2.rész

Reggel fél hat.

A telefonom ébresztett, mint általában. De ez a nap teljesen más volt.
Gyorsan kirohantam a fürdőbe. Rendbe szedtem magam, utána a szobámba vettem az irányt. Fél órán át válogattam a ruhák között, míg a döntésem egy farmer nadrágra, egy cső toppra és balerina cipőre esett. Mire rendet raktam a szobámban és a konyha felé indultam, hogy egyek pár falatot, már 7 óra volt.
-Jó reggelt Emma! Hogy aludtál?-kérdezte Zayn, aki pár perce kelhetett fel. Legalábbis a pizsi és a szétborzolt haja erről árulkodott.
-Szia drága-öleltem őt át.-Nagyon jól aludtam, alig várom, hogy jöjjenek a fiúk! 
Ügyet sem vetve rám álmos pillantást vetett az órára és a szobája felé indult.

Ekkor csöngettek.
A szívem egyre hevesebben kezdett el verni. Az ajtó felé mentem, közben még mindig nem hittem el, hogy találkozom velük. Mikor ajtót nyitottam egyszerűen nem hittem a szememnek. Tényleg itt vannak! Tényleg ők azok. 
-Szia!-mondták mosolyogva, majd egyenként megöltek, és bemutatkoztak.
-Zayn merre van?-kérdezte Louis,és mosolyogni kezdett. 
-A szobájában. Biztosan mindjárt jön. 
Igazam lett. Azonnal kijött és üdvözölt mindenkit. 
-Srácok nagyon örülök, hogy itt lesztek nyáron!-mondta, és levetette magát a kanapéra.-Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk várost nézni? Vagy valami máshoz van kedvetek?-kérdezősködött Zayn, közben a többi fiú is elhelyezkedett.
-A városnézés nem rossz ötlet. De ugye Emma is velünk jöhet?-kérdezte Liam és egy nagy mosollyal rám nézett. Annyira zavarba jöttem, hogy nem tudtam megszólalni se.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Valakinek itthon kell maradni vigyázni a házra. Nem lakunk túl biztonságos környéken-mondta Zayn, felállt a kanapéról és egyik kezével átkarolt.
-Én inkább itt maradnék-mondta Harry.-Kiskoromban a szüleimmel rengeteget utaztunk. Többször jártuk végig  London minden kis utcáját. Nekem már túl unalmas lenne.
Láttam, hogy Zayn nem tudja mire vélni Harry viselkedését, de idővel majd belenyugszik. 

Miután a fiúkkal elmentek, felmentem a szobámba, rádőltem az ágyamra, és a plafont nézve csak mosolyogtam. Ekkor halk kopogtatást hallottam.
-Bejöhetek?-suttogta Harry.
-Persze, nyugodtan gyere be-válaszoltam.
Lassan becsukta maga után az ajtót, cipőit az ajtónál levette, és leült mellém az ágyra. Lehajtotta fejét, és pár percig csak szótlanul ült.
-Szóval Emma. Alig vártam már, hogy megismerjelek-felhajtotta fejét és rám nézett. Mosolya mindent elárult. Olyan közvetlen és kedves volt, hogy egyetlen választ tudtam mondani.
-Harry. Én is nagyon örülök, hogy megismertelek. 
Nagyon sokat beszélgettünk. Lehetett, már vagy fél 3 mikor éreztem, hogy nagyon éhes vagyok, és muszáj ennem.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem Harrytől. Fejével intett. Vettem a célzást. 
Lementünk a konyhába és csináltam két szendvicset, majd öntöttem két pohár üdítőt.
-Emma, mi lenne, ha elmennénk sétálni?-arca elpirult, és csak a tányért nézte. 
-De Zayn… tudod mit? Persze, mehetünk-válaszoltam.

Miután megettük a gondosan, pár perc alatt elkészített ebédet, elpakoltam a tányérokat a mosogatóba, felöltöztünk és elindultunk sétálni. Közben lányok százai rohantak oda hozzá, és kértek autogramot. Még mindig nem sikerült felfognom, hogy Harry Stylessel sétálok London utcáin.
-Ne haragudj az őrült rajongók miatt-mentegetőzött.
Bólintottam a fejemmel, és tovább mentünk.

Mikor haza értünk már a többiek otthon voltak. Beléptünk az ajtón és Zayn egyből rám támadt.
-Emma, megmondtam, hogy ne hagyd őrizetlenül a házat. 
-De…-próbáltam kimagyarázni a helyzetet, de Niall közbe vágott.
-Zayn hagyd már Emmát! Nem tűnt el semmi, minden a helyén van-rám mosolygott, utána Zaynre nézett.
Láttam, hogy a jelenleg teljes dühben lévő testvéremnek nem tetszett a helyzet. Lehet, hogy éppen az, hogy Harryvel kettesben maradtunk. Miután rendeltünk pizzát és megvacsoráztunk, mindenki elment aludni.
Már majdnem elaludtam mikor kopogást hallottam az ajtómon.
Kinyitottam és Harry állt ott.
-Harry, te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem, és nem értettem, hogy mit keres a szobámban fél 11 kor.
-Csak átjöttem, nem tudok aludni. Bejöhetek?-olyan szemekkel nézett rám, hogy nem tudtam neki "nem"-et mondani.
-Persze! Gyere be. 
Belépett, majd leültünk az ágyamra, körülbelül 2 órán át csak nevettünk és beszélgettünk majd elnyomott minket az álom.