2.fejezet~13.rész

Sziasztok! Először is...
nem gondoltam volna, hogy összegyűlik egy nap alatt a 10 hozzászólás, de továbbra is tartom ezt a mércét.
Viszont azt kérném, hogy ne írjatok több hozzászólást, csak egyet részenként, és ha lehet, akkor aki "névtelen"-ként ír, a hozzászólás végére írja a nevét.
Azonban még a bejegyzés alján lévő véleményes "Tetszik" ill. "Nem tetszik" gombra hínám fel a figyelmet. Csak egy kattintás.
Igazából pont így vagyok a kommentárokkal is. 
Én dolgozok a résszel 1-2 órán keresztül, hogy tényleg tetsszen mindenkinek, akkor 1-2 percet szánjon rá mindenki, hogy kinyilvánítsa a véleményét, mert minden olvasó véleménye érdekel! :]
Amúgy ma léptük át az 5500 látogatót, és az általatok írt 150 hozzászólást.
Nagyon köszönök mindent.
Mikor elkezdtem a történetet, akkor nem is gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni.
Azonban van még egy hírem:
A 3. lesz az utolsó fejezet. Igaz, hogy még csak a 2.at írom, és 20 részt tervezek, vagyis még akkor ezen kívül hetet. A harmadik fejezetbe is 20 rész lesz.
Ami annyit jelent, hogy össz-vissz még 27 rész lesz, és utána nyitok egy új blogot, egy teljesen új sztorival, ha érdekelne valakit. Rossz kimondani, de egyszer ennek is vége lesz. Esetleg ha nagyon szeretnétek majd, akkor egy +20 részes 4.fejezetet is elkezdhetek, mert én sem akarom, hogy vége legyen a blognak, de egyszer majd úgy fogom érezni, hogy ideje abbahagyni, ami még hál' istennek nem itt van.Az erről szóló véleményeteket is írjátok le kommentárba!
Köszönök mindent, imádlak titeket! (K)
Most pedig itt van, amit megérdemeltek:


Már fél órája vége a koncertnek, a stadion is teljesen kiürült.
Emmával a színpad szélénél kézen fogva ültünk. Átkaroltam, és egy puszit nyomtam az arcára. 
-Annyira régen várok már erre.-suttogtam, majd az orrommal a hajába túrtam. 
-Én is Harry. Csak tudod...- felém fordult- Adammel akartam azt álcázni, hogy mennyire szeretlek. Minden nap vártam, hogy csörögjön a telefon, hogy jöttök. Érted?! Minden áldott nap.
Pár könnycsepp folyt le az arcán. 
-Nyugodj meg Emma. Most már minden rendben lesz.-suttogtam, majd az arcát a mellkasomhoz húztam. 
-Érzem a szívverésed. És ez annyira jó.-suttogta, majd átkarolt. Körülbelül még fél óráig így ültünk.

Emma szemszöge
Már körülbelül fél négy lehetett, mikor belém ütött az érzés, hogy Adammel beszélnünk kell. 
-Harry...-mondtam, majd kezeit levettem magamról, és felálltam. Kinyújtottam a kezemet Harry felé, és felhúztam őt is. 
-Ideje lesz beszélnem Adammel.-nyögtem ki, majd elindultunk kifelé.
-Nem. Én is veled szeretnék lenni. Nem hagylak magadra mostantól soha, nem mellesleg ez az én harcom is.-majd rám mosolygott. Annyira aranyos volt, pillantása mély, és együtt érző.
-Mondtam már, hogy szeretlek?-nézett rám miközben megfogta a kezem, és hazafelé kezdtünk el sétálni.
-Azt hiszem, igen.-mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a nyakára. 
Mikor a házam elé értünk,(igen, az én házam, hihetetlen jó kimondani) szívem hevesen zakatolt, Harryre ránéztem, és benyitottam.
-Essünk túl rajta.-mondta, és előreengedett az ajtón. Adam és Hilary a kanapén ültek.
-Hol voltatok már?-szaladt oda hozzám Adam, és szorosan átölelt, azonban kezeit leszedtem magamról. 
-Ülj le, kérlek.-mutattam a kanapéra. 
-Fontos dologról van szó.-folytattam, és Harry odaállt mellém.
-Elkezdenéd?-vágott közbe a gondolatmenetemnek Adam, és rosszallóan nézett rám. 
-Tudnod kell valamit. Nem fogok kerülgetni semmit. Kimondom... Harryt szeretem. Mindig is őt szerettem. Mikor veled voltam, mindig azt képzeltem, hogy vele vagyok. Szóval, vége.
Kimondtam. Már csak a reakcióra vártunk.
Hilary tátott szájjal ült a kanapén, Adam csak bámult maga elé.
Egyszer csak felállt a kanapéról, felém jött, arcomon végigsimított, majd egy gúnyos mosolyt is hozzátett a megaláztatáshoz. 
-Rohadt ribanc vagy, Emma. Elindult Harry felé, megállt előtte, és egy hatalmasat ütött az arcába, mire Harry összeesett. Gyorsan odakaptam, majd leültem mellé a földre. 
-Na csá.-mondta Adam, és kisétált az ajtón. 
-Istenem! Harry jól vagy?
Az orrából ömlött a vér, a fejét alig bírta tartani. 
-Igen, jól vagyok azt hiszem.-válaszolta.

Tíz óra felé volt már, mire Harry is kezdte végre jól érezni magát. Hilary elment moziba a barátjával, mi pedig kettesben maradtunk otthon.
Már nagyon öltözködni nem volt kedvem, ezért egy hosszabb póló volt rajtam, és egy bugyi, mert imádom a lezser viseletet. A hajam kontyba, igaz, kicsit már szétjött. 
Harryvel a kanapén ültünk, és pattogatott kukoricát ettünk, és dobáltuk egymást. Minden percbe valamelyikőnk hangos nevetésben tört ki. Csak arra lettem figyelmes, hogy letepert.
Fetrengtünk össze-vissza a kanapén, és hangosan nevettünk. 
-Ne már Harry!-lökdöstem félre, és közbe már fulladoztam a nevetéstől. 
-Nem engedlek el!-válaszolta. 
-Csak nyugodj már le!-és újra elkezdett nevetni. 
-Jó! Lenyugodtam.-mondtam szinte teljesen nyugodtan. Harry a nyakamat kezdte el csókolgatni. 
-Harry ne tedd ezt velem.-suttogtam. 
-Mért? Talán nem tetszik?-kérdezte, és folytatta. 
-De... csak,-egy kicsit meglöktem, és felültem.-Harry... még ne.-kicsit elpirultam, hiszen ez a téma nálam mindig tabu. 
-Hát rendben.-válaszolta Harry egy nagy mosollyal az arcán. 
Összebújtunk, megnéztünk még egy filmet, és elaludtunk.