4.fejezet~13.rész

Zayn szemszöge
A fotelben ébredtem Hilary mellett, mikor rápillantottam, még aludt.
Jobbnak láttam, ha levegőzök egyet és veszek valamit a büfében.
Óvatosan kimásztam a fotelból, majd halk léptekkel az ajtó felé léptem és lenyomva a kilincset kiléptem az ajtón.
A folyosón még senki sem volt, az üres falak közötti visszhangot hallottam, miközben lépteim egyre gyorsabbak lettek.
Kiléptem a bejárati ajtón, és a 'dohányzásra kijelölt hely' feliratot kerestem.
Odaléptem a hamutartóhoz, majd mély zsebemből előkerestem a cigiz dobozomat, kivettem belőle egy szálat, és meggyújtottam.
A cigifüst fokozatosan megtöltötte a tüdőmet, majd lassan kifújtam. Erre volt szükségem jelenleg.
Elnyomtam a csikket, majd visszamentem az épületbe, a büfé részlegbe és vettem kettő szendvicset, majd visszamentem Hilary kórtermébe.
Már ébredezett, ezért odamentem mellé, majd gy puszit nyomtam az arcára és leültem az ágy szélére.
-Tessék, ezt neked hoztam. Nem valami finom a kórházi koszt.-nyújtottam felé az egyik szendvicset.
-Köszönöm édes.-válaszolta, majd átvette a kezemből a szendvicset és letette az éjjeliszekrényére.
Láttam rajta, hogy valami baj van ezért gondoltam jobb lesz, ha rákérdezek, hogy mi történt.
-Valami baj van?
-Igen...-válaszolta fejét lehajtva.
Mély pillantásokat vetettem rá, mire felült, megfogta a kezem és belenézett a szemembe, majd elkezdte mondandóját.
-Zayn... mikor este elaludtál, bejött hozzám a főorvos, és közölt egy hírt. Muszáj elmennem rehabra. Ez van. De... Zayn én nem hiszem, hogy ki fogom bírni ott.-mondta szinte könnyes szemekkel.
-De... még szép, hogy kibírod, minden nap meglátogatlak majd.-mosolyogtam rá.
-Az...
-Figyelj Hilary, minden rendben lesz, majd meglátod.
-Zayn... az a baj... hogy ez a hely nem a közelbe van.
Furcsán néztem rá, mire folytatta.
-New Yorkba kell mennem.

Niall szemszöge
Egymás karjai közt ültünk a padon, csak bámultuk a csillagokat.
Annyira megnyugtató és annyira jó volt a közelsége, legszívesebben még vagy órákig így maradtam volna vele.
-Niall...-ugrott ki a karjaim közül Réka, majd felállt és megigazította magán a ruhát.
-Mi történt?
-Itt van az apám.
Nagyon megijedtem. Réka mesélte, hogy bármire képes az apja. Részegen akár ölni is.
-Réka!-hallottuk távolból az üvöltését, majd egy perc alatt ott termett mellettünk. 
-Réka te meg mi a szarért vagy ezzel a kis senkivel?-kérdezte dühösen, majd megfogta Réka karját és elkezdte rángatni.
-Niall segíts!-üvöltötte Réka, mire megragadtam a karját és elrántottam.
-Fuss Réka.-ordítottam, majd teljes sötétségben futottunk az erdő felé.
Réka levette a magassarkú cipőit, kezében megfogta és így futottunk tovább.
-Mindjárt utolér.
-Fuss már.-mondtam, miközben kezét fogtam és húztam magam után.
Réka egy hatalmasat kiáltott, nagyon megijedtem és azonnal leültünk. 
-Niall valami beleállt a lábamba.-mondta, majd talpát felemelve megláttam egy hatalmas sebet.
Nagyon megijedtem, fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne most tennem.
-Talpra bírsz állni?-kérdeztem, mire ő bólintott.
Könnycseppjeit éreztem kezemen, ahogy haját próbáltam kisöpörni arcából.
-Jól van gyere.-mondtam, majd segítettem neki felállni és elindultunk lassan.
-Niall merre vagyunk?
-Azt hiszem valamilyen erdőben.
-Azt hiszed? És az apám?
-Nyugi, ő visszafordult.
Órákig sétáltunk, teljesen ránk sötétedett.

-Niall, nagyon félek.
-Nyugalom, nem lesz semmi baj.-válaszoltam, majd tovább mentünk.
Lépteink színtisztán hangzottak a semmibe.
Egy erdő közepén vagyunk, azt se tudjuk merre, de ezt félek bevallani Réka előtt.
Egyszer csak lába összecsuklott, és a földre zuhant.
-Réka!-kiáltottam, majd utána kaptam.
-Sajnálom Niall, azt hiszem nem tudunk tovább menni. Nagyon fáj a lábam.
-Jól van, pihenjünk kicsit. Remélem hamar kivilágosodik majd.
Réka halkan szipogni kezdett, mivel nem láttam semmit, arra következtettem, hogy sír.
-Sajnálom.-mondtam.
-Én is.-válaszolta.
Teljes sötétség övezett minket, csak néha lehetett hallani lombok zörgését, ahogy a szél süvített, és egy-egy levél lehullását a fákról.
Nagyon hideg van, semmi ennivalónk, még egy szelet csoki sem. És ami a legnagyobb baj, hogy világításunk sincs. Az ösztöneinkben kell bíznunk.
-Merre tovább Niall?-kérdezte Réka, majd felém fordult és én csak gyengéden átöleltem.
-Megoldjuk.
-Tudod hol vagyunk Niall?
Pár perc gondolkozás után rádöbbentem, hogy jobb, ha az igazat mondom.
-Nem Réka... eltévedtünk.


Tetszik/Nem tetszik gombokat használni!:)