6.rész

Reggel, mikor felébredtem iszonyatosan rosszul éreztem magam a tegnap történtek miatt. Egyszerűen nem értettem, hogy Harry mért közeledik hozzám, ha úgyis mást szeret.
Felkeltem az ágyamból, és felöltöztem. Egy rövid farmer nadrágot és egy kék rövidujjast vettem fel. Hajamat lefésültem, majd kontyba kötöttem. Fújtam egyet magamra a kedvenc parfümömből.
Ha más nem, legalább ez egy kicsit felvidít.
Féltem, hogy mi lesz, ha összetalálkozok a házban a többiekkel, főleg Harryvel és Zaynnel. Minden bátorságomat összeszedve kiléptem az ajtón és elindultam a lépcsőn lefelé. Lent Niall és Louis ült a kanapén, Zayn a konyha pultnak támaszkodva állt, Liam pedig a konyhában mosogatott.
-Harry merre van?-kérdeztem kíváncsian. Hiába, de valahogy még mindig érdekel, hogy mi van vele.
-Tegnap este mikor hazajöttetek, fölrohant utánad és nagyon ki volt borulva. Reggel egy kicsit kijött a szobájából, ivott egy pohár vizet, majd újra felment a szobájába. Szemei teljesen ki voltak sírva, nem mert egyikünkre se ránézni. Mi csak csendben ültünk itt, míg lezajlott ez a pár perc.
Szemeimbe könnycseppek jelentek meg. Ennyire szörnyű lennék? Így ki tudok borítani embereket? Egyre jobban sajnáltam azt, hogy meg sem próbálhatta megmagyarázni Harry a történteket. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy felmegyek Harryhez,és megkérdezem, hogy mit szeretett volna mondani nekem tegnap este. 
-Harry?!-bekopogtam az ajtón, és vártam a választ.
-Emma, gyere be nyugodtan-mikor beléptem Harry feküdt az ágyán.
-Harry… én azért jöttem… hogy… szeretnék bocsánatot kérni. Nem hagytam, hogy megmagyarázd, mert félek, hogy csak egy nyári kaland lennék számodra-fejemet lehajtottam, leültem mellé és vártam a reakciót.
Harry felült és letörölte könnyeit. Annyira megsajnáltam, hogy mondjon bármit, már nem tudok rá haragudni.
-Emma, hogy mondhatsz ilyet? Rozi az unokatesóm és közel egy éve nem láttam. Te pedig letámadtál, hogy csak kihasznállak. Pedig csak várnod kellett volna és megbeszéljük az egészet. Miért mondtam volna neked annyiszor, hogy hiányzol, és hogy szeretnék veled több időt tölteni?-miután ezt kimondta teljesen elszégyelltem magam. Hiszen igaza van.
-Engem Zayn annyira összezavar.  Mondta, hogy több ezer lány oda van érted. Harry...lehet,hogy én csak egy nyári kaland lennék a számodra. Én nem akarok csalódni-elkapott a sírás és a könnyeim elkezdtek potyogni. Harry felemelte jobb kezét, megfogta az arcom, becsukta szemét, majd egyre közelebb jött. Újra éreztem édes illatát…és megcsókolt. Nem tudom, mért hagytam, hogy azt tegye, amit akar, hiszen ez így túlságosan korai.
Már vagy 5 perce csak egy folytában csókolóztunk. Hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn, de Harry annyira édesen csókol, hogy nem tudtam levenni ajkamat az övéiről. Egyszer csak Zayn benyitott, azonnal felpattantam az ágyról, és mentegetőzni kezdtem.
-Zayn, öhm... mi csak megbeszéltük a tegnap este történteket-hadartam, de ő meg sem várta, míg kimagyarázom a helyzetet. Becsapta az ajtót és lement a lépcsőn.
-Emma...-szólt Harry. Kis terpeszben ült, fejét lehajtotta, haját megrázta és megigazította. Felállt, átkarolt és újra csókolózni kezdtünk.
-Harry! Ne!-suttogtam, de Harry nem hagyta abba. 10 perc múlva engedett csak el.
-Csak ennyit akartam mondani-rám kacsintott, én pedig kimentem a szobájából.

Harry szemszöge

Miután Emma kiment a szobámból hanyatvetettem magam az ágyon.
'Nem bírom ki! Ez a lány… ez az illat. Ahogy csókol. Ellenálhatatlan.'


Emma szemszöge

A délutánt a szobámban töltöttem, olvastam, zenét hallgattam és rendet raktam a szekrényemben. Este lementem vacsorázni, és az asztalnál Harry mellé ültem le. Vacsora közben bal kezével megfogta a combomat, és így ettünk tovább, amíg Liam fel nem kiáltott.
-Kezeket az asztal fölé! 
Harry felkapta a kezét és mindenki nevetni kezdett, szerencsétlenkedését nézve. Kivéve Zaynt. Furcsán és rosszallóan nézett rám. Este elköszöntem Harrytől egy nagy öleléssel, mikor ő a fülembe súgta:
-Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.
Hmm... elgondolkodtató.
Elég késő volt ahhoz, hogy ezen gondolkozzak, ezért elmentem aludni, és a héten most először jobban tetszett a valóság, mint bármely álom.