tag:blogger.com,1999:blog-86622900137926786802024-02-20T19:40:23.993+00:00One Direction ~a dream, a girl, a life *Emma Rose Malik egy 17 éves, átlagos gimnazista lánynak tünik, azonban ez az állítás cseppet sem igaz rá.
Hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a híres fiúbanda egyik tagjának, pontosabban Zayn Maliknak a húga.
Mindennapi életét éli, míg testvére haza nem ér. Szülei egy kis romantikus nyaralásra vágynak, így otthon hagyják gyerekeiket, miközben a One Direction többi tagjának érkezése fenekestül felborítja a lány egész életét...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.comBlogger126125tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-91531676832221862372016-05-24T09:42:00.000+01:002016-05-24T09:42:28.973+01:00A visszatérésKedves olvasóim!<br />
<br />
Sokat gondolkodtam, ötleteltem, és arra a döntésre jutottam, hogy ha lenne rá igény, belekezdenék egy új blog írásába!<br />
Természetesen nem fanfiction lenne, hanem egy teljesen új, kitalált történet.<br />
Nagyon várom Tőletek a visszajelzéseket, kíváncsi vagyok, hogy ki maradt itt velem, ki az, aki továbbra is támogatna az írásban!<br />
Annyira jó emlékek fűznek engem az íráshoz, ehhez a bloghoz, Hozzátok, hogy ha nem is ezen a szálon folytatnám az írást, szívesen kipróbálnám magam valami újban is, aminek Ti is a részesei lennétek.<br />
Nyugodtan írhattok facebookon, itt is kommentben, hogy milyen témájú blogot olvasnátok szívesen, de ha páran összegyűltök, és reagáltok, akkor felteszek egy kérdőívet és lehet majd szavazni is, hogy milyen témában olvasnátok szívesen!<br />
<br />
És hogy mi történt velem mostanában?<br />
Leérettségiztem. Felvettek a főiskolára (vagyis nyártól egyetem lesz, gondolom így már nem rejtély, hogy melyik intézményről van szó). Jelenleg a második vizsgaidőszakomat élem, és lassan vége az első évemnek. Úgy érzem sokkal több tapasztalattal rendelkezem, és nagyon élvezem most az életet, úgy, ahogy van.<br />
Remélem minden rendben van Veletek is! :)<br />
<br />
Nem szeretném hosszúra nyújtani a bejegyzést, így összefoglalva csak annyit szeretnék kérni, hogy ha igényt tartasz egy általam írt, új blogra, akkor jelezd, valamint ha van valami olyan ötleted, amit véleményed szerint hiba lenne kihagyni egy új blog alap sztorijából, írd meg nekem!<br />
<br />
Köszönöm, további szép napot kívánok Nektek!<br />
Puszi: DalmiAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-72801903140028846832015-03-07T10:58:00.002+00:002015-03-07T11:06:04.616+00:00II. évad - 1.rész<div style="text-align: center;">
Sziasztok kedves olvasók!<br />
<br />
Tudom, még szokatlan, hogy már nem Dalmi, hanem az ikertestvére (vagyis én) Barbi vezetem a blogot. Nos, nekem is furcsa, higgyétek el. De úgy gondolom, hogy egy ilyen fantasztikus blogot nem szabad veszni hagyni, hiba lenne. </div>
<div style="text-align: center;">
Félek, nekem nem fog úgy menni mint Dalminak. Igaz, nem az első, és nem is a második blog, amit vezetek, azonban ez a legnagyobb kihívás. Szeretnék jól teljesíteni, szeretném, ha tetszene Nektek amit írok. Imádom, ha az embereknek adhatok, bármiről is legyen szó, mint itt most például az érzelmekről, amit az olvasottakban adhatok. Remélem a prológus ( a Kezdet című előző rész ) elnyerte a tetszéseteket. Igyekszem jó lenni, talán majd idővel engem is megszerettek, ahogy Dalmit szerettétek/szeretitek. De egyet szeretnék leszögezni - ő sem tűnt el teljesen, hiszen a részek ötleteit együtt találjuk ki, és a blogot ő is még ugyan úgy vezeti, sőt, talán még rész írására is rászánja magát.</div>
<div style="text-align: center;">
Bocsánat a hosszú bevezetőért, de muszáj volt ezt leírnom.</div>
<div style="text-align: center;">
Az utolsó már csak az, hogy mindenkinek jó olvasást kívánjak!</div>
<div style="text-align: center;">
(Véleményeteket nyugodtan osszátok meg velem/velünk!)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ölelés mindenkinek<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/syFZfO_wfMQ/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/syFZfO_wfMQ?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Hilary szemszöge</div>
<div style="text-align: left;">
Sajgó fejemhez szinte azonnal odakaptam. Szemeimet csak Zayn hangjára nyitottam ki, mikor megkérdezte, hogy vagyok. El kellett gondolkoznom, hogy hol is vagyok, aztán amikor eszembe jutott mi történt, a szemeimet rögtön visszacsuktam. Szinte már imádkozni kezdtem, nem tudtam elhinni, hogy ez a mi esküvőnkön történt meg. Azt akartam, hogy most valójában ébredjek fel, és valaki megkérdezze tőlem, hogy rosszat álmodtál? , én pedig vizes homlokomat megtörölve válaszolhassam, hogy igen, de már nincs semmi baj.</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
Zayn szemszöge</div>
<div style="text-align: left;">
Hilary forgolódik mellettem. Egyszerre aranyos, és ijesztő. Néha össze-összerándul, talán rosszat álmodik. Felébresszem? Vagy hagyjam, hogy álmodja a maga kis dolgait? Döntésemet ő előzte meg. Hirtelen felült mellettem az ágyban, majd nagy levegőt vett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól vagy? - kérdeztem tőle.</div>
<div style="text-align: left;">
Most tényleg megijesztett. Alig vártam, hogy válaszoljon, majd puszit adhassak a homlokára, magamhoz ölelhessem, és azt mondhassam neki, hogy nincs semmi baj. </div>
<div style="text-align: left;">
- Már jól - válaszolt megkönnyebbülten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Rosszat álmodtál? </div>
<div style="text-align: left;">
- Nagyon - nézett rám könnyes szemekkel. - Azt álmodtam, hogy az esküvőnkön egy nő meghalt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kicsim - szorítottam magamhoz - az esküvőnkig még egy egész hónap van. Érted? Nem kell ezen idegeskedned, hisz ez csak egy álom volt. Nem jelent semmit.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ígéred, hogy rendben lesz minden?</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát persze - nyugtatgattam őt - bármit megteszek neked, csak boldog légy. </div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor most megcsókolsz? - kérdezte, s közben mosolyra húzódott a szája.</div>
<div style="text-align: left;">
Nem is válaszoltam. Először a száját csókoltam, aztán a nyakát, s végül kéz a kézben, egymást jó erősen ölelve aludtunk el.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUuV8_cP1gswgyeQydajFHGI07NziSt6oenVVFidldfVoF2jrnlKPAK2Rn4RYJaHoWE158ZwxjFZhrVQszjgrDlVHb9yYGlaYht4Bf-yu-HvGWBnb3Z_iKgeoUwv2Dp1JLBKEwkvFElM2c/s1600/j.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUuV8_cP1gswgyeQydajFHGI07NziSt6oenVVFidldfVoF2jrnlKPAK2Rn4RYJaHoWE158ZwxjFZhrVQszjgrDlVHb9yYGlaYht4Bf-yu-HvGWBnb3Z_iKgeoUwv2Dp1JLBKEwkvFElM2c/s1600/j.jpg" height="258" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Emma szemszöge</div>
<div style="text-align: left;">
A reggeli napsugarak becikáztak az ablak résein, és belevillantak a szemembe. Felültem az ágyban, majd Harryre néztem. Imádtam mellette elaludni, majd felkelni. Megsimítottam az arcát, majd felálltam, és a szobából kilépve a konyhába igyekeztem.</div>
<div style="text-align: left;">
Amit a legjobban szeretek, hogy az elmúlt egy év alatt szerencsére az is megtörténhetett, hogy közös lakásba költözhettünk, mindannyian. Most itt lakunk a Király utca egyik albérletében, nyolcan. Zayn és Hilary, Niall, Liam, Louis és Elenour, na és persze Harry, és én.</div>
<div style="text-align: left;">
Talán az egyik hátránya ennek a nagy létszámnak, hogy reggel nagyon sok kávét kell főzni, hogy mindenkinek jusson belőle. Ránéztem a falon lógó órára, ami még csak hetet mutatott. Nem tudom, miért keltem ilyen korán.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
Niall szemszöge<br />
Magányos a reggel. Még mindig, szinte megállás nélkül hiányzik Réka. A csodálatos szemei, az arca, a reggeli puszik, csókok, ölelések. Az illata, a finom kezei, a bársonyos, puha haja. A telefonomat már százszor a kezembe vettem, és százszor akartam neki írni. Azt akartam, hogy tudja, szeretem, és vissza akarom őt kapni, de nem tehetem, hiszen ő hagyott el. Ő mondta, hogy legyen vége és még azt sem tudom, hogy miért. Kérdeztem, de a végére már elfogyott a türelmem, így feladtam. Ma sem írok neki.<br />
Magamat hibáztatom. Zaynnek olyan jól összejött minden, de ha belegondolok, ő csinálja jól, nem pazarolja az időt semmire. Lehet, ha annak idején megkérem Réka kezét, akkor még mindig itt van velem. Remélem, legalább Hilary és Zayn esküvőjén újra láthatom őt. Réka volt a nagybetűs nő az életemben. Emlékszem, amikor közölte velem, hogy kisbabát vár... Istenem, legalább azt a csöppséget hagytad volna meg nekünk! A gondolat, hogy két ember is itt lehetne velem, és mind a kettőt elvesztettem, borzasztóan megijeszt. A babánk elment, Réka pedig nehezen tudta ezt feldolgozni. Igazából én is. Kidörzsöltem az álmot a szememből, majd nehezen, de feltápászkodtam, magamra kaptam a köntösöm, és a konyha felé indultam, kávézni.<br />
<br />
Hilary szemszöge<br />
Az ablak előtt álltam, közben a kávémat kortyolgattam. Emma már reggel lefőzte, szerencsére. Őszintén szólva szeretek velük élni ebben a kis albérletben, azonban vágytam már arra, hogy Zaynnel egy közös lakásunk lehessen. Mivel most az első a banda az életében, így erre semmi esély.<br />
Gondolataimat egy hirtelen történés zavarta meg, Az ablakon kibámulva megláttam egy fekete ruhába öltözött alakot. A hideg futkosott a hátamon. Azonnal magamra kaptam a farmerdzsekim, és pizsamanadrágba szaladtam le, egyenesen az utcára. Lehet, hogy nem véletlenül álmodtam? Lehet, hogy valóra válna ez az esküvőmön? Meg kellett tudnom, hogy ki van a fekete ruha alatt, hiszen pontosan úgy nézett ki, ahogyan én megálmodtam.<br />
A lépcsőn szaladtam lefelé, még éppen, hogy utolértem.<br />
- Ki vagy? - szóltam hozzá, amire egy pillanatra megtorpant.<br />
Én is egy helyben maradtam.<br />
- Ki vagy? - kérdeztem újra, majd kaptam a fejemhez.<br />
Elindult. Egy szót sem szólt, csak fogta magát, és elindult. Nem gondolkodtam, utánaeredtem. Lábaimat egyre gyorsabban szedtem, amire ő futni kezdett. Utánanyúltam, de nem tudtam megfogni a karját, viszont a kezemben maradt a karkötőjéből egy aprócska, kék kristály.<br />
<br />
Liam szemszöge<br />
A konyhába kiérve megláttam, hogy mint általában, most is én keltem fel legutoljára. Harry és Emma, Zayn és Hilary, Louis és Elenour, és Niall is az asztalnál ült, amit mindenféle finomsággal terítettek meg.<br />
- Jó reggelt, álomszuszék! - mondta Elenour, majd a kezembe nyomott egy bögre kávét.<br />
- Mennyi az idő? - kérdeztem vissza, hiszen nem az időérzékem teljesen cserbenhagyott.<br />
- Tíz múlt pár perccel.<br />
- Akkor még korán keltem - mondtam, majd leültem közéjük.<br />
Annyira jókat tudunk mi beszélgetni. Jó a társaság, és életünk talán legjobb döntése volt, hogy közös albérletbe költöztünk, a város szívébe. Innen minden közel van. A legjobb éttermek, a legmodernebb éjszakai szórakozóhelyek, a legfinomabb sütivel kínáló cukrászdák.<br />
- Na és, mit csinálunk ma? - kérdezte Emma, miközben körbenézett rajtunk.<br />
- Menjünk vacsizni este. Mit szóltok? - vetette fel az ötletet Elenour.<br />
Szinte mindenkinek tetszett az ötlet, Niall volt az egyetlen, aki nem reagált.<br />
- Én maradok itthon - mondta, majd felállt az asztaltól, és a szobájába távozott.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/r_8ydghbGSg/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/r_8ydghbGSg?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Niall szemszöge<br />
Nem tudom, mennyi idő telt el, mióta itt fekszek, és a plafont bámulom. Igazából semmi nem érdekel. Valahogy most nagyon a padlóra kerültem. Elmondhatatlanul.<br />
- Niall, biztos, hogy nem jössz velünk? - lépett be a szobámba, és kérdezett meg Emma.<br />
- Biztos - válaszoltam. - Szerintem lefekszem aludni. De ti érezzétek jól magatokat!<br />
Nem mondott semmit, de éreztem, hogy pár pillanatig még megragadt az ajtóban. Kilépett, majd becsukta maga után az ajtót, én pedig újra együtt maradtam, az emlékeimmel.<br />
<i>Amikor először láttam, szinte azonnal beleszerettem. Lehet, titkoltam még saját magam előtt is, de szerelem volt, első látásra. Amikor először csókolt meg, nekem adta életem legszebb pillanatát. Amikor először érezhettem az egész testét, neki adtam a lelkemet, és ő nekem az övét. </i><br />
Erőt vettem magamon, majd a szekrényből kivettem egy üveg whiskyt. A legjobbat. Kivettem a kulcsot a lakás ajtajából, és elindultam, az éjszakába, céltalanul, magányosan, az emlékeimmel.<br />
<br />
Egy számomra ismeretlen szórakozóhelyre tértem be először. A pulthoz mentem, majd kértem egy poharat.<br />
- Itt nem fogyaszthatsz kintről hozott italt. Hogy engedtek be így? - kötözködött a pult mögött álló lány.<br />
- Nem kellett beengedniük, mivel a saját lábamon jöttem be - mondtam, majd a kezébe adtam az üveg whiskyt. - Töltenél? - viccelődtem vele.<br />
Mosolygott. Tudtam, hogy megismert, csak próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné, hogy ki vagyok.<br />
- Niall Horan vagyok - mutatkoztam be, és nyújtottam a kezem.<br />
- Tudom - mondta, - én Sarah Montgomery.<br />
Láttam, hogy kinyitja a whiskyt. Kiöntött egy kis pohárba, majd elém tolta.<br />
- Egészségedre! - mondta.<br />
- Köszi - válaszoltam, és egyszerre ittam meg az egészet.<br />
- Itt a számom - súgta a fülembe, majd egy cetlit nyújtott.<br />
Elvettem, majd zsebre raktam. Felálltam, és elindultam a tánctér felé, amikor mintha egy szikra pattant volna a szememben, megláttam őt... Rékát. Szívem a torkomban dobogott. Megfogadtam magamban, hogy soha többé nem halasztok el semmit, így odaléptem hozzá. Megismert. Bámultunk egymásra, miközben a háttérben hangosan szólt a zene. Nézett. Sokáig. Nem tudtam, hogy mit fog tenni, csak reméltem, hogy nem hagy itt.<br />
Egy váratlan pillanatban megfogta a tarkómat, magához húzott, és megcsókolt. Nem hittem el, hogy ez velem történik. Csak csókolóztunk, és csókolóztunk, nem engedtük el egymást. Éreztem rajta, hogy valamennyit ivott, de nem érdekelt. Annyira hiányzott. Úgy szorítottam magamhoz, mintha azt akarnám, hogy ő és én egyesüljünk, és egy testben tartózkodhasson a lelkünk, hogy soha többé ne kelljen a másik nélkül élnünk.<br />
Húsz percbe sem telt, és az albérletben, a szobám ágyán találtunk magunkat. A ruháit a földre dobáltam, majd ő is az enyémeket.<br />
- Szeretlek - súgta, és megcsókolta a nyakam.<br />
- Én is, nagyon - válaszoltam.<br />
Egymáséi voltunk aznap éjszaka... visszakaptam.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbau0c7E-rdLyB0giuEjgV7cNHn__XVlZVuR6I418HTTFjZJ2bjwa9AX-USX9cQqcWKxrbOMsf5qfLZaDs2WyWnWrlOayGoLk-PdddVJaJHlXKAOZUsS76vJc5tgQ64JtssAXSrHqiKtPq/s1600/ksdhg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbau0c7E-rdLyB0giuEjgV7cNHn__XVlZVuR6I418HTTFjZJ2bjwa9AX-USX9cQqcWKxrbOMsf5qfLZaDs2WyWnWrlOayGoLk-PdddVJaJHlXKAOZUsS76vJc5tgQ64JtssAXSrHqiKtPq/s1600/ksdhg.jpg" height="225" width="400" /></a></div>
<br />
A reggel mosollyal az arcomon ébredtem. Megfordultam, hogy átölelhessem Rékát, de nem találtam a helyén. Nem volt mellettem. felültem, a hajamba túrtam. Tudtam, hogy nem álmodtam, de az sem lehet, hogy Réka megint átvágott. Az éjjeliszekrényen található kis cetli tudatta velem, hogy tényleg itt hagyott. <i>"Még találkozunk"</i>.<br />
Fejemet előre hajtottam, a lepedőt bámultam. Ott hevertek rajta az éjszaka okozta gyűrődések. De milyen szép éjszaka volt! Pár perc után észrevettem, hogy valami van a paplan alatt. Megnéztem, és csodálkozva vettem észre, hogy egy apró, kék kristály volt az, valami ékszerből. Az éjjeliszekrényem fiókjában landolt.Barbara V.http://www.blogger.com/profile/05723223920788698386noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-32890831346111048212015-03-04T16:08:00.000+00:002015-03-07T09:30:59.570+00:00II. évad - A kezdet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/450p7goxZqg/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/450p7goxZqg?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
<i> Napjainkban</i> - Emma szemszöge<br />
Mesélhetnék... rengeteget.<br />
Az elmúlt egy évben rengeteg minden történt velünk. Volt, hogy csókok röppentek, vagy pofonok csattantak, dúltak szerelmek, majd értek csúfosan véget. Voltak könnyek a szemeinkben, mosoly az arcunkon, de egy szót sohasem ismertünk - feladás. <br />
Én Harryben találtam meg a nagy őt, Zayn még mindig Hilary oldalán boldog, Louis és Elenour szerelme szétszakíthatatlan, Niall és Liam pedig a szinglik csoportját gyarapítja. Nem mondom, hogy biztosan jó így nekik, de mint kiderült, még nem találkoztak olyan lánnyal, akivel családot alapítanának, vagyis ők ezt mondják. Szerintem meg, csak annyi az egész, hogy azok a lányok, akik mellettük voltak, vagy vannak, nem tudják, mire vállalkoznak. A turnék, az utazások, a rengeteg fellépés, a sikoltozó rajongók hada mindannyiukat meggyötörte, és vagy így, vagy úgy, de kiléptek az ő életükből. Tehát ők újra, vagy már megint, de szinglik.<br />
Igazából lehet, hogy jobb is így. Még sohasem láttam őket ilyen felhőtlenül nevetni, és ha szemükbe nézek, látom, igenis élvezik a szabadság szárnyakat adó érzését.<br />
<br />
El sem hiszem, Zayn élete legnagyobb lépésére készül... annyira furcsa, hogy ilyen gyorsan felnőttünk. Még előttem van, ahogyan öt évesen dobálom felé a labdát, és ő, mint gonosz fiútestvér a fejemre célozva üti vissza. Rég volt már. <br />
<br />
Ülök a szobában, és orromat megcsapja a friss ruha illata. Felnézek, és látom ahogyan Hilaryre ráadják a gyönyörű fehér ruhát. Majdnemhogy könnycseppek csordulnak ki a szememből, hiszen annyira csodálatos, el sem tudtam képzelni, hogy valaha eljön ez a pillanat. A bátyám megnősül.<br />
Zayn hat hónappal ezelőtt kérte meg Hilary kezét, előttünk, méghozzá a szülinapi buliján. Igazi meglepetés volt, hiszen senki sem tudott róla. Megható pillanat volt, amikor Hilary a nyakába ugrott, majd letörölte arcáról a könnycseppeket, és végül kimondta a bűvös szót, igen. <br />
<br />
- Jó leszek így? - kérdezi Hilary, majd hátrafordult, és rám nézett.<br />
Szemeiben láttam az izgatottságot, hogy mennyire fél, sőt már majdnem retteg attól, hogy valami rosszul sülhet el.<br />
Felálltam a fotelből, és odaléptem hozzá. Az elől lógó hajtincseit a válla mögé igazgattam.<br />
- Eszméletlenül szép vagy! - mondtam neki - Hidd el, hogy minden a legnagyobb rendben lesz!<br />
Nyújtottam a karom, jelezve, hogy nyugodtan karoljon belém, amíg kiérünk a szobából.<br />
Kint mindenki minket vár, pontosabban Hilaryt. Éreztem, hogy kezei remegnek. Kezébe adtuk a csokrot, ami csodaszép vörös rózsákból volt kirakva, díszítésül pedig fehér liliommal rakták körbe.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgPMfh6WVeok-gIk631shgAE4pFcuc7x5mo00__L-C2fOTWPUBGr024XYNEN9oajiY6T2cd8DRH81JDoxpFzJnH_a7TCpivtz-1bwByI6KKHjZkp0N221jvGQW3dOMS69GSswJ3Niq0ebC/s1600/largekk.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgPMfh6WVeok-gIk631shgAE4pFcuc7x5mo00__L-C2fOTWPUBGr024XYNEN9oajiY6T2cd8DRH81JDoxpFzJnH_a7TCpivtz-1bwByI6KKHjZkp0N221jvGQW3dOMS69GSswJ3Niq0ebC/s1600/largekk.jpg" height="320" width="213" /></a>Eljött a pillanat. Egy lépés, és még egy, amikor már elengedem Hilary kezét, és átadom az édesapjának. Ő kíséri az oltárhoz.<br />
Az esküvőt a házunk előtt tartjuk, azt hiszem ennél tökéletesebb helyet nem is találhattunk volna. A nap sugarai még az égen vannak, megcsillannak Hilary ruháján. A násznép feláll. Mindenki néma csendben, a menyasszonyra vár. Megszólal egy csodálatos dal, amit a szerelmespár választott ki, csak erre az alkalomra.<br />
<br />
Zayn szemszöge<br />
A szívem hevesen dobog. Még életemben nem izgultam ennyire. Míg Hilaryre várunk, végiggondolok mindent. Annyi rossz és jó dolog történt velünk, mégis itt vagyunk szerelemben, békességben, együtt. Szeretem őt, az életemnél is jobban. A legszebb dolog volt, amit az ég megadhatott , és végtelenül hálás vagyok, amiért visszatérhetett az életembe, és boldoggá tehet engem. Célja volt a Mindenhatónak azzal, hogy visszaadta. Úgy érzem, soha többé nem szabad elengednem. Az életem legnagyobb hibája lenne. Bármi baj lesz, ez a nap lesz az eszemben, hogy ekkor mennyire szerettem.<br />
Megjelent a fehér ruha, és megláttam Hilaryt teljes egészében, ahogyan felém sétál. Életem legszebb pillanata volt. Annyira gyönyörű volt, szavakat sem találtam. Nem hittem el, hogy ez velem történik, hogy ez a lány az enyém. Azt akartam, hogy ez így maradjon egy életen át. Csókolni akarom őt minden reggel, csókolni minden este, átölelni minden hűvös reggelen, és hozzá bújni a fáradt estéken. Istenem, annyira imádom őt! Ő A nő az életemben. Köszönöm, égiek, hogy visszaküldtétek őt hozzám! <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/JF8BRvqGCNs/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="http://www.youtube.com/embed/JF8BRvqGCNs?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />
Emma szemszöge<br />
Mindenki itt van, aki fontos. Elenour is kitett magárt, egy rózsaszín tüllös ruhát vett fel. Jól mutatott Louis mellett. Harry szintén hozzám öltözött, a nyakkendője illet a ruhám kék színéhez. Zayn pedig, nos... még sohasem láttam őt ennyire kicsípve, és elegánsan. Elkezdődött a szertartás, mindenki helyet foglalt. Izgatott voltam, hogy minden jól menjen. Az egyik pillanatban zajt hallottam a garázs felől.<br />
- Egy pillanat, mindjárt jövök, csak meg kell néznem valamit - mondtam Harrynek, majd próbáltam észrevétlenül felállni.<br />
Lassú léptekkel - úgy, hogy senkit ne zavarjak - indultam el, hogy megnézzem mi a folyamatos kopogás, vagyis valamiféle hasonló hangok okozója. Benéztem a hátsó fal mögé, ekkor vettem észre egy fekete ruhába burkolózott nőt, aki ott ült, és dőlt neki újra, és újra a falnak. Ijesztő látvány volt. Elindultam felé, majd ekkor hirtelen felpattant, majd elfutott. A szívemhez kaptam, ami olyan gyorsan vert, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről.<br />
Felbőszülten, idegesen mentem vissza a helyemre, de nem akartam megzavarni senkit, és semmit, így hát nem szóltam senkinek arról, hogy mit láttam, de legbelül elmondhatatlanul felidegesített a dolog. Vajon ki lehetett az a nő? És miért volt fekete ruhában?<br />
<br />
Hilary szemszöge<br />
A gyűrűket a kezünkbe vettük, majd szépen egymás után ráhúztuk a másik ujjára. Életem legszebb pillanata volt. Zayn borzasztón boldoggá tesz, és tudom, ez így is marad. Olyan összetartozás van kettőnk között, szívünk egymásért dobog... ezt az ember megérzi.<br />
Felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Rámosolyogtam. Visszamosolygott. Imádom a mosolyát.<br />
A szertatás végéről már csak a csók hiányzott. Édesen megfogta a kezem, majd megcsókolta az ajkaimat. Most már senki, és semmi nem választhat el minket. Isten színe előtt is egymáséi lettünk.<br />
<br />
Egy váratlan pillanatban egy sikoltásra lettünk figyelmesek. Nem tudtam mire vélni. Az utolsó sorból egy vendég kiáltott fel. Mindenki odakapta a fejét. Odarohantunk, hisz nem tudtuk, mi történt. A nő szája elé kapta a kezét.<br />
Mikor odaértünk semmi mást nem láttunk, csak egy fekete ruhás nőt, aki vérben feküdt a frissen nyírt füvön.<br />
- Leugrott! - kiáltozta a nő, aki mindent látott - Egyszerűen csak leugrott az erkélyről!<br />
A lábaim alól mintha kicsúszott volna a talaj...<br />
Pár pillanaton belül én is a frissen nyírt fűszálak között feküdtem. Barbara V.http://www.blogger.com/profile/05723223920788698386noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-45436401288225894342014-02-27T17:59:00.000+00:002014-02-27T17:59:13.400+00:007.fejezet~4.rész (Blogzáró rész)<span style="font-size: x-small;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az előző rész tartalmából:</span></i><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: #fefefe; line-height: 23px;">A kijelzőn Adam neve villogott.</span></span></i><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: #fefefe; line-height: 23px;">-Mit akarsz?-vettem fel suttogva. </span></span></i><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: #fefefe; line-height: 23px;">-Neked is szia, drága. Azt hiszem találkoznunk kell.</span></span></i></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: #fefefe; line-height: 23px;">-Mond már meg, hogy ugyan miért lennék akkora hülye, hogy fogom magam és találkozok veled?-hirtelen annyira dühös lettem, hogy a kezemben lévő műanyag poharat egy másodperc alatt összegyűrtem, és eldobtam. </span></span></i></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: #fefefe; line-height: 23px;">-Hidd el, leszel olyan hülye. Tudom, hogy ki ölte meg a szüleidet.</span></span></i></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: #fefefe; line-height: 23px;"><br /></span></span></i></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/vmWUUPl8DD4?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-size: x-small;"><i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: #fefefe; line-height: 23px;"><br /></span></span></i></span>
<br />
<div>
<span style="background-color: #fefefe; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: 15px; line-height: 23px;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Emma szemszöge</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Néma csend. Megszólalni sem bírtam. A gondolataim úgy kavarogtak a fejemben, mint talán soha. Mi van, ha csak blöfföl, és pont az a célja, hogy megint bedőljek neki? Vagy talán tényleg tudja az igazságot? Akkor mindenképpen meg kell tudnom...</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Blöffölsz-válaszoltam suttogva, majd elindultam a bejárati ajtó felé és kiléptem az utcára. Nem szeretném, ha bárki meghallaná a beszélgetésünket.</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Ugyan, ne nevettess már. Kitalálhattam volna más sztorit is, nem pont azt, hogy tudom, hogy ki ölte meg a szüleidet. Annyira gonosz azért nem vagyok-válaszolta nevetve.</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Ha-ha. Látom nagyon vicces kedved van. De emiatt miért kell találkoznunk?-merült fel bennem a kérdés.</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Csak nem akarod, hogy telefonon keresztül mondjam el, hogy ki a szüleid gyilkosa, nem?</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Már nem mindegy?-ezt a kérdést kimondva valami belül hatalmasat ütött. Volt szívem ezt mondani? 18 éven keresztül nevelgettek... őket szerettem a világon a legjobban, és ez a szeretet teljesen kölcsönös volt! És most megelégszem annyival, hogy úgyse fogom megtudni, hogy ki ölte meg őket? </span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Jaj, kislány. Ez csúnya volt. A szüleid nem lennének büszkék rád-mondta hangosan, gúnyos hanglejtésekkel.</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-A szüleimet ne vedd a szádra-válaszoltam dühösen.-Találkozzunk fél óra múlva a szüleim régi háza előtt-fogtam rövidre a szót, és egy határozott mozdulattal megnyomtam a "Befejezés" gombot.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Leültem az ajtó elé, fejemet a combomra hajtottam... legszívesebben üvöltöttem volna, de a helyzet nem a legmegfelelőbb. Sírni már nem tudok. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Annyi fájdalom ért már, hogy elmondani is sok lenne. </span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem lehetek gyenge. Most nem.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felpattantam, berohantam az ajtón, egészen felfutottam a lépcsőn, majd magamra zártam a szobám ajtaját és a szekrényemben kutatva azon gondolkodtam, hogy mit mondjak Adamnek. Vagy csak egyszerűen vágjam pofán és üvöltsek vele addig, amíg birok? Nem, ennél érettebb viselkedés az elvárt, így inkább megpróbálok higgadtan, felnőtt módjára beszélni vele.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma, minden rendben?-kopogtatott az ajtón Harry, majd elkezdte rángatni a kilincset, de mivel a kulcsot elfordítottam a zárban, kizárt volt, hogy be tud jönni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen, csak... csak most el kell rohannom valamiért-válaszoltam hangosan, hiszen nem tűnhet fel neki, hogy valami baj van.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Veled megyek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem Harry. Nem kell. Sietek vissza-megijedtem. Nem jöhet velem. Ha találkozik Adammel, annak biztosan nem lesz jó vége. Sőt, egyáltalán nem tudhat a találkozóról.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kérlek, Emma-suttogta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mit nem értesz azon, hogy nem? Csak hagyj békén. El kell intéznem valamit, ne akadékoskodj már.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ahogy szeretnéd-válaszolta halkan, majd hallottam távolodó lépteit.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miután gyorsan összekaptam magam, lerohantam az emeletről, egy puszit nyomtam Harry homlokára, aki csak kérdő tekintettel nézett rám, majd ajkán apró mosoly jelent meg. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az idő hűvös, a levegő nyirkos. Leheletem fehér ködként tűnik fel, majd száll tovább.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A szüleim háza elé érve egy könnycsepp talált magának utat a szemem sarkából. Csak álltam és néztem a helyet, ahol felnőttem... most romokban áll.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval mégis eljöttél-szólalt meg egy hang a hátam mögül. Adam hangja.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Térjünk a lényegre-válaszoltam, majd felé fordultam. Tekintetem hűvös volt és nyers.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Adam mosolygott egyet, majd a meggyújtott cigijéből szívott egyet és kifújta a füstöt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem találtad ki eddig, hogy ki gyilkolta meg a szüleid? Fogalmad sincs róla?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Adam testtartása elárulta, hogy mennyire magabiztos. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te voltál?-kérdeztem tőle tágra nyitott szemekkel. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ne butáskodj már-nevetett fel. Ezután elindult felém és teljesen közel jött hozzám, majd a hátam mögé állt. Halálfélelem lett úrrá rajtam és nem mertem megmoccanni sem, arról nem is beszélve, hogy a levegővétel is nehéz feladattá vált. A hajamat kisöpörte a nyakamból, majd halkan a fülembe suttogott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Vége mindennek, Emma-majd egy pisztolyt rántott ki a zsebéből.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem... talán fussak el? Van esélyem elmenekülni? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sajnálom. Tudnod kell, hogy szeretlek. Mindig is szerettelek. De te soha nem viszonoztad.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kérlek Adam, gondold át még egyszer, hogy mit teszel. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Már rengetegszer átfutottam minden lehetőséget. Így lesz a legjobb, hidd el nekem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az egész életem lepörgött előttem. A legapróbb szülinapi bulis emlékeim, az első csókom Harryvel, a betegségem, a szakítás, a lánykérés, a szüleim halála...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hilary-szólalt meg halkan, majd átkarolt és elsütötte a pisztolyt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy súlytalan állapot uralkodott el rajtam, majd a földre csuklottam Adammel együtt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object width="320" height="266" class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/Fz_sTpcUb4c/0.jpg"><param name="movie" value="https://youtube.googleapis.com/v/Fz_sTpcUb4c&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="https://youtube.googleapis.com/v/Fz_sTpcUb4c&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma! Emma!-Harry távoli üvöltözését hallottam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mégis mi történik? Hiszen az ütődés fájdalmán kívül semmilyen fájdalmat nem éreztem. Semmi kényszer, hogy elaludjak... mindent tisztán látok, és hallok.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szerelmem-suttogta Harry, majd megfogott és felemelt.-Jézusom, Emma, hiszen neked semmi bajod. Mutasd magad-mondta hadarva, majd megfogta a karomat és végignézett rajtam, hogy tényleg minden rendben van-e.-Annyira megijesztettél-folytatta, majd szorosan magához ölelt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A pillanatnyi sokktól még most sem tudtam megszólalni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De ha nem engem lőtt le, akkor...-Harryvel egyszerre néztünk a földön fekvő testre. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Akaratlanul is sírni kezdtem. Az érzéseim össze vissza kavarogtak, a dolgokat még mindig nem sikerült felfognom. Ahogy a szüleim porrá égett házára néztem, zokogás tört ki belőlem. Az sem érdekelt, hogy talán Hilary ölte meg a szüleimet. Legbelül érzem, hogy összeszedett hazugság az egész.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tudtam, hogy az életemben egy új, tiszta fejezet kezdődik. Egy esély, hogy jobb életet teremtsek meg magamnak, és azoknak, akiket szeretek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">De jelenleg menedéket Harry ölelő karjai jelentették. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ne sírj kicsim, ne sírj. Vége van.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><i>KÉT HÉTTEL KÉSŐBB</i></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval minek is köszönhető ez a buli? Nem azt mondom, jó ötlet, de valaki sürgősen fújja fel helyettem ezeket-rohant ki a nappaliból Niall, akinek úgy látszik nem szimpatikusak a lufik.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Most megsértődött?-kérdezte Zayn, miközben megragadott egyet és felfújta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem bírja elviselni, ha valami nem sikerül neki-nevetett fel Réka.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-A sütik megsültek, poharak az asztalon. Minden kész van.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sietve szaladtam fel a lépcsőn, majd a kezembe kaptam egy törölközőt és a fürdő felé vettem az irányt. Letusoltam, majd visszasiettem a szobámba és a gondosan kikészített ruháimat magamra kaptam. Egy kis parfüm, egy kis rúzs. A megjelenésem máris tökéletes.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy bájos mosoly kíséretében megigazítottam a hajam a tükörben, majd visszasiettem a nappaliba. Már csak rám vártak.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Bocsánat-vágtattam le a lépcsőn nevetve. -Szóval, hagy kezdjem én-feleltem, majd felvettem egy pezsgővel teli poharat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nagyon sok mindent meg szeretnék köszönni nektek. Azt, hogy évekig támogattatok, akár rossz történt velem, akár jó. Mindig mellettem voltatok és végignéztétek, ahogy felnövök. Azt hiszem joggal mondhatom, hogy az életem egy szakasza lezárul. Most elkezdődik egy új. Szeretném, ha ennek még nagyon sokáig résztvevői lennétek ti is. Hiszen ti vagytok a családom-mivel újra a sírás kerülgetett, de tudtam, hogy erősnek kell maradnom, megköszörültem a torkom és tovább folytattam.-Zayn és Hilary. Mindig is úgy tekintettem rátok, mint egy igazi álompár. Rengeteg rossz dolog történt veletek, de az igaz szerelem mindent kibír. Niall és Réka... kívánok nektek minden jót az életben. Legyetek mindig ilyen boldogok, csodálatos pár vagytok és biztos vagyok benne, hogy az élet rejteget még számotokra meglepetést. Louis és Liam, ti mindig úgy viselkedtetek velem, mint ahogy Zayn. Tulajdonképpen már rátok is úgy tekintek, mintha a bátyáim lennétek. Köszönök nektek mindent. Minden ölelést, minden szót, amit kimondtatok, mikor tudtátok, hogy akár az az egy szó is segíthet. És végül Harry... nem kétséges, te vagy életem szerelme. Nálad jobb emberrel életemben nem találkoztam. Nagyon szeretlek. Életem legszebb két évét neked köszönhetem-Harryre mosolyogtam, majd bólintottam egyet.- Hát gyerekek, azt hiszem elég lesz a dumából. Ezennel megnyitom szerény kis bulimat. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Bocsánat, Emma. Én még szeretnék mondani valamit-vette át a szót Harry, majd helyet cseréltünk.-Nem akarom húzni az időt, de kérlek hallgassatok meg. Emlékszem, mikor egy meleg nyári napon úgy döntöttünk, hogy Zayn szüleinél töltjük a szabadidőnket. Akkor még nem gondoltam, hogy ott kezdek el élni. Fogalmam sem volt, hogy lesz egy ilyen csodálatos barátnőm és ilyen csodálatos barátaim, akiket mára már a családomnak nevezek. Igen, tényleg rengeteg dolgot éltünk át együtt. Emma...-suttogta a nevem Harry, majd felém közeledett, miközben a zsebében kutatott. Egy dobozt vett ki a tenyerébe és pár lépés után letérdelt elém.-Nem akarok nélküled élni. Hozzám jössz feleségül?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tapsvihar, sikolyok, csörrenő poharak.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A válasz senki számára nem volt kétséges.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy bólintás után Harry ölelő karjaiba vetettem magam, majd a fülébe suttogtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Köszönöm, hogy vagy nekem.</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-16895238242949207302013-12-25T02:33:00.000+00:002013-12-25T02:33:08.358+00:00300.000!Sziasztok drágák! :)<br />
Hűha, mostanában elég sok dolog történt velem... Igen, elhanyagoltam a blogot, amit nagyon sajnálok, de azt hiszem, hogy ezt már nem lehet helyrehozni... Készülök az utolsó, HATALMAS FORDULATOKAT ÍGÉRŐ RÉSSZEL ! Nem igérem, hogy új blogba kezdek, de látok ra esélyt. <br />
Amint látjátok, a napokban meglett a 300.000 látogató, aminek borzasztóan örülök ! Nagyon szépen köszönöm Nektek a támogatást, és mindent, remélem nem okoztam csalódást. <br />
Szóval napokon belül új rész! <br />
Puszillak titeket: Dalmi. XxAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-43689221933384251832013-11-01T21:38:00.001+00:002013-11-01T21:38:28.053+00:007.fejezet~3.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok drágák!:) </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Először is... jöhetnek a lenéző és kioktató hozzászólások, a legkevésbé sem érdekel. :) </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Próbáljátok meg végigélni a mindennapjaim, és ha nektek úgy fog menni, hogy minden héten hoztok egy részt, akkor gratulálok. Van életem, és sajnos nem minden nap tehetem meg, hogy a gép előtt üljek... sőt, van olyan, mikor két hétig egyáltalán nem ülök gépnél. Szóval nagyon örülnék, hogyha nem jönnétek nekem ilyen hozzászólásokkal, főleg úgy, hogy 2 hét alatt meg sem volt a 30 hozzászólás.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt meg főleg ne mondjátok, hogy elfelejtettelek titeket... nem akarok magyarázkodni, teljesen mindegy.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Jó olvasást, <b>KÖVETKEZŐ RÉSZ 30 HOZZÁSZÓLÁS ÉS 60 ÉRTÉKELÉS UTÁN!:)</b></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>Azt hiszem, hogy a következő rész a blog legutolsó, záró része lesz!:) </b></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi:Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/ItX2cntpWtE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br />Hilary szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ahogy az ajtó egy hangos csattanással bezárult előttem, legszívesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól. De igen... számítanom kellett volna rá, hiszen ez is benne volt a pakliban.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Aztán felmerül bennem a kérdés, hogy most hagyjam itt őt, és menjek el valahova egy új életet kezdeni? Vagy megéri harcolni érte? Lenne egyáltalán értelme? Nem tudom...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy lépést sem tettem semerre... mintha legyökerezett volna a lábam. Valami az súgta legbelül, hogy itt kell maradnom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pillanatok múlva az ajtó lassan, nyikorogva nyílt ki.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ha ez igaz, akkor csak annyit kérek, hogy ölelj meg-suttogta Zayn, közben e</span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">gy halvány mosoly jelent meg az arcán.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A karjaiba vetettem magam... el sem hiszem, hogy tényleg itt van velem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretlek Zayn-szólaltam meg, miután elengedett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jelenleg el sem hiszem, hogy tényleg élsz, Hilary. Nekem ez... ez...-hangja elcsuklott és egy kósza könnycsepp jelent meg a szemében. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Menjünk be, és minden elmesélek-emeltem fel a fejét és szavaim után egy apró puszit nyomtam a homlokára. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Beléptünk a házba, ahol csak meglepődött és -talán fogalmazhatok úgy- kétségbeesett szempárokkal találkoztam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Bemutatom nektek a barátnőmet...-szólalt meg Zayn, miközben megfogta a kezem és ujjainkat összekulcsoltuk. Hihetetlen melegség járt át, olyan amit már nagyon régen nem éreztem. Sőt, mondhatom azt is, hogy ezt az érzést először és azóta is utoljára, csak Zaynnél éreztem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Újra boldognak éreztem magam, a legszívesebben csak vigyorogtam volna, de az embereknek, akik előttem álltak és kérdő tekinteteket szegeztek rám, elég furcsa lett volna.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ez most... valami vicc?-kérdezte Liam, miközben letette az asztalra a pezsgőspoharát és egy lépést tett előre. Utána pedig megállt, mint aki meghátrál. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem kell itt a lenézés és a...-kezdte el a mondandóját Zayn, de jobbnak láttam, ha átveszem az irányítást. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hagyd-mosolyogtam rá, majd folytattam.-Nem magyarázkodni szeretnék, hanem elmondani a teljes igazságot-zártam le, majd ezután körülbelül egész órás beszámolóm következett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindenki tátott szájjal figyelt rám, és mikor befejeztem az egészet, olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is tisztán meg lehetett volna hallani.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Perceken keresztül csak ültek egy helyben, meg sem tudtak moccanni. Aztán az egyik pillanatban Emma felállt, közel jött hozzám és jó szorosan átölelt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Az életem nélküled üres volt... nem tudtam kivel megbeszélni a dolgaimat, nem tudtam kivel vásárolni menni, pletyizni... nagyon szeretlek-suttogta olyan halkan, hogy csak én hallottam meg.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na gyerekek, akkor van mit ünnepelnünk!-kiáltott fel Niall, majd megcsókolta Rékát. Furcsa volt őket együtt látni, én még alig találkoztam velük. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Igazából mindenki szemében láttam, hogy nem hiszik el, hogy itt vagyok. Emma boldog volt, neki volt már ideje feldolgozni. Zayn pedig... jut eszembe, Zayn hova tűnt?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miután mindent átvizsgáltam, már csak a hátsó kert maradt... talán ott megtalálom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az elgondolás be is igazolódott. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval még mindig cigizel?-kérdeztem, miközben lekuporodtam mellé a lépcsőre.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nagyon úgy tűnik-válaszolta, miközben vett egy mély levegőt, majd kifújta a füstöt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem egészséges-mosolyogtam rá.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Egy a sok közül-válaszolta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mi a baj?-kérdeztem, majd úgy fordultam, hogy lássam az arcát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem hiszem el, hogy itt vagy-sóhajtott egy nagyot, majd még egyet szívott a cigijéből.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Pedig ideje lenne-suttogtam, és arcát megsimítottam, amire a reakciója az volt, hogy átölelt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Érezni az illatát, hozzábújni jelenleg a világon a legjobb dolog volt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretlek-mondta, majd tekintetemet szemeibe fúrtam, mire ő felemelte az államat és számat ajkaira helyezte. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Legalább annyira izgultam, mint az első csókunknál. Féltem, hogy már nem fogja ugyan azt érezni, mint ezelőtt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyira megmagyarázhatatlan ez az érzés... mintha nem is itt lennék. Életem legboldogabb napja talán a mai. Szerelmes vagyok, szabad és élek. Hoppá, ez elég rossz vicc volt.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data1.whicdn.com/images/79846484/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="298" src="http://data1.whicdn.com/images/79846484/large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hiszem, minden kezd visszatérni a régi kerékvágásba. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Zayn és Hilary újra boldogítják egymást a favicceikkel... imádom őket együtt látni. Én és Harry ettől boldogabban nem is lehetnénk egymás mellett... </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Min gondolkozol édes?-lépett hozzám az előbb megemlített személy, majd hátulról átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Azon, hogy mennyi minden történt az elmúlt években.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hát végül is a nosztalgia nem rossz dolog-válaszolta, majd felvett egy sütit a pultról és ropogtatni kezdte.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hát nem... Hilary visszatérésével úgy érzem, hogy minden kezd visszazökkenni. Minden úgy lesz, mint régen. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Soha nem lesz semmi olyan, mint amilyen régen volt-felelte, majd egy apró puszit nyomott a számra, és kilépett a nappaliba. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mosolyogtam egy jót, aztán ezt a vigyort a rezgő telefonom törölte le az arcomról. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A kijelzőn Adam neve villogott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mit akarsz?-vettem fel suttogva. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Neked is szia, drága. Azt hiszem találkoznunk kell.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mond már meg, hogy ugyan miért lennék akkora hülye, hogy fogom magam és találkozok veled?-hirtelen annyira dühös lettem, hogy a kezemben lévő műanyag poharat egy másodperc alatt összegyűrtem, és eldobtam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hidd el, leszel olyan hülye. Tudom, hogy ki ölte meg a szüleidet.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com42tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-48587995994757898782013-10-08T17:17:00.000+01:002013-10-08T17:18:22.231+01:007.fejezet~2.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tudom, teljesen igazatok van... elhanyagoltam a blogot. Sajnálom. Pedig higgyétek el, hogy ez a blog életem egyik legjobb döntése volt, és persze azt is megértem, ha nem lesztek már olyan sokan aktív olvasók, de hulla fáradtan érek haza minden nap... tanulás, egyéb teendők mellett nehéz, gondolom tudjátok. De akik továbbra is itt vagytok mellettem, nagyon szépen köszönöm! Nagyon szeretlek titeket és köszönök mindent!:) <3</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi: Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">RETTENTŐEN HIÁNYOZTOK, ÉS A BLOG IS! MEGÍGÉREM, HOGY MOSTANTÓL AKTÍVABB LESZEK!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/yoj2I6ZJLx8?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hilary szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rájöttem, hogy az egész életem egy hazugság... és miért? Volt értelme? A kérdéseimre a válasz egy határozott NEM!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Fogságban éltem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem csak fizikailag, a testemről beszélek. Az egész lényem... A gondolataim, a cselekedeteim mind irányítva voltak. Reggel felkeltem és minden napom ugyan olyan monoton volt. Minden nap ugyan azt csináltam, ugyan azt ettem, ugyan azt ittam és ugyanazok a gondolatok uralkodtak rajtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Talán érettebb lettem... és tapasztaltabb. A lehető legtöbb energiát akartam belefektetni abba, hogy kiszabaduljak a fogságból. Ezalatt az idő alatt megtanultam élni... értékelni az életben az apró örömöket. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A legjobb barátomat, a szerelmemet kellett hátrahagynom azért, hogy egy ember az ő életüket tegye tönkre. Furcsán hangzik... a lehető legfurcsábban. Hiszen csak azt akartam, hogy ne essen bajuk!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Aztán sodródtam az árral és eljutottunk arra a pontra, mikor a saját halálomat kellett eljátszanunk... Láttam azt az embert zokogni a koporsóm felett, akit a világon mindennél jobban szeretek. Nem telt el nap, hogy ne gondoljak rá vagy ne akarjak újra a karjai között elaludni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ma jött el a napja, hogy véget vetek mindennek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megyek és elmondom mindenkinek, hogy igen... életben vagyok!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rettentő nehéz lesz, tudom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Zayn vagy megbocsájt, vagy nem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Benne van a pakliba mindkettő lehetőség.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon félek, bevallom őszintén.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem messze voltam tőlük, minden lépésükről tudtam... gondolom nem nehéz kitalálni, hogy kinek a fogságában éltem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Adam volt az, aki azt mondta, hogy valójában képes megölni ha nem teszem azt, amit mond. Sokkal borzasztóbb dolgokra is képes lett volna, tudom. Elmondta, hogy akár Zaynt, Emmát vagy a többi barátomat hideg vérrel megölné.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mit tehettem? Heteken keresztül gyötörtem magam, és rettenetesen nehéz volt, hogy nem mondhattam el senkinek, hogy "<i>Itt vagyok, hiszen élek!</i>".</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nos és ami Zaynt illeti... v</span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">alamiért számomra lehetetlen őt a barátaim közé sorolni. Az eltelt hónapok alatt megtanultam kezelni azt, hogy mit tegyek, ha nagyon hiányzik valaki. Egyszerűen el kellett viselnem mindenki hiányát. Nem tehettem mást, pedig néha úgy éreztem beleőrülök és lassan rám omlik az egész világ. </span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Eljutottam a szakadék széléhez...</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data3.whicdn.com/images/80842093/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://data3.whicdn.com/images/80842093/large.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Nem sok kellett, hogy leugorjak és végleg itt hagyjak mindent... Ugyan, butaság, hiszen nem is lett volna mit itt </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">hagynom.</span><br />
<br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Aztán mikor Emma arcán megláttam folyni a könnyeket, nem tudtam eldönteni, hogy örül, kétségbeesett vagy csalódott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mondanom sem kell, örült. Nem hitte el, teljesen abban a hitben volt, hogy ő most álmodik. Aztán leültem vele szembe, és egy kijózanító pillantást vetettem rá, miközben megfogtam a kezeit és mindent elmeséltem neki elejétől a végéig. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Gondolom ti is kíváncsiak vagytok a történetre, hogy pontosan mi is történt velem azon az estén, amikor igazából meg sem haltam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A buliban egy korty alkoholt sem ittam... mindent percre pontosan tudtam, hogy mi fog történni. Elmentünk a raktárhoz, ahol Adam tényleg rám lőtt... aztán minden pontos kis részletet elintézett, és ez lett a vége... megszervezte a temetésem, a koporsóban viszont nem én feküdtem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kísértetiesen hangzik, de ott voltam a saját temetésemen! Láttam szenvedni a szeretteimet, és ettől rosszabb nem kell...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Súlyos gondolataimba mélyedve észrevettem, hogy már régen pirkad. Lassan felkel a nap. Ma végre eljött az idő... megyek és meglátogatom a barátaimat... és persze Zaynt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felkeltem az ágyból, a napsugarak végigsimították az arcomat, majd felvettem a köntösömet, a papucsomat majd a fürdő felé indultam el.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a forró vizet. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A szívem már most a lehető leggyorsabban dobogott, egyszerűen nem hittem el, hogy vége van a rabságomnak és mehetek újra élni az életet. Még akkor is, ha talán máshol kell ezt megtennem... és más emberekkel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Magam köré tekertem egy törölközőt, majd megszárítottam a hajamat és a szekrényemben kezdtem el kutakodni. Egy kötött pulcsi és egy cicanadrág mellett döntöttem, ez volt a jelenlegi legtűrhetőbb felhozatal. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A hajamat kontyba kötöttem, majd fújtam magamra a kedvenc parfümömről és a nyakamba akasztottam azt a bizonyos nyakláncot... amit a "temetésemen" Zayn a koporsóba rakott. A fél szív. Ami az igazi szerelmünket jelképezte. Sikerült megszereznem... és igazából ez a nyaklánc adott erőt nagyon sokszor.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Vettem egy mély lélegzetet, majd felvettem a cipőmet és felkaptam a táskámat, aztán kiléptem az utcára.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pont a szemembe sütött a napfény.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data1.whicdn.com/images/81004297/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://data1.whicdn.com/images/81004297/large.jpg" width="298" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kellemes volt. A szemben lévő kis étteremben vettem magamnak egy kávét tejjel, három cukorral.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miután megittam, elindultam Zaynék lakásához.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megálltam a küszöbnél...mindenem remegett. Levegőt alig kaptam. A reakciótól féltem a legjobban. De valami irányította a kezemet és megnyomtam a csengőt...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem kellett sokat várnom, kinyitódott az ajtó... lassított felvételben érzékeltem mindent, majd megjelent előttem Zayn. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Percekig némán állt előttem, csak nézett... olyan volt mint aki azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Nem tudtam mit tegyek. A tenyerem izzadt, és bár azt hittem képtelenség, a szívem még hevesebben vert. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Zayn csak pislogott, majd felemelte a jobb kezét és végigsimította az arcomat, aztán a hajamat, végül a kezemet. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ez... lehetetlen-mondta, miközben egy könnycsepp csordult ki szeméből.-Ki vagy te?-kérdezte hunyorogva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hilary-válaszoltam mosolyogva. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Halott vagy-válaszolta ugyan olyan üveges tekintettel, majd becsapta az orrom előtt az ajtót.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com38tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-17484757321610798212013-09-24T14:33:00.002+01:002013-09-24T14:33:55.771+01:00Rajtatok áll... :)<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Halloooo drágák!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az előző részhez még a 30 hozzászólás sem jött össze, ami számomra nagyon meglepő, hiszen eddig töretlen volt a siker.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ki lenne még kíváncsi a blog folytatására?</span><br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com59tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-8046998176891878892013-09-06T20:34:00.001+01:002013-09-06T20:44:54.892+01:007.fejezet~1.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok drágák!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Igen, tudom, hogy nagyon elkéstem, és tudom, hogy páran közületek mennyire várják az új részt, de pár dolog közbejött, és csak most tudom megírni.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Néhányan most azt gondoljátok, hogy "Jaj hát nyáron alig volt rész...". Igen, sajnos ez így igaz, de ennek okai is vannak. 1: az értékelések és hozzászólások csigatempóban érkeztek... 2: voltak nem tervezett utazásaim (pl.Anglia).</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">DE AZÉRT NEM KÉREK OLYAN HOZZÁSZÓLÁSOKAT, AMIKET ÚGY ÍRTOK, HOGY KÖZBE NEM IS TUDTOK SEMMIT! Mi az, hogy nem gondoltam rátok? Most úgy őszintén... aki ezt írta szerintem nem gondolta végig, hogy mit mond. :) Minden blogba kell egy kis szünet. És még valami! Egyáltalán nem csökkennek az olvasóim, minden nap megvan minimum 600 látogató!:) </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Na de most jó olvasást kívánok az új részhez!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Köszönöm, hogy vagytok nekem!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Btw. 250.000!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi:Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/Qy2uRoLCWOQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Két hét telt el azóta, hogy Emma bekerült az elmegyógyintézetbe. Semmi keresnivalója ott, ezt ő is tudja, pillanatnyi sokként érte őt a szülei halálának híre, de azért nem őrült. Az orvosa azt mondta, hogy bármikor hazahozhatjuk őt, ezért ma így is teszünk. Persze a meglepetés sem maradhat el, ezért egy buli keretében, barátokkal tartunk egy kis összejövetelt Emma hazatérésének tiszteletére. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry, Segítenél? Fel kéne fújni a maradék lufit-nyitott be a szobámba Louis.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Bólintottam, felkeltem az ágyról, majd a fiókomból kikerestem a kedvenc ingemet és a fehér pólómra kigomboltan vettem fel. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, majd szokásos hajtúrásom után kiléptem a folyosóra és leviharoztam a többiekhez a nappaliba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csodásan nézett ki minden, sütik az asztal jobb oldalán, egy üveg pezsgő középen, körülötte poharak, az asztal jobb oldalán pedig koktélok és egyéb üdítők voltak gondosan kirakva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data3.whicdn.com/images/75392176/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://data3.whicdn.com/images/75392176/large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Azt hiszem minden készen van-mondta Liam, miközben megveregette a vállam és utána lehuppant a kanapéra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nagyon köszönöm, srácok-néztem az előttem álló társaságra egy széles mosollyal és elismerő tekintettel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ugyan, ezt nem kell megköszönnöd haver-mosolygott Niall, majd átölelte Rékát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na és mikor indulsz Emmáért?-kérdezte Zayn, aki egy ásványvizes palackot szorongatott. Furcsa látványt nyújtott, mostanában inkább vodkás üvegekkel haverkodott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ránéztem az órámra és rájöttem, hogy pár perce már úton is kéne lennem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kösz, hogy szólsz. Rohanok-válaszoltam, majd felkaptam a fogasról a kabátom és kiléptem az utcára. Beültem a kocsiba, és egészen a kijelölt helyig vezettem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A hideg is kiráz, ha ennek a helynek akár csak a környékére is jövök. De Emmáért bármit.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kiszálltam a kocsiból, megigazítottam a kabátomat, és gyors léptekkel mentem egészen a bejáratig. Ott megálltam, becsuktam a szemeimet, majd egy mély levegővétel után kinyitottam magam előtt az ajtót és beléptem a rideg, sötétkék csempékkel padlózott aulába.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jó napot, egy beteget keresek, a neve Emma...-ahogy elkezdtem volna a mondandómat a portásnőnek, Emma alakja rajzolódott ki a sötétből és egyre közeledett, majd belevetette magát a nyakamba. A nagy lendülettől majdnem mindketten a földön végeztük.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Istenem, annyira hiányoztál-suttogta a fülembe, majd egyre több és több puszit nyomott az arcomra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te is nekem-válaszoltam, majd tekintetemet gyönyörű szemeibe fúrtam és egyből tudtam... Emma a régi. Önakaratomon kívül kezdtem el mosolyogni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na mi az?-kérdezte, miközben a csomagjait szállító emberke is megérkezett és lepakolta mellénk az összes cuccot.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretlek-válaszoltam mosolyogva, majd egy apró puszit nyomtam a szájára.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felkaptuk a csomagokat, majd kiléptünk az udvarra és összekulcsolt ujjakkal mentünk el a kocsiig. Igaz, hogy nem nagy útvonal, de annyira jó érzés volt őt újra közel érezni magamhoz.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az út nagyjából arról szólt, hogy Emma elmesélte a mindennapjait még egyszer, és a hányás szagú levestől való irtózásáról is szólt pár szót.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Megérkeztünk-mondtam, miközben kikapcsoltam a biztonsági övemet, majd kiszálltam az autóból és az ajtót kinyitottam Emma előtt, aki csak percekig állt, miközben a házat nézte és belemélyedt gondolataiból való feleszmélése után könnyes szemekkel szólalt meg.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Végre-suttogta, majd megfogta az egyik bőröndjét, amit időközben kipakoltam a csomagtartóból, és elkezdett gyors lépésekkel haladni befelé. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az ajtó előtt állt, mikor megfogtam kezét és kinyitottam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Meglepetéééés!-kiabálta egyszerre az összegyűlt tömeg, majd tapsolni kezdtek. Emma szemében örömkönnyek gyülekeztek. Megható látvány volt. Párás tekintettel figyelték őt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindenki öleléssel köszöntötte őt, majd miután pár szabad perce lett, leültem vele a kanapéra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Édes, van kedves sétálni?-kérdezte halkan, ami nem volt túl jó ötlet, hiszen az enyhén italos embereknek nem volt elég a halk zene, ezért szinte dübörgött az egész ház.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De ez az egész miattad van! Neked csinálták a srácok-ingattam meg a fejem, majd Emmára néztem, aki elkezdett mosolyogni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry, muszáj elmennünk innen, beszélni akarok veled négyszemközt. Egy olyan dologról van szó, ami meghatározó dolog volt, és aminek köszönhetően én most itt vagyok veled-válaszolta, miközben megfogta a kezem és megszorította.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Válaszul csak egy fejingatást és egy helyeslő tekintetet kapott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Már egész sötét volt, mikor elindultunk... az még rendben is lett volna, de a megszokott szeptemberi napokhoz képest hidegebb volt ez az este. Talán a telihold miatt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emmával a parkig kézen fogva sétáltunk, ott pedig leültünk a megszokott kis helyünkre és percekig csak figyeltük egymást.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Míg nem volt itthon, minden napom ugyan úgy telt. Az idő hihetetlenül lassan ment, pár óra is örökkévalóságnak tűnt. Nem tudtam magam mivel elfoglalni, minden gondolatom csak körülötte forgott. Nem tudtam enni, nem tudtam inni, nem tudtam a stúdiómunkákra figyelni, nem tudtam megtalálni a közös hangot a többiekkel... és rájöttem, hogy nélküle tényleg egy nulla vagyok. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ha nincs velem, csak sodródom az árral.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry, szóval amiről beszélni akartam veled...-törte meg a csendet Emma, miközben közelebb csúszott hozzám.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mond-mosolyogtam rá, majd egy gyengéd puszit nyomtam a homlokára.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kérlek ne nézz hülyének. Nem vagyok őrült. Nem bolondultam meg-válaszolta, majd hangos nevetésben tört ki. Megijesztett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mond már-néztem rá összeráncolt szemöldökkel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Van egy személy, aki naponta többször meglátogatott engem... és segített feldolgozni a történteket. Miatta vagyok most itt melletted. Neki köszönhetünk mindent. Nem szabadna erről beszélnem most neked, de valakinek muszáj elmondanom...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék? Találtál magadnak valaki mást?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nevetés és pár pillanat hallgatás következett, majd tekintetét rám emelte.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jaj de buta vagy. Hát tényleg nem érted? Ő a legjobb barátnőm... igen, Hilary. Hilary életben van...</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com35tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-5081156011771217162013-08-05T12:03:00.001+01:002013-08-05T12:03:26.595+01:006.fejezet~20.rész (fejezetzáró)<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Sziasztok drágák! </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Következő rész 30 hozzászólás, 60 értékelés és 170 feliratkozott olvasó után! </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Jó olvasást!</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Puszi: Dalmii xx </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/-Jp2wNF1rkM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Harry szemszöge</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Megijedtem... </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Emma sehol, a többieket sem találom. Reménykedtem benne, hogy csak kicsit többet ittak a kelleténél és szimplán itt hagytak. </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Emma! Emma!-kiabáltam torkom szakadtából. Az agyam azt mondta, hogy induljak el haza... a szívem azonban itt marasztalt és keresésre bírt. </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Ahogy sétálgattam London enyhén ködös utcáin, a szívem egyre hevesebben vert. Fogalmam sem volt miért, talán mert kellőképpen kifáradtam. </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Egy ismerős férfi alakot vettem észre a távolban... talán Mark az, és tud valamit Emma hollétéről. </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Mark?-kérdeztem hunyorogva, miközben a kezeimet kivettem a kabátom zsebéből és futni kezdtem.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Ahogy közelebb értem, megláttam, hogy nincs egyedül.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Nem csináltam semmit, esküszöm Harry... én csak elhoztam őt sétálni, hátha jót tesz neki-ordítozott.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Először fel sem fogtam, hogy mi történik, csak sírásra lettem figyelmes... és egy ücsörgő lányra... Emmára.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Emma! Már mindenhol kerestelek!-rohantam oda hozzá, majd letérdeltem mellé és megfogtam az arcát. </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Rémisztő volt.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Csak ücsörgött, a könnyei folytak és egyfolytában egy helyre bámult.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Szerelmem, itt vagyok, semmi baj nincs, nyugodj meg.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Szavaim üres fülekre találtak... Emma olyan volt, mint aki teljesen össze van zavarodva.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Mit csináltál vele?-löktem arrébb mellkasánál fogva Markot.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Persze az egész szimplán hirtelen felindulásból történt. Jó, bevallom amúgy sem túl szimpatikus. </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Harry, az életemre esküszöm, hogy semmit! Kapott egy telefont, aztán egyszer csak összeesett, nem kapott levegőt, és üvöltött... valamit tennem kellett. Segítettem neki felállni, aztán idáig eljöttünk, ő lekuporodott a földre és azóta nem mozdul. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek Harry-kiabálta Mark, miközben kezeit összekulcsolva tarkójára tette és elfordult.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Jó, ne ordíts már, inkább találjuk ki, hogy mit csináljunk vele. Semmire nem reagál-néztem Markra ijedten.-Talán a telefonja majd választ ad mindenre-csillantak fel szemeim, de abban a pillanatban, ahogy megfordultam, szörnyű rettegés fogott el.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Hova tűnt? </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Ki?</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Szerinted kiről beszélek, te idióta?-üvöltöttem Markra. </span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Emma sehol nem volt. Még a közelben kell lennie, ebben biztos vagyok.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">-Jézusom... tudod mit? Én ebbe nem akarok belekeveredni, én nem akarok felelősséget vállalni, ha valami baja lesz. Most haza megyek inkább. Én ezt nem bírom, sajnálom-mondta, majd megfordult és futni kezdett.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Nem hittem el amit mond... végül is pont ez a barátok feladata, nem? Segíteni, bármikor.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Legszívesebben után rohantam volna és letéptem volna a fejét. De nem tehettem, hiszen meg kell találnom Emmát.</span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://31.media.tumblr.com/tumblr_m6goxozzxE1qfn9sco1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="243" src="http://31.media.tumblr.com/tumblr_m6goxozzxE1qfn9sco1_500.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Futottam, ahogy csak bírtam. Ennyire messzire nem mehetett. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A távolban mentő vinnyogására lettem figyelmes... aztán elöntött a félelem és a hang irányába kezdtem el futni. Mi van, ha Emma csinált valami hülyeséget? De ki szólt a mentőknek? Mi történik? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egyszerűen nem tudtam, hogy mit kéne most tennem... megálltam és forogni kezdett körülöttem az egész világ. Majd a földre rogytam. NEM BÍROM! Nekem ez már túl sok. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">***</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Uram, jól van?-bökdösött meg egy idősödő, ősz hajú férfi.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felálltam és kinyitottam a szemem. Világosodik. Az egész éjszakát itt töltöttem az utcán összekuporodva? És Emma? Feladtam! Nem kerestem meg! Ha valami baja lesz, az az én hibám! Azonnal meg kell keresnem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Elnézést-mondtam a férfinek, majd felálltam és szaladni kezdtem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A sírás kerülgetett, legszívesebben feladtam volna, és egy kocsi elé ugrom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A telefonom pittyegni kezdett. A kijelzőn Louis neve íródott ki.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szia haver. Rohadt nagy gáz van, de te hol a fenébe vagy? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hosszú. Gyorsan mond, Louis. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma... szóval... menj a kórháztól két utcával arrébb és fordulj be jobbra. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mi? Ez mit jelentsen Louis?-kérdeztem, de azzal a lendülettel le is tette a telefont, így választ nem kaptam a kérdésemre. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Jenna szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Fél három múlt. </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Életem legrosszabb estéjén vagyok túl. </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Most értem haza(mivel Londonban buliztam, a régi házunkban alszom) azt hiszem kezdek józanodni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A lakásba belépve ledobtam a táskámat a kanapéra, majd a fürdő felé indultam lassú, kimért léptekkel. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ahogy megláttam magam a tükörbe, a rémület fogott el.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">"<i>Így néztem ki egész este? Nemár.</i>" </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hideg vízzel megmostam az arcom, aztán ahogy egyre jobban belemerültem a gondolataimba, egy könnycsepp csordult végig az arcomon. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Teljes szívemből szeretem Zaynt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/45530d0ffe4c592f0969d963b86b8fbf/tumblr_mh19s8tukj1s4002zo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="183" src="http://24.media.tumblr.com/45530d0ffe4c592f0969d963b86b8fbf/tumblr_mh19s8tukj1s4002zo1_400.gif" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hiszem a legjobb lesz, ha most megyek és elteszem magam holnapra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Beléptem a hálószobámba, gondosan megágyaztam, majd felvettem a pizsamámat, ami egy rövidnadrágból és egy toppból állt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Amikor már lefeküdtem és kényelmesen befészkeltem magam a párnák közé, kopogást hallottam az ajtómon.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Minden átfutott az agyamon.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Talán nem kéne kinyitni, lehet, hogy csináltam valamit és a rendőrség keres...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">De nem lehetek ennyire nyuszi... </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A kilincset lenyomva lassan kinyitottam az ajtót. Ami fogadott, hihetetlen volt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretlek Jenna. Csak te kellesz nekem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">"<i>Hölgyem, önnek látogatója érkezett.</i>"-valami suttogást hallottam és közeledő lépteket.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"> Nem érdekelt. Csak egyedül akarok lenni... csak hagyjon mindenki békén. Segíteni úgysem tud senki. Jó itt nekem. Életem végéig itt akarok maradni. Már ameddig tart...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://31.media.tumblr.com/2889192802c7a84c1a1c8cf1f21fabbe/tumblr_mlwv6vfKAI1s7fcuvo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="257" src="http://31.media.tumblr.com/2889192802c7a84c1a1c8cf1f21fabbe/tumblr_mlwv6vfKAI1s7fcuvo1_500.gif" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">"Látogatója érkezett."</span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com58tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-79128341876134632662013-07-14T00:08:00.002+01:002013-07-14T00:08:56.366+01:006.fejezet~19.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok drágák!:)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hiszem nem is kell semmit mondanom, a legtöbben már tudjátok, hogy valóra vállt az egyik álmom! Reggel utazom Angliába! Komolyan, ti se adjátok fel, egyszer el fogtok jutni! Emlékeztek, mikor tavaly írtam, hogy valóra fogom váltani és elmegyek oda? Nos igen... sikerült!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mivel egy hétig nem leszek, úgy gondoltam hozok egy új részt! Tudom, hogy nem lett túl hosszú, de nagyon elcsúsztam az időmmel és ma 0:54 van pontosan... lassan aludnom kéne, hiszen reggel korán kelek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Vigyázzatok magatokra, legyetek jók! Nagyon örülnék, ha sok-sok hosszászólás és értékelés összejönne... és persze még több feliratkozó! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">(Szóval, aki nem emlékezne rá... </span><span style="background-color: #fefefe; font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: 15px; line-height: 23px;">Jenna Crusader.</span><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><span style="background-color: #fefefe; font-size: 15px; line-height: 23px;"> </span><a href="http://onedirectionforever-dalmii.blogspot.hu/2012/08/5fejezet9resz.html">http://onedirectionforever-dalmii.blogspot.hu/2012/08/5fejezet9resz.html</a> Emlékeztetőként olvassátok el!:) )</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/QXwPUYU8rTI?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Zayn szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma bocsánatot kérve elhúzgálta Markot, egyből lecsaptam a lehetőségre és intettem a fejemmel Jennának, jelezve, hogy menjünk ki az utcára. Láttam rajta, hogy meglepődött, de vette az adást. Gondolom nem ezt a reakciót várta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval...-szóltam hozzá, miközben sétálni kezdtünk. A hevesen fújó széllel nem is igazán foglalkoztunk.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A lényeg, hogy itt van velem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sajnálom. Kétségbe voltam esve. Zayn...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem kell bocsánatot kérned, mert összejöttél valakivel. Mi nem voltunk együtt-mosolyogtam rá. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A fájdalomtól persze üvölteni tudtam volna.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Be kell vallanom, hogy csak azért jöttem össze Markkal, mert tudtam, hogy el kell felejtenem téged.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jenna, ne mondj ilyeneket, részeg vagy-válaszoltam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem tudtam eldönteni, hogy csak szívat, vagy ennyire részeg... talán tényleg az igazat mondja. De határozottan meglepődtem. Elkezdett a fejemben motoszkálni, hogy van esély arra, hogy még érez valamit!? Talán nem csak én szenvedtem, hanem az érzés kölcsönös volt?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak álltunk egymással szemben... sosem láttam így Őt. Teljesen részeg volt. A szemei csillogtak... gyönyörű volt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rám mosolygott, majd megigazította a haját. Egyre közelebb jött... éreztem kellemes parfümének az illatát. Majd kezével megsimogatta arcomat, mire lehunytam a szemeimet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csókolj meg!-parancsolta, majd ajkaival letámadott. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megcsókolni őt jelenleg a világon bárminél jobb érzés volt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/67938703/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="230" src="http://data.whicdn.com/images/67938703/large.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem, nem... Jenna... míg van valakid... én ezt így nem bírom csinálni. Ne haragudj-válaszoltam, miközben eltaszítottam őt magamtól és elkezdtem rohanni, ahogy csak tudtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egyszerre éreztem magam nagyon boldognak... és rettenetesen szerencsétlennek. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miért pont most?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miért pont így? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miért pont vele?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyi kérdés motoszkált a fejemben...</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem bírom! Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy a lábaim lassan összecsuklanak... levetettem magam az útpadkára, majd kezeimmel hajamba túrtam... sírni nem akartam. Igazából nem is tudtam volna.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">"<i>Menj vissza Zayn! Tiéd a lány! Szeret téged!</i>"-súgta valami legbelül... aztán megszólalt egy másik kis hang. "<i>Eddig nem keresett... csak részeg. Reggel nem kellenél már neki.</i>"</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem tudom mit kéne tennem... fogalmam sincs. Talán menjek vissza, és tisztázzuk a helyzetet? Újra van esély arra, hogy boldog legyek?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hilary! Adj valami jelet! Segíts! Könyörgöm, szerelmem-kiabáltam az égre nézve... majd megindult egy könnycsepp az arcomon... amiről jelenleg azt hittem lehetetlen. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Suttogni kezdtem. Halkabban mint valaha. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hilary. Annyira hiányzol. Nem bírom nélküled. Nálad jobban soha, senkit nem fogok szeretni. De kérlek, segíts... add meg a lehetőséget, hogy újra boldog lehessek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ha megbocsájtotok-mondtam szemeimet forgatva, majd Mark csuklóját megfogva kivezettem őt az udvarra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ezt mégis hogy képzeled?-kiabáltam rá.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mi történt?-nézett rám rögtönzött kiskutya szempárral. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Az, hogy egyik nap még engem csókoltál meg... most pedig barátnőd van?! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Féltékeny vagy?-kacsintott, majd a hátam mögé sétált, a hajamat jobb vállamról a bal vállamra rakta, majd a nyakamat kezdte puszilgatni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mégis mi a fenét képzelsz? Csak egy játék neked Jenna?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ugyan...-sétált vissza a helyére, miközben rosszallóan ingatta a fejét.-Tudom, hogy nem engem szeret. Valaki mást... velem azért jött össze, hogy elfelejtse. Akkor? Miért kéne hűségesnek lennem hozzá? Ő gondolatban nem az... én tettekben. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Miért nem szakítasz vele?-fordult meg fejemben a gondolat, ami rögtön el is hagyta a számat. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tehetséges, okos, szép lány... szerinted?-kacsintott, majd elővett egy cigis dobozt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na nem, nem, nem. Te nem ez vagy. Te nem ilyen vagy. Te nem cigizel! Te vagy az, aki lelket önt belém! Aki segít bármiben. Hahó, még csak pár napja vagy itt és már most ilyen vagy? Vagy ez az igazi éned? Mást mutattál eddig? Mi történik?-kérdeztem tőle szinte már-már ordítva, szemeimből könny indult meg. Összezavarodtam. Nem hiszem el, hogy mindenkit félre kell ismernem, aztán persze jön a jól megszokott csalódás.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem. Nem cigizem-válaszolta, majd kinyitotta a dobozt. Üres volt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Bocs. De akkor mi az igazság? Kérlek... tisztázd magad.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma...-suttogta, megfogta a kezem és leültünk a padra.-A barátod vagyok... soha nem akarnék se neked, se a barátaidnak, ismerőseidnek vagy akárkinek rosszat. Higgy nekem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rendben... megpróbálok. Jenna tud róla, hogy mi... szóval, hogy megcsókoltál? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Persze, tudja. Mint ahogy én is pontosan tudom, hogy karácsonykor valaki mással csókolózott. Pedig akkor is együtt voltunk már.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kivel?-néztem rá kérdően. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Fogalmam sincs. Nem is nagyon érdekel. Ma eljött az ideje annak, hogy lezárjam az életem hazugságokkal teli korszakát és megnyissak egy újat. Szakítok Jennával.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem ezt mondtam... ha boldog vagy vele, azt csinálsz amit akarsz.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te nem figyelsz rám...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az eléggé elmélyült beszélgetésünket egy telefonhívás zavarta meg.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ismeretlen.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Haló?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma Rose Malikot keresem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Én vagyok... miben segíthetek?-kérdeztem, miközben felálltam a padról és arrébb sétáltam pár méterrel. Soha nem szerettem, ha valaki a közvetlen közelemben van, mikor telefonálok. </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Kíváncsi voltam, hogy mi ilyen fontos... furcsa dolog egy hajnali 2-kor bejövő hívás. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Dr. Ganz vagyok. Elnézést a késői zavarásért. A szüleiről van szó-szólt vissza.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék?-kérdeztem felemelve a hangom. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sajnálatos dolog történt. A szülei háza az éjszakai órákban felgyulladt. Az egyik szomszéd értesítette a tűzoltókat, akik azonnal kimentek a helyszínre. Még élve kihozták a szüleit...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék? Jól vannak? Merre találom őket?-idegességemben össze-vissza kezdtem el járkálni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-A kórházba érkezés után minden tőlünk telhetőt megtettünk. De a szülei füstmérgezés következtében elhunytak. Őszinte részvétem.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com48tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-37509251394803805882013-07-10T12:00:00.000+01:002013-07-10T12:00:23.581+01:00Könyv!<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok drágák!:)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Most jutottam oda, hogy ezen gondolkodjak... na jó, nem húzom az időt, elmondom miről is van szó. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szeretném megjelentetni a blogot KÖNYV FORMÁJÁBAN.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kíváncsi vagyok, hogy mennyien lennétek vevők, ha összejönne ez. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">LÁJKOLJ ÉS ÍRJ MEGJEGYZÉST, HA MEGVENNÉD.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ha elegen jeleztek, akkor megjelentetném.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszillak titeket!<3</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com41tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-72614308174315776362013-06-28T17:11:00.003+01:002013-07-01T14:45:22.047+01:006.fejezet~18.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">ÚJ RÉSZ 60 ÉRTÉKELÉS, 40 KOMMENT UTÁN! Hajrá. ♥</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/Km3wOjaRyE4?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Reggel a napfény cirógató fényére keltem fel, ahogy besütött a redők között. Szétnéztem a szobában.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry sehol.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kimásztam a puha takaró alól, vettem egy frissítő zuhanyt és felöltöztem, majd a hajamat megfésültem és felfogtam copfba. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry még mindig sehol.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Leültem az ágy szélére, a telefonomat a kezemben tartottam egész végig. Hátha hívni fog. Hiszen ez nem rá vall. Nem szokott csak úgy lelépni szó nélkül. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Bocsi édes, lementem kajáért-jött be nagy mosollyal és két zacskóval a kezében Harry.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Azt hittem már leléptél, mint a tipikus amerikai filmekben szokás-válaszoltam nevetve, majd odaléptem hozzá, kivettem a kezéből a két kajával teli zacskót és nyakába csimpaszkodva megcsókoltam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megingatta a fejét, majd leültünk az asztalhoz , és miután elfogyasztottuk a reggelinket, úgy döntöttünk, hogy kiterveljük a mai programunkat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/66322379/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="280" src="http://data.whicdn.com/images/66322379/large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Elmehetnénk vidámparkba-érkezett az ötlet Harry szájából.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem... vagyis nem szeretnék. Igazából én arra gondoltam, hogy haza kéne mennünk és a többiekkel eltölthetnénk egy kis időt-vontam meg a vállam, miközben megfogtam a kezét.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Teljesen jó ötlet. Na akkor mire várunk? Pakoljunk össze és irány haza-válaszolt, majd egy puszit nyomott a homlokomra. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Zayn szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tegnap óta semmi hír Emmáról. Kezdek aggódni érte. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Különös gondolataim közbe úgy döntöttem, hogy nem őrlöm fel magam ezzel, inkább lemegyek a konyhába és iszom egy kávét.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jó reggelt-köszönt rám az asztalnál ülő (és látszólag mély beszélgetésben lévő párocska) Niall és Réka.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sziasztok-válaszoltam, majd kitöltöttem egy csészébe kávét, amit a pultnak dőlve kezdtem el iszogatni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Elég nyúzottnak tűnsz haver. Minden oké?-kérdezte Niall.-Nekünk elmondhatod. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rendben van minden. Csak... aggódom Emmáért.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Miért? Mi történt?-tudakozott Réka, miközben felállt az asztaltól és a két üres csészét a mosogatóba tette.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csak nem jött haza a tegnap előtti megemlékezés után.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Biztosan csak valaki másnál aludt. Nyugodj meg Zayn-ütögette meg a vállamat Réka.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy fél mosollyal válaszoltam, majd leültem én is az asztalhoz.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ilyenkor lépett be Louis és Liam a konyhába. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jóóóóóreggelt emberek-üvöltözött Louis.- Na mi újság?-kérdezte, miközben ők is leültek közénk.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Semmi nincs-mosolygott rá Réka.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hmm-bólogattam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Zayn?-nézett rám értetlen tekintettel Liam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Semmi csak...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Éppen mikor mondani akartam újra a sztorit, Emma s Harry kézen fogva rontottak be az ajtón.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sajnálom, sajnálom, sajnálom-mondta Emma, miközben ledobta a táskáját, a cipőit és bejött a konyhába Harry kíséretében.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Végre-rohantam oda hozzá, majd megöleltem.-Nagyon aggódtam érted.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tudom és tényleg, nagyon sajnálom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Bocsánatkérés elfogadva-válaszoltam nevetve, miközben megszakítottam az ölelésünket. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Srácok... van egy jó hírünk-kezdte Harry, majd Emma odaállt mellé.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Újra együtt vagyunk-mosolyogtak, majd megcsókolták egymást.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ez gyors volt-nevetett Louis.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindenki gratulált, ölelgették egymást... boldog voltam, mert a húgom is az. Legalábbis így kell mutatnom. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hé, minden rendben van?-kérdezte halkan Emma.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rendben-bólogattam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy puszit nyomott az arcomra, majd megszólalt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ma egy medencés buli?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ezt az ötletet csak támogatni tudom-helyeselt Niall mosolyogva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ezzel lesz egy kis gond. Nem jó a medence fűtés. Körülbelül 10 fokos a víz-rázta meg a fejét Liam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor... akkor csak menjünk el bulizni a városba-vetette fel az ötletet Réka.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mivel ez a lehetőség mindenkinek tetszett, úgy döntöttünk, hogy a nagy közös ebéd után beiktatunk egy kanapés, pihenős filmezést, aztán pedig összeszedjük magunkat és szétnézünk a városba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hiszem miután mindenki kész lett, elmondhatom, hogy Emma elég kihívó ruhadarabot választott magának, ami szemmel láthatóan Harrynek annál inkább tetszett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/66327903/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://data.whicdn.com/images/66327903/large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Indulhatunk?-kérdezte Liam, miközben egyesével kiléptünk az utcára... ez volt a válasz.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Fél órán keresztül csak barangoltunk, míg találtunk egy helyet, ahova bementünk. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tetszett. Zsúfolt, velünk egykorú emberekkel telt klub, ahol a többség már teljesen részeg.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Próbáltunk egyben maradni, így a sarokban lévő piros kanapéra leültünk, majd rendeltünk italokat... többségében alkoholt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Drágám, az ott nem Mark, vagy kicsoda?-ordította Harry Emma fülébe, de olyan hangosan, hogy a társaság összes tagja hallotta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De...-bólogatott, majd elkezdett integetni, mikor Mark és egy eddig beazonosítatlan személy elkezdett felénk közeledni. Egész vicces látvány volt, ahogy átpréselik magukat az embereken. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Helló-üdvözöltek minket.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Bemutatnád... a...?-kérdezte Emma.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"> -Ó, persze-mosolygott Mark, majd a lány felénk fordult. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Még a vér is megfagyott bennem. Ezt nem hiszem el.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Srácok, ő itt a barátnőm... Jenna.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com49tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-53963818635482706282013-06-19T18:27:00.002+01:002013-06-20T18:15:56.621+01:006.fejezet~17.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok drágák! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Itt vannak a várva várt szünet első napjai.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Remélem örömöt tudok okozni ezzel az új résszel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kellemes nyarat mindenkinek!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">(Remélem az idei nyár is éppen olyan jól fog telni a blogot illetően, mint a tavalyi, hiszen a látogatás és komment statisztikák az egekben voltak.)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><u>KÖVETKEZŐ RÉSZ 60 ÉRTÉKELÉS,</u></b> (TETSZIK/NEM TETSZIK/ELMEGY) <b><u>35 HOZZÁSZÓLÁS ÉS 150 FELIRATKOZÓ UTÁN.</u></b></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi: Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/yUANLTdPDOo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem szabad őt elengednem, hiszen Ő életem szerelme. Most együtt is lehetnénk. Csak ezen a helyzeten kéne túl lennünk és akkor minden rendben lenne.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry-üvöltöztem a lépcsőn leszaladva, mikor megláttam őt, ahogy ül egy asztal mellett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azonnal oda rohantam hozzá és halkan leültem mellé.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A látvány, ami fogadott, még engem is meglepett... sírt.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://25.media.tumblr.com/da12b324c4ce1bfe94407d896261b49a/tumblr_mip8c7Dh131r7c0spo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://25.media.tumblr.com/da12b324c4ce1bfe94407d896261b49a/tumblr_mip8c7Dh131r7c0spo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Emma, kérlek ne nehezítsd meg a helyzetemet-mondta miközben lehajtotta a fejét.-Ezt akartad elérni, ugye? Hogy lásd mennyire fontos vagy?</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Harry én nem akartam semmit-húztam fel a szemöldököm, majd közelebb csúsztam hozzá.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Kérlek! Kérlek, nagyon szépen kérlek akkor mond el, hogy mi folyik itt?! Mi történik? Legyél teljesen őszinte, az érzéseiddel kapcsolatban is és azzal kapcsolatban is, hogy mi volt ez az egész. Cserébe én is őszinte leszek. De Emma- felém fordult, letörölte könnyeit és megfogta a kezemet-félek, hogy ebbe a helyzetbe lassan bele fogok bolondulni. Mert jelenleg teljesen így érzek-ahogy rám nézett, kétségbeesést láttam szemeiben. </span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Csak menjünk el valahová-simogattam meg a hátát, majd mindketten feltápászkodtunk a hideg kőről.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Szembe kerültünk egymással és tekinteteink egyből találkoztak. Olyan érzést éreztem megint, mint régen, mikor minden rendben volt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tudtam, hogy most tennem kell valamit.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megöleltem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Váratlanul érte őt, de amint a nyakába akaszkodtam, derekamat kezeivel körbefonva ölelt meg.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Úgy hiányoztál-suttogta, majd mélyen beszívta a parfümöm illatát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te is nekem-válaszoltam, majd fejemet a mellkasára hajtottam. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pár percig így álltunk, majd Harry megszakította az ölelést és megbeszéltük, hogy a következő úti célunk merre vezet. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A tengerpart mellett döntöttünk, igaz, hogy pár órát utaznunk kellett, de megérte. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy kis kávézóba tértünk be először. </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Igazán kellemes, hangulatos hely volt.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/14837704/art-cafe-coffee-drink-europe-Favim.com-146010_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="288" src="http://data.whicdn.com/images/14837704/art-cafe-coffee-drink-europe-Favim.com-146010_large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span>
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval-szólalt meg Harry, miután leültünk és rendeltünk két csésze teát.-Meséld el pontról pontra, hogy mi történt addig, amíg nem tartózkodtam itthon...-majd kortyolt egyet a teájából-és azt is, hogy mit éreztél.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Gondolkoznom kellett. De hiszen most már mindent őszintén elmondhatok neki, nincs mit titkolnom. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hát...-suttogtam, miközben megkevertem a teámat-szörnyű érzés volt. Mert abban a pár napban is rettenetesen hiányoztál, Harry-mosolyogtam rá.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tényleg?-mosolygott vissza.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Persze-bólogattam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor honnan jött az ötleted, hogy szakítsunk?-kérdezte Harry, miközben összeráncolta a szemöldökét és újra belekortyolt a csészéjébe.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Erről nehéz beszélni...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Én megpróbálnám a helyedbe-kacsintott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rendben, legyen. Szóval-kezdtem el mondandómat, miközben vettem egy nagy levegőt.-Adam azt mondta, hogy nem esik bajod és nem is kell fizetnem neki, ha szakítunk. Pont ezért mentem el hozzá tegnap, mert felhívott. Kiengedték a börtönből. Az volt a kívánsága, hogy legyek vele egy éjszakát, és békén hagy és veled lehetek. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Micsoda?-kérdezte fennhangon.-Ez most nagyon meglepett... Jézusom... de sokkal boldogabb vagyok. Köszönöm, hogy elmondtad-válaszolta, majd megfogta a kezem és megszorította. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Válaszul csak egy halvány mosolyt adtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Van még valami, amit tudnom kéne?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Azt szégyenlem. Nagyon.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry tátott szájjal figyelt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Az történt, hogy a kelleténél többet ittam... és nem is tudom hogy, vagy miért... de megvágtam magam. Nem egyszer, nem kétszer... de Harry nem mehetnénk? Kezdem elég rosszul érezni magam. Mintha mindenki engem figyelne. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma, ez... ez borzasztó. Mindezt azért...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen-vágtam rá. Mielőbb abba akartam hagyni ezt a témát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet. Ez... ezt el sem tudom hinni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Remélem több okom se lesz rá-mosolyogtam.-De ennek vége, ennyi. Most te jössz, mond el, hogy benned mi zajlott le.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry csak mosolygott, és mosolygott...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csak az, hogy mennyire szeretlek, és, hogy mikor jön el megint az az idő, amikor újra együtt lehetünk. Minden egyes pillanatban csak rád gondoltam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem tudtam erre mit válaszolni. Ilyenkor pontosan rádöbbentem, hogy mennyire szeretem őt. Talán jobban, mint valaha. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak mosolyogtunk egymásra, majd miután Harry fizetett, kiléptünk az utcára és lesétáltunk a tengerpartra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Gyere-mondta nevetve, majd megfogta a kezemet és elkezdtünk a víz felé szaladni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ne, várj, Harry-kiabáltam, miközben megpróbáltam egész testemmel ellen állni ennek a műveletnek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mégis jól éreztem magam. Felhőtlenül nevettem újra. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy itt vagyok vele és éreztem, hogy nekem nem kell más.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Bementünk egy darabig a vízbe de nem éreztem biztonságosnak, így szóltam Harrynek, hogy inkább menjünk ki. Ehelyett teljesen mást kaptam. Megfogott és felemelt a kezeivel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/65214634/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://data.whicdn.com/images/65214634/large.jpg" width="278" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyira jó volt őt újra nevetni látni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretlek Emma!-kiabálta.-Érted? Szeretlek! Életem szerelme te vagy!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Annyira hülye vagy-nevettem.-Amúgy... én is szeretlek-suttogtam neki, majd két gyönyörű szemébe néztem... </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Olyan érzésem van, mint régen-mosolygott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mint régen?-kérdeztem.-Az milyen?-billentettem oldalra a fejem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mintha a mennyekben lennék. Minden veled töltött pillanat olyan.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hiányoztál, édes-mondtam, mire megpuszilta a homlokom, az orrom, mindkét arcfelemet, majd megcsókolt.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miután elengedett, felemelt a magasba, majd bedobott a vízbe. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na nemár-jöttem fel a víz alól, majd elkezdtem őt lefröcskölni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry elkezdett rohanni, ahogy csak tudott. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na szép vagy-ordítottam utána nevetve, majd én is kifutottam a partra. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ölelkezve mentünk ki az országútra, ahol persze elég érdekesen néztek ránk a jelenlegi vizes kinézetünk miatt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na és hol alszunk?-kérdeztem, miközben kézen fogva sétáltunk az egyre sötétedő utcákon.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Egy szállodában-felelte, majd karjával átölelt, adott egy puszit a nyakamra és így mentünk tovább.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te akarsz valamit-néztem rá rosszalló tekintettel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mégis mit akarnék, ha enyém a világ legszebb barátnője? Akivel tökéletesen boldog vagyok újra?-nevetett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Úgy értem tőlem akarsz valamit, te kis sunyi.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jaj, hát majd azt este megdumáljuk-legyintett, miközben újra mosolyra húzta száját, ahol megjelentek arcán a gödröcskéi. Annyira hiányzott ez... látnom, hogy önfeledten nevet. Azt hittem már soha nem jön el ez a pillanat. De mégis... volt olyan része a napnak, mikor nem tudtam eldönteni, hogy álmodok-e, vagy sem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Furcsa volt újra boldognak lenni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miután beértünk egy elegáns szállodába, béreltünk egy szobát, felszaladtunk a lépcsőn, és a szobába érve bedőltünk az ágyba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-El sem hiszem, hogy újra az illatodat érezve aludhatok el-suttogta a fülembe.-Köszönöm, hogy vagy nekem, édes!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://25.media.tumblr.com/2d7118a569c16f66997ad93ea6b62af6/tumblr_mfxa0vYSUj1s1h8tto1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="258" src="http://25.media.tumblr.com/2d7118a569c16f66997ad93ea6b62af6/tumblr_mfxa0vYSUj1s1h8tto1_500.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com41tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-80890168005969269142013-06-08T21:49:00.002+01:002013-06-08T21:51:53.290+01:006.fejezet~16.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok drágák!:)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A múltkori rész után kaptam hideget, meleget... őszintén megmondom, hogy először elég rosszul érintett, aztán elgondolkoztam, és rájöttem, hogy igazatok van. Ezért most újra itt a nyár, újra itt a jó idő, megpróbálom a régi feelinget visszaadni. :)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon köszönöm nektek, hogy olvassátok a blogot!<3</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Viszont!!! <u>Változnak a játékszabályok is.</u></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>MEGKÉREK MINDENKIT, HOGY AKI ELOLVASSA A RÉSZT, HAGYJON LEGALÁBB ALUL EGY ÉRTÉKELÉS A <u>TETSZIK/NEM TETSZIK/ELMEGY</u> GOMBOKNÁL! </b></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ugyanis mikor egy részre 200-300 ember kattint egy hét alatt, és abból csak 30 értékelés születik, az rossz érzés. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megláttam azt is, hogy ha hónapokat várok, akkor persze összegyűlik akár 900-1000 kattintás, közel 50 komment és persze akár 80-on felüli értékelés. Nem szeretnék erre annyi sokat várni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Na de nem húzom tovább a szót, jó olvasást. <3</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/mk48xRzuNvA?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Adam szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nincs is édesebb a szabadságnál.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felfüggesztetett kaptam, jó magatartásra hivatkozva. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Áthívtam Emmát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Igaz nem vette fel a telefont... de még annak idején, hogy meglátogatott a börtönben, mondtam neki, hogy legközelebb akkor fogom hívni, ha kint leszek. Tudja, hogy hova kell jönnie.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Igazából szeretném neki elmondani, hogy mennyire fontos nekem, és hogy még mindig ugyan azt érzem mint egy éve.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szeretem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem is tudom mit akartam elérni azzal, hogy távol tartom Harrytől. Talán mert azt hittem, hogy majd az enyém lehet újra... de tudom, hogy nem. Ezért ma megmondom neki, hogy szabad. Azt csinál amit akar, nem fogom eltiltani szíve választottjától. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azonban ehhez feltételek tartoznak... </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A szakadó esőben azonnal fogtam egy taxit és Adam háza felé vettem az irányt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Már most remegek a gondolattól is, hogy mivel fog előállni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Régen elválaszthatatlan barátok voltunk. Most félek tőle. Idáig jutottunk. Furcsa, hogy az emberi kapcsolatok így megromolhatnak.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kérem, itt álljon meg-mondtam a taxisnak, majd fizettem és visszafojtott lélegzettel léptem ki a kocsiból, onnan pedig Adam házába.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tisztaság volt mindenhol, a napfény csíkokba sütött be a redőzött ablakokon. A nappaliban két kávéval teli bögre volt az asztalra készítve és mellé süti. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Örülök, hogy itt vagy. Már vártalak-lépett elő a konyhából egy csokor virággal Adam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ez meg mi?-kérdeztem meglepődve, miközben eltoltam magamtól. Ugyanis kedves gesztussal puszit akart adni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Neked vettem-válaszolta mosolyogva. Furcsa, hogy ilyen laza és közvetlen.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem kellett volna. Inkább mond, hogy miért hívtál-nem akartam vele gorombáskodni, de tudtam, hogy most jó kedve van.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Leültünk az asztalhoz, belerakta egy vázába a virágokat és belekezdett a mondandójába.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/64039705/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://data.whicdn.com/images/64039705/large.jpg" width="266" /></a></div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Mindent elmesélt, az elejétől kezdve a végéig.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na és miért vagy ilyen boldog?-kérdeztem, miközben belekortyoltam a kávémba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csak. Szabad vagyok, mint a madár-mosolygott vissza.-Amúgy azért hívtalak...-kezdett bele a mondandójába.-Szóval közölni szeretném, hogy szabad vagy. Tőlem azzal vagy, akivel akarsz-kacsintott felém.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ezt úgy érted, hogy... ?-ugrottam fel csillogó szemekkel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen-vonta meg vállát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Örömömben a nyakába vetettem magam. Ezt talán nem kellett volna.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Én... sajnálom, csak tudod...-szabadkoztam, de Adam a szavamba vágott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Azért ennek ára van-kuncogott, majd harapott egyet az egyik sütiből. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék?-húztam fel a szemöldökömet, majd visszahuppantam a fotelbe.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jól hallottad. Szabad vagy, és Harryvel sem csinálok semmit... a feltétel az, hogy ma azt teszed, amit mondok.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Leesett az állam. Fogalmam sem volt, hogy mit akar... de sejtésem igen. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mond-válaszoltam. Próbáltam úgy tenni, mintha semmit nem gondolnék bele a helyzetbe. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Első feladatod az lesz, hogy állj ide elém-nézett rám.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rebegő szempillákkal néztem vissza és megtettem amit kért. Odasétáltam elé.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felállt a fotelből és elém állt, majd csókolgatni kezdte a nyakamat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te meg mit csinálsz?-toltam el magamtól. Ettől féltem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csak ennyit kérek. Egy éjszaka. Semmi több.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te rohadék-válaszoltam, majd megpróbáltam felvenni a belépéskor levetett kabátom, de ő csak húzott vissza.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma. Ennyiről lenne szó és békében élhetnél tovább.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De mi a francért nem szállsz le rólam enélkül? Nem tettem ellened semmi rosszat, egyszer csak kitaláltad, hogy üldözni fogsz-üvöltöttem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kérlek, nyugodj le-válaszolta, majd visszaültetett a fotelba. Nem tudtam ellenkezni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sírni kezdtem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kiment a konyhába és egy vizespohárral tért vissza.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem akarok neked semmi rosszat. Akkor csak maradj itt-suttogta, miközben leguggolt elém és megsimogatta a térdem.-Ezt pedig idd meg-nyomta a kezembe a vizes poharat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Behúztam egyszerre az egészet. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Lélegzetem lassulni kezdett, a dolgok képe megnyúlt, szédülni kezdtem, mégis nyugodtsággal voltam eltelve. Megmoccanni se bírtam, de nem is akartam. Szemeim automatikusan lecsukódtak, de még a szavakat hallottam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Most már minden jó lesz-éreztem, hogy vigyorog... megmondtam, hogy ma az enyém leszel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">***</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Emma te meg mi a szart csinálsz?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Erre a mondatra pattantak ki a szemeim. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mikor szétnéztem Adam mellettem feküdt, előttem Harry állt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem hunyorogva, majd magamra húztam a takarót.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te SMS-eztél körülbelül fél órája. Csak tudnám minek. Azért, hogy ezt lássam?-mutatta felém telefonját.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/55667948/tumblr_mjbve47UGK1qhu2ryo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="http://data.whicdn.com/images/55667948/tumblr_mjbve47UGK1qhu2ryo1_500_large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Hogy Adammel henteregsz? Ide kellett jönnöm, hogy a saját szememmel lássam ezt az egészet, mert nem hittem el. A különbség csak annyi, hogy a képen legalább ruha van rajtad. Itt vagy... azzal az emberrel, aki meg akart engem ölni? Emma ne haragudj, de undorító vagy. Nem láttad rajtam tegnap, hogy odáig vagyok érted? Bármit megtettem volna, ha velem lehetsz. Ha egy kicsit láttam volna rajtad, hogy tényleg engem akarsz. De most... már tudom ki is vagy igazán-ordította.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Elkapott a sírás, de nem tehettem meg, hogy gyengének mutatom magam előtte.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Fogalmam sincs, hogy mi történt-válaszoltam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hát persze, hogy nem. Bűzlik minden a piaszagtól.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem ittam semmit, Harry. Kérlek hallgass meg, megmagyarázok mindent. Már amit tudok. Tényleg nem tudom mi történt-a mondandóm végét suttogva mondtam el.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem érdekelsz. A szememben te egy senki vagy már. Soha többet nem is fogsz látni. Gondoskodom erről-válaszolta, és kirohant az ajtón.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mi folyik itt?-kelt fel Adam, majd felült az ágyba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te mit csináltál velem? Mit adtál inni?-kérdeztem feldühödve.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Túl sokat ittál az este, édes-mondta mosolyogva és szájon puszilt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Elég! Elég lesz. Folyton hülyének nézel-válaszoltam, majd elkezdtem magamra kapkodni a ruhákat. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igazi vadmacskaként viselkedtél az este.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ha megtudom, hogy mit tettél velem...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor? Akkor mi lesz? Nem tudsz semmit tenni-nevetett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Dögölnél meg!-vágtam a fejéhez gúnyosan.-De megkaptad, amit akartál, hagyj békén örökre!- mondtam, </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">majd azzal a lendülettel kiviharoztam a szobából. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Legalább a becsületemet kell visszaszereznem. Meg kell neki magyaráznom, hogy nem tudom mi történt. Meg kell őt találnom... </span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com35tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-73697749523283975562013-06-03T19:06:00.002+01:002013-06-03T19:08:15.434+01:006.fejezet~15.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok! ♥</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Köszönöm mindenkinek a türelmes várakozást, hiszen mostanában nem voltam túl aktív. Ez betudható az év végi vizsgáknak, dolgozatoknak, edzéseknek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ma írtam meg a magyar vizsgát, jól sikerült, ezért gondoltam írok nektek egy részt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mostantól megpróbálok több részt hozni egy hónapban, nyáron (persze ha ti is aktívan lesztek) előfordulhat, hogy újra heti kész résszel fogok előállni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Most pedig élvezzétek a részt. Remélem tetszeni fog és még nem unjátok az írásaimat. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szeretlek titeket és nagyon szépen köszönök MINDENT! (beleértve azt is, hogy a napokban elértük a 200.000 látogatót) </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Jó olvasást! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi:Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/fsjY-pbXoVk?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry, megmagyarázom!-toltam félre egy határozott mozdulattal Mark karjait, amik még mindig szorosan öleltek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry azonban csak mosolygott, megingatta miközben lehajtotta fejét és kezeit zsebre tette. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Teljesen közel mentem hozzá.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyi kérdést feltettem volna most neki. Pár napja ment el, de az őrületbe kergetett azzal, hogy nem volt itt mellettem. Megkérdeztem volna, hogy miért jött most vissza, és, hogy még szeret-e. Azonban nem tehetem, azzal elárulnám saját magam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma... nem kell semmit megmagyaráznod. Független ember vagy. Nem vagyunk együtt. Azt csinálsz, amit akarsz-kacsintott, majd gyilkos tekintetét mélyen a szemeimbe fúrta.-Most pedig, ha megbocsájtasz...-folytatta, majd megfogta vállaimat és arrébb tolt, éppen annyira, hogy elférjen mellettem, majd besétált az ajtón.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem hiszem el-ültem le a lépcsőre, kezemmel homlokomat támasztottam. Azt vettem észre, hogy lecseppen egy könnycsepp a lábamra, aztán követi őt a következő. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mark meleg ölelését éreztem a vállamon, majd a hátamra terítette kabátját.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Gyere be. Mindjárt esni fog az eső-suttogta, majd megpróbált felsegíteni, azonban kezét levettem karomról.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rendben, menj csak előre, mindjárt megyek én is-válaszoltam és megigazítottam a kabátot.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azonban eszem ágában nem volt bemenni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Imádtam az esőben ülni, sétálni, vagy csak úgy lenni...mondjuk elég az is, ha komor az idő.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Főleg akkor szerettem ezt az állapotot, ha az időjárás illeszkedett a lelkemhez. Akkor úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Percek, órák telhettek el, nem tudom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak ültem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A zokogást már rég abbahagytam. Nem hozzám méltó. Ráadásul annyit sírtam az elmúlt időben, hogy minden napi dologgá vált, így kiszáradtak a könnycsatornáim. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem fázol?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ahogy hátrafordultam Harryt láttam meg. Egy cigi lógott ki a szájából. Most játssza a nagyfiút. Mit is mondjak... nem áll jól neki.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Úgy tudtam nem cigizel-álltam fel a lépcsőről, megigazítottam a ruhám és oda mentem hozzá.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem. Ez csak pillanatnyilag jól esik.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Feszültséglevezetés?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mondhatjuk. Kérsz?-nyújtotta felém a füstölgő szálat, de automatikusan visszautasítottam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na és mi a helyzet?-kérdezte egyszerű nyugodtsággal.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Semmi-vágtam oda dühösen. Leginkább leköptem volna. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem hiszem, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Lazán nekidőlve egy oszlopnak, bagózás közben tudakozik arról, hogy mi történt velem ebben a pár napban. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A legszívesebben közöltem volna vele, hogy majdnem öngyilkos lettem(bár nem is emlékszem rá) amikor felvágtam az ereimet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mennyi szenvedtem miatta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A nap 24 órájából 23 és fél órán keresztül csak rá gondoltam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kezdek kételkedni... k</span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">ételkedni abban, hogy szeret.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ismerem Harryt, nem így viselkedne. Vagy csak felszínes és nagyon jó színész. Bár ezt az oldalát akkor még nem sikerült megismernem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mi van, ha gyűlöletté formálódott a szerelme, mikor szakítottam vele? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor oké-válaszolta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mérhetetlenül felidegesített.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ez a túlzott nyugalom nem az ő stílusa. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy lenéző pillantást vetettem rá, miközben végigmértem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Elindultam a bejárat felé, jobbnak láttam ha itt hagyom őt, és lenyugszom mert ennek nem lesz jó vége.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Erős kezével karomat megfogta és magához húzott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Milliméterekre voltam tőle.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rám fújta a füstöt, majd félredobta a csikket.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma... most figyelj rám szépen- nézett rám. Levegőt sem mertem venni és megfagyott a vér az ereimben.-Tudom, hogy mit érzel. Ne tegyél úgy, mintha te nem tudnád, hogy én mit érzek. Te azt pontosan tudod. Csak magadnak sem akarod bevallani. Mert félsz. Fogalmam sincs, hogy neked most ez hogy jött, hogy nekünk szakítanunk kell. De harcolni fogok érted. Pontosan tudom, hogy mennyire megcsókolnál most... és, hogy mennyire kívánsz. Pont ahogy én téged. Hidd el nekem, hogy újra az enyém leszel. Csak idő kérdése kislány-suttogta, majd rám kacsintott. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ajkait vészesen közelítette felém. Nem is lepődtem meg. De tetszett ez a határozott stílusa.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Igaza volt... lehetetlen, hogy ellenálljak neki. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Fogd be... és csak csókolj meg-válaszoltam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/80aa98a358c2a5ca39ebd56dfbf8b2e3/tumblr_mns51zCSlP1s2wvxno1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="http://24.media.tumblr.com/80aa98a358c2a5ca39ebd56dfbf8b2e3/tumblr_mns51zCSlP1s2wvxno1_250.gif" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Látod, megmondtam-mosolygott közben megjelentek apró gödröcskéi. Mégsem csókolt meg. Kínosan éreztem magam.-Csak egyetlen egy szavamba kerülne. Ezt pedig most jól elhitted. Csak megnéztem, hogy milyen szinten vagyunk most. Egyszerűen a kíváncsiság hajtott. De jó tudni, hogy még itt tartunk.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ne hidd azt, hogy én újra összejönnék veled. Ez csak egy megingás volt-vontam meg a fejem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry kuncogott egyet, majd a bejárat felé indult. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ha, ha. Hitelesebben kéne előadnod magad és akkor talán még el is hinném ezt a szép kis mesét. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon kínosan éreztem magam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Olyan ideges voltam mint máskor soha.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy hatalmasat a falba ütöttem, majd a földre csúsztam és gondolkozni kezdtem. Most akkor mi történik körülöttem? Szeret vagy nem? Akar még engem vagy már nem? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Időm se volt gondolkozni, Mark szaladt ki a teremből. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csörög a telefonod-mondta, majd átnyújtotta a készüléket. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A kijelzőn Adam neve villogott. </span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com30tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-67106211024342013932013-05-03T21:57:00.002+01:002013-05-03T22:04:19.844+01:006.fejezet~14.rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/8wxOVn99FTE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Zokogásom hangját a telefonom éles csörgésének zaja váltotta fel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen?-kérdeztem torkomat megköszörülve, miközben feltápászkodtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Azonnal a kórházba kell jönnötök Zaynnel!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Minden rendben van Niall?-hangjában kétségbeesést hallottam, egy kis sírás utáni nyugodtsággal keveredve. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem, egyáltalán nem. De inkább gyertek ide. Ez tényleg nem telefontéma.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rendben. Összeszedjük magunkat és már ott is vagyunk-mondtam, majd letettem a telefont.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A szekrényemhez léptem, és kivettem egy fodros ruhát egy fekete topánkával, majd miután magamra kapkodtam, -<i>hozzá kell tennem rekord gyorsasággal</i>- fújtam magamra a kedvenc parfümömből amit őrizgetek egy ideje és amúgy is csak porosodik a polcomon.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A tükörhöz léptem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem... nem vagyok már ugyan az mint régen. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy évvel ezelőtt ha belenéztem a tükörbe, nem láttam mást, csak egy átlagos, ártatlan, éretlen, szétszórt tinédzsert. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megmondom őszintén, inkább lennék még olyan, mint most.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ha lehetne, akkor Harryt is kitörölném egy az egyben az emlékeimből. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Zavarlak?-lépett be Mark az ajtón, megzavarva gondolatmenetemet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Összerezzentem, majd gyorsan felé fordulva megráztam a fejemet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem. Gyere nyugodtan.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mit csinálsz? Mész valahova?-kérdezte összeráncolva a szemöldökét, majd gondosan becsukta maga mögött az ajtót és leült az ágyamra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen, be kell mennünk a kórházba, történt valami. Niall azt mondta, hogy nem telefontéma, de már így is szétvet az ideg-magyaráztam Marknak, aki rezzenéstelen arccal figyelt tovább, majd széles terpeszben lévő lábaira rátette könyökeit, és kézfejeit összekulcsolta miközben lehajtott fejjel kezdett el suttogni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sajnálom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék? Mégis mit?-ültem le mellé, közben kíváncsi tekintetemet rá szegeztem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Az egészet. Úgy terveztem, hogy majd bepótolunk mindent. Nem lett volna szabad így... szóval nem is tudom mi ütött belém, nem akarom, hogy azt hidd, hogy többet akarok tőled. Mert szép lány vagy, értelmes, okos, de nem szeretnék tőled semmit. Sajnálom, hogy kezdeményeztem egy csókot, de nagyon jól tetted, hogy elutasítottál. Sajnálom a kínos helyzetet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megbánást és lelkiismeret furdalást láttam a tekintetében.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Nincsen semmi baj. felejtsük el. De ha még egyszer megtennéd... megteheted. Csak tekintsünk rá baráti csókként-kacsintottam, majd rámosolyogtam, két kezemmel megfogtam arcát és megpusziltam. </span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Köszönöm-nevetett.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Na de ne itt üljünk, inkább szóljunk Zaynnek és rohanjunk a kórházba.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Én is menjek?</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Persze. Ha csak nem akarsz itt maradni.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Elmosolyodott egy percre, majd újra megszólalt.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-A többiek nem hiszem, hogy jó néven vennék, hogy ott vagyok. Inkább itt maradok és pihenek kicsit. Remélem nem baj.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Bólintottam egyet, majd megöleltem, és kiléptem a folyosóra.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Bekopogtam Zayn szobájába és miután nagyjából összeszedte magát, London zajos, kissé hűvös utcáira kilépve fogtunk egy taxit.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A kórházba érve megütötte az orrom a fertőtlenítő-, és a tipikus kórház szag keveréke. Utálok akárcsak a kórházak közelébe is lenni. Annyira sok rossz emlékem fűződik ide, hogy inkább elkerülöm.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A portáspulton megláttuk a "<i>Mindjárt jövök!</i>" feliratot. Remek.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Minden oké? Kicsit mintha sápadt lennél-fordult felém Zayn, majd megálltunk.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csak kimerült. Ennyi az egész.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor most jössz, veszünk egy kávét és sütit a büfében-mosolygott, majd megfogta a karomat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miután vettünk két csokis kockát és két kávét, leültünk egy kissé koszos, de a célnak megfelelő asztalhoz.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Remélem nem baj, hogy felkerestem Markot-kezdte Zayn a hegyi beszédét. Soha nem szerettem, ha kertel, inkább mondja meg, hogy mit miért csinál. A legegyenesebb út a legjobb.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Valami baj van Emma? Mostanában nagyon eltávolodtunk egymástól. Ez nem testvérekhez méltó viselkedés, azért valljuk be-kicsit mintha felemelte volna a hangját. Sebaj. Legalább látom, hogy tényleg foglalkozik a kapcsolatunkkal. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nincs.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Legalább válaszolnál normálisan.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Zayn!-emeltem meg a hangom.-Elhívtad Markot. Számomra ebből az jött le, hogy azt akarod, hogy elfelejtsem Harryt. De ez...-éreztem, hogy nem fog menni. Én ezt nem bírom ki sírás nélkül.-Ez...-a könnyeim potyogni kezdtek, majd visszaültem a székemre, amiről az előbbi kitörésemnél huppantam fel-soha... nem fog menni-majd arcomat a kezembe temetve kezdtem el zokogni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem vagyok elég erős. Ezt kétségek nélkül megállapíthatom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Két erős kart éreztem, ahogy körém tekeredik. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na, ne sírj nagylány. Tudod, hogy nem szeretnék olyat, ami neked rossz.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Igaz nem mondtam, de nagyon jól esett az ölelése. Hiányzik. Amíg a fiúk nem laktak itt, és nem voltak egy banda, mi mindent megbeszéltünk. Egész nap együtt voltunk, hintáztunk, sétáltunk, fogócskáztunk, verekedtünk vagy éppen együtt segítettünk anyának... és most ehhez képest hol tartunk?! Jó ha egy nap váltunk két mondatot.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rájöttem, hogy ezen változtatnom kell, és fogok is!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><i><u>Két nappal később</u></i></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mikor megtudtam, hogy mi történt, egyszerűen nem tudtam felfogni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon megráztak a történtek, bele sem tudok gondolni abba, hogy akkor Réka mit érezhet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tiszteletadásképpen a srácokkal összedobtunk egy kis megemlékezést. Így talán könnyebb lesz elfelejteni a dolgokat. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kibéreltünk egy hatalmas termet, ahol méltó ünnepséget csináltunk két nap alatt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A padlót világos barna lerakott csempe borítja, a falak bézsre vannak festve, a plafonról egy hatalmas csillár lóg le, amivel hangulatot ad az egész térnek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A sarokban van egy asztal, tele finomságokkal. Körülbelül 200 szék van szétrakva, de jóval többen jöttek el.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szokásomhoz híven elkéstem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A terembe belépve reméltem, hogy minden rendben zajlik. Először a zokogó Rékát láttam meg, akit Niall próbál vigasztalni, aztán a többieket, sorban.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mivel később jöttem, kicsit kellemetlenül éreztem magam, de betipegtem a középen leterített szőnyegen a közeli hozzátartozókhoz. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy kis oltárféleség volt kirakva, gyertyák meggyújtva, idézetek kifüggesztve.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Lehet, hogy mégsem volt ez olyan jó ötlet-súgta a fülembe Mark.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Miért?-kérdeztem összeráncolva a szemöldökömet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nagyon felzaklatja.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ez... ezzel foglalkoztam az elmúlt két napban, te meg ezt csinálod velem? Köszönöm-válaszoltam, majd azzal a lendülettel elkezdtem kirohanni a teremből.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindenki furcsán nézett rám, ha jól láttam Mark utánam is jött... amit érzékeltem is körülbelül két perc múlva, mivel erős kezével visszarántott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sajnálom. De mostanában annyira ingerlékeny vagy. Nem akartalak megbántani. Amúgy gyönyörű vagy-mosolyodott el.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Köszönöm. És... sajnálom. Csak... annyit dolgoztam ezzel az egésszel, el sem tudod képzelni, hogy mennyit és igazából fogalmad sincs arról sem, hogy nekem ez mennyit számít...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mark csak nézett, én pedig hadartam a szavakat egymás után egyre gyorsabban és gyorsabban. A számat támadta le szemeivel... majd megfogta államat és megcsókolt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/60364989/large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="http://data.whicdn.com/images/60364989/large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Hosszú percekig tartott, de valamiért nem ellenkeztem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csak ez volt a legalkalmasabb mód, hogy befogjam a szád-suttogta a fülembe, majd átkarolt.</span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Menjünk vissza-folytatta, majd mikor megfordultunk, egy ismerős szempár szegeződött ránk...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy szempár, amely mindent látott.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com44tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-42847005364261873582013-03-30T16:59:00.001+00:002013-03-30T16:59:16.181+00:006.fejezet~13.rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Niall szemszöge</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azonnal hívtam a mentőket.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Réka a kocsiban rázkódva hebegett valamit, de nem értettem rendesen.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az orvos pár rutinkérdést tett fel Rékáról, de ebben az állapotban nem voltam képes rendesen válaszolni.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Minden rendben lesz-veregette meg a vállamat a doktor, majd Rékát betolták a hordágyon, én pedig követtem őket.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon megijedtem.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Reméltem, hogy nem a babával van valami baj.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ahogy beléptünk a zöld csempékkel kirakott kórház folyosójára, végigfutott rajtam a hideg. Nagyon rossz emlékek jutottak eszembe... olyanok, amiket még a legnagyobb ellenségemnek se kívánnék. </span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy kivizsgáló felé mentünk, én leültem az egyik székre, fejemet lehajtottam, kezeimet a térdemen támasztva összekulcsoltam.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Itt vagyunk-jelentek meg lihegve a srácok, persze Harry kivételével... és Zaynt se látom sehol. Biztosan akadt jobb dolga, de nem haragszom rá.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Percek, órák, napok... minden annyira hosszú időnek tűnt.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Elmegyünk kávéért, nem jössz velünk Niall?-kérdezte Liam, majd megfogta Danielle kezét.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem, én itt maradok. Nyugodtan menjetek-mosolyogtam rájuk.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Louis Eleanor oldalán, Liam pedig Danielle kezét szorongatva indult el a büfé felé.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pár perc után kinyílt az ajtó... végre.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kilépett az orvos, majd Rékát tolták ki hordágyon, és egy kórterem felé indultak el.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Doktor úr, kérem! Minden rendben van?-kérdeztem ujjaimat tördelve.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rékával minden rendben van-jelentette ki az orvos.</span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyira megnyugodtam, hogy sírni tudtam volna az örömtől. </span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Leültem a székre, és vigyorogni kezdtem. Hiszen minden rendben! </span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Viszont uram... most legyen erős-folytatta halkan.-A rosszullétet a baba nem élte túl. Őszinte részvétem.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/RxabLA7UQ9k?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mielőtt ajkaink összeértek volna, kelletlenül elrántottam a fejemet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Valami baj van?-kérdezte aggódó tekintettel Mark.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem, nincsen semmi baj, csak tudod mi még mindig barátok vagyunk-próbáltam a "<i>barátok</i>" szót elég erőteljesen kihangsú</span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">lyozni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy halvány mosolyt húzott ajkára, majd lehajtotta fejét, és pár percig néma csendben ültünk egymás mellett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sajnálom-kezdte meg halkan mondandóját.-Csak a kíváncsiság hajtott. Tudod valahogy mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen a csókod íze. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De hiszen mi csak barátok voltunk... és ha jól tudom most is csak barátok vagyunk-vágtam bele a szavába. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felidegesített.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mérhetetlenül ideges lettem, úgy éreztem, hogy legszívesebben most felállnék és elmennék. Mégis minek néz ő engem? Egy ilyen lánynak, aki csak úgy hagyja magát, hogy bárki megcsókolja?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tényleg sajnálom. Én nem szeretném tönkretenni a barátságunkat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De pont ez az. Mark most bukkantál fel megint. Eddig azt se tudtam, hogy hol vagy, hogy élsz-e még. Igen, régen legjobb barátok voltunk, de most jöttél vissza... és én... én úgy érzem, hogy ezt a barátságot, ha nem is elölről kezdve, de újra fel kell építenünk. Meg kell értened, hogy ez így nem fér bele, hogy egyszer csak gondolsz egyet, és meg akarsz csókolni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kérlek... ne haragudj, Emma-simogatta meg arcomat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem, nem haragszom-mosolyogtam rá. A dühömet felváltotta egy gondolat... a gondolat, ami soha nem hagy nyugodni. Harry gondolata.-Nem mehetnénk most haza?-kérdeztem fáradtságot színlelve. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De, persze, induljunk-válaszolta mosolyogva, majd rendezte a számlát, és London ködös, nyirkos utcáira kilépve elindultunk hazafelé.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyira... más így minden, hogy Harry nincs itt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sokszor olyan érzés tör rám, hogy egyedül vagyok...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">... hogy nincs kiért tovább harcolnom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">...hogy nincs kiért felkelnem minden egyes nap.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ahogy így sétálok a sötétségben, az utcákat is komornak, élettelennek látom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Amikor Harryvel itt kézen fogva rohangáltunk, minden olyan vidámnak, boldognak tűnt...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">másnak láttam az embereket, másnak mindent! Mindent, amit csak el lehet képzelni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">És most itt hagyott. Mégis mit kezdjek magammal nélküle? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">De mégis folytatnom kell, mert nincs megállás. Ezt pontosan jól tudom, és a legfontosabb, hogy a gondolata nyomán maradjon bennem erő... legalább annyi, hogy ne akarjam feladni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Minden oké?-kérdezte Mark az ajtónk előtt megállva, majd lenyomta a kilincset, és beléptünk a meleg, meghitt nappaliba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen, de most egyedül szeretnék lenni, ne haragudj. Ott a vendégszoba, találd fel magad. Nyugi, a többiek tudják, hogy itt vagy, szóval érezd magad otthon-mosolyogtam rá, majd elindultam felfelé a lépcsőn, Márk lágy puszija után. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A szobába beérve a lenyugvó napot pillantottam meg.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/56794940/tumblr_mjxob8KsEx1r50kl7o1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="http://data.whicdn.com/images/56794940/tumblr_mjxob8KsEx1r50kl7o1_500_large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Minden olyan üresnek, és elhagyatottnak tűnik, még innen is.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ledőltem az ágyra, és Harry képét nézegetve zokogni kezdtem...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">úgy visszamennék az időbe, hogy mindent máshogy csináljak.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">De ez nem lehetséges. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Bele kell nyugodnom, hogy örökre elveszítettem... a férfit, akit halálomig szeretni fogok.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Zayn szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egész nap az ágyon fekszem, és azon gondolkozom, hogy az életem jelenleg semmit nem ér.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindenkiben és mindenben csalódom, megromlik az összes kapcsolatom, és tönkreteszem magam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Bulik, pia, cigi, drogok... és itt jön az a rész, mikor felteszem magamnak a kérdést, hogy "<i>Mi lesz így veled, Zayn?</i>" </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Becsuktam a szemem, és csak feküdtem... minden gondolatot kizártam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A szememet kinyitva teljesen más helyen találtam magam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mi történik? Hol vagyok? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy mezőn voltam... minden csodálatosan szép volt, egyenesen elbűvölő.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csiripelő madarak, rügyező fák, napfény, meleg, zöld fű...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem tudtam mit csináljak, ezért elkezdtem sétálni, mentem amerre a szívem vezetett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A szél elkezdett lengedezni, majd egy alakot pillantottam meg a fűben.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy lány volt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/56795458/tumblr_mjq2g5JRnI1r50kl7o1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="http://data.whicdn.com/images/56795458/tumblr_mjq2g5JRnI1r50kl7o1_500_large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Gyönyörű haja szét volt engedve, alakját tökéletesen kiemelte a lenge szürke felsője.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Valahonnan annyira ismerős...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ezért közelebb mentem. Egészen közel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Lépteim hangosak voltak, csodálkoztam is, hogy a lány nem vesz észre.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ez az illat... ez a test... ez a haj...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mikor egészen közel értem hozzá, megfogtam a vállát, minek következtében megfordult, és felállt, majd arcából kisöpörte az összes hajat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hittem megbolondultam, de az egész testem mérhetetlen nagy boldogság járta át.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-H... Hila...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egyszerűen nem tudtam megszólalni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hilary csak állt velem szemben, és rám nézett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Arcán egy könnycsepp folyt le.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pislogás nélkül percekig csak bámult.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem ijesztő volt, hanem csodálatos. Felfoghatatlan. Szavakkal nem is igazán tudom kifejezni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te meg mit keresel itt, Zayn?-kérdezte. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Fogalmam sincs Hilary... de azt tudom, hogy örökre itt maradok veled-súgtam, mert hangom elcsuklott. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Milyen butaság, Zayn-mosolygott. Csodálatos volt, mint mindig. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Dehogy butaság, én itt fogok veled maradni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem... nem maradhatsz itt, Zayn. Ez nem egy valódi világ... még csak képzeletbeli sem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor mi ez az egész?-kérdeztem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Fogalmam sincs, Zayn... talán csak álmodsz. De egyet tudok. Te nem fogsz itt maradni, ahogy én sem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De én szeretlek!-suttogtam könnyes szemekkel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ugyan Zayn. Én is szeretlek téged. Mindig is szerettelek, az első perctől fogva, ahogy megláttalak. Te vagy nekem a tökéletes férfi. De hiszem, hogy másnak is az vagy. Sőt, mi több...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kérlek ne folytasd Hilary-mondtam fejemet lehajtva, miközben az első könnycsepp utat talált magának.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De Zayn... mikor felébredsz én már nem leszek ott. A legvalószínűbb, hogy soha nem fogunk találkozni az életben. Sőt mi több... száz százalékig biztos vagyok ebben. Hiszen én meghaltam. Te élsz. Ott az egész élet előtted. Ott a lány, akit szeretsz, hát menj és szerezd meg és szeresd úgy, ahogy engem szerettél!-a végét szinte már üvöltve mondta el... zokogott, majd a földre lerogyott, és arcát kezeibe temette.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Soha... érted? SOHA nem fogok úgy szeretni senkit, mint ahogy téged szeretlek! Nekem nem kell más-mondtam, majd leültem mellé.-Nekem csak te kellesz, Hilary.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mind a ketten tudjuk, hogy ez lehetetlen-válaszolta, miközben letörölte a könnyeit.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem lehetetlen! Semmi nem lehetetlen, én veled akarok lenni!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Zayn, te butus... tudom, mire célzol. De az életet nem adhatod fel. Ott a családod, a barátaid, a banda és persze a több millió rajongó. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak bámultam csodaszép arcát... olyan mint egy angyal. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Lehet-válaszoltam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mindjárt lejár az idő... vissza kell menned-suttogta, miközben megsimogatta az arcom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Örökre szeretni foglak-mondtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tudom... én is téged-mosolygott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felálltunk mindketten, leporoltam magam, ő megigazította magán a ruhákat, majd megöleltem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Átjárt a melegség, a boldogság, a szerelem... mindig is így éreztem magam, mikor Hilaryvel voltam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Megígérem, hogy soha nem adom fel. Csak mert te kérted-suttogtam a fülébe.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Majd puszilgatni kezdtem az arcát. Millió kis puszit kapott, egyre beljebb, a szája közelében. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Végül csak milliméterek választottak el.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Izgultam, mintha az első csókunk lenne... és ajkaink összeértek.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Abba a percben köddé vált minden... és újra a szobámban találtam magam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felültem az ágyon, és mosolyogtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak álom volt az egész... a lehető legjobbkor, hiszen éppen fel akartam adni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">De soha nem fogom feladni... soha, míg élek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">És igen, egy álom. A legszebb álom.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com46tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-8775287985286139172013-03-16T22:31:00.001+00:002013-03-17T13:11:42.997+00:006.fejezet~12.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok!:) </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szeretnék bocsánatot kérni MINDENKITŐL, aki olvassa a blogot.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mostanában valahogy nincs időm semmire, és ezt ti bánjátok. Megpróbálok minél hamarabb hozni részeket, ígérem!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Köszönöm a türelmet, szeretlek titeket!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mostantól 30 hozzászólás és 40 lájk után jön a rész. :) </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi: Dalmii. xx</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /><object width="320" height="266" class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://img.youtube.com/vi/BO8_PEWw53U/0.jpg"><param name="movie" value="http://youtube.googleapis.com/v/BO8_PEWw53U&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://youtube.googleapis.com/v/BO8_PEWw53U&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br />Réka szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ekkora felfordulás még nem láttam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Fogalmunk sem volt, hogy mégis miért ért véget ez a tündérmesébe illő kapcsolat...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">igen, Emmáról és Harryről beszélek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Minden rendben van?-ölelt át hátulról Niall.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem, kicsit fáj a fejem-válaszoltam egy puszit nyomva az arcára.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hiányozni fog Harry. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem végleg megy el-fordultam felé.-Kiszellőzteti a fejét és jön is vissza-mosolyogtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen, igazad van-folytatta.-Réka, biztosan minden rendben van? Olyan sápadtnak tűnsz. Gyere, ülj le-nézett rám aggódóan Niall, majd megfogta a karom és a kanapéig vezetett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Valóban nem voltam jól. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Minden rendben lesz... csak...-befejeztem volna a mondatot, de egyszerűen nem tudtam. Olyan gyorsan magába kerített a fáradtság, a kimerültség, vagy valami ehhez hasonló dolog, hogy szemeimet automatikusan lehunytam. Niall beszédét egyre halkabban hallottam... majd hatalmába kerített a sötétség.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen?-emeltem a fülemhez a telefont. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szia, Emma. Harry vagyok, bár gondolom tudod... vagy mi. Szóval... öhm... azt szeretném mondani, hogy...-hangjából zavarodottságot és félelmet szűrtem ki.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Én... igazából nem szeretnék elutazni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék?-kérdeztem hangomat felemelve.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egyrészt nagyon örültem neki, hiszen nagyon hiányzott volna. Másrészt pedig rettegtem, hogy mégis itt marad. Hiszen mindenki tudja, hogy Adam MINDENRE képes. Nagyon féltem Harryt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na, mit szólsz hozzá? Figyelj Emma, gondolkoztam. Attól, hogy te már nem szeretsz, barátok lehetünk. Pár perc múlva indul a gépem... ha gondolod...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Teljesen kétségbeestem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Most mit kéne mondanom neki?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Leblokkoltam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem Harry! Úgy lesz minden a legjobb, ha elmész-válaszoltam szavába vágva. Fájt legbelül... rettenetesen fájt. De tudom, hogy így lesz a legjobb.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy percig csak csendben volt... azt hittem letette a telefont.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy könnycsepp folyt le az arcomon, majd szepegni kezdtem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Sírsz, Emma?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mi? Dehogyis!-válaszoltam boldogságot színlelve.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry hümmögött egyet, amit egy sóhaj követett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretlek-suttogta, majd letette a telefont.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, ami átjárta az egész testem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az életem szépen lassan darabokra hullik, és én semmit nem tudok tenni ellene.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Minden rendben van?-kérdezte Mark, lehuppanva mellém az ágyra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Elmondod?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-El.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval?-faggatózott. De nem is bántam. Legalább foglalkozott velem valaki.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretem Harryt. Teljes szívemből. De ugyan... nekünk ez nem fog újra összejönni. Jobb, ha elfejtem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mark persze semmit nem tudott hozzászólni a témához. És ezt én is jól tudtam. Mégis jól esett, hogy meghallgat. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Elhiszed nekem, hogy minden rendben lesz?-emelte rám gyönyörű barna szemeit.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem-válaszoltam mosolyogva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Pedig én tudom!-vigyorgott.-Figyelj csak, nem lenne kedved eljönni velem meginni valamit? Beszélgetnénk egy jót legalább-fejezte be.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Erre nem mondhatok nemet-válaszoltam nevetve, majd kimásztam az ágyból és a szekrényben kezdtem el kutakodni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/55385530/b0e6571eccd1d49e70a16c99a74df0ba_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://data.whicdn.com/images/55385530/b0e6571eccd1d49e70a16c99a74df0ba_large.jpg" width="233" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Fél óra készülődés után kész voltam az indulásra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mehetünk-jelentettem ki az ajtóban állva, majd a kabátomat felvettem, a táskámat a vállamra akasztottam és elindultunk.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy kicsi cukrászdában kötöttünk ki.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A falakon lámpák, virágok, a földön bézs szőnyeg, kellemes zene... egyszóval hangulatos kis helyről beszélünk. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/55486284/tumblr_mjr5gsYT9k1s5z3sqo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="267" src="http://data.whicdn.com/images/55486284/tumblr_mjr5gsYT9k1s5z3sqo1_500_large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rendeltünk italokat, rengeteget nevettünk, csináltunk fényképeket, és átbeszéltük az elmúlt évek eseményeit.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem hiszem el, hogy Adam ezt tette...-forgatta meg a szemeit Mark.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hidd el, hogy én sem. Pedig megbíztam benne. Szerettem... de most ő az a személy, akit puszta kézzel meg tudnék ölni-válaszoltam.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egymásra mosolyogtunk. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Olyan közelinek éreztem, mintha ez a pár év ki sem esett volna.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mintha mindig is itt lett volna mellettem, és tudta volna minden titkomat, és érezte volna azt, amit én érzek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak bámultuk egymást... fogalmam sem volt miért, mégsem tartottam rossz dolognak... olyan természetesnek tűnt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Aztán közelíteni kezdett... ajkai vészesen közelítettek az enyéim felé. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tudtam, hogy ha most megcsókol, onnan nincs visszaút.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com43tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-50545354898340094382013-02-24T22:35:00.001+00:002013-02-24T22:35:17.369+00:006.fejezet~11.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Köszönök minden lányok, tényleg nagyon megszerettelek titeket. :)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szeretnélek megkérni titeket egy apróságra:</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">http://www.facebook.com/czinaalma/app_378784288884458</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Itt szavazzatok Barby Varga képére, és küldjétek el pár ismerősötöknek. :)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon örülnék neki, ha meglenne a 200 szavazat, ugyanis most több mint 100 szavazattal vagyunk lemaradva az első helyről. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Továbbra is itt a csoport, lehet jönni, sok szeretettel várunk mindenkit. :)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">http://www.facebook.com/groups/556358791041763/</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">És még egy dolog... UTÓLAG IS NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT SZARVAS FANNI, nagyon szeretlek!:) </span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Legyetek nagyon jók, vigyázzatok magatokra, és élvezzétek az új részt. :)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi: Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/JF8BRvqGCNs?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Elment... itt hagyott teljes kétségek között. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Förtelmes érzések kavarogtak bennem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Talán meg kéne halom, és itt hagyni mindent? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Jelenleg ez az egy megoldás látszott jónak a sok közül.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felrohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Azt sem tudtam, hogy mit is csináljak majd egy könnycsepp csöppent le az arcomról...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Talán ha nem így cselekszem... talán ha nem vagyok ennyire meggondolatlan... Harry itt feküdne mellettem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Már most nagyon hiányzik. Maga a tudat, hogy nincs itt, rettentő nagy űrt varázsolt a szívembe.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma, minden oké?-kérdezte Zayn az ajtóm elől, majd dörömbölni kezdett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen, jól vagyok-kiáltottam ki minden erőmet összeszedve, majd amikor léptei távolodni kezdtek, fejemet a párnára hajtva kezdtem el hangosan zokogni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hiszem ilyen mélyponton még életemben nem voltam... </span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">***</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Picit sikerült elaludnom... hajnali fél kettő van. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Levonszoltam magam a konyhába, és megállapítottam, hogy mindenki alszik. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A sötétben lassan kitapogattam a villanykapcsolót, de amilyen gyorsan felkapcsoltam, olyan gyorsan vissza is csináltam mindent az eredeti állapotba, mivel az erős fény nagyon zavarta a szememet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kotorászva megtaláltam pár tárgyat... pont amire szükségem van...</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felvonszoltam magam a szobába, és lepakoltam minden felhozott cuccot.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/52910488/tumblr_mihqaw6Z8K1rwklg6o1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="297" src="http://data.whicdn.com/images/52910488/tumblr_mihqaw6Z8K1rwklg6o1_500_large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tényleg ezt akarom magammal csinálni? Tényleg meg akarom tenni? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">"<i>Nem, Emma... nem, nem, nem és nem!</i>"-súgta egy hang legbelül.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">"<i>Semmire nem vagy jó Emma... Senkinek nem kellesz. Harry itt hagyott és új életet kezd. Mindent elrontottál. Ez a TE hibád. Szerencsétlen vagy!</i>"-üvöltötte bennem egy másik hang mire egy könnycsepp cseppent a combomra.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pár korty vodka után teljesen másnak tűnik minden... </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Olyan felszabadult érzésekkel vagy megtelve, érzed, hogy minden gondodat el tudod felejteni. Ez az érzés hatalmába kerít és még többet iszol... nem érdekel, hogy mi fog történni...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">***</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma! Emma, kérlek ébredj fel-veregette meg a vállamat egy kéz.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ahogy kinyitottam a szememet, a fejem rettenetesen elkezdett fájni. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te meg ki vagy?-néztem az idegen alakra hunyorogva. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Valószínűleg nem emlékszel rám-mosolygott.-De én nagyon is emlékszem rád Emma. Legjobb barátok voltunk-nézett rám.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emlékeimbe kutatva próbáltam az arcát azonosítani, majd suttogni kezdtem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mark? Mark tényleg te vagy az?-kérdeztem, mire ő bólintott egyet. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nos igen... Mark. Hol is kezdjem? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ovis korunktól egészen az általános iskola végéig legjobb barátok voltunk. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ő is a mi kis hármas csoportunkhoz tartozott. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Elválaszthatatlan barátok voltunk, Hilary, Adam, Mark és én. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mintha testvérek lennénk, mindent tudtunk egymásról...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Aztán egy napon minden megváltozott... </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Persze azóta rengeteg idő eltelt és azt sem tudtam, hogy még Londonban él.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te meg mit keresel itt?-csodálkoztam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Zayn hívott fel tegnap. Ne kérdezd, hogy honnan tudja a számom, egyszerűen felkeresett, hogy jöjjek át, és beszéljek veled. Elmondott elég sok mindent rólad... meg a magánéletedről. És segíteni szeretnék-mosolygott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De aranyos vagy-válaszoltam, majd megpróbáltam felülni, de a fájdalmon, amit ilyenkor éreztem, egyből visszalökött az ágyba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma, mi a baj?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kezemmel arrébb löktem a takarót magamról.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jézusom, Emma-üvöltötte Mark.-Mi a szart csináltál?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Én... én... én...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma ez mi a szarért kellett?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Én... nem emlékszem...-válaszoltam sápadtan, mire a rémület már teljesen magába szorított.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pár percig csak rosszalló tekintettel nézett rám, mire egyre jobban sírni kezdtem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak vért láttam... mindenhol.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mire jó, ha az ereidet vagdosod Emma? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tudom, Mark. Nem emlékszem. Kérlek ne haragudj-mondtam sírva, majd leült mellém és szorosan magához húzott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Barátok vagyunk még mindig, nem?-mosolygott.-Nem tudok rád ilyenért haragudni. Egyszerűen csak megijedtem, hiszen féltelek. Sajnálom, hogy kiabáltam. De most szedjük össze magunkat, és menjünk be a kórházba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ne, kérlek-suttogtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rendben-válaszolta, felállt és kisétált a szobából. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hittem elmegy... visszadőltem az ágyba, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy mennyire egyedül maradtam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor ezt most szépen bekötözzük...-jött be egy orvosi csomaggal a kezébe Mark, majd leült mellém az ágyra.-Fuu ez igen Emma, te aztán jó másnapos lehetsz. Látom a szemeiden. Nagyon fáj a fejed?-kérdezte, miközben elkezdte bekötözni a kezem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Bólintottam egyet mosolyogva, igazából beszélni sincs kedvem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ezzel készen is vagyunk-mosolygott.-Ezt pedig szépen megeszed,-rakott elém egy tálat-és utána alszol egy nagyot.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/53258394/64521_485389118187703_1344663554_n_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="http://data.whicdn.com/images/53258394/64521_485389118187703_1344663554_n_large.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Köszönöm-suttogtam mosolyogva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szívesen-válaszolta.-Nyugi, én itt leszek melletted.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Örülök, hogy ennyi év után is számíthatok rád-válaszoltam széles mosolyra húzva a szám.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Minden rendben lesz, csak ne legyél ilyen búskomor és főleg ne vagdosd fel még egyszer a kezed.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Megígérem-válaszoltam, majd letettem a tányért az éjjeliszekrényemre és leraktam a párnára a fejem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Aludj jól-mosolygott Mark.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Köszönöm-bólintottam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem voltam fáradt, de a szemeim automatikusan lecsukódtak...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nyugalmam nem tartott sokáig.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A telefonom kezdett el rezegni, a kijelzőn pedig Harry neve villogott...</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com34London, Egyesült Királyság51.5170986 -0.1460838000000421751.200975099999994 -0.79153080000004217 51.8332221 0.49936319999995782tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-25534220612213305102013-02-09T21:30:00.001+00:002013-02-09T21:30:53.633+00:006.fejezet~10.rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tudom, hogy mennyire várjátok már a részt, ezért nem is szeretnék sok mindent mondani, csak megemlíteni a facebookos csoportot. http://www.facebook.com/groups/556358791041763/</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Próbálom életben tartani, de eszembe jut sokszor, hogy minek is lett létre hozva?!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">És tudjátok miért? Mert szeretlek titeket, és meg akarok ismerni közületek egytől egyig MINDENKIT!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kérlek titeket, ha ott van, ne hagyjátok már figyelmen kívül a posztokat!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Jó olvasást!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Btw. bocsánat, hogy ilyen rövidke kis rész, de nem vagyok teljesen jól. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi: Dalmii xx</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/eFXRQKYFbXE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Több mint két hónap telt el a szakításunk óta. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azóta egyetlen egy ujjal sem értünk egymáshoz. Mindig, mikor a fél méteres közelemben volt, legszívesebben megcsókoltam volna, de türtőztetnem kellett magam... hiszen én szakítottam vele.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A legfájóbb az egészben, hogy ez alatt a két hónap alatt egyre csak fontosabb és fontosabb lesz. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem volt igaz az, amit mondtam... tudjátok, hogy már nem szeretem. Nagyon szeretem őt!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Elmondom a teljes igazságot:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Gondolom sejtitek, hogy Adam áll a dolgok hátterében. Azt mondta figyeltet, és ha nem tudnám kifizetni a megbeszélt összeget, akkor csak annyi a dolgom, hogy szakítok Harryvel, így nem eshet semmi baja. Viszont, ha továbbra is együtt maradunk úgy, hogy nem fizetek neki, akkor megöli őt.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ugyan mit tehettem? </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma, beszélhetnénk?-zökkentett ki Harry a kérdésével gondolatmenetemből. Felpattantam a kanapéról, és követve őt az udvarra mentünk.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen?-néztem rá tágra nyitott szemekkel.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Két kezével megfogta vállaimat. Már azt hittem, hogy készül valamire... khm pontosan arra, hogy megcsókoljon, vagy valami. Mindennél jobban vágytam rá.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csalódnom kellett.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kapaszkodj meg, Emma.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na, mond már-néztem rá aggódó tekintettel.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry szemében mintha könnyek jelentek volna meg. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rettenetesen megijedtem. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry?!-vontam meg vállamat, és tekintetemet az ő tekintetébe fúrtam.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma úgy néz ki, hogy elköltözök. Még pedig Amerikába. És a turnéig haza sem jövök. A fiúkkal már mindent megbeszéltem. Ma este indul a gépem. Tudom, hogy előbb szólnom kellett volna, de...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék?-néztem rá könnyes szemekkel és olyan erősen belekapaszkodtam a karjába, hogy szinte már nekem fájt.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Így lesz a legjobb mindkettőnknek. Főleg neked-válaszolta kacsintva.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Miről beszélsz?-kérdeztem tágra nyitott szemekkel.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem szeretsz már... vagy valamit tévesen tudok?-kérdezte. Láttam a bizakodást a szemében.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Aztán gondolkozni kezdtem. Ha én most azt felelem neki, hogy szeretem, valószínűleg összejövünk megint. És Adam bármire képes.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Viszont ha most hazudok egy nagyot, és azt mondom, hogy már nem szeretem, akkor erről a környékről elutazik és biztosan nem esik baja.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem, tényleg nem szeretlek már-suttogtam a földet bámulva.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mikor kimondtam ezt a pár szót, láttam Harry szemében, hogy legszívesebben elsírná magát, de tartotta érzései kimutatkozását. Mindig is nagyon jól titkolt mindent. Kár, hogy túl jól ismerem, és minden mozzanatából vagy akár a nézéséből le tudom következtetni, hogy mire gondol vagy éppen mit érez. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Segíthetek összepakolni?-kérdeztem mosolyogva.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csak ha szeretnél, haver-kacsintott.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Haver. Szóval még csak nem is barát. Haver... ennyit ér 2 év együtt töltött idő. Nem tudok ehhez a megszólításhoz hozzászokni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Persze, akkor nem ajánlottam volna fel-ütöttem vállba, majd beléptünk az ajtón és felrohantunk a szobába.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egész idő alatt úgy éreztem, hogy képtelen vagyok rá. Én nem tudom őt elengedni. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-És a srácok ilyen könnyen elengedtek? Csak úgy? És a próbákkal mi lesz? </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen, mondtam nekik, hogy szükségem van erre a kicsi egyedüllétre. Megértették-válaszolta, majd berakta a következő élére simított ingét a bőröndbe és elmosolyodott. Imádtam, amikor lehajtott fejjel mosolygott Láttam a gödröcskéit. Annyira szerettem nézegetni. Majd pár másodperc után felhajtotta a fejét és folytatta.-Egy vérpofi meg ki tud állni úgy a színpadra, hogy nem próbál. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry kérdezhetek valamit?-fordultam felé.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A legszívesebben most elordítottam volna magam, hogy mennyire szeretem. Most csak rám figyel. Most csak arra kíváncsi, hogy én mit fogok mondani. Talán tényleg be kéne neki vallanom, hogy mi is történik valójában? Vagy hagyjam elmenni? </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Persze, mond csak-válaszolta.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kifújtam a levegőt, behunytam a szememet...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Fogok hiányozni?-megtettem. Megkérdeztem. Most pedig rettegek a válasz miatt. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Gondolkozott.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">És megint előkerült az, hogy túl jól ismerem. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Jelenleg két lehetőség áll fenn:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">1.Nem fogok neki hiányozni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">2.Nagyon fogok neki hiányozni, de mivel azt hiszi, hogy én nem szeretem... ezért azt akarja mutatni, hogy már nem vagyok fontos.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mikor szóra nyitotta ajkait, nagyon féltem... remegett mindenem.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De-bólogatott.-Nagyon fogsz hiányozni-válaszolta és könnyeivel küszködve elkezdett pakolászni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry?!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Basszus, ezt meg miért mondtam? A torkomban dobogott a szívem. "<i>NEM AKAROM, HOGY ELMENJ! HISZEN SZERETLEK!</i>"</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem tudtam, hogy most az eszemre, vagy az agyamra hallgassak.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen?-csillantak fel szemei.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ezt itt hagytad-nyújtottam át neki az utolsó ingét. Csalódottság ült ki az arcára.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Magammal ekkora harcot még nem játszottam. De az agyam nyert. És jól cselekedtem... az más, hogy meg fogom bánni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Köszi-válaszolta, majd besimította a bőröndbe és behúzta a cipzárt.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">19:04.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry gépe 20:00-kor indul. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A nappaliban volt mindenki. Láttam rajtuk, hogy tudják mi a jó Harrynek és meg sem próbálják visszatartani. Talán valamit tudnak, amit én nem. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egyesével mindenki elbúcsúzott tőle.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Várunk vissza -mondta Louis legjobb barátja nyakába borulva, majd fél perces ölelkezés után Harry felvette a kabátját és az ajtó felé indult.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Azt hiszem valamit elfelejtettél-kiáltott utána Zayn, és rám mutatott.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem felejtettem el-mosolygott.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Odaléptem hozzá, a kezemet kinyújtva. De ő csak bámult engem, majd suttogni kezdett. Úgy, hogy még én is alig hallottam valamit.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Te egy nagyon különleges lány vagy, Emma. Ha én nem kellettem neked, akkor remélem, hogy találsz olyan fiút, aki nálam is boldogabbá tesz, és nálam is jobban fog szeretni. De tudod mit mondok neked? Hogy ez lehetetlen. Sajnálom, hogy eldobtál magadtól-folytatta. Ezek a szavak hallatán elkezdtek potyogni a könnyein, és belül egy hang ordítozott bennem. "<i>DE HISZEN SZERETLEK, HARRY! TISZTA SZÍVEMBŐL SZERETLEK!</i>". Aztán folytatta-De látod? Elárulod magad, te buta. Tudom, hogy még mindig szeretsz engem. Különben nem sírnál. Na gyere ide-folytatta és megölelt. Annyira jól esett, hogy azt kívántam örökké tartson ez a pillanat. Miután elengedett, megszűnt közöttünk a távolság. Csak bámultuk egymást. Mélyen belenéztem zöld szemeibe... egyre csak közelebb jött hozzám, leheletét már ajkaimon éreztem... aztán megcsókolt. Csak csókolt és csókolt... Nem kívántam semmi mást, csak hogy maradjon itt velem. De az életével játszok. Nem tehetem!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry, menned kell-löktem el magamtól.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Láttam, hogy sír.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felkapta bőröndjeit, majd utoljára szétnézett a házban, rám nézett... lelépegetett a lépcsőn... még visszafordult, hogy az egész házat jól szemügyre vehesse újra... aztán beült a kocsiba, és egy utolsó reményvesztett pillantást hátra hagyva végleg elment.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Eszméletlen nagy hiány, kétségbeesés, magányosság tört magának utat a szívemben.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem tudtam, hogyan tovább... Harry nélkül én egy senki vagyok...</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/31197333/tumblr_m2i7q1FQC61rt0ae0o1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://data.whicdn.com/images/31197333/tumblr_m2i7q1FQC61rt0ae0o1_500_large.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com36tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-72669481121828359642013-02-02T13:36:00.000+00:002013-02-02T20:47:49.421+00:006.fejezet~9.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok drágák! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Úgy döntöttem, hogy létrehozok egy csoportot, a blog első csoportját!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">http://www.facebook.com/groups/556358791041763/ (ha nem jó a link, másoljátok simán, vagy írjatok rám facebookon.:))</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Itt a link, kérlek titeket, hogy MINDENKI CSATLAKOZZON, aki legalább egy picit is szereti a blogot. :)</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Szeretném, ha ti is közzétennétek, amit csak szeretnétek, nem szeretném, ha kihalt lenne a csoport.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">VISZONT!:</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Blogot majd egy külön létrehozott dokumentumban lehet berakni, hirdetni, ha új rész van ne rakjátok ki, mivel ez is egy blogos csoport. :D</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Remélem jól fogjátok ott érezni magatokat, és kérlek titeket, hogy legyetek aktív felhasználók. :)</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Puszi:Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Itt az új rész, élvezzétek, jó olvasást!:</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://3.gvt0.com/vi/_V_azPt8gzs/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/_V_azPt8gzs&fs=1&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/_V_azPt8gzs&fs=1&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Harry szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Fejemben a gondolatok össze-vissza kavarogtak.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék?-nyeltem egy nagyot, majd visszaestem az ágyra. A földön találtam egy pontot és szüntelenül csak azt néztem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ettől az egyetlen egy szótól féltem egész idő alatt, amióta Emmával együtt vagyunk. Ettől az egyetlen egy szótól!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jól hallottad. Nem szeretlek-válaszolta, könnyei szüntelenül folytak le arcán.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De-bólogattam.-Tudom, hogy szeretsz, Emma. Érted? Érzem-válaszoltam, majd közel csúsztam hozzá és megfogtam mindkét kezét.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Arcáról letöröltem a könnycseppeket, majd mélyen szemébe néztem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mond a szemembe, hogy már nem szeretsz. Akkor elhiszem-suttogtam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry... én...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jó próbálkozás Emma. Tudom, hogy szeretsz. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Percekig csak bámultuk egymást, majd két kezemet gyengéden arcára csúsztattam, és szemeimet becsukva próbáltam közelíteni felé... aztán megcsókoltam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az elmúlt két év történései jutottak eszembe, és az, hogy mennyire szerettük egymást. Az első csóktól az utolsóig minden együtt töltött pillanatra pontosan emlékeztem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">MINDENRE!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A tetoválás a csuklómon, az átbeszélgetett éjszakák, az emlékezetkiesés...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry... kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom-mondta megszakítva csókunkat. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Miért nehezítem meg? Szeretsz, nem? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry menj már el. Nem szeretlek, nem érted meg?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem fogok elmenni-válaszoltam és megpróbáltam megölelni őt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor majd én elmegyek! Értsd már meg, hogy vége! Ennyi volt-fejezte be, majd könnyezve kirohant az ajtón, ami hatalmas zajjal csapódott be.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hátradőltem az ágyon és azon gondolkoztam, hogy vajon hol rontottam el...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Louis szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ejha, ez aztán a családi perpatvar. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Elég durva itthon a helyzet, inkább máshol ünneplünk most és próbáljuk elfelejteni ezeket a dolgokat. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jól van gyerekek, készen vagytok?-kiáltottam el magam a nappali közepén.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Persze-válaszolta Liam, miközben átkarolta Danielle-t és egy puszit nyomott a homlokára. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Elindultunk, és pont mikor az ajtóban álltam, eszembe jutott, hogy az igazolványaimat az emeleten hagytam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Egy pillanat srácok, még felugrok valamiért-mondtam, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felrohantam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Elég durva látvány fogadott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma zokogva rohant ki a szobájukból, és a földre csúszott az ajtónak támaszkodva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://25.media.tumblr.com/ec7b4666d74591a165c541d58bf36641/tumblr_mhgfoq39N11rwpt4io1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="216" src="http://25.media.tumblr.com/ec7b4666d74591a165c541d58bf36641/tumblr_mhgfoq39N11rwpt4io1_500.gif" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma, minden rendben van?-futottam oda hozzá, és segítettem neki felállni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Persze, minden a legnagyobb rendben-válaszolta, próbálta magát hirtelen rendbe szedni és úgy tenni mintha tényleg jól lenne.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Biztos? Ne maradjunk itthon veled?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ugyan, Louis ne viccelj már, tényleg minden oké-válaszolta.-Csak ölelj meg-folytatta suttogva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na gyere ide-mondtam, majd a karjaim közé húztam. Egész teste remegett, miközben egyfolytában sírt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pár perc múlva eltolt, és bólintott egyet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Köszönöm-mosolygott.-De most már siess a többiekkel-folytatta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egy puszit nyomtam könnyekkel teli arcára, majd lefutottam a lépcsőn, és végre elindulhattunk. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Niall szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miután ezt a váratlan bejelentést megtettük és Emmáéknál lezajlott ez a zavaros beszélgetés, jobbnak látták a többiek, ha nem itthon folytatják az ünnepet. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rékával szépen lassan összepakolásztunk, elmosogattunk, átöltöztünk és egy nagy tál fagyival és popcornnal befeküdtünk a kanapéra majd valami ismeretterjesztő filmet kezdtünk el nézni a halak evési szokásairól. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Niall, kérdezhetek valamit?-ült fel Réka aggódó tekintettel a kanapén, majd felém fordult.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Persze, édes-válaszoltam, majd megsimítottam az arcát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Biztos jó öltet ez a gyerek? Tényleg szeretnéd? Még nem késő változtatni ezen, Niall.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak néztem őt, artikulált beszédét, hatalmas szempilláit, apró gödröcskéit, és gyönyörű, mellig érő göndör haját.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Életem legjobb döntése-válaszoltam, majd egy puszit nyomtam az arcára.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ha te ezt szeretnéd édes, akkor én is-mosolygott.-Viszont picit fázok, nem hoznál le nekem egy takarót?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De, persze-bólintottam, majd felszaladtam a lépcsőn és benyitottam a szobánkba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felvettem az ágyról Réka kedvenc, lila takaróját, és mikor indultam volna lefelé, a fürdő felé pillantva megláttam, hogy résnyire van nyitva az ajtó és Emma a földön ülve telefonál.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mikor közelebb mentem, pár szót sikerült elcsípnem abból, amit beszélt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Megtettem. Állítsd le a merényletet, Adam.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com25London, Egyesült Királyság51.5073346 -0.1276831000000129351.1912111 -0.77313010000001292 51.8234581 0.51776389999998707tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-15976027641937001832013-01-28T19:56:00.002+00:002013-01-28T19:56:44.886+00:006.fejezet~8.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Köszönöm a türelmet, szeretlek titeket!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi: Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://1.gvt0.com/vi/kFfKb_WEkCE/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/kFfKb_WEkCE&fs=1&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/kFfKb_WEkCE&fs=1&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Harry szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Értetlenül álltam a történtek előtt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hittem, hogy ő is szeretné egybekötni az életünket. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyira megalázó helyzet volt... a srácok csodálkozva próbálták visszatartani Emmát, de annyira feldühödött, hogy átgázolt mindenkin, áttörte magát a tömegen, és a hangokból ítélve felszaladt az emeletre.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry-fogta meg a vállamat Louis.-Ha bármi kell, csak szólj. De most menj, és beszélj vele-suttogta. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hát igen, nem hiába volt ő a legjobb barátom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindig segített és tanácsokat adott, akár nőügyekről legyen szó, mert mondjuk ki őszintén, hiába, hogy engem mindenki nagy csábítónak ismer, Louis mégis tapasztaltabb az ilyenekbe. De tényleg, bármibe segített nekem, és éreztem, hogy most is rá kell hallgatnom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Köszönöm-bólintottam, majd egy erőltetett mosolyt húzva arcomra, kisétáltam a teremből.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Teljesen jól hallottam, hogy összesúgnak a hátam mögött, de hát miért is ne? Én is ezt tenném a helyükbe.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindenki a "Miért"-ekre keresi a választ... Én is!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem szerettem, ha sajnálnak. Sőt, kifejezetten utáltam, ezért próbáltam figyelmen kívül hagyni az egészet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A sírás kerülgetett. Komolyan, legszívesebben ledőltem volna a kanapéra és bömböltem volna mint egy kisgyerek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ehelyett üveges tekintettel lépkedtem fel a lépcsőn kiszáradt szájjal és remegő térdekkel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma, bejöhetek?-kopogtattam az ajtón, de nem érkezett válasz, ezért gondoltam, hogy bepróbálkozok.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ki adott választ? Takarodj már innen!-üvöltött, és egy párnát vágott hozzám, amit elkaptam, és leraktam az ágy szélére, majd én is leültem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretném megbeszélni. Kérlek, Emma-suttogtam, és megsimogattam a karját.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Vedd le rólam a kezed. De megbeszélhetjük-adta rá a fejét.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Rendben. Jó lesz itt, vagy menjünk el valahova?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felemelte fejét és akkor tudatosult bennem, hogy mennyire sír. A párna és az arca tiszta fekete szemfesték volt, elég durva látványt nyújtva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Így nem szeretnék sehova menni. Rendbe szedem magam, hozok teát és akkor talán-húzta meg a vállát és azzal a lendülettel fel is állt az ágyról és kisétált a szobánkból. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Félek, hogy kevés ideig lesz rajta az a jelző, hogy a "Miénk".</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Lassú léptekkel közeledtem a szekrényhez, és kivettem a legkényelmesebb melegítőnadrágom, a kedvenc pólóm, és gyorsan átöltöztem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ez idő alatt Emma is elkészült, két pohárral jött be az ajtón és mindketten leültünk az ágyra, de a távolság nem szűnt meg köztünk.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na?-lökte oda flegmán, majd kortyolt egyet a teából és rám figyelt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Megköszörültem a torkomat, és elkezdtem a mondandómat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval sajnálom. Nagyon szeretlek, és ezt te is tudod. Sajnálom, hogy kétségek között hagytalak, és egyedül, de gondolkoznom kellett. Emma meg kell értened, az életemről van szó! Nem gondoltál abba bele, mikor bementél Adamhez, hogy az életemmel játszol?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval megint felém irányul ez az egész? Már megint én vagyok a rossz? Tudod mit? Hagyjuk ezt az egészet-válaszolta, majd szemöldökét összeráncolva megpróbált felállni az ágyról, de visszahúztam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem ez a lényeg, édes.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szerintem ez nem olyan helyzet, mikor ez a szó megállja a helyét. Na de akkor miről van szó?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Arról, hogy szeretlek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Ha szeretnél nem hagytál volna ott, és... Harry bennem megváltozott azóta valami.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Tessék? Úgy érted, nem az volt a kiváltó oka annak, hogy nem jöttél hozzám, hogy múltkor ott hagytalak?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Az egész kiváltó oka az volt, persze. De amúgy nem. A kapcsolatunk kihűlt, te nem érzed?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem, Emma én jobban szeretlek, mint bármikor!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akkor csak te-válaszolta, majd egy könnycsepp talált magának utat arcán.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/c4e020728319acc6d4143b4b75e09fc0/tumblr_mhbspqIXBM1rfde7uo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="http://24.media.tumblr.com/c4e020728319acc6d4143b4b75e09fc0/tumblr_mhbspqIXBM1rfde7uo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak a földet bámultam, szavait nem bírtam felfogni. Azt hittem, hogy ez örök szerelem lesz, és mindig szeretni fogjuk egymást, mindennél és mindenkinél jobban.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egyből az jutott az eszembe, hogy ha nem szeretne, most nem sírna. Mi van, ha valaki áll a háttérben? </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">"<i>Nem, nem Harry, túl nagy a fantáziád!</i>"-gondoltam és ezért </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">ezeket a gondolatokat hamar elhessegettem. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem kell mindenre kifogás, talán tényleg nem szeret már.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na szerintem én megyek Emma, kiszellőztetem a fejem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Várj Harry!-kiáltott utánam Emma, mikor már az ajtót nyitottam volna ki, és felhuppant az ágyról. Azt hittem, hogy most jön az a rész, hogy szeret engem, és velem akar lenni és éljük le együtt az életünket... </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kimondom. Szakítok veled.</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-80309422282041107642013-01-14T00:41:00.001+00:002013-01-14T00:41:15.976+00:006.fejezet~7.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><u>Sziasztok!</u></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Bocsánat, hogy ilyen későn, de itt a megígért új rész!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Remélem tetszeni fog!:)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">És ezt a két blogot is nézzétek meg, két csodálatos lány írja és nagyon ügyesek!:</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">http://lucytomlinsonwith1d.blogspot.hu/</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">http://serespatrii.blogspot.hu</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">És amit még mondani akarok... az az, hogy remélem tudjátok, hogy <b>TI</b> adtok nekem erőt a rossz pillanataimba, és csak nektek köszönhetem ezt, ahol most tartok!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon szeretlek titeket, köszönök mindent! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Élvezzétek az új részt, jó olvasást.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Puszi: Dalmii xx</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/54zpFh0KuK0?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Zayn szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Legalább egy hónapja semmi hír nincs Jennáról.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Bár ő biztosan tovább lépett, és már el is felejtett.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nekem azonban ez nem megy. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyira megkedveltem őt, hogy még... még akár egy kapcsolatot is képes lettem volna vele elképzelni. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy én is csak olyan szokásos "szoknyavadász" vagyok, és csak egy éjszakára, maximum pár napra kellett volna nekem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mert ez nincs így.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ahogy most így látom a többieket, hogy mennyire boldogok, hogy van nekik valaki, akit szerethetnek, ölelgethetnek, puszilgathatnak és mindent elmondhatnak nekik, nagyon rossz érzés fogott el, ezért úgy döntöttem, hogy jobb lesz ha felmegyek a szobámba és leveszem magamról ezt az ünnepi maskarát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A hiányomat aligha fogják észre venni, nekem most pedig jobb a magány.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Összepakoltam gondosan a ruháimat, majd mikor pakoltam el, egy fénykép esett lassan a földre.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Lehajoltam, és ahogy megláttam, térdre rogytam és arcomat a kezembe temettem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx2tPZf9AP2imuqleJmH5j34BkBD35cZUH5Z-_A9Tswbnenh9Ia02AP1sP_4LgGPIm2nRj776DDVYEziQ2Q7f3EYdkj9iMhmG1f91YiTjQPuNerQGbYRLAWtqnutgEF_rZgqlL-N9LZlM/s1600/tumblr_m5opv6eCeU1rwu8ico1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx2tPZf9AP2imuqleJmH5j34BkBD35cZUH5Z-_A9Tswbnenh9Ia02AP1sP_4LgGPIm2nRj776DDVYEziQ2Q7f3EYdkj9iMhmG1f91YiTjQPuNerQGbYRLAWtqnutgEF_rZgqlL-N9LZlM/s400/tumblr_m5opv6eCeU1rwu8ico1_500_large.jpg" width="298" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Annyira hiányzol-suttogtam, miközben egy könnycsepp tört magának utat szemem sarkából.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pár percig tartottam ezt a pozíciót, de erőt vettem magamon, és az ágy széléig vonszoltam magam, majd leültem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A fényképet nézegettem, legalább fél órán keresztül, mikor halk kopogást hallottam az ablakomon.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Lassan odasétáltam, és kinyitottam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jenna-kiáltottam fel, mikor megláttam őt.-Hát te mit keresel itt?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hiszen szent este van, Zayn. Hoztam neked ajándékot-mosolygott.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Várj, most én álmodok?-kérdeztem szemöldökömet felhúzva.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem-húzta mosolyra száját, és arcán megjelentek a kis gödröcskék.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hát akkor mért az ablakon jöttél?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem akartam semmit megzavarni... tudod azt hittem, hogy nem leszel itt, és csak úgy itt hagyom neked ezt az ajándékot... azt hittem a többiekkel vagy lent a nappaliba-folytatta és közben az ajándékot felém nyújtotta.-De kérlek csak akkor bontsd ki, ha már elmegyek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Jenna ugye nem akarsz most elmenni? Kérlek, maradj még. Csak egy kicsit-kérleltem, majd gyengéden megfogtam a karját és leültünk az ágyra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Csak a rokonok miatt jöttünk vissza most Londonba. De nem költözünk vissza.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Kezdtem reménykedni-válaszoltam fejemet lehajtva, mire Jenna államat megfogta, fejemet felemelte és tekintetét az enyémbe fúrta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hiányzol Zayn-suttogta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hittem rosszul hallok. Már magába az nagyon hihetetlen, hogy Jenna itt van a szobámba, de hogy még hiányzok is neki... ezt soha nem gondoltam volna.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Olyan volt, mintha az egészet álmodnám.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hittem, hogy végleg elköltöztek, az itteni rokonaikról mondjuk soha nem is beszélt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Csak élni akartam a pillanatnak, a perceknek, hogy itt van velem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Annyira jó újra érezni a közelségét.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ez olyan, mint mikor valaki annyira hiányzik neked, hogy akármit megtennél azért, hogy újra vele legyél. És nekem bejött. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nekem is hiányzol...-válaszoltam egy bólogatás keretein belül.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Arcunk vészesen közeledett egymás felé, nem tudtam megállni, de nem is akartam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A pillanat műve volt az egész, mégis annyira élveztem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ajkait gyengéden súroltam ajkaimmal, aztán megcsókoltam, mire ő mellkasomra téve kezeit hátrahőkölt. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem szabad...-suttogta, miközben kezeit a tarkómra rakta és homlokát az enyémnek támasztotta.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem érdekelt mit mond, csak meg akartam őt csókolni újra és újra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hiába kért meg, én nem lassítottam a tempón, de ő is belement a játékba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hirtelen azon kaptam magam, hogy se rajtam se Jennán nincs póló.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Zayn kérlek, hagyd abba. Nem bírok neked ellenállni, de... de nem szabad-súgta bele a csókunkba.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Akarlak Jenna... soha, senkit nem akartam még ennyire-válaszoltam, de egy percre sem szakadtunk el egymástól.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hátradőltünk az ágyon, folytatva amit előbb elkezdtünk.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Egyszer csak azt vettem észre, hogy Jenna lelök magáról, felpattan, és elkezdi megigazgatni a haját, aztán szépen lassan elkezd felöltözni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Most mi a baj?-kérdeztem, miközben az ágy szélére ültem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Zayn... ez a valami... amit érzek irántad...-több másodperces szüneteket tartott a mondatrészek között, ami úgy hatott, mintha valami olyanról beszélne, amit ő se tud pontosan meghatározni.-Túl erős! Sokkal erősebb mint én... és fogalmad sincs, hogy mennyire kívánlak-válaszolta, közben elpirult, de már a kabátját vette vissza magára.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Én csak csendben ültem és vártam, hogy vajon most mi lesz...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nem akartam, hogy elmenjen. Szerettem volna, ha örökre velem marad. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindig is úgy képzeltem, hogy ha visszatér, akkor már soha senki nem veheti el tőlem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Azt hiszem Hilary halála után senki iránt nem éreztem még ilyet.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Mennem kell, Zayn-mosolygott, miközben az utolsó gombot is begombolta a kabátján.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem mehetsz így el-mondtam, majd odamentem hozzá és kezemet végigsimítottam tökéletesen sima arcán.-Mond el, hogy mi a baj. Kérlek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Zayn... sajnálom... tudom, hogy el kellett volna mondanom... de nekem van barátom.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A földbe gyökerezett a lábam. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Bármerre néztem, csak meglepett arcokat láttam, akik hol Harryt, hol engem bámulnak.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Harry én nem is tudom mit mondjak-szökött ki szavanként a mondat.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Jobbat nem tudtam mondani, egyszerűen még a nevemet is elfelejtettem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Aztán szépen sorjában minden eszembe jutott és kérdések kezdtek kirajzolódni a fejemben.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><i>Múltkor mért hagyott cserben?</i></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><i>Ha egyszer megtette, máskor is meg fogja tenni?</i></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><i>Ha nagyobb bajban leszek, akkor sem fog mellém állni?</i></span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><i>Kellek én egyáltalán neki?</i></span><br />
<i><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szüksége van rám?</span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"> </span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span></i>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Az, ahogy Harry ott hagyott a kávézóba azon a novemberi napon és aztán hetekig hozzám se szólt. Most pedig előáll egy ilyennel... nem volt részéről a legjobb döntés.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Alaphelyzetbe megbolondultam volna az örömtől, de így nem volt túl hatásos.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Míg nekem különböző dolgok kavarogtak az agyamban, jó pár perc eltelhetett, gondolatmenetemből Liam figyelemfelkeltő köhintése zökkentett ki.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mélyen belenéztem Harry szemébe, és egyből tudtam mit kell tennem...</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Edd meg ezt a rohadt gyűrűt, Styles-vágtam rá és kiviharoztam a szobából...</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com35London, Egyesült Királyság51.5073346 -0.1276831000000129351.1912151 -0.77313010000001292 51.8234541 0.51776389999998707tag:blogger.com,1999:blog-8662290013792678680.post-30497454624542156372012-12-30T16:58:00.001+00:002012-12-30T16:58:10.927+00:006.fejezet~6.rész<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Sziasztok drágák!:) </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Rengeteg levelet, hozzászólás és kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy nagyon jó a blog, és egyáltalán lehet-e számítani következő részekre?!</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">A válasz nagyon egyszerű: IGEN! </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon sok szeretettel köszöntöm az új olvasókat, aki felzárkózott haladhat a többiekkel, aki még csak most kezdte elolvasni a blogot az majd idővel felzárkózik.:)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Nagyon szépen köszönöm az eddigi támogatást!</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Itt van az új novella is, olvassátok :http://onedirectionforever-dalmii.blogspot.hu/p/harmadik-novella.html</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A következőkben minden részt <b>20+ hozzászólás</b> után hozom!:)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok!:)</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Remélem tetszeni fog a mostani rész is és nem okozok csalódást!:)<br />Puszi:Dalmii xx</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/rNpBahr49mA?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Réka szemszöge</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Szent este van, december 24-e.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Közös ebédelést, illetve vacsorát tervezünk a többiekkel, ezért most mindenki elfoglalta a saját kis szobáját és elkezdett készülődni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Réka-szólt Niall, mögém sétált és egy lágy csókot lehet a nyakamra.-Elmondjuk nekik most?-folytatta, majd magával szembe fordított.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Kezeimmel két oldalról megfogtam az állát, majd mélyen szemeibe néztem.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Készen állsz? Illetve... készen állunk erre?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ő csak mosolygott, mire egy apró puszit nyomott a homlokomra.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Igen, együtt mindenre képesek vagyunk.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Tovább folytattam a készülődést.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Miután lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és a kedvenc bordó körömlakkommal kifestettem a körmöm, a ruháim között kezdtem el kutakodni.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/47639114/tumblr_mf9fju8BgX1qmc07eo1_500_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="261" src="http://data.whicdn.com/images/47639114/tumblr_mf9fju8BgX1qmc07eo1_500_large.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Azt hiszem ez jó lesz-fordultam a kedvenc fehér ruhámmal Niall felé, aki már majdnem elaludt a nagy várakozásba.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://data.whicdn.com/images/47643044/483342_406027802815564_1581008233_n_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://data.whicdn.com/images/47643044/483342_406027802815564_1581008233_n_large.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Réka ruhája</span></td></tr>
</tbody></table>
<br /><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Na gyorsan vedd fel, utána lemegyünk a nappaliba-kacsintott.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">Gyorsan magamra kaptam a ruhát, egy rózsaszín övet felkötöttem és hozzá való rózsaszín platformos cipőt vettem fel és masnis hajpántot tettem.</span><br />
<span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">-Gyönyörű vagy-suttogta Niall, megpuszilt és együtt lementünk a nappaliba.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Már mindenki ült a kanapén, az ajándékok pedig a gyönyörű karácsonyfánk alatt hevertek. Úgy látszik mindenki csak ránk várt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Danielle egy bordó ruhát viselt, fekete magassarkúval, ami határozottan nagyon jól állt neki.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Eleanoron egy kék térdig érő selyemruha volt, fekete masnis kötővel és a ruhához illő kék cipővel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Emma egy barna testhez simuló ruhát viselt amihez arany cipőt vett fel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Gyönyörűek voltak mind a hárman.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A pedig fiúk öltönybe voltak, elég szokatlan így látni őket.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ami nagyon meglepett, hogy Harry és Emma a kanapé két végén ültek, a lehető legtávolabb egymástól.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval akkor kezdem én-szólalt meg Eleanor vigyorogva, majd mindenki átadta az ajándékát egymásnak.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Senki sem bontotta ki a meglepetéseket, csak leültünk a gondosan megterített ünnepi asztalhoz, amin volt halászlé, csirke, mindenféle sült húsok, rántott húsok köretekkel.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Emma-szólalt meg Danielle.-Most mi van veletek?</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Már nem vagyunk együtt-vágta rá Harry egy köhintés keretein belül.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Furcsa volt, hogy meg sem várta Harry Emma reakcióját, ami persze a lánynak nagyon rosszul esett, láttam, hogy könnyeit alig tudta visszatartani.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Pár perces rideg csend állt be, amit Niall szakított meg hangos csámcsogásával. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Ekkor úgy éreztem, hogy itt az idő.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szeretnék... illetve szeretnénk valamit bejelenteni-mondtam, miközben a szívem majd ki ugrott a helyéről. </span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Hallgatunk-válaszolta Liam nagy mosollyal.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Felálltunk az asztaltól Niallel, a szívem egyre hevesebben vert, azt hittem, hogy mindjárt rosszul leszek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval...-kezdtem el a nagy bejelentést, de mivel Niall látta, hogy nem vagyok egészen jól, átvette tőlem a szót.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Szóval azt szeretnénk mondani, hogy nagy változás következik be az életünkbe, amit igazából nem terveztünk-mondta megvakarva a tarkóját és rám nézett, mire bólintottam.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Na, mondjátok már-türelmetlenkedett Eleanor.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Réka babát vár-nyögte ki Niall, mire mindenki ledöbbent arcokkal figyelt ránk, legalább két percig.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-De hát ez csodálatos-mondta Danielle nagy mosollyal, felugrott és megölelt mindkettőnket.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A többiek is így tettek, mindenki örömmel fogadta a hírt.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Nem hittem volna, hogy te leszel közölünk az első-mondta nevetve Liam Niallnek, majd lepacsiztak és megveregették egymás hátát.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Láttam Niall arcán, hogy mennyire megkönnyebbült, persze én is.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A nagy hangzavar közepette Harry köhécselésére lettünk figyelmesek.</span><br />
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">-Figyelem, emberek. Ha már így összegyűltünk, és mindenki ilyen őszinte, nem szeretnék előletek eltitkolni semmit-mosolygott, majd Emmához sétált utat törve közöttünk, letérdelt elé, és folytatta.-Emma nagyon szeretlek. Lennél a feleségem?</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17743519638041986688noreply@blogger.com32London, Egyesült Királyság51.5073346 -0.1276831000000129351.1912111 -0.77313010000001292 51.8234581 0.51776389999998707