3.fejezet~8.rész

Sziasztok:)
Most csak egyetlen egy dolgot akarok közölni:
méghozzá azt, hogy átléptük a 9000 látogatót.
Ami azt jelenti, hogy kevesebb mint 1000 látogató, és jön a meglepetés.
És átváltottam új formára a bejegyzésekben, a párbeszéd részeknél.
Jó olvasást, köszönök mindent! (K)

Zayn szemszöge
-Jó reggelt édes-mondta Hilary és megpuszilta a nyakamat.
-Neked is-válaszoltam és a karomon fekvő lány felé fordultam.
-Éhes vagyok. Menjünk már le reggelizni-mondta, és aranyosan rám nézett.
Imádom, ahogy kérlel. Annyira aranyos.
-Rendben, menjünk-válaszoltam, és egy csókot nyomtam a szájára. A csókból hosszas csókolózás lett.
-Héj, Zayn. Nem ér harapdosni a számat-mondta Hilary mikor ajkait levette az én ajkaimról.
-Most meg leszek büntetve?-kérdeztem tőle, miközben kacsintottam, és rosszfiúsan rá néztem.
-Pontosan.
Hilary rám mászott, és így folytatódtak a dolgok, amikor egy kopogtatás zavart meg elég rendesen minket. Az elég rendesen még enyhe kifejezés.
-Egy pillanat!-mondta Hilary kis idő múlva.
-Ne menj már ki. Ráér-mondtam, és tovább csókolgattam.
-Zayn. Mi van ha fontos?-kérdezte és rám nézett.
-Mi lehetne nálunk fontosabb?-nevetettem fel és megsimogattam az arcát.
Azonban ügyet se vetve rám, csak egy mosolyt kaptam, lemászott az ágyról majd egy köntöst kapott fel magára és az ajtó felé ment.

-Csak egy rajongód volt. De mondtam, hogy te nem vagy itt-válaszolta mikor vissza jött és visszafeküdt mellém.
Újabb hosszas csókcsatába kezdtünk.

-Zayn, mennünk kéne-mondta pár perc múlva Hilary.
-Miért? Még bőven van időnk-mondtam neki, és a nyakát csókolgattam.
-Nem, tényleg nagyon éhes vagyok-folytatta és hatalmas vigyorral az arcán kimászott az ágyból, majd a szekrényben kezdett el turkálni.
-Ez jobb, vagy ez?-mutatott fel két fogast, amin két ruha volt.
-Mindenben gyönyörű vagy-válaszoltam, felültem az ágyon mire odajött hozzám és megpuszilt.

Én is felöltöztem, megcsináltam a hajamat és elindultunk.
Kikészít minden porcikája. Nagyon szeretem, ha velem van. Csak úgy az illatát és a közelségét is.
Annyira örülök, hogy végül nem haza, hanem a hotelbe jöttünk. Bár a kelleténél kicsit talán többet ittunk, de annál jobb volt az éjszakánk. Talán ezt nem részletezném.

Reggeli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit sétálni, majd ideje lesz hazamennünk.

Harry szemszöge
A kórházi fotelben aludtam.
Egyszerűen nem bírtam haza menni Emmától. Egész éjszaka beszélgettünk és nevettünk. 
Most itt ülök a kantinban, úgy gondoltam, hogy reggelizek. Emma kemoterápián volt éppen. Nagyon félek, hogy mi lesz vele, és hogy vajon hogyan fogja bírni.
De én mindig itt leszek mellette.
Amúgy az orvosok mondták tegnap, hogy sajnos Emma szervezete nagyon gyenge ahhoz, hogy a terápia alatt haza jöhessen bármikor is.
Akármikor összeomolhat a keringése, és ebből nagyobb baj is lehet.
Ezért bent kell maradni egész végig. 

Már délután fél 2 van. Úgy gondoltam, hogy Emmát már visszavitték a szobájába, így felmásztam a lépcsőn.
Jól gondoltam, Emma bent feküdt már a kórházi ágyon.
Bementem hozzá, azonban egy elég rossz látvány fogadott.
Emma szemei be voltak esve, alig kapott levegőt és csak bámult maga elé.
Mikor meglátta, hogy bejöttem az ajtón, próbálta magát kicsit rendbe szedni, és köszönt.
-Szia. Annyira örülök, hogy itt vagy. Komolyan mondom, hogy én ezt... ezt nem fogom bírni Harry-mondta, és a mondat végénél már elsírta magát.
-Édes-válaszoltam és odamentem hozzá, majd megpusziltam, megfogtam a kezét és leültem mellé.
-Harry. Fél percenként hányinger jön rám, remegek és tör a hideg, van amikor melegem van. A fejem rettenetesen fáj. Már most. Pedig ez még csak az első volt. És még ki tudja, hogy mennyi ilyenben kell, hogy részem legyen-mondta zokogva.
Megöleltem, letöröltem a könnyeit, arcán végigsimítottam a kezemet, és ajkait az enyéimhez húztam.
-Annyira szeretlek-mondta válaszként, és még a maradék könnycseppjeit letörölte.
-Nem akartam, hogy így láss-folytatta, és megpróbált az ágyán felülni, ami nem túlságosan jött neki össze, ezért csak feljebb feküdt.
-Akármilyen vagy, akárki lennél, akárhol laknál, akárhogyan néznél ki... én mindig szeretnélek. Mert úgy érzem, hogy nekem csak te kellesz. Senki más a világon. És soha az életben nem fogom hagyni, hogy bárki közénk álljon-majd hosszasan csókolózni kezdtünk. 
-Szeretlek-suttogta a fülembe Emma, és kezeit levette a nyakamról.
-Én is szeretlek. Mindennél jobban-válaszoltam és leültem a mögöttem lévő fotelbe.
Remélem, hogy Emma nem fogja idő előtt feladni a küzdelmet.
Látom rajta, hogy gyengébb, mint amilyennek mutatja magát.
Ez élete legnagyobb harca. És nem szabad most elesni. Még nem...