3.fejezet~11.rész

Sziasztok! 
Először is, szeretnék bocsánatot kérni tőletek, mert egy hete nem hoztam részt. Betudható annak, hogy sokat kellett tanulom, mikor haza jöttem, amúgy is már hulla fáradt voltam. Az oldalra felraktam egy szavazást, úgyhogy majd tessék szavazni.
Ami talán a legfontosabb, hogy mostantól 15 HOZZÁSZÓLÁS után írok következőt.
De most jöjjön a jól megérdemelt rész:
Köszönök nektek mindent!(K)

3 hónap múlva

Harry szemszöge
Azóta sem emlékszik rám. Folyamatosan próbálok hozzá közeledni, de ő elutasít mindig. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Még mindig ugyan úgy szeretem, sőt talán még jobban mint eddig.
Mikor meglátom, alig tudom megállni, hogy ne menjek oda hozzá, ne öleljem meg, vagy tegyem ajkaimat az övéire. 
Ha belegondolok, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül, és most itt tartunk. Itt, hogy közel sem enged magához.
Mindenkire kivétel nélkül emlékszik, kivéve rám. Az orvosok állítása szerint nemsokára haza is jöhet.
Akihez viszont most igazán közel került, az nem más, mint Benji, a régi barátja. A srác minden nap bemegy hozzá, rengeteg időt tölt ott vele, nevetnek, beszélgetnek. Igazából vele nekem tényleg semmi bajom, de be kell vallanom, igazán féltékeny vagyok.
Ahogy a régi fényképalbumot nézegettem, (még otthon, álmatlan éjszakáimon) újra érdekes képeket találtam, többek között az említett srácról is.

Végül is... pontosan Emma ízlése.

Jobbnak láttam ha csak leülök a folyosón, és megvárom míg Benji kijön. Ideje lesz beszélnem Emmával.

Zayn szemszöge

Egész nap már tűkön ülök. Ma jön haza Hilary, és már nagyon várom őt. Hogy újra megölelhessem, csókolhassam.

Kiderült, hogy tényleg ártatlan ebben az esetben, és a per idején bent töltött időben szegény nagyon lefogyott és lelkileg kicsit összetört, de én itt leszek neki, ha segítség kell.

Harry minden idejét a kórházban tölti, Niall fogalmam sincs, hogy merre járkál, Liam Danielle-el van, Louis pedig Eleanor-al.

Halk kopogtatást hallottam, gyorsan felálltam a kanapéról, az ajtó elé siettem, megigazítottam magamon a ruhát, majd lassan lenyomtam a kilincset.

Hilary gyorsan a nyakamba ugrott, alig kaptam levegőt szinte. Olyan szorosan ölelt mint még talán soha.

-Zayn.-suttogta a nevemet a fülembe. Olyan jó volt édes illatát érezni, és tudni azt, hogy itt van mellettem... szóval... elmondhatatlan. 

-Annyira hiányoztál.-mondtam neki, majd megcsókoltam. Csak élveztük egymás közelségét és csókjait, csak azt, hogy itt vagyunk egymásnak.

-Zayn, azért ne ilyen hevesen, alig kapok levegőt.-mondta nevetve, így csókolózás közbe kénytelenek voltunk kisebb szüneteket tartani. Ezek általában egy rövidebb ölelést jelentettek.
-Be kéne hoznunk a csomagokat. Itt vannak a ház előtt.
-Jó tényleg, igazad van. Csak annyira hiányoztál és úgy szeretem érezni, hogy itt vagy mellettem.
-Nagyon szeretlek.-mondta, egy szájra puszit adott és elindult az ajtó felé. 
Vele tartottam, segítettem neki bepakolni minden csomagot a nappaliba.

Ezek után leültünk a konyhába, és beszélgetni kezdtünk.
-Tudják már?-kérdezte Hilary, miközben két tányérral a kezében leült az asztalhoz, az egyiket elém tolta, és harapott a szendvicséből.
-Mit?-kérdeztem vissza, mintha semmit nem értenék.
-Hát tudod. Hogy mi...
-Hogy mi? Azt szeretnéd megkérdezni, hogy a fiúk tudják e-már, hogy megba...vagyis lefeküdtünk egymással? Nem, kétlem.-mosolyodtam el, és közben a fejemet ingattam.
-Zayn, nem pontosan erre gondolt...
-Mért, talán nem volt jó?-kérdeztem vissza egyből szinte már nevetve, mégis komolyra véve a témát.
-Zayn... de igen. Nagyon jó volt.-szegény Hilary teljesen elpirult már. Odamentem hozzá, és megérintettem az állát, felállt a székről és megcsókoltam. 
A nappali felé mentünk úgy, hogy az ajkaink össze voltak tapadva, majd Hilary csupasz derekát éreztem, ahogy felhúztam rajta a felsőt. Ahogy lassan ledőltünk a kanapéra, ő a nadrágomat kezdte el kigombolni, de ajkait alig vette le az enyémről. Beletúrtam a hajába, ő közbe a nyakamat csókolgatta.

-Jézusom, bocsi majd visszajövünk.-mondta Niall, ahogy hirtelen benyitott az ajtón.
-Ez durva. Zayn add ide a felsőmet.-mondta Hilary, felállt a kanapéról és befutott a fürdőszobába. A nadrágom után nyúltam, felöltöztem, és Hilary után mentem.
-Engedj már be.-mondtam neki halkan, mire ő kinyitotta az ajtót és behúzott, aztán visszakulcsolta a zárat.
-Sajnálom Zayn.-mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Mit sajnálsz? Ugyan már, ez véletlen volt, hogy éppen most nyitott be Niall.Próbáltam őt nyugtatni.
-De te nem akartad, hogy megtudják, ugye?
-Mért ne tudhatnák? Tudja meg tőlem az egész világ... hogy szeretlek.-mondtam neki,megöleltem és kimentünk az ajtón. A nappaliba persze már ott ült Liam, Niall és Louis is, akik csak arra vártak, hogy belekezdjünk a magyarázkodásba.

Emma szemszöge
Egész nap csak fekszek itt bent, de ami vigasztal, hogy nem sokára haza mehetek. 
A terápia alatt kihullott hajam már visszanőtt, szerencsémre. De még mindig nagyon rosszul vagyok, és elég gyenge is.
Benji itt van mindig mellettem... éjjel, nappal. Volt mikor itt is aludt a fotelben, csak azért, hogy ne érezzem magam annyira egyedül.
Amit azonban furcsának tartok, hogy Harry is mindig itt van. De mért? Szinte azt sem tudom, hogy ki ő, csak láttam fotókat róla, videókat és kialakítottam egy képet. Nagyon aranyos tényleg, hogy így aggódik, és én rajongok érte, de neki is van élete, mért nem foglalkozik azzal?
-Szia szépség.-jött be a szobám ajtaján Benji, majd leült a szokásos helyére.
-Végre. Hol voltál már eddig?
Leült az ágyam szélére, megfogta a kezem, és elkezdte a mondandóját.
-Szóval Emma... el akarok már neked nagyon régen mondani valamit. Én... én...-megköszörülte a torkát- szeretlek. Teljesen beléd szerettem. És úgy érzem, csak akkor vagyok boldog, ha veled lehetek.
Alig hittem el szavait, de nagyon jól esett az, amit mond.
-Már csak annyi teendőm maradt hátra... hogy feltegyek egy kérdést. Emma, lennél a barátnőm?