3.fejezet~7.rész

Liam szemszöge
A nap második részét a fiúkkal töltöttük.
Elmentünk moziba és az Éhezők Viadalát néztük meg.
Zayn Hilaryvel volt valamerre, ők nem jöttek velünk, én Daniellel, Louis Eleanorral Niall pedig egy nagy tál kukoricával élvezte az estét.
Jó délután volt, igen. Nagyon élveztem.
Hazafelé még beugrottunk vacsorázni, és miután hazamentünk, egy közös tévézéssel zártuk a napot.

Harry szemszöge
Ahogy csak bírtam, futottam.
A szívem nagyon hevesen vert, és már levegő után kapkodtam.
Mikor beértem a kórházba, egyből Emma szobája felé futottam.
Eléggé vicces látvány lehettem, mindenki engem figyelt, mközben végigfutottam a folyosón.

Emma szobája elé érve azonban csalódnom kellett.
Adam ült mellette az ágyán. És nevettek.
Szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. De tudatnom kell Emmával, hogy mi az igazság!
Ezért odaléptem az ajtóhoz, majd remegő térdekkel rányomtam a kezemet a kilincsre.

-Te meg mi a francokat keresel itt?-förmedt rám egyből Adam, és felállt Emma mellől, majd mellém sétált.-Mégis mit képzelsz magadról?-folytatta az észosztást.
Egyáltalán még csak meg sem rezzentem tőle. 
-Nem hozzád jöttem-válaszoltam lenézően és Emmához közelebb mentem.
-Tessék. Ez a mai szám-nyújtottam kezébe az újságot.

Miután elolvasta, csak rám és Adamra nézett felváltva.
-Mi ez Adam?-kérdezte egy kis idő után.
-Meg tudom magyarázni-mondta, majd odament Emmához és megfogta a kezét.-Nekem csak te kellesz. Nincs másra szükségem, csak, hogy mellettem legyél-folytatta.
Tudom, hogy én is mondok hasonló dolgokat Emmának, de olyan mélyre soha az életben nem süllyednék, hogy tudom, hogy a kiszemelt lány nem engem szeret, és mégis pedálozok. 

Emma azonban csak nézte Adamet, csak bámult rá percekig.
-Nekem... nekem nincs szükségem rád Adam. Életemben mindig olyan fiút kerestem mint Harry. Lehet, hogy nem tökéletes, de számomra igen. És ha tényleg szeretsz, akkor békén hagysz minket. És elfogadod, hogy nem téged szeretlek-mondta végül Emma.
Adam reakciója csak annyi volt, hogy felállt mellőle, megpuszilta, és kiment az ajtón.
Úgy próbált tenni, mintha annyira meg lenne bántva.
De amit velem tett, arra semmi mentség nincs.
Először megüt, aztán megfenyeget, és most ezt csinálja. 
Tényleg nem normális.

Én csak álltam, és néztem. 
Azonban egy érzés vezérelt.
A szerelem, amit egyre erősebben érzek.
Odamentem Emmához, leültem mellé, és megcsókoltam. 
Olyan szorosan magamhoz húztam, amennyire csak tudtam.
-Én... nem is tudom, hogy hogyan hihettem Adamnek. Annyira sajnálom Harry-mondta Emma, és magához húzva újra megcsókolt.
Csak egyetlen szót akartam neki mondani.
Közel húzva magamhoz a fülébe suttogtam, hogy "Szeretlek".
Annyira örülök, hogy végre minden rendben köztünk Emmával.
De ami elszomorít: holnap kezdődik a kemoterápia. 
És félek.
Félek attól, hogy milyen állapotban kell majd látnom Emmát.
De egy biztos: örökké kitartok mellette, és életem végéig szeretni fogom.