11.rész

Mikor felébredtem Harry illatát éreztem meg először. Még mindig mellettem aludt, és olyan aranyos volt, hogy nem tudtam őt felkelteni.
Levettem magamról a kezét és kimentem a konyhába ahol a többiek ültek. Mikor elmentem Zayn mellett, az ölébe húzott és elkezdett kíváncsian kérdezősködni.
-Hogy aludtál?-fejét felém fordítottam és a többiek is mind engem néztek.
-Egész jól. Mi a reggeli?-válaszoltam, felálltam Zayn öléből és a konyhapulton kezdtem keresgélni.
-Feleslegesen ennél már. Fél 2 van és úgy gondoltuk a fiúkkal, hogy elmehetnénk valahova vacsorázni. Persze, ha öt előtt Harry is felébred-mindenki elkezdett nevetni, és ilyenkor Harry felállt a kanapéról és elindult felénk.
-Jó reggelt!-mondta még picit álmos hangon. Odajött hozzám, a derekamnál átkarolt, és homlokon puszilt.
-Szóval ez már hivatalos?-kérdezte Niall egy hatalmas mosollyal.
-Igen!-válaszolta Harry.
-Legalább lesz mit ünnepelnünk-kiáltott fel Liam.
-Mikor indulunk?-kérdezősködtem, mivel nagyon éhes voltam már.
-Szedjétek össze magatokat és mehetünk is-válaszolta Zayn.
Gyorsan felmentem a szobámba, és elkezdtem turkálni a szekrényemben.
Végül egy fehér szoknyát választottam egy kék toppal. Fehér papucsot vettem fel. Gyorsan megfésülködtem, és fújtam magamra egy kis parfümöt.
-Mehetünk?-kérdezősködött a szobám elől Zayn.
-Igen!-megfogtam a táskámat és kirohantam a szobámból.
Zayn gondosan bezárta a ház ajtaját és elindultunk.

Már sötétedett. Harryvel végig kézen fogva mentünk. Liam és Louis mögöttünk hülyéskedett, Zayn és Niall pedig elől mentek. Mikor megérkeztünk, egyből bementünk és rendeltünk…pizzát. A mai nap kajája: egy szelet pizza. Mikor megettük, rendeltünk pezsgőt és koccintottunk.
-Éljen Harry és Emma!-ordították a többiek és Harry megcsókolt. Elmondhatatlanul örültem, hogy Harry és köztem végre minden tisztázódott.
-Nem baj, ha mi elmegyünk?-kérdezte Harry és megfogta a kezemet.
-Dehogy baj-ránk kacsintott Liam.
Összeszedtük a cuccainkat, elköszöntünk és kimentünk a vendéglőből.
-Merre megyünk Harry?-kérdeztem, mert nagyon érdekelt, hogy ilyenkor hova megyünk.
-Arra a helyre…a mi helyünkre.
Egyből tudtam, hogy mire gondolt. A hely, ahol múltkor voltunk. Mikor felértünk a dombra, leültünk és Londont kezdtük el nézni. Elképesztő látvány tárult elénk.
-Igazából azért jöttünk ide, hogy mutassak neked valamit. Nézz oda!-arcomat megfogta és egy pont felé irányította. Amit láttam, ledöbbentett. London egyik kis utcáján gyertyák voltak kirakva. Egy szív alakot formáztak, és az én nevem volt benne.
-Harry?Ezt meg hogy…?-azt akartam tőle kérdezni, hogy mégis mikor szervezte le ezt az egészet, de a szavamba vágott.
-Emma szeretlek. Fogalmam sincs, hogy ennyi idő alatt, hogy szerethettem így beléd. Az illatod, a mosolyod, amikor rám nézel… a hajad, a szemeid… annyira gyönyörű vagy.

Baby you light up my world like nobody else(Baby te fényt hozol az életembe, úgy mint senki más)
the way that you flip your hair gets me overwhelmed(Az, ahogy a hajad rázod, kikészít)
but you when smile at the ground it aint hard to tell(De mikor mosolyogsz, nem nehéz mondani)
You don’t know(Nem tudod)
You don’t know you’re beautiful(Nem tudod, hogy milyen gyönyörű vagy)
If only you saw what I can see (Ha láthatnád azt, amit én)
You’ll understand why i want you so desperately(Akkor megértenéd,mért akarlak olyan kétségbeesett)
Right now I’m looking at you and I can’t believe(Épp téged nézlek és nem tudom elhinni)
You don’t know(Nem tudod)
You don’t know you’re beautiful(Nem tudod,hogy gyönyörű vagy)
But that’s what makes you beautiful(De ez tesz téged gyönyörűvé)

Annyira boldog voltam, hogy sírtam. Elkezdtem sírni csak azért, mert nem tudom elhinni, hogy ezt a dalt most nekem énekelte. Tényleg nekem. Harry letörölte a könnyeimet, és megcsókolt.
Majd felálltunk és elkezdtünk hazafelé sétálni.

Mikor hazaértünk már éjfél felé járt az idő. Lassan és csendben mentünk be a házba, egyből Harry szobájába. Egymás mellé lefeküdtünk, és csak néztük egymás arcát. Majd elkezdtünk csókolózni. Ezt egy telefoncsengés zavarta meg.
-Bocsi-Harry megsimogatta az arcomat, felült az ágyán és felvette a telefonját. Pár perc múlva felállt és elkezdett járkálni a szobában. Láttam, rajta hogy baj van. Nagy baj.
-Mi az Harry?-nagyon megijedtem, mivel Harry sírt.
-Rozi élet és halál között van. El kell mennem... New Yorkba.