3.fejezet~6.rész

Hát sziasztok!
Egyre kevesebb komit kapok, úgy érzem, hogy egy-két emberen kívül már nincs érdeklődés.
Szóval akkor legyen ez a zárófejezet? Ti döntitek el. Én már komolyan nem tudom. 
Mert egy picit azért rosszul esik, hogy én mindig dolgozok, és alig kapok visszajelzést.
Pedig olyan nagy örömmel írok mindig nektek.
És csak annyi kéne, hogy írták pár szót, ami már nekem visszajelzés lenne.
Nagyon megköszönném, mert tényleg jó lenne, ha mindenki írna pár szót.
A másik, hogy aki még nem szavazott, még megteheti. 2 nap múlva zárul a szavazás.
Amúgy átléptük a 8400 látogatót. 
Köszönök mindent! (L)

Emma szemszöge
-Emma. Ezt te sem gondolhatod komolyan-mondta Harry szinte könnyes szemekkel.
-Nincsenek titkaink, igaz?-folytattam.-Én honnan tudjam, hogy te mit csináltál egy évig, amíg az USA-ban voltál?
Harry csak a bámult ki a fejéből. 
-Megint összetört bennem valami Harry. Valami olyan... amit úgy érzek, már nem tudunk helyrehozni.-mondtam végül lehajtott fejjel. A legrosszabb, hogy Harry semmit nem tagad.
-De Emma! Az igazság, hogy igen, tényleg voltam együtt egy lánnyal. De csak egyetlen egy éjszaka volt. És akkor is csak azért, mert teljesen ki voltam készülve. Ne higyj már a sajtónak, könyörgöm. Nincs gyerekem. Hát még ezt kimondani is rossz-folytatta a magyarázkodást.
-Azt a lány úgy hívják, hogy Rea... igazam van?-szememben könnyek gyűltek. Igaz, hogy tényleg nem voltunk akkor együtt, de mégis megcsalva éreztem magam. És újra nagy a kétségbeesés.
-De... igen, Rea volt. De Emma-odajött hozzám, és kezemet megfogta.-Jól tudod, hogy mennyire szeretlek. És nem voltunk akkor együtt-hozta fel a mentségére. 
-Igen, ez igaz-folytattam.-De Harry. A cikk hihető, és valami elszakadt bennem. Mutass már egy képet Rearól.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki ez a lány. Biztos nagyon szép.
Harry a telefonjában kutatgatott, majd mikor megtalálta a keresett képet, megmutatta.

Be kell látnom. Gyönyörű.
Sokkal szebb mint én.
De ahogy megláttam ezt a képet, egyből az jött le, hogy nem.
Nem lehet terhes, akármi is történt köztük. Túl fiatal. 
Könnyek szöktek a szemembe, mire Harry megölelt... volna. Ha hagytam volna.
-Harry ne tegyünk már úgy, mintha minden rendben volna. Ugyan már. Nézz kettőnkre! Semmi sincs rendben. Tudom, hogy nem volt köztünk semmi... de már nem is lesz. Menj vissza Reához és legyetek boldogok, mint egy család.
Láttam, hogy Harry nagyon mérges, és egyben könnyeit próbálta visszafolytani.
-Emma könyörgöm értsd már meg, hogy csak téged szeretlek, és nem vagyok olyan, hogyha lenne egy gyerekem, nem tudnék róla. Ne csináld ezt velem, könyörgöm. Ha még egyszer el kellene veszítenem téged, én nem élném túl. Kérlek... kérlek.
Egyszerűen nem tudtam, hogy mit mondjak neki.
-Harry. Ha tényleg tiéd az a gyerek, vállalnod kell a felelősséget. És én így nem tudok csak vigyorogni. Menj vissza Reahoz, legyetek boldogok... én úgy sem fogom bírni a kemoterápiát. Ha csak rágondolok, már attól rosszul vagyok. Könnycseppek csordultak ki Harry, és az én szememből is.
-Emma...folytatta, de nem akartam végig hallgatni. Kezemmel intettem, és Harry elindult kifelé.

Zayn szemszöge
-Hilary, ideje lenne hazamennünk-mondtam, mert kezdett az idő eléggé lehűlni.
-Nem akarok hazamenni. Itt akarok veled lenni. Bárcsak örökké tartana ez az éjszaka-mondta.
-Van egy ötletem. Menjünk, és vegyünk ki egy szobát a hotelben. Csak a miénk az éjszaka-kacsintottam és megpusziltam.
Elindultunk, és város legjobb hoteljében szálltunk meg.
Azt hiszem, hogy nagyon jó éjszakának nézünk elébe.

Harry szemszöge
Ahogy kijöttem a kórházból, egyből haza indultam.
Már amúgy is fél 10 volt. 
Ahogy mentem az utcán, egy újságos pult mellett mentem el. A szemem automatikusan rápillantott az újságokra. Azonban pozitív csalódásban volt részem. Nem is én vagyok a címlapon. Tényleg nem én! Adam hazudott Emmának, és valami általa készített hamisítvánnyal próbált csőbe húzni. 
Gyenge próbálkozás.
Gyorsan vettem egy újságot, és elkezdtem rohanni vissza, a kórház felé.
Remélem még nem késő...