7.rész

Emma szemszöge
Reggel már fél 7kor felébredtem.
Behunytam szememet, és éreztem még mindig, ahogy Harry magához szorít, az édes illatát és csókját.
Gyorsan kimásztam az ágyból, felöltöztem. Egy rövid nyári ruhát választottam egy fehér balerina cipővel. Életem e szakasza egy hercegnő sztoriba illett volna bele. Eljött értem a herceg. És én…szeretem.
Csak ezt ő nem tudja.
De minden erőmmel azon leszek, hogy elmondjam neki érzéseimet.
"Istenem, én annyira boldog vagyok."
Gondolataimat ajtó kopogtatás zavarta meg. Gondoltam Harry az. Odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. Csalódottságomra csak Zayn volt az. 
Félre ne értsen senki imádom a tesómat, de valahogy nem érdekelt az, hogy elmagyarázza, én meg Styles nem illünk össze.
-Szia, Emma-szólt és besétált az ajtón,majd levetette magát az ágyamra és hátradőlt. Könyökeivel támaszkodott, cipőit az ágyam végénél ledobálta.
-Na, szóval arról lenne szó…hogy tegnap este láttam, amit láttam. Hiába is próbálod elmagyarázni Em, hogy nem az volt, aminek látszott, én láttam, hogy csókolóztatok. Emma! Térj már észhez! Komolyan gondolod, hogy Harry majd miattad fog hazajárkálni, ha esetleg távolabbra megyünk? Mondjuk Ausztráliába?! Felmerült már benned, hogy nem leszel mellette, hogy esetleg ne léphessen félre? Nekem Harry is olyan mintha tesóm lenne. Testvérként szeretem. De ezt csak neked mondom el. Kelj fel már végre az álmodból Csipkerózsika! Nagyon szeretlek-odajött hozzám, megfogta a kezem.-De meg szeretnélek kérni, hogy felejtsd el Harryt. Nem akarom, hogy csalódj. Kérlek Emma! Be kell látnod neked is… hogy Harrynek több millió lány közül lehetne választania… és 1 a millióhoz, hogy pont téged fog.
Miután láttam rajta, hogy abbahagyta mondandóját, kezemet kinyújtottam az ajtó felé célozva arra, hogy jobb lesz, ha egyedül hagy.
Zayn megfogta a cipőit és kiment a szobámból. Ledőltem az ágyamra, és fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Annyira össze vagyok zavarodva. Lehajtottam fejemet a párnába és zokogni kezdtem.

Mikor felébredtem már lehetett vagy 8 óra.
A fejem szörnyen fájt.
Átaludtam az egész napot. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki a hátamat simogatja. Felnézek és Harry volt ott. Mikor látta, hogy még mindig könnyes a szemem, nagyon megijedt és szemei mindent elárultak. Nagyon aggódott.
-Emma? Neked meg mi bajod?-láttam rajta, hogy tényleg érdekli.
De nem tudtam neki megmondani azt, amit Zayn mondott.
-Csak egy kicsit elgondolkoztam Harry, és elnyomott az álom-válaszoltam majd felültem az ágyamon. Nem tudtam jól hazudni, csak hebegtem össze vissza, de ebben az esetben nem tudtam mást tenni.
Harry közeledett felém, másodpercek leforgása alatt történt minden. Szemét behunyta és szinte már éreztem mikor megcsókol.
-Harry! Nem! Nem szabad-egy kicsi lökéssel hátrébb taszítottam, és láttam, hogy megijedt, majd fejemet lehajtottam.-Harry. A tegnapi dolog csak egy kis tévedés volt-szememet lecsuktam és újra azt éreztem, hogy könnyezek.
-Emma, fogalmam sincs, hogy mit tettem.
Félve nézett rám, látta, hogy nem az igazat mondtam neki. Szája lefelé görbült, remegett, és könnyek szöktek a szemébe. Felállt és az ajtó felé vette az irányt.
És éreztem, hogy nem tudom megállítani.
Ki kell, hogy törjön belőlem.
Tudnia kell. Én ezt nem tudom tovább titkolni és magamban tartani. Már az sem érdekelt amit Zayn mondott. Talán lehetek én az az egy lány a millióból.
Várj!-fejemet lehajtottam, arcom teljesen elpirult.-Szeretlek.