3.fejezet~15.rész

Hát a pályázat nem sikerült emberek, de nem adom fel! AKKOR IS KI FOGOK JUTNI ANGLIÁBA!
De legalább nem kell mellőznöm titeket.:)
Köszönök mindent!(K)

-Mi?-kérdeztem értetlenül, és közel húzva magamhoz, szorosan átöleltem Emmát.
Ő csak egyfolytában sírt, könnyei patakként folytak le az arcán.
-Oda kell mennem-mondta karjaimat lebontva róla, azonban én csak tovább szorítottam őt. 
-Nyugalom Emma, hiszen fél 3 van. 
-Nem Harry! Ilyet még te sem kérhetsz tőlem. A legjobb barátnőm-mondta könnyeit törölgetve, felállt mellőlem és magára kapott egy melegítőnadrágot.

-Zaynnel mi lesz?-kérdeztem aggódva, miközben én is elkezdtem felöltözni, hiszen semmiképp nem hagyhatom magára Emmát ilyen állapotban.
-Megyek, szólok neki. Közben elintézek még egy telefont-mondta és kirohant a szobából. 

Zayn szemszöge
Halk kopogásokra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, Emma már az ágyamon ült.
-Zayn beszélnünk kell-suttogta, és közben... sírt.
-Mi a baj Emma? Mégis mi ennyire fontos, hogy közel hajnali 3 órakor zavarsz?
-Zayn...-zokogta. Felültem az ágyamon és megöleltem.
-Mi történt?-kérdeztem félve. Szívem egyre hevesebben vert és alig kaptam már levegőt. Éreztem, hogy valami nagy baj történt.
-Hilary...
-Mi van vele?-kérdeztem hangomat felemelve.
-Meghalt.
Mikor ezt kimondta Emma, könnycseppek folytak le az arcomon.
-Mi?-kérdeztem, miközben hangom csukladozott.
-Jól hallottad.
-De... de... de mégis mi történt?-kérdeztem kétségbeesetten. Nem tudtam elhinni amit mondott.
-Most érkezett egy SMS Adamtől, hogy Hilary meghalt. Egy vonat elé vetette magát. 
-Azonnal oda kell mennem-mondtam, kipattantam az ágyból, letöröltem a könnyeimet , felöltöztem és kiléptem az utcára.
Rohantam, ahogy csak bírtam, egészen a vasútállomásig. 
A rendőrök helyszíneltek éppen. 
Én ezt nem akarom elhinni. Bennem egy világ omlott össze. 
Nem bírtam ott maradni. Hilary házához rohantam.

Az ajtó kulcsra volt zárva. Nem tudtam bemenni, a pótkulcsot pedig elhagytam.
Gyors mozdulattal nekirontottam a bejárati ajtónak és sikeresen bejutottam.
Felrohantam az emeletre, a szobába.
Ahogy beléptem, megcsapott Hilary parfümének az illata.
-Istenem, mért hagytál itt Hilary?-kérdeztem sírva. A kétségbeesés teljes.
Ahogy ledőltem az ágyra, egy levelet találtam.
A sarokba kuporodva, könnyeimet törölgetve kezdtem el olvasni.

Mielőtt tovább olvasnád, indítsd el ezt:

"Zayn!
Ez most csak hozzád szól. Kérlek keress egy nyugodt helyet, és legyél egyedül. Törölj ki mindent a gondolataidból, töröld le a könnycseppeket az arcodról, és figyelj rám, még egyszer utoljára. 

Fogalmam sem volt, hogy ennyire nehéz lesz. Egyszerűen csak elmondom azt, amit érzek. 
Te voltál az első, akit valaha igazából szerettem.
Többet nem tudunk kapcsolatba lépni semmilyen módon sem.
Nem tudsz majd megérinteni, megcsókolni még csak beszélni sem hozzám.
Szörnyű lesz, tudom. De én mindig vigyázni fogok rád.
Sírnom kell, ha arra gondolok, hogy még mennyi minden várt ránk. És mennyire szerettem volna VELED leélni az életem. Ne hibáztasd magad egy percig se. Erről te nem tehetsz.
Minden erőmet összeszedve próbáltam elbúcsúzni tőled, belül 1000 darabra voltam törve.
Igen gyáva vagyok. Csak menekülni akarok a problémák elől. De erre nincs más megoldás. Nem akarom, hogy bárki is egy percig sajnáljon, ezért kérlek ne csináljatok nekem temetést.
Csókodra még most is szomjazom. Bárcsak itt lennél velem, és érezhetném közelségedet. Ahogy pár könnycsepp folyik le az arcomon, igazán tudom, hogy milyen szeretni. És én téged nagyon szeretlek... örökké.
Miközben ezt a levelet írom, a kedvenc számunkat hallgatom. Soha többet nem fogjuk együtt hallgatni. Ha fel szeretnéd idézni a régi időket, csak rakd be ezt a zenét és legyél egyedül. Talán majd érezheted azt, hogy nem hagytalak teljesen el.
Nem akartalak itt hagyni, kérlek bocsáss meg... 
Egyszerűen elfáradtam.
Elmondhatatlanul szeretlek. És tudom, hogy te is így érzel.
De nekem semmi keresni valóm nincs már köztetek. 
Először is nagyon kérlek, hogy mondd meg Emmának, hogy nagyon szeretem őt, és egy percig nem szeretném, ha rosszul érezné magát. Bár tudom, ezt hiába kérem.
Nekem nem fájt, csak elaludtam. Jó alaposan átgondoltam, hogy mit cselekszem. Igazából pont ennyi az élet, semmi több.
Kérlek üzend meg a fiúknak, hogy nagyon örülök, hogy megismertem őket.
És ami téged illet...
Iszonyú nehéz ezt a pár hónapot összefoglalni. Ebben az időben annyi érzés és gondolat motoszkált az agyamban, és a szívemben...
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott minket. Ilyen ember nincs még egy a földön mint TE, és soha nem fog jobban szeretni téged senki, mint ahogy én szeretlek.
Csodálatos ember vagy... egyszer majd elfelejtesz és valaki mással leszel nagyon boldog.
Kérlek egy könnycseppet se hullajts értem. 
Ennyi volt, szép volt. 
Rettenetesen rossz ez most így nekem.
És ne feledd... mindig vigyázni fogok rád innen fentről! Mindig az őrangyalod maradok! És örökké szeretni foglak!
Hilary"

Ökölbe szorított kézzel felálltam, és torkom szakadtából kezdtem el üvölteni.
-Hilary! Szeretlek!
Lerogytam a földre, majd kiabálásomat nagyon halk suttogás váltotta fel.
-Nem tehetted ezt. Nem hagyhattál itt. Szükségem van rád. Nekem nem kell más... csak te. Hilary...-sírásba csuklott hangom.-Annyira szeretlek.
Megfordult pár kósza gondolat a fejemben, hogy utána megyek. De mi értelme lenne? 
Felálltam a padlóról, majd kiléptem London zajos utcáira.