3.fejezet~5.rész

Harry szemszöge
Fogalmam sincs, hogy voltam képes ennyit aludni.
A tegnapot, úgy ahogy van, teljes egészében átszunyókáltam.
Tudom, hogy ha baj lenne, Zayn már rég ébresztgetett volna.
Fél 8 van.
Ez még nekem nagyon korai. De a szemeim automatikusan kinyíltak.
Ezért úgy döntöttem, hogy összeszedem magam, és meglátogatom Emmát. 
Egy farmert vettem fel, egy inggel.
Lesétáltam a nappaliba.
Sehol senki, hiszen ilyenkor még mindenki alszik.
A konyhába érve ettem pár falatot, és jobbnak láttam, ha elindulok.

Eszembe jutott a tegnap előtti incidens Adammel. De be kell vallanom, azért féltem Emmát.
Ezek a gondolatok kavarogtak egész úton a fejemben.
Amikor odaértem a kórházhoz, bementem és bejelentkeztem.
Azonnal Emma szobájához mentem, ahol egy nővérke közölte velem, hogy fél órára bemehetek a szobába.
Fél óra. Nem sok, de pont elég, hogy láthassam.

Benyitottam az ajtón, és Emma ágya mellé ültem.
-Szia-kezdtem el a mondandómat.
-Látod, én megmondtam neked, hogy minden rendben lesz. Tudom, hogy meg fogsz teljesen gyógyulni. És mi örökké együtt leszünk. Már csak annyi kéne, hogy tarts ki, egy picit-megfogtam kezét, és egy puszit nyomtam az arcára.-Nagyon szeretlek.-tettem még hozzá.
-Harry, annyira örülök, hogy itt vagy-mondta még kicsit gyenge hangon.
-Én is szeretlek, nagyon. Jobban mindennél. És reméltem, hogy igazad lesz. 
Tovább beszélgettünk, és nagyon hamar eltelt az idő. Egy nem túl romantikus kórházi csókkal búcsúztam.
Majd haza indultam.

-Szia Harry-mondta Zayn, mikor beléptem az ajtón. Mindenki sorban köszönt, és úgy döntöttünk, hogy leülünk a kanapéra kicsit beszélgetni.
-Emma hogy van?-kérdezte egyből Liam.
-Nem régen ébredt fe.-mondtam halkan.
Ki kér kaját?-jelent meg Niall az ajtóban, egy nagy tál popcornnal.
Persze senki sem jelentkezett, ezért egyedül gyűrte be az összes kukoricát.
Rengeteget beszélgettünk még, és úgy gondoltam, hogy múltkor annyira jó volt nézegetni a képeket, hogy felmegyek a szobába, és újra lapozgatni kezdem az albumot.
Ezért felrohantam a lépcsőn, benyitottam a szobába, és levetettem magam az ágyra.
Az ölembe vettem a fotókkal teli könyvet, és újra kinyitottam. Pont ott, ahol máskor abbahagytam.

Emmáról újra rengeteg kép került elő.
És megint csak rá kellett döbbennem... nagyon szerencsés vagyok.

Persze ezek a csodálatok képek után olyanok jöttek, amiken már nem méláztam annyi időt. Adammel voltak rajta. A legmeglepőbb, hogy egyáltalán nem tűnik agresszívnak a srác.

Egyre több ilyen képet találtam. Oldalról oldalra ilyenek voltak.

Várjunk csak.
Ez furcsa.
Nem! Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs.
A következő oldalon a képeket már sokkal jobban megnéztem. 
Ez nem is Adam. Ez tényleg nem Adam. Neki nincs fülbevalója.

Ezt tényleg... nem tudom elhinni. Vajon még mi titkolnivalója van Emmának?

Zayn szemszöge
Emmát a délelőtt folyamán meglátogattuk.  Az orvosok szerint hónapokba telhet, mire felépül... és előjöhet nála az amnézia. Akár percről percre.
Vagyis nem emlékezne senkire. Csak a nagyon fontos emberekre az életéből. 
Félek, hogy rám azért nem emlékezne, mert túl keveset foglalkoztam vele. Pedig annyira szeretem.
Ami pedig még aggaszt, hogy a múltkori csókunk óta Hilaryvel még csak egymáshoz sem értünk.
De van egy ötletem, hogy újra megcsókolhassam. Nem bírom nélküle.
Elhívtam sétálni. Csak egy kis időt kért, hogy rendbe szedje magát.

-Indulhatunk?-kérdeztem izgatottan, és kinyitottam előtte az ajtót.
Csak bólintott, és lassan kisétált.
Már sötétedett, szerencsére. Így legalább kevesebb az esély, hogy bárki is észrevegyen minket.
Komolyan, mint valami kis tini, aki először akarja megfogni egy lány kezét séta közbe, úgy húztam az ő csuklóját, az enyémhez, majd tenyerünket összeillesztettük. És így haladtunk tovább. Rettenetesen örültem. Első pont kipipálva.
Egy étterembe ültünk be, majd rendeltünk.

Rengeteget nevettünk, és beszélgettünk. Néha csak úgy a semmiről.
De annyira jó volt.
Utána sétálni hívtam őt, és minden ellenkezés nélkül velem jött.
Bár mért is ellenkezne. Elvileg ő szeret velem lenni.
Elmentünk rengeteg helyre. Jártuk Londont egész este. Hihetetlen jó volt.
Aztán egy fűzfa alatt ültünk le. A város szélénél volt ez a hely. És imádtam itt lenni.
Egy pokróc volt a fűre terítve, körülöttünk mécsesek. Pontosan megterveztem mindent.
És a legjobbakat reméltem.
-Annyira aranyos vagy-mondta Hilary, és megfogta a kezem.
Megint érzetem, hogy eljött az idő, és cselekednem kell.
Csak bámultam a szemeit, majd hirtelen elkaptam, hátradőltünk, és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk.

Harry szemszöge
Még délután berohantam a kórházba Emmához, de azt mondták az orvosok, hogy csak este mehetek be hozzá. Ezért vártam.
Mikor közölték, hogy bemehetek, berontottam, és szerencsére Emma éppen fel volt.
S-zia!-mondta, és felült az ágyra.
Hangja nem volt kellemes, sőt..szúrós, és mérges.
Elé raktam az albumot, és kérdően nézett rám.
-Igen?-csodálkozott, és nézegetni kezdte a képeket.
-Emma, azt hittem, hogy nincsenek titkaink egymás előtt. De tévedtem. Ki az a fiú?-kérdeztem tőle.
-Harry... igaz, hogy nem mondtam neked semmi Benjiről... két hónapig jártunk még Adam előtt. Aztán összejött Hilaryvel. És vele is szakított nem is olyan régen. Szóval ő tényleg nem téma-válaszolta.-Azt hiszem, te vagy az, akinek magyarázkodni kell. Adam járt itt, és hozott nekem egy újságot. Nagyon kedves volt, és aranyos. Ez mi?
Elém dobott egy újságot. Felvettem, és rettenetesen megijedtem.

Főcím: Mi jöhet még? Előkerült Harry Styles eltitkolt gyereke!