléptem az ajtón.
Bejelentkeztem, majd felmentem az emeletre. Beléptem Emma kórtermének az ajtaján. 
Éppen aludt, és én nem akartam őt felkölteni, ezért csak leültem mellé az ágya szélére, és megfogtam a kezét.
Fél óra után kezdett elég unalmassá válni a helyzet, ezért kimentem kicsit levegőzni.
Pontosabban rágyújtottam egy cigire. De úgy, hogy senki ne lásson meg. Kórház terültén elvileg tilos, csak kijelölt helyeken lehetne füstölögni, itt pedig nincs jelezve. De nem baj. Az elvem mindig is az volt, hogy a szabályok azért vannak, hogy ne tartsuk be őket. 

Harry szemszöge
-Azt hiszem, jobb lesz, ha elindulok-mondtam a fiúknak a kanapén ülve, majd felálltam és a szobám felé indultam.
Ahogy felértem az emeletre, zuhanyozni mentem el legelőször.
Megszárítottam a hajamat, és ruhák között kutattam. Szeretek mindig alkalomhoz öltözni, és azért érzékkel.
Egy sötétkék kockás inget vettem fel, hozzá illő mellénnyel és egy világosbarna félig ülepes nadrággal, majd tornacsukát vettem fel hozzá.

Zayn szemszöge
Jobbnak láttam, ha visszamegyek Emmához, halk léptekkel közelítettem meg a szobáját. Nagy szerencsére már ébren volt.
-Zayn!-mondta nagy megkönnyebbüléssel mikor beléptem.
Nem foglalkoztam semmivel, az ajtót se csuktam be, csak odarohantam hozzá és jó szorosan átöltem.
-Hogy vagy?-kérdeztem, mialatt elhelyezkedtem az ágya szélén.
-Nagyon kemény a terápia, de ahhoz képest most tényleg egész jól-válaszolta.-És otthon mi újság?
Rettegtem attól, hogy felteszi ezt a kérdést, de megtörtént.
-Mindenki jól van...viszont van egy kis gond-kezdtem bele a történetbe, mire Emma nagyon megijedt.-Hilary... délután bevitték a rendőrségre mert... szóval drog birtoklása és fogyasztása miatt. 
Most is síri csend lett egy percre, Emma nem akarta elhinni mindezt.
-De... mi?-kérdezett vissza könnyes szemekkel.
-A legrosszabb, hogy Hilary nekem bevallotta, hogy tényleg volt köze az illegális szerhez. Te erről tudtál Emma?-kérdeztem tőle, félve attól, hogy a válasz esetleg 'igen' lesz.
-Zayn, ezt te most komolyan kérdezed? A legjobb barátnőm... de most kell belátnom, hogy nem tudok róla mindent. Szerinted, ha én erről tudok, akkor nem állítom meg őt?-mondta dühösen, majd sírni kezdett. 
-Na, Emma. Nyugodj meg. Minden rendben lesz. És Hilary is megmondta, hogy ő csak pár hónapig volt a drog kényszere alatt. Azóta hozzá szem nyúlt ilyenekhez. 
Próbálta Emma takargatni, hogy mennyire fáj ez neki, de nem teljesen sikerült.

Még fél órán keresztül voltam bent nála, és beszélgettünk. Már néha egy kis mosolyt is láttam az arcán, ennek kifejezetten örültem.
A telefonom rezegni kezdett, gyorsan elővettem, és rányomtam az ujjamat a zöld gombra.
-Igen?
-Szia, itt Geneva. Akkor ma ráérsz? Mert foglalhatnánk egy jó kis helyet valahol a városban.
-Óóó Geneva, bocsánat teljesen kiment minden a fejemből. Fél óra múlva találkozzunk a parkban, és onnan majd együtt megyünk valahova-válaszoltam idegesen, közben az órámat néztem.
-Rendben, akkor fél óra múlva a parkban. Szia-mondta, azzal letette a telefont.
-Menned kell?-kérdezte egyből Emma, és arcára kiült a szomorúság.
-Sajnos igen, de amint tudok, jövök, ígérem neked. Nagyon szeretlek-mondtam válaszként és arcára egy puszit nyomtam, majd elindultam az ajtó felé.
Emma csak gyengéden integetett, és fejét visszatette a párnára, szemeit becsukta.

20 perc séta után már a parkban voltam, ahol megvártam Genevát és kerestünk egy hangulatos kis helyet, majd beültünk, és rendeltünk.
-Szóval, mi a baja Emmának?-kezdte a kérdezősködést Geneva.
-Hát annyit azt hiszem elég tudnod, hogy beteg, és bent kell lennie a kórházban. Ott jobban el tudják őt látni.
-Értem. És amúgy csajokkal mizu?-kérdezte nevetve, közben szemöldökét felhúzta.
-Jelenleg...-itt elgondolkoztam egy kis időre, csak bámultam magam elé, de kiböktem, hogy...- jelenleg nincs senkim.
-Ááá, értem. 
Mintha megkönnyebbülést láttam volna az arcán, a hangulat sem volt már köztünk olyan feszült.

Miután végeztünk a vacsorával, fizettem, és kiléptünk a vendéglő ajtaján.
-Zayn nem lenne kedved feljönni hozzám?-kérdezte Geneva. Nem tudtam, hogy mit akar, ezért csak egy választ tudtam kibökni.
-Mehetünk-majd kacsintottam egyet.

Csak 10 percet kellett sétálnunk. 
Majd Geneva szobájában találtam magam, ahol heves csókcsatába kezdtünk. Fogalmam sem volt, hogy mi vezérel. Meg akartam állni... de túl nagy a kísértés.
A konyhapultról átmentünk a kanapéra, majd itt folytattuk amit elkezdtünk. Persze a kelleténél már tovább mentünk, mikor észbe kaptam, régen lekerült rólunk majdnem minden ruhadarab.
-Zayn, én még mindig szeretlek-suttogta halkan Geneva, miközben a nyakamat csókolgatta.
Nem tudtam neki semmit válaszként adni. Mikor már teljesen a lényegre tértünk volna, bennem valami hirtelen megváltozott.
-Geneva, nem-majd egyre távolabbra taszítottam magamtól.-Nem, sajnálom, nekem ez nem fog menni-mondtam, majd felkaptam magamra a ruháimat, és gyorsan kimentem az ajtón. Tudom, hogy ez nem volt szép tőlem, de a kísértés nagy... én Hilaryt szeretem. És fordítva sem szerettem volna, ha Geneva azt hiszi, hogy pár hónap járás után-aki nem tudná, Geneva a volt barátnőm-egy éjszakára kellett még, és kész. Mert ez nincs így. Szerettem, volt idő mikor igenis, én szerettem őt. De ez az idő már elmúlt. Ezért úgy döntöttem, hogy haza megyek.

Harry szemszöge
Azt hiszem, ideje lesz indulnom, ha még ma be akarok érni Emmához.
Miközben a sötétedő utcákon mentem végig, eszembe jutott, hogy mennyi mindenen keresztül mentünk már Emmával, mióta együtt vagyunk. Napról napra egyre jobban szeretem. Tényleg, elmondhatatlanul. De sajnos egyre távolabbinak érzem így, hogy maximum naponta egy csókot kapok tőle. De remélem, hogy lesz máshogy is ez.
Mikor beértem a kórházba, egyből Emmához mentem, majd beléptem az ajtón.
-Szia édes-mondtam, majd oda mentem hozzá, de ő csak ijedt fejjel nézett rám.
-Bocsánat, de ismerlek?
-Ne viccelj már, most túl fáradt vagyok ehhez.-mondtam nyűgösen, mégis mosolyogva.
Odamentem Emmához, hogy legalább megölelhessem, de furcsa reakciója volt. A furcsa enyhe kifejezés.
-Te Harry Styles vagy ugye? Vagy nem? Menj innen! Mégis mit képzelsz, hogy csak úgy rám mászol, őszintén? Rajongód vagyok, de azért ez túlzás. Te ismersz engem? Vagy Zayn kért meg valamire? Ha nem hagysz békén, hívom a biztonságiakat-mondta szinte üvöltve, miközben térdeit felhúzta.
Azonnal kirohantam a kórteremből, és Emma kezelőorvosát kerestem mindenhol. Mikor megtaláltam, elmondtam neki, hogy Emma körülbelül azt sem tudja, hogy ki vagyok.
Rögtön betolták egy vizsgálóba, és egy óra múlva az orvos kijött, és közölte velem a diagnózist.
-Harry, rossz hírem van, Jobb lesz ha leül-mondta, megfogta a vállamat, majd pár lépést hátráltam, és leültem az egyik székre. 
-Igen?-kérdeztem nagyot nyelve, szívem majd ki ugrott a helyéről.
-Emmának fogalma sincs arról, hogy ki ön, és az elmúlt év kimaradt neki. Mint egy filmszakadás. A One Direction-ra emlékszik, és tudja, hogy te is, bocsánat a tegeződésért, de tudja, hogy benne vagy a bandában. Lehet, hogy valamikor majd mindenre emlékezni fog. De egyszerűen minden kiesett az emlékezetéből, minden veled kapcsolatos. Nagyon sajnálom-mondta, megveregette a vállam, és elment.
Arcomat kezembe temetve kezdtem el teljes erőmből sírni. Mégis mi jöhet még? Mért érdemlem ezt?