2.fejezet~8.rész

-Hamarosan leszállunk, utasaink kapcsolják be biztonsági öveiket.-mondta a hangszórón egy kellemes női hang. Igazából már nagyon fáradtak voltunk, és nyűgösek.  
Miután a gép földet ért, minden ember az ajtó felé ment, majd mi is leszálltunk.
-Nem értem, hogy miért nem jöhettünk magánrepülővel.-panaszkodott Liam, miközben a bőröndjeit cipelte a ránk váró limuzinhoz. 
-Limuzin? Nem túlzás ez egy kicsit?-kérdezte Zayn, szemöldökét ráncolva.
Miután minden csomagot bepakoltunk, és mi is kényelmesen elhelyezkedtünk a luxusautóba, egyből egy interjú helyszínére indultunk, hiszen már így is késésben voltunk. 
Amerika egyik legnevesebb újságszerkesztőségébe mentünk be. Rettenetesen nagy volt a felhajtás, mindenhol villogó fényképezőgépek, paparazzik, akik csak arra várnak, hogy mondjunk olyat, amiből újabb cirkuszt lehet csinálni. Az őrült rajongókról persze nem is beszélve, hiszen alig kellett megtennünk pár métert, de így is szinte süketek lettünk és a ruháinkat majdnem letépték rólunk. Igazából nem túlságosan szeretjük az ilyen rajongókat. Persze, minden rajongót szeretünk, de mi is csak emberek vagyunk, pont mint ők. Annyira aranyos, ha valaki csak odajön hozzánk, és kér egy puszit, vagy ölelést és nem széttép minket. A felhajtás olyan mértékű volt, hogy biztonsági őrök figyeltek minden lépésünkre.
Emma tévedett. Hiába ez az őrületes fogadtatás, őt semmi nem feledteti. 
Beértünk az épületbe, és egyből egy nagy terembe találtunk magunkat. Az asztalon sütik, szendvicsek és üveges vizek voltak elhelyezve. A plafonon hatalmas csillár, és egy nagy ajtó a folyosó végén.
-Üdvözlöm napjaink legjobb brit fiúbandáját Amerikában.-egy idősödő ember jött felénk kezét nyújtva. 
A köszöntő után helyet foglaltunk egy hosszú asztalnál és egyből kezdetét vette az interjú. 
-Szóval fiúk! Nagyon örülünk, hogy itt vagytok az USA-ban. Az biztos, hogy rengeteg fiatal lány szívét dobogtatjátok meg. Hogy ért titeket ez a hirtelen jött hírnév?  Sokan féltenek, hogy meg fogtok változni. 
Egyszerre sok volt a kérdésekből, de Niall egyből rávágta a megfelelő választ, hiszen jól tudta, hogy mit gondolunk, mert mindig egy véleményen vagyunk, és órákat vagyunk képesek ilyenekről beszélgetni. 
-Mi is nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, csodálatos Amerika. Hát az biztos, hogy nagyon hirtelen jött a siker, de elég jól viseljük. Mi mindig ugyanolyanok maradunk, és soha nem fogunk megváltozni. És még annyit, hogy hiba szeretjük Amerikát, nekünk Anglia az otthonunk és ezt senki nem veheti el tőlünk. Angol rajongók nélkül sehol nem lennénk, azért ezt be kell vallani. Imádjuk Európát! 
Igen, jól tudtam, hogy pontosan tudja mire gondolunk. A riporter azonban gyorsan folytatta. 
-Mit szóltok ahhoz, hogy az Up All Night albumotok ilyen mértékben fogyott el?-kérdezte, és Zaynre nézett, aki egyből válaszolt. 
-Az, hogy az eladási lista élére került az albumunk, nagyon nagy boldogsággal tölt el minket, és köszönjük mindenkinek a vásárlást! 
Majd a riporter végignézett rajtunk.
-A lányok megvesznek értetek. Kinek van barátnője?-kérdezősködött tovább. Éreztem, hogy nekem kell válaszolnom, de akkor már biztossá vált, mikor a velem szembe ülő férfi újabb kérdést vágott hozzám. 
-Harry rengeteget hallhattunk mostanában a szerelmi életedről. Tisztáznád a helyzetet? Nagyon nyeltem, számat beszédre nyitottam. Felmerült bennem az is, hogy elmondom, hogy többet érzek Emma iránt mint barátság.
De inkább nem. Nem akarok nagy port kavarni. 
-Louisnak és Liamnek van barátnője, Eleanor és Danielle. Nem régen jöttek össze. Csodálatos lányok, tényleg. Amúgy, igen, rengeteget lehetett rólam hallani mostanában. Volt barátnőm, de rájöttünk, hogy ez csak barátságig mehet. Azóta is nagyon jóban vagyunk. Szóval egyedülálló vagyok, teljesen. Végre elmondhattam, hogy engem nem kell kínos helyzetbe hozni, és rólunk találgatni..
Még kaptunk pár lényegtelen kérdést, és a szálloda felé indultunk. Béreltünk szobákat , bepakoltuk a bőröndjeinket.
Miután végeztem mindennel, hanyatdőltem az ágyamon és a sírás kerülgetett. Nem bírtam ki, hogy ne írjak Emmának egy SMS-t. Egyetlen egy szót tartalmazott. 'Szeretlek'!
-Távolság.-suttogtam, majd a telefonomban levő képet kezdtem el nézegetni, amit még múltkor ketten csináltunk.  Pár könnycsepp folyt le az arcomon. 
-Annyira hiányzol. 

Emma szemszöge
Egy újabb reggel. Tegnap miután elmentek a fiúk, olyan üresség kapott el, hogy megmozdulni alig bírtam. Hilary és Adam megjöttek, bepakoltak a vendégszobába. Egész nap csak vigasztaltak. Aztán este megnéztünk egy filmet, és elaludtunk a kanapén.
-Jó reggelt!-mondta Adam, majd egy pohár kakaót nyomott a kezembe. Felálltam, megöleltem, elvettem tőle a poharat és visszaültem a kanapéra. 
-Hogy aludtál?-kérdezte a kicsit még bozontos srác. 
-Jól. Már kicsit jobban vagyok.-válaszoltam, pedig igazából még mindig ugyan olyan rosszul voltam, de nem szerettem volna, ha pecsétet nyom a napunkra a hangulatom.
-Na ennek örülök. Amúgy Hilary vásárolni ment. És most akkor nincs senkid? Egy ilyen csodálatos lánynak?-kérdezősködött tovább. Jó, ez kicsit furcsa. 
-Nincs.-rámosolyogtam és felmentem az emeletre, hogy átöltözzek.
Végül egy farmernadrágot vettem fel, egy rózsaszín-fehér csíkos felsővel. Hajamat egyszerűen kontyba kötöttem.
Kicsit furcsálltam, hogy Hilary nélkülem vásárol, de biztosan nem akart megvárni, mert tudta, hogy későn kelő vagyok.
Lementem a nappaliba, és Adam mellé pattantam a kanapéra.
Tíz perc némaság után megtörte a csendet.
Beszélnünk kell, Emma. Láttam rajta, hogy ideges. 
-Mond!-válaszoltam. Azt hittem, hogy valami kis semmiségről akar beszélni, de nem így lett.
-Emma...nem tudom, hogyan mondjam el neked. De már egy ideje többet érzek irántad, mint sima barátság. Rettenetesen megijedtem. És végül még egy szót hozzátett a mondandójához. 
-Szeretlek!