3.fejezet~13.rész

Először is, köszönök mindent nagyon nagyon!
Szombaton kiderül, hogy mehetek-e nyáron Angliába.
Ez egy pályázat volt, és én megpróbáltam. 
Persze azért majd értesítést kaptok!
A másik pedig, hogy mostantól mélyebb gondolatokat akarok írni nektek, hogy jobban át tudjátok érezni. Olyan igazi blogos akarok én is lenni.:$
Emiatt zenéket fogok társítani a részekhez.(persze amikor úgy érzem, hogy fontos, és nem feltétlenül csak 1D lesz)
Jó olvasást!:)

Harry szemszöge
-Benji! Benji várj kérlek!-mondta Emma, de karjaival még mindig engem szorított.
A sértődött srác azonban csak rohant amerre látott.
-Emma, én nagyon sajnálom. Menj utána-mondtam szemeimet lehunyva és Emmát elengedtem.
Pontosan tudtam, hogy nem ezt kellett volna mondanom, de valahogy ez jött ki a számon.
Lehet, hogy éppen azért mert számomra a legfontosabb, hogy boldognak lássam azt a lányt, akit szeretek.
-Nem baj?-kérdezte Emma miközben az ajtóhoz rohant. 
Majd miután egy bólintással válaszoltam, kirontott az ajtón.
Megfogtam a csomagjait és lefelé indultam a lépcsőn, hogy Zaynt megvárjam a váróterembe.

Emma szemszöge
Harry ölelése...
annyira ismerős, és úgy zárt a karjaiba mintha már ezer éve erre a pillanatra várna. 
Mint ahogy én is. Ahogy hozzám bújt... annyira jó volt érezni a közelségét, érintését és frissen mosott ingének illatát.
Benjit éppen a lift ajtajánál értem utol.
-Várj, kérlek!-mondtam és beszálltam mellé a liftbe.
-Hagyj engem békén Emma!-mondta flegmán és elfordult tőlem.

-De...-folytattam volna mondani valómat, de a lift megállt és kiszálltunk, majd Benji szinte futni kezdett, mire én is gyorsítottam a tempómon.
-Várj, kérlek. Ez csak egy ölelés volt-folytattam.
-Egy ölelés, igen? Benji közel jött hozzám, csuklómat erősen megfogta. Annyira fájt, hogy majdnem összecsuklottam.
-Te meg mi a szart csinálsz?-kérdezte Benjitől Harry és csuklómat elengedve egymás felé fordultak.
-Itt a nagy sztárocska, hát húzzál már a picsába. Mindenkitől elveszed Emmát te csicska-mondta szinte üvöltve Benji, közben Hazzát lökdöste.
-Csicska? És nem, ez egy tévedés. TE vetted el tőlem Emmát.
Közben fogalmam sem volt, hogy miről beszél.
Már csak arra lettem figyelmes, hogy a két fiú egymás lökdösődéséből átváltott verekedésbe. Odamentem, majd megpróbáltam őket szétszedni. Benji elesett, majd sértődötten felállt és kiviharzott az ajtón.
Én pedig Harryvel pont szembe kerültem.
Ezernyi kis emlék jutott eszembe.
Ezernyi mély érzés és gondolat.
Egymással szembe álltunk csak percekig, majd dúdolni kezdett.

Is your heart taken? (A szíved foglalt?)
Is there somebody else on your mind?(Gondolsz valakire?)
I'm so sorry, I'm so confused(Annyira sajnálom, teljesen összezavarodtam)
Just tell me, am I out of time?(Csak mondd, elkéstem?)

Is your heart breaking?(Összetörik a szíved?)
How do you feel about me now?(Hogy érzel most irántam?)
I can't believe I let you walk away(Nem hiszem el, hogy hagytalak elmenni, amikor...)
When, when I Should Have Kissed You(Amikor meg kellett volna csókolnom téged)

-Harry...-mondtam haloványan,  majd kezemet selymes arcán végighúztam. Mindenre pontosan emlékeztem. Minden együtt töltött időre. Minden egyes csókra és érintésre.
Csak bámultam őt, és nem hittem el, hogy képes voltam elfelejteni. Rájöttem, hogy mindennél jobban szeretem.
Rosszfiúsan oldalra húzta a száját, majd közelített felém. Szemeit lassan lecsukta, újra érezhettem közelségét, miközben én is ugyan így cselekedtem. 
Majd megcsókolt.

A rész átélése érdekében indítsd el ezt:

Zayn szemszöge
-Zayn... én...
Hilary csak makogott össze vissza.
-Sajnálom-bökte ki végül és felszaladt a lépcsőn.
Mindenki csak értetlenül állt a történtek előtt, én pedig felrohantam Hilary után.
Bementem a szobájába.
Hilary az ágyán feküdt és zokogott.
-Mi történt?-kérdeztem, miután leültem mellé.
-Zayn... nem akarom, hogy így láss.
-De Hilary... szeretlek, bármit elmondhatsz, jól tudod.
Nem szabad Zayn! Nem lenne szabad, hogy szeress érted?-mondta, miközben felült mellém az ágyra, és könnyeivel küszködött.
-Miről beszélsz? Teljesen leblokkoltam.
-Zayn erősnek kell lenned.
Soha többé nem fogunk találkozni. Elmegyek. SOHA nem fogsz látni, és megcsókolni sem. Egyszer sem érhetsz majd újra hozzám és egyszer sem hallod majd a hangom. 

Ahogy ezt kimondta, egy könnycsepp csordult le az arcomon.
-De Hilary... ez...-zokogásban törtem ki, fejemet a térdeimre hajtottam.

-Hilary... mond ki! Kérlek mond ki, hogy te is szeretsz!-mondtam pár perc után még mindig könnyezve.
-Zayn...
-Csak ennyit mondj ki. Tényleg szeretsz? Ezt még te mondtad nemrégen. És mégis mért mész el?-folytattam a kérdezősködést, miközben könnyeimet törölgettem a kezemmel.
-Csak... csak el kell mennem. Nekem nincs már itt helyem.-mondta.
-De szeretlek. Te vagy az első, akinél valaha ilyet éreztem, érted? És tudom, hogy te is így vagy vele... de kérlek. Mond ki, hogy valójában szeretsz-suttogtam.
-Nem lehet. Tényleg nem lehet Zayn fogd már fel. Csak szenvedni fogunk ha én ezt most kimondom.
Szorosan magamhoz öleltem. 
-Könyörgöm ne menj el. Könyörgöm...-pár könnycsepp hullott Hilary vállára, közben ő is megállás nélkül sírt.
-El kell mennem, bármennyire is nehéz lesz.
Cselekednem kellett.
Lassan közeledtem hozzá, majd lágyan megcsókoltam.
Pár perc után egyre hevesebb tempót vettünk fel.
-Ne... kérlek ne Zayn-nyögte Hilary, közben eltaszított magától.
-Csak mond ki. Kérlek, mond ki, hogy te is szeretsz.
Hilary felemelte a fejét és a szemembe nézett.
-Szeretlek...