2.fejezet~5.rész

-Styles keljen fel! 
Erre a mondatra ébredtem a kórházi ágyamon, reggel fél 7 körül. 
-Haza mehet. Egy orvost pillantottam meg, aki nem volt túl kedves. De nem az a dolga. Viszont annak hihetetlenül megörültem, hogy végre itt hagyom ezt a helyet. 
-Komolyan? Mégis hogy lehetséges ez?-kérdezősködtem, és kimásztam az ágyamból. 
-Tömegbaleset volt, és nincs elég hely. Azokat a betegeteket akik könnyebb sérültek, kénytelenek vagyunk hazaküldeni. Így maga is hazamehet. Ennyiről van szó. Itt vannak a zárójelentései, gyorsan szedje össze magát, és mehet is haza. 
Ez igazán kedves volt. Körülbelül olyan volt, mintha kidobnának. Mondjuk teljesen jól éreztem magam, így feleslegesen maradtam volna bent jövőhétig. És már Emma is hiányzott. Pedig csak 8 órája ment el... 
Miután összepakoltam, és felöltöztem, még egy utolsó pillantást vetettem a kórteremre és kiléptem a folyosóra. Lementem a recepcióhoz és kijelentkeztem. További jó napot! - ez volt az utolsó mondat amit a kórházban hallottam. Kiléptem és végre újra megpillanthattam London utcáit, és érezhettem jellegzetes szagát. Fogtam egy taxit és hazafelé indultam.

Emma szemszöge 
Reggel egész jó kedvvel ébredtem 7 óra felé. Valahogy örültem, hogy tisztázódott a helyzet Harryvel. Úgy döntöttem, hogy ma inkább csak egy lazulós napot csinálok, és a kórházba sem megyek be Harryhez. Akármennyire is hiányzik, erősnek kell lennem.
Felkeltem az ágyamból, majd a fürdő felé indultam. Lezuhanyoztam, megmostam a hajamat. Mikor visszaértem a szobámba, gyorsan kifestettem a körmöm (most egy világos barna körömlakkot választottam, ami tökéletesen passzolt a bőröm színéhez.) Megszárítottam a hajam, és hosszú göndör fürtjeimet a jobb vállamra tettem, majd felöltöztem. Egy fekete miniszoknyát választottam, fekete magassarkú cipővel, amiben igaz, hogy elég nehéz menni, de nagyon jól néz ki, és egy sima fehér toppot vettem fel hozzá. Két kis fekete fülbevalóval egészítettem ki a  mai összeállítást, és egy kis szempillaspirál és púder sem maradhatott el. Fújtam magamra a parfümömből, és a tükör elé léptem. Egészen tűrhető látvány tárult elém. Még egy utolsó pillantást vetettem a hajamra mikor megpillantottam azt a cetlit, amit még három hete kaptam Harrytől. Picit elszomorodtam, hiszen eszembe jutott, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül, és hogy mennyire szeretem. Elvettem a cetlit, és megpusziltam. Magamhoz szorítottam, és végigfutott minden az agyamon. Minden szép, és rossz. 
-Ennek jó helye van itt.-mondtam, majd visszaragasztottam a tükörre a kezemben lévő kis papírdarabot.
Lefelé indultam a lépcsőn. A fiúk reggeliztek. Odamentem hozzájuk, majd én is helyet foglaltam az egyik széken. 
-Mit kérsz?-kérdezte Zayn és rám mosolygott. Végül egy szelet sütit választottam. 
-Nagyon fogsz hiányozni Emma.-mondta Liam. Zayn nagyra meredt szemekkel nézet rá és rázta a fejét. 
-Semmi baj, Zayn. Ti is nagyon fogtok nekem hiányozni.
Majd végignéztem a fiúkon, és mind csak sajnálattal néztek rám. Pont ezt nem akartam, hogy sajnáljanak. 
-És mikor jöttök vissza? -és mélyen belenéztem Louis szemébe. 
-Még nem tudjuk. Lehet, hogy nem is...-azonban Zayn átvette a szót. 
-Szóval még nem tudjuk, Emma.-és rosszallóan nézett vissza Loura. 
.Minél hamarabb!-törte meg a csendet Niall. 
Mikor éppen beleharaptam volna a sütimbe, csöngettek. 
-Majd én.-pattantam fel a székemről, és az ajtó felé futottam. Kinyitottam és Harry állt előttem. 
-Te meg mit keresel itt?-fogalmam sem volt, hogy hogyan került ide.
Nagy mosollyal átöleltem, és bejött a nappaliba. Letette a csomagját, majd a konyhába mentünk és a fiúkat egyenként üdvözölte. 
-Hát, hazaengedtek. Nem örültök neki?-felhúzta a szemöldökét. 
Még így is nagyon aranyos volt. 
-Hogyne örülnénk.-mondták szinte egyszerre a fiúk. 
-Egy kérdést, azt hiszem, fel kell, hogy tegyek. Ezt tisztáznotok kell. Mi van köztetek?-kérdezte Zayn. Én és Harry egymás mellé álltunk, és megölelt. 
-Csak barátok. -mondta és mélyen egymás szemébe néztünk. Ami nagyon jó volt, hogy ő is és én is hatalmas mosollyal álltunk a fiúk előtt. És nekem tényleg igazi volt a mosoly. Láttam Harryn, hogy ő sem kételkedik, egy pillanatig sem, azon, hogy mit kéne tennie, vagy mondania. 
-Rendben. Értettem.-mondta Zayn majd folytatta az evést. 
-Emma nem megyünk ma el valahova?-suttogta Harry, megfogta a kezemet, és kimentünk a nappaliba. 
-De persze, mehetünk.-mondtam, majd elköszöntünk a fiúktól és kimentünk az ajtón.
-Hölgyem!-nyújtotta a kezét Harry.
-Uram, maga nagyon kedves!-mondtam, majd belekaroltam.
Elmentünk a parkba, galambokat etettünk egy pad tetején ülve, fagyiztunk, rengeteg képet csináltunk. Hihetetlen jól éreztem magam.  
Azonban kedvemet kicsit levitte, mikor egy újságíró jött oda hozzánk, és kérdésekkel lepte el Harryt. 
-Milyen kapcsolatban áll ezzel a lánnyal? Múltkor úgy tudtuk, hogy a barátnője, aztán jött  Godwin. Tisztázná a helyzetet? -mondta az újságíró, és kérdően nézett Harryre.
-Emmával, ő az a lány, aki itt áll mellettem, csak barátok vagyunk. Elmondhatom, hogy ő a legjobb barátom.-válaszolta. 
-És mi van Reával?-folytatta az újságíró. 
-Egyedülálló vagyok. Mikor New Yorkba mentem, Rea félreértett valamit, és ezért láthattak a címlapon vele, ahogy megcsókolom. De igazából nemén csókoltam. Szóval nem élek párkapcsolatba. De ha megbocsát.-megfogta a kezemet, és futni kezdtünk. Sikeresen elmenekültünk az újságírok elől és a kis helyünkre mentünk. Már este 9 felé járt az idő, csodálatos kilátás volt Londonra. Még egy kicsit ültünk, aztán úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. 

Mikor beléptünk az ajtón, rápillantottam az órára. Fél 10 volt. Zayn és a többiek a kanapén ültek, és nevettek. 
-Na mi újság gyerekek?-kérdezte Zayn, és mi leültünk a többiekhez. 
-Nem sok. Elmentünk picit kikapcsolódni.-mondta Harry majd mosolyogva rám nézett. 
-Értem. A fiúkkal éppen Amerikáról beszélgettünk...-folytatta Niall. 
-És, hogy mikor tudunk majd visszajönni. Úgy néz ki előreláthatólag, hogy maximum egy fél év múlva.-fejezte be a mondatot Louis. Remek. Pont a szülinapomon nem lesznek itthon. 
-Értem, hát fiúk sok sikert mindenhez, és majd azért írjatok néha.-majd oldalba böktem Liamet. 
-Mindenképpen.-válaszolta Zayn. 
-És mikor is indultok?-túl kíváncsi a fajtám, nem tehetek róla. 
-Holnap után.-hallatszott a várt válasz Niall szájából. 
-Akkor még van időnk búcsúzni.-mondtam,de a sírás kerülgetett, nem akartam, hogy a fiúk így lássanak, ezért mindenkit megöleltem, adtam egy jóéjtpuszit az arcukra, és felmentem a szobámba. Megágyaztam, átöltöztem, lemostam azt a kis szempillaspirált is, jól betakaróztam, és elnyomott az álom.