4.fejezet~10.rész

Sziasztok!
Először is újra megszeretném köszönni nektek azt, amit kapok! Csodálatosak vagytok! ÉS napról napra kapom a visszajelzéseket, hogy mennyien olvassátok a blogomat.
Annyira jó érzés, komolyan.:)
Az új olvasókat ezennel nagyon nagy szeretettel köszöntöm, mert ha jól tudom mostanában belőlük is van egy pár.
Ha jobbra néztek, láthatjátok, hogy felraktam a rendszeres olvasók közé való feliratkozást. Csak pár lépés, aki tényleg rendszeres olvasó, iratkozzon fel!
És amint látjátok, vészesen közelítünk a 20.000 látogató felé, ezért azt hiszem, hogy a következő rész lesz az extra hosszú meglepetésrész.
Na de nem untatlak tovább titeket, jó olvasást.
Puszi:Dalmii

Zayn szemszöge
Futottam, ahogy csak bírtam, karjaim között a még mindig eszméletlen Hilary.
Egyre gyengültem, lábaim és karjaim egyaránt egyre gyengébbek voltak, de nem adtam fel, csak futottam.
A hideg levegő végigjárta a tüdőm, kifújtam majd újra kapkodtam az oxigént.

-Egy hordágyat hozzanak azonnal!-üvöltötte a portás, mikor beértem a kórházba.
Meg sem bírtam szólalni, csak kifulladva levetettem magamat a mögöttem lévő székre.
És mélyen gondolkozni kezdtem.
Értetlenül álltam a dolgok előtt.

Lassan felbotorkáltam Hilary kórterméig. Egy orvos lépett ki az ajtaján.
-Elnézést, tudhatnám, hogy mi a helyzet?
-Nincs életveszélyben Hilary. Nyugodjon meg. Viszont...-megfogta a karomat és arrébb tessékelt, majd suttogni kezdett- A drogokról való leszokás nagyon nehéz időszak lesz a hölgyre nézve. Az sem kizárt, hogy elvonóra kell küldenünk őt. És ott pedig a lehető legrosszabb lesz neki...

Liam szemszöge
Daniellel egész nap együtt voltunk. 
Elmentünk moziba, vacsorázni és közben élveztük az együtt töltött perceket.
-Annyira szeretlek.-mondtam neki, miközben sétáltunk London sötétedő utcáin ujjainkat összekulcsolva.
-Én is szeretlek Liam. Nagyon.-válaszolta.
Azonban elég furcsának tűnt egész este, mintha nem lenne túl jól.
Miközben mentünk, egyik lába megcsuklott és belém kapaszkodott.
-Liam, kérlek üljünk le. Rettenetesen hányingerem van és nagyon szédülök.
Megijedtem persze, de azonnal cselekedtem. Odamentünk az egyik padhoz, majd gyengéden megfogtam Danielle karját és segítettem neki leülni.
-Jobban vagy édes?-kérdeztem pár perc múlva.
-Azt hiszem igen.
-Mi történt?
-Liam van egy dolog... amiről még te sem tudsz.-mondta és csak a földet bámulta.
-Igen?-kérdeztem ijedten.
-Azt hiszem Liam... terhes vagyok.

Niall szemszöge
-Igen?-álltam fel, majd felkaptam a telefont és a zöld gombra nyomtam az ujjam.
-Niall Horan?-kérdezte egy ismeretlen férfi hang.
-Igen, én vagyok. Miben segíthetek?
-Réka apja vagyok. 
Nagyot nyeltem, majd a torkom megköszörültem és próbáltam normális választ adni.
-Miben segíthetek?
-Miben segíthetsz? Most azonnal mond meg a lányomnak, hogy jöjjön haza. Te pedig ne merészelj még egyszer csak hozzá szólni sem vagy velem gyűlik meg a bajod. Értetted?
-De uram... nem tettem semmi rosszat.
-Nem? A lányom azóta olyan furcsa mióta veled találkozott...
-Szerintem csak nem szereti ha skatulyában tarják és úgy gondolta, hogy ideje kitörni. Ez nem feltétlen az én hibám.
-DE IGEN! Pontosan a te hibád. Ha nem ér haza 10 percen belül, neki esik baja.
Nem bírtam tovább hallgatni, köszönés nélkül kinyomtam a telefonom.
-Ki volt az?-kérdezte lemászva az ágyról Réka.
-Apud.
-Az apám?
-Igen.
-Honnan tudja a számod?
-Pontosan ezt szeretném én is tudni, Réka.
-Na és mit mondott? Mi a baj?
-Menned kell. Körülbelül meg lettem fenyegetve.
-Hogy mi?
-10 percen belül otthon kell lenned.
-Jézusom Niall, nekem akkor indulnom kell, sajnálom. Vagy...
-Vagy? Figyelj, mi lenne ha maradnál ma éjszakára? Csak mi és ez az éjszaka.
-Niall nem lehet... az apám...
-Igen?
-Szóval elég agresszív.
-Bántott?
Réka lehajtott fejjel belepakolt a táskájába és kiment az ajtón, majd lement a lépcsőn és a bejárati ajtóban megállt.
-Réka! Bántott valaha az apád?
-Minden nap mióta anyám meghalt. Azóta folyamatosan iszik és bármiért képes bántani.
-Ezt mért nem mondtad?-kérdeztem miközben megfogtam a csuklójánál lágyan.
-Mennem kell Niall, tényleg. Kérlek.
-Elviszlek.
-Még csak az kéne. Niall gondolkozz már. Az apám kiütni ha meglátna veled.
-De Réka...-próbáltam folytatni, de a velem szemben álló lány próbált kiszabadulni kezem fogságából és vállára akasztotta a táskáját.
Egyfolytában a földet nézte.
-Jó volt téged megismerni Niall Horan. Talán jobb is, hogy nem történt köztünk semmi.-közben bólogatott és a szemembe nézett.
-De én... még szeretnélek látni.
-Talán egyszer.-válaszolta mosolyogva.
-De...
-Mennem kell. Szia.
Hiába köszöntem volna utána, már úgysem hallja meg. Én ezt nem hiszem el. Beléptem az ajtón majd becsuktam magam után és háttal nekidőlve az ajtónak lecsúsztam ülésbe, térdeimet felhúztam. 
-Bárcsak tudnád, hogy én rád nem csak barátként néztem...-suttogtam halkan, majd fejemet az ajtónak támasztottam, sapkámat mélyen az arcomba húzva.

Louis szemszöge
Egy parkban ülve várok Eleanorra két órája.
És nem jött el.
Igazából a kapcsolatunk elég erős már ahhoz, hogy tudjam nincs senki mással, ebben azonban mégsem vagyok teljesen biztos. Ha viszont rákérdeznék, tuti letámadna és nem lenne semmi jó belőle.
Persze El egész nap ki van kacsolva. Még elérni is lehetetlen.
A telefonom rezegni kezdett. Gyorsan előszedtem, majd láttam, hogy egy üzenetem érkezett.
"Ha tudni akarod mi történik, menj két sarokkal arrébb. B."
Fogalmam sem volt, hogy most ez mi. De mivel kétlem, hogy Eleanor eljönne, felálltam a padról és elindultam. Fél óra séta után megérkeztem.
Két sarokkal arrébb jöttem, de semmi. Biztos valaki csak viccelt velem.
Azonban mikor fordultam volna el, megláttam egy ismerős női alakot, amint egy másik pasival flörtöl elég félreérthetetlen helyzetben és közben a haját csavargatja.  Eleanor???


Harry szemszöge
Emmával haza indultunk. Ahogy mentünk, rádöbbentem, hogy vele minden mennyire más. London annyira csodálatos így kéz a kézben. Meg úgy minden. Szinte már túl tökéletes.
Mikor hazaértünk, Niall a kanapén feküdt és valami filmet nézett.
-Szia.
-Sziasztok.
-Többiek?-kérdezte Emma.
-Asszem Louis Eleanorral ment valahova, Liam meg vacsorázni vitte Daniellet. Zayn meg valamerre.
-Értem.-néztünk rá nagy szemekkel. Nincs túl beszédes kedvében a srác.
Felmentünk a szobába és hátradőltem az ágyon. Elég fáradt vagyok.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve Emmához léptem és átkaroltam, majd nyakát kezdtem el csókolgatni.
-Most ne.-mosolygott.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem minden szót külön ejtve, köztük levegőszünetet tartottam és egy-egy csókot leheltem Emma nyakára. 
-Igen.
-Emma, mi a bajod?
-Semmi.-válaszolta szemöldökét felhúzva majd leült az ágyra, én pedig mellé telepedtem.
-Mi lenne ha elutaznánk valamerre?
-Te megőrültél Harry? Láttad milyen állapotban van Zayn, nem hagyhatom őt itt így.
-Emma neked soha semmi nem jó?
-Miről beszélsz?-kérdezte.
-Ahol tudsz, belém kötsz.
-Nem.
-De igen.
-Harry hagyj már a gyerekes hülyeségeiddel.-válaszolta.
-Gyerekes hülyeség? IGEN? SZÓVAL EKKORA PROBLÉMA, HOGY SZERETLEK ÉS SZERETNÉK VELED TÖLTENI TÖBB IDŐT?
-Velem ne ordibálj Harry.
-Válaszolj.
Azonban válasz helyett Emma gúnyosan rám nézett, majd egy ajtócsapódással távozott a szobából.