4.rész

Reggel, mikor felébredtem, a cetli még mindig a kezemben volt, és kint halkan kopogott az eső.

Kimásztam az ágyamból, felvettem egy kapucnis felsőt, egy farmer nadrággal, hajamat kontyba kötöttem. Megágyaztam,és a cetlit kiragasztottam a szobámban álló nagy tükörre. Ez nekem egy örök emlék. Bármi is történjen. Leültem az íróasztalomhoz, és Harry nevét a bal csuklómra írtam. Azt akarom, hogy ha nincs mellettem, akkor is velem legyen. Annyira gyorsan történik minden.
El sem hiszem, hogy tényleg itt van Harry... eléggé belefulladtam gondolataimba mikor kopogtak az ajtómon. Én gyorsan felálltam és a csuklómra húztam a felsőmet.
-Hát te meg mit csinálsz?-kérdezte Harry, egy huncut mosollyal arcán.
-Én?! Semmit!-rámosolyogtam,és legszívesebben megöleltem volna.
-Amúgy igazából azért jöttem…-száját rossz fiúsan oldalra húzta,kezét a tarkójára tette.
-Igen?-szemeim felcsillogtak és kíváncsian vártam, hogy mit akar nekem mondani.
-Szóval, hogy… megkaptad a levelemet?-közelebb jött hozzám, és az íróasztalomra támaszkodva a reakciómat figyelte. 
Közelinek éreztem őt... túl közelinek.
-Persze, megkaptam-rámosolyogtam.
Láttam Harryn, hogy többet várt, mint hogy azt mondjam, hogy ’igen’. Elég csalódott volt, de fogalmam sem volt, hogy mit tegyek ebben a helyzetben. Egy idő után hallgatásunk kezdett kínossá válni, így megtörtem a csendet.
-Harry most kimennél? Egy kicsit egyedül szeretnék lenni.
Harry teljesen ledöbbent ettől a kérésemtől, de elvette kezét az íróasztalomról, és kiment. Gondosan becsukta az ajtót maga után.
-Mért vagyok ekkora hülye?-ledőltem az ágyamra és zokogni kezdtem. Azt az édes illatot még mindig éreztem a párnámon. Magamhoz szorítottam, és könnyektől ázva suttogtam: "Harry, kérlek, ne haragudj!" De ezt ő sajnos nem hallhatta.

Harry szemszöge

Miután kijöttem Emma szobájából, lementem a nappaliba ahol Liam a kanapén ült.
-Hol van Niall, Zayn és Louis?-kérdeztem meglepődve.
-Elmentek valami ebédet venni-Liam a tévét kezdte kapcsolgatni, látszott rajta, hogy nagyon unatkozik.
-Amúgy te mért nem mentél?-nagyon meglepődtem, hisz Liam szeret sétálni és vásárolni is.
-Azt mondta Zayn, hogy ne hagyjalak titeket kettesben-mikor kimondta ezt a mondatot, nagyon meglepődtem.
-Mit mondott pontosan Zayn?-kérdezősködtem tovább, viszont Liam csak a fejét rázta, ezért úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba.
Becsaptam magam után az ajtót, és hanyatdőltem az ágyon. Kezeimet az arcomhoz raktam és gondolkozni kezdtem. 
'Mi van velem? Nem értem már magamat sem. Ez a lány… teljesen elvette az eszemet. Pedig még csak egy hete sem ismerem. Teljesen összezavar. És úgy látszik, ő nem érez… semmit.'
Felkeltem az ágyamról és inkább lementem a nappaliba. Liam már a kanapén aludt. Gyorsan összedobtam egy szendvicset és leültem az asztalhoz. Emma éppen jött lefelé a lépcsőn.
-Emma!-nem bírtam ki, hogy ne szóljak hozzá.
-Igen?-odasietett hozzám és leült a szemben lévő székre.
-Emma, én nem akartam, hogy félreérts. Nagyon kedves lány vagy, és aranyos. Láthatóan kerülöd a helyzetet, amikor arról van szó, hogy egyre közelebb érezlek téged magamhoz.-kimondtam. Azt, amit ténylegesen érzek. Érzem, hogy egyre többet jelent nekem. Csak néztem rá, és csodaszép barna szemeiből láttam, hogy talán ő is érez valamit.

Emma szemszöge
-Harry! Nekem is sokat jelentesz, és…-éppen bevallani készültem érzéseimet, mikor Zayn, Niall és Louis benyitottak az ajtón.
-Na, mi van gyerekek?-kérdezte Zayn és csomagokat a konyha pultra lerakta. Már Liam is felébredt. Zayn csak nézett ránk, majd felhúzta szemöldökét és elkezdett elpakolni. Harry egy kósza pillanatban megfogta a kezem, rám kacsintott, majd felállt az asztaltól. Én is segítettem elpakolni és megebédeltünk. Már délután szépen sütött a nap, és Harry felajánlotta, hogy menjünk el kettesben sétálni. Mikor Zayn látta, hogy készülődöm, kérdezősködni kezdett.
-Emma te meg hova mész?-nézett rám nagy szemekkel.
-Megyünk sétálni… öhm Harryvel-közelebb jött hozzám, és a fülembe suttogott.
-Emma, jól gondold meg, hogy mit csinálsz. Lányok ezrei, sőt több tízezer lány van oda Harryért. Neki te csak egy nyári kaland lennél.
Kacsintott,és lement a lépcsőn. 
Rájöttem,hogy tényleg igaza lehet. Ezért visszavettem az otthoni ruháimat, és lementem a nappaliba, levágódtam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Ekkor Harry jött, és kérdően rám nézett.
-Nem megyünk? Meggondoltad magad?-olyan aranyosan nézett, hogy nem tudtam csak azt mondani, hogy 'nem'.
-Ne haragudj Harry, de nagyon fáj a fejem-Harry bólintott és felment a szobájába.

Este fél 10ig néztem a tévét, majd aludni mentem. Zuhanyoztam, kifestettem a kedvenc lakkommal a körmöm, megszárítottam a hajam, és bedőltem az ágyamba. Fél 11 felé kaptam egy sms-t. 'SMS feladója Harry Styles'. Megnéztem és az üzenetben ez állt.:

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy hiányzik neked valaki... ilyenkor szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd."