4.fejezet~8.rész

Hello mindenki!
Köszönöm a sok jókívánságot, úgy látszik használ, mert napról napra jobban vagyok. 
És nem ti tartoztok nekem köszönettel, amiért betegen is írok nektek, hanem én nektek, hogy olvassátok.
Nem tudom, mi lenne velem nélkületek, köszönöm, hogy vagytok nekem és olvassátok a blogom!
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekelni fog, amit én írok.
ÉS! közelítünk a 20.000 látogató felé. 
Ne feledjétek, akkor hosszabb, meglepetés résszel készülök!
Kommentben majd hagyjatok egy nevet, hogy kiről szeretnétek többet olvasni!:)

Puszi: Dalmii
Ja, és még egy. A Tetszik/Nem tetszik gombokat NE hagyjátok figyelmen kívül!:)

Harry szemszöge
-Jó reggelt édes.-öleltem át Emmát, akin láttam, hogy éppen most ébredezett.
-Neked is, édes.
-Figyi, Emma. Mi lenne, ha ma bepótolnánk a múltkori kimaradt sétát?
-Az fantasztikus lenne. De akkor kezdjünk el öltözködni.-mondta mosolyogva majd kipattant mellőlem az ágyból és a szekrény felé vette az irányt.
Kotorászott egy darabig, majd elővett egy cipőt és pár ruhadarabot.
-Harry öltözni szeretnék, nem ér kukkolni.-nevetett.
-Emma ugyan már.-válaszoltam- Szeretem nézni ha öltözködsz.-kacsintottam rá.
Ő azonban csak mosolygott és egy helyben állt.
-Ó, még szégyenlős vagy menj már. Na mindegy.-mondtam, majd odamentem hozzá és derekánál fogva átöleltem majd megpusziltam a nyakát- Megyek letusolok, addig öltözz fel.
-Oké édi.-válaszoltam, majd elindultam az ajtó felé.

Emma szemszöge
Tudom, hogy hülyeség, de elég szégyenlős típus vagyok. Azt is tudom, hogy Harry a pasim és látott már ruha nélkül is... de nem. Ez más.
Mikor Harry kiment letusolni, én elkezdtem magamra kapkodni a ruháimat.

Szerintem ez megteszi mára.
Gyorsan megágyaztam, majd Zayn nyitott be az ajtón.
-Bocsi, Emma beszélhetnénk?-majd odasétált mellém és leült az ágyra. Én is ugyan így tettem, és megfogtam a kezét.
-Mi történt Zayn? Elég rosszul nézel ki valljuk be.
-Hilary szakított velem.
-MI? Miért? De hiszen... minden jó volt köztetek, nem?
-Igen... de... Emma én nem is tudom, mihez kezdjek. Nagyon ki vagyok borulva emiatt.
-Elhiszem Zayn, megértelek. De csak egyet tehetsz.-mondtam neki, majd vállától lefelé megsimítottam- Most elmész, veszel egy kellemes fürdőt, iszol egy pohár teát, alszol egy nagyot, és elmész, beszélsz vele. Meglátod, minden rendbe jön.
-Köszönöm Emma.-mondta könnyes szemekkel, majd megölelt.
-Oh, bocsi.-mondta Harry, miközben beslattyogott a félig ázott papucsában.
-Semmi, már úgy is megyek.-válaszolta mosolyogva Zayn, elengedett és kilépett az ajtón.
Miután Harry is rendbe szedte magát, elindultunk.
Végre. Ez csak a mi napunk lesz.
-Vegyünk fagyiiiiiiiiiiit.-üvöltötte a fülembe Harry, megfogta a kezemet és elfutottunk a legközelebbi fagyishoz.
Ezután egyből a dombra indultunk ki. 
-Szeretlek Emma. Nagyon. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne velem nélküled.-mondta Harry, majd megcsókolt.
Leültünk a fűbe és bámultuk egymás arcát.
Annyira szeretem.
-Várj, Emma. Kérlek, hagy csináljak rólad egy képet.
-Rendben, csinálj, de tényleg csak egyet.

-Annyira gyönyörű vagy.
-Ugyan, Harry. Ha boldog vagyok és azt sugárzom, akkor persze, hogy szép vagyok. És tudod, mért vagyok boldog? Mert TE vagy nekem.-mosolyogtam rá. 

Niall szemszöge
Egész éjszaka alig aludtam, csak gondolkoztam és nem tudtam kiverni a fejemből Rékát.
Felkeltem az ágyamból és lementem a konyhába. Csináltam magamnak egy szendvicset, majd ittam egy pohár kávét és leültem a kanapéra.
Csengettek.
Lassan az ajtóhoz léptem és lenyomtam a kilincset.
-Niall, kérlek ne haragudj rám.-ugrott Réka a nyakamba.
-Én? Hogy haragudni rád? De most... hogy vagy itt? Vagy miért? Mi történt?-kérdeztem meglepődve.
-Liamnek köszönd. Látta, hogy rosszul vagy, felhívott és elmondott mindent.-válaszolta.
-Menjünk fel a szobámba beszélgetni.-suttogtam a fülébe.
Megfogtam a kezét és benyitottunk a viszonylag hűvös és csendes szobába.
Nagyon sokat beszélgettünk, részben Reáról, részben az anyukájáról.
-Annyira sovány vagy.-mondta Réka, miközben szemével méregetni kezdett.
-Dehogyis.-válaszoltam felháborodva, majd felé fordultam és elkezdtem csikizni.
-NEEE! NIALL!-sikítozott nevetve Réka.
-Cssssss! Ne sikítozz már.-röhögtem el magam.
-De! NIALL KÉRLEK!-nem bírta abbahagyni a nevetést, ami még mindig sikítozással volt keveredve.
Kopogást hallottunk az ajtón.
-Figyi gyerekek. Nem szeretném tudni, hogy mi folyik bent, de picit halkabban.-persze, hogy Louis volt az, aki beszólt.
Az ágyon úgy helyezkedtünk, hogy Réka feküdt, én pedig pontosan rajta.
-Most úgy megcsókolnálak.-fogalmam sem volt, hogy miért mondtam ezt, de pontosan ezt éreztem.
-És mért nem teszed?-kérdezte. Eléggé meglepett a válasza, de egyszerűen válaszoltam.
-Félek, hogy elszaladsz.
-Nyugi Niall, nem fogok.-válaszolta.
Haját kezemmel kisöpörtem arcáról, kezemet gyengéden végigsimítottam puha bőrén, majd szememet behunyva hajoltam hozzá egyre közelebb.
Ajkaink már majdnem összeértek mikor a telefonom hangja törte meg a csendet, és a pillanatunkat.