8.rész

Reggel van.
Egy újabb nap.
Hiába mondtam el Harrynek tegnap este, hogy szeretem, fejét lehajtva egyszerűen csak kisétált a szobámból, és csendben becsukta maga után az ajtót. Kedvem semmihez nincs, a legjobb lenne végig aludni az egész napot, és kitörölni minden érzelmet és emléket.
Behunytam szememet, magam előtt láttam Harryt, és azt, hogy tegnap reggel még mennyire boldogan ébredtem. Boldogságom nem tartott túl sokáig. De én elmondtam, amit el kellet, hogy mondjak.
Arcomat mélyen belenyomtam a párnámba és sírni kezdtem. Ekkor halk kopogtatást hallottam az ajtómon. Kimotoszkáltam az ágyamból, kisírt szemeimet próbáltam valahogy eltakarni. Kinyitottam az ajtót és Zayn állt előttem.
-Istenem Hugi! Veled meg mi történt?-megfogta a karomat majd az ágyig vonszolt. Szememből kiolvashatott valamit.
-Harry?-kérdezte félve, majd az ablakomig sétált és kinyitotta.-Rettenetesen nézel ki …-folytatta és visszaült mellém az ágyra.
-Nem, összekapom magam Zayn. Csak kérlek, hagyj magamra, csak egy kicsit. Fél óra és lemegyek a nappaliba.
Zayn megsimogatta a combomat, rám mosolygott és kiment az ajtón. Hátradőltem, és tudtam, hogy eljött az a pont az életben mikor erősnek kell lennem. Felvettem egy hosszú farmert egy toppal, és egy fehér papucsot. Szememet megtörölgettem, és lementem a nappaliba. Lent Louis és Niall ült a kanapén, Zayn és Liam az asztalnál beszélgettek. Mikor a lépcsőhöz értem, és elkezdtem lefelé menni, minden szem rám szegeződött.
Leértem és leültem a kanapéra Niall mellé.
-Na, mi van csajszi?-kérdezte és oldalba bökött.
-Semmi.Kicsit még fáradt vagyok-válaszoltam, rámosolyogtam, és próbáltam eltakarni, amit valójában érzek…hogy fáj.
-De már fél három van. Amúgy hallottam pár dolgot. Rólad és Harryről-folytatta és tekintete folyton az arcomon járt.
-Igen? Fogalmam sincs, hogy miket hallhattál. Mert köztem és Harry között nem történt semmi… és nem is fog-Niall egyre furcsábban nézett rám, és láttam, hogy szinte már nevet.
-De Emma… legalább ne tagadnád-felállt a kanapéról, a konyha pulthoz lépett és ivott egy korty vizet. Rám kacsintott és bement a szobájába.
-Louis ez meg mi volt?-kérdeztem, de Louis csak felhúzta szemöldökét, száját összeszorította és kiment az udvarra. Reméltem, hogy Zayn nem mondott semmit a fiúknak, de ebben egyre kevésbé voltam biztos. Igazából nem zavart az sem, ha a többiek tudják. Hisz nincs is sok mindent tudni. Talán csak azt, hogy Harry megcsókolt, és...hogy ő nem viszonozza érzéseimet.
-Zayn?!-odamentem hozzá,és csak álltam.-Beszélhetnénk?-kérdeztem, majd Liamre néztem.
-Persze! Mond-rám mosolygott és Liamnek intett a fejével, hogy menjen el. Leültem és egyből rátértem a lényegre.
-Te mondtál valamit a fiúknak… rólam és Harryről?-tekintetemet olyan szúrósnak éreztem, hogy nem csodáltam, hogy Zayn kerüli a szemkontaktust.
-Joguk van tudni. Emma ne haragudj-olyan flegmán nézett rám, úgy mint akit egyáltalán nem érdekel semmi, hogy kitört belőlem az, aminek ki kellett törnie.
-Mi az, hogy joguk van tudni? Ez az én magánéletem. Tudd meg Zayn Malik, hogy nálad rosszabb testvér nincs egész Londonban!-szinte már ordítottam.
Kirohantam a bejárati ajtón, és futni kezdtem.
Csak egyet akartam : minél távolabb lenni.
Már vagy fél órája csak mentem, szívem hevesen vert és alig kaptam levegőt. Leültem egy padra. Fejemet a lábamra hajtottam és csak sírtam.  Pár perc múlva olyan érzésem volt, mintha valaki még lenne ott rajtam kívül.
Ezért szétnéztem.
És a hátam mögött megláttam Harryt. Felálltam a padról, Harry elém állt. Rám mosolygott. Láttam, hogy valamire készül.

I've tried playing it cool(Próbáltam laza maradni)
But when I'm looking at you(De mikor rád nézek)
I can’t ever be brave(Sosem tudok bátor lenni)
'Cause you make my heart race(Mert miattad zakatol a szívem)

Shot me out of the sky(Lezuhantam az égből)
You're my kryptonite(Te vagy a kryptonitom)
You keep making me weak(Még mindig elgyengítesz)
Yeah, frozen and can't breathe(Igen, lefagyok és nem tudok lélegezni)

Something’s gotta give now(Valaminek történnie kell most már)
'Cause I’m dying just to make you see(Mert meghalok, csak hogy lásd)
That I need you here with me now(Hogy szükségem van rád, itt velem)
'Cause you've got that one thing(Mert benned megvan az az egy dolog)

So get out, get out, get out of my head(Tehát szállj ki, szállj ki, szállj ki a fejemből)
And fall into my arms instead(És zuhanj a karjaimba helyette)
I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi az,)
But I need that one thing(De szükségem van arra az egy dologra)
And you've got that one thing(És benned megvan az az egy dolog)

-Szeretlek Emma!-megfogta két kezével az arcom, közelebb húzott magához és megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré fontam.
-Harry! Várj! Itt bárki megláthat.-mondtam sajnálkozva és elengedtem őt.
-Igazad van Emma. Elhamarkodott döntés lenne, hogy mindenki tudjon rólunk.

Már este volt. Mindenhol sötét, és gyönyörű kilátás. Megfogtuk egymás kezét, és így mentünk tovább. Közben néha megpuszilta a nyakam, és a fülembe suttogott.
-Soha nem akarlak elveszíteni.
Annyira jólesett az, amit mondott, hogy nem hittem a fülemnek.
-Én sem akarlak elveszíteni!
El sem hittem, hogy Harryvel, késő este London utcáin sétálok kézen fogva. Teljesen elveszítettük az idő érzékünket. Leültünk a parkban egy padra. Harry az ölébe húzott.
-Emma, hallottam mikor kiborultál. A hátsó ajtón kimentem és egyből utánad jöttem. Nekem tényleg nagyon sokat jelentesz! Most ismertelek meg egy hete. Életemben mindig olyan lányra vágytam, mint amilyen te vagy-megpusziltam, és felálltam az öléből.
-Harry mennünk kéne!
Felhúztam őt a padról és elindultunk.
Otthonig sétáltunk. Mikor hazaértünk már fél 1 volt.
Mindenki aludt. Levetettük a cipőnket az ajtónál és elindultunk a lépcsőn felfelé.
-Emma! Átmehetek hozzád?-kérdezte csillogó szemekkel Harry.
-Persze gyere át nyugodtan. Bármikor átjöhetsz hozzám.
Bementünk a szobámba, lepakoltam a táskámat. Rádőltünk az ágyra, Harry a derekamnál átkarolt jó szorosan, és egymás karjaiban elaludtunk.