13.rész

Mikor felébredtem, egyből Harry jutott az eszembe. Újra megnéztem az üzenetet, amit tőle kaptam. 
A maci még mindig a kezemben volt.
Már nem tudok sírni. Szeret, és nemsokára haza jön hozzám. Ez a lényeg. És persze az, hogy Rozival minden rendben legyen.

Kimásztam az ágyamból, belebújtam a mamuszomba és lementem a nappaliba. Zayn a kanapén ült.
-Halkan! A többiek még alszanak–mondta Zayn, én pedig leültem mellé a kanapéra. Átölelt az egyik karjával, én közelebb bújtam hozzá.

-Jó reggelt!-jött lefelé Louis a lépcsőn szokásos nagy mosollyal az arcán, szemeit törölgette és ásítozott. Őt követte Liam, aki szinte majd leesett a lépcsőn, mert soha nem néz a lába elé. Megreggeliztünk, majd felmentem a szobámba és elkezdtem készülődni. Nagyon jó kedvem volt, hiszen egy nappal közelebb vagyok ahhoz, hogy Harry végre itthon legyen. Egy zöld rövidujjas pólót vettem fel egy fehér szoknyával, hozzá egy pántos szandált.

Zayn szemszöge

Már fél 12, de még mindig álmos vagyok. Nagyon rosszul aludtam, mintha történne valami olyan, ami… aminek sorsdöntő fordulata lehet. Louis a szobájában takarított, Niall és Liam elmentek vásárolni. Lefeküdtem a kanapéra, Emma éppen jött le a lépcsőn. Odafutott hozzám és elkezdett rám ugrálni. Már annyira nevettem, hogy alig kaptam levegőt. Lelöktem magamról és elkezdtünk a házban kergetőzni.
-Zayn!-ordította Emma mikor felkaptam, és kivittem az udvarra. Lassan betettem őt a virágok közé, és otthagytam. Csak nevetett. Láttam, hogy végre tényleg boldog. És ez nagyon jó érzés.
Én bementem a leültem. Pár perc múlva Emma is bejött, és megállt a hátam felett.
-Imádlak Zayn-szemeit összehúzta és karjait a nyakam köré csavarta. Ekkor nyitott be az ajtón Niall és Liam. Liam egyből odajött hozzánk.
-Bocs, hogy zavarok, de ezt látnotok kell–mondta és elkezdett a szatyrokban turkálni. Niall arcáról mindent leolvastam. Azt, hogy nagy a baj.
-Mi történt?
Láttam, hogy a húgom nagyon ideges.
-Emma jobb, ha leülsz.
Liam jött felénk, egy újsággal a kezében. Emma leült, majd beleolvasott a cikkbe. Mikor nézte, láttam, hogy könnycseppek jelennek meg szemében.
-Ne haragudjatok. De most inkább egyedül lennék. Ezt magammal is tisztáznom kell-hangja remegett, alig bírta visszatartani, hogy ne törjön ki belőle. Felállt és felrohant a szobájába. Hangosan becsapta az ajtót, mi rezdüléstelen arccal néztük végig a jelenetet.

Harry szemszöge

A gépem pár órája szállt le. Már most nagyon hiányzik Emma. De nem tudom őt felhívni, hiszen elég nagy időzavarban vagyok. Furcsa ez a változás. Remélem azért az SMS-t megkapta, amit a gépről írtam neki. Rozi még kómában van. Nem tudom, hogy mikor tudnék, és mikor nem lenne sértő visszamenni Londonba.

Itt rengeteg a rajongó és minden második percbe odarohan hozzám valaki, egy képért vagy autogrammért. De én mindenkibe csak Emmát látom.

Mikor kijöttem a kórházból, New York utcáin kezdtem el barangolni. Igazán elbűvölő város.
-Harry? Harry Styles?- egy ismerős lánynak a hangjára figyeltem fel.
-Igen-mosolyogtam, majd hátrafordultam.
Rea volt.
Odarohant hozzám, átölelt, fejemet megfogta, közelebb húzta magához és megcsókolt.
-Rea!-majd újra megcsókolt.
-Rea menj innen!-ellöktem magamtól és legalább két méter távolságba kerültünk.
-Tudtam, hogy visszajössz hozzám Harry!-mondta és szinte már sírt… a boldogságtól.
-Rea én nem hozzád jöttem el! Nekem barátnőm van LONDONBAN! Ezt te sem gondolhattad komolyan. Ezt nem hiszem el-olyan ideges lettem, hogy nem tudtam mit csináljak.Kezeimet a tarkómra raktam és elkezdtem járkálni.
-De Harry! Tudom, hogy miattam jöttél. A szíved ide húz, csak te sem ismered be magadnak és ez a legnagyobb hiba! Harry én, szeretlek! Jobban, mint bárki más. Mikor mondták, hogy láttak, egyből összekészültem és jöttem ide. Hiszen mindig itt sétáltunk a holdfényben. Emlékszel? Harry tényleg a saját szíved húzott ide téged. Neked itt a helyed velem!–már megint közeledett felém, de nem hagytam magam.
-Tűnj innen a francba!
Egyszerűen csak megállítottam egy taxit, és beszálltam. A nagynénémékhez mentem, de fél úton kiszálltam a kocsiból. Inkább most gyalog megyek.
A gondolatok csak kavarogtak a fejemben. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Az érzéseimben sem vagyok már biztos…