2.fejezet~6.rész

Reggel ragyogó napsütésre ébredtem, kint madárcsicsergés hangja tette hangossá a környéket.
Miután kimásztam az ágyamból, bementem a fürdőszobába. Szörnyen néztem ki a tegnap fél óra alatt összedobott összeállításhoz képest. Tökéletesen akartam kinézni Harry utolsó itt töltött napján. Igen, ez az utolsó itt töltött napja. Bekapcsoltam a szobámban lévő rádiót, amit már vagy két hónapja nem használtam. Éppen a kedvenc Demi Lovato számom ment a Give Your Heart A Break. Valahogy mindig jó kedvem lett, ha ezt a dalt hallgattam. Gyorsan megágyaztam, majd a szekrényem elé toppantam. 
-Ez se jó rám. Ez förtelmesen néz ki, fuj. 
Szanaszét dobáltam a ruháimat, mikor a szekrényem aljába megpillantottam azt a ruhát, amit mindig is különleges alkalmakra tartogattam. A mai napnál különlegesebb nem is lehetne. 
Felvettem a ruhát, és a tükör elé sétáltam. Egybe ruháról van szó, aminek barna színe van, ami persze tökéletesen illett a körömlakkomhoz és nem mellesleg a bőröm színéhez, a nyaka körül körbe csipkés. Testhez simulós, és elég mini. Gyorsan megcsináltam a hajam, csak lefésültem és kontyba kötöttem. A kedvenc magassarkú cipőmet vettem fel, aminek hihetetlen szép krémszíne volt. Kis szempillaspirál és kész is vagyok.
A mai öltözékem talán a tegnapit is felülmúlta.
Visszapakoltam a ruháimat a szekrénybe, majd úgy döntöttem, hogy lemegyek a nappaliba. Még csak fél 8 volt, így azt hittem, hogy nem lesz lent senki.
De rájöttem, hogy tévedtem, mikor megpillantottam Harryt az asztalnál ülni. Egy pohár tea volt a kezébe.
Mikor megindultam a lépcsőn, egyből rám nézett, és mosolyogva kísérte végig a mozdulataimat amíg az asztalhoz nem értem, és nem ültem le mellé. 
-Jó reggelt Harry!-mondtam majd rámosolyogtam.
-Neked is Emma!-felállt, egy puszit nyomott a homlokomra, és berakta a mosogatóba a bögréjét. 
-Hogy aludtál?-kérdezősködtem. 
-Egész jól, bár eleinte nehezen indult az alvásom. Rengeteget gondolkoztam ezen az Amerikás sztorin. -mondta, majd a velem szembe lévő széket megfordította és így ült le. 
-Harry, ezen nincs mit gondolkozni. Ma összepakoltok szépen, ha kell én is segítek, aztán holnap elmentek és meghódítjátok Amerikát, és az amerikai lányok szívét.-mondtam, majd felálltam az asztaltól. Harry is így tett, és elém állt. Kisujjnyi távolság sem volt közöttünk. 
-De én nem akarok, Emma! Nem akarlak itt hagyni.-mondta, majd egyre közelebb jött, de én hátrataszítottam. 
-Harry ezt már ezerszer megbeszéltük, kérlek ne neheszítsd meg a dolgomat. Barátok vagyunk, semmit több. És létezik SMS meg internet is. 
Tudom, kicsit kegyetlen voltam hozzá, de nem esthetek kísértésbe még véletlenül se. 
-Emma, én rendesen el akarok tőled búcsúzni. Mi lenne, ha ma este elmennénk moziba?-kérdezte, majd leült a kanapéra. 
-Benne vagyok! Na látod, ez egy jó ötlet.-válaszoltam. 
Zayn slattyogott le a lépcsőn ásítozva, majd őt követte Louis és Niall is. 
-Jó reggelt mindenkinek!-mondta Zayn és egy pohárba kávét töltött magának. 
Miután megbeszéltek minden fontos információt a holnappal kapcsolatban, bennem felmerült, hogy Liam nincs itt, ezért kérdezősködni kezdtem. 
-És Liam? Ő merre van? Harry nagyra nyitotta a szemeit. 
.Tuti alszik még, nyugi. Tegnap este sokáig fenntvolt. Valami amerikai filmet nézett.-mondta Niall és mindannyian nevetni kezdtek. Mindannyian, kivéve engem. Nekem ez nagyon fáj.
-Milyen cuki, nézzétek már.-mutatott rám Niall, mikor látta, hogy pár könnycsepp hagyja el az arcomat. A fiúk körém gyűltek és megöleltek egyszerre. 
-Nagyon szeretünk Emma!-mondta Zayn, és Louis. 
Nagyon jól esett a kedvességük, és próbáltam visszafogni a könnyeket. 
-Segítsek én is?-kérdeztem a fiúktól, akik már elkezdték bőröndökbe pakolni a holmikat. 
-Az jó lenne!-válaszolta Liam, aki idő közbe előkerült. 
Rengeteg cuccot hoztak magukkal, és eszembe jutott minden szép emlék. 
-Nézzétek! Ez a póló volt rajtam mikor jöttünk!-mondta nagy mosollyal Niall, és egy pólót emelt a magasba. Mindenki csak nevetett, beleértve már engem is. Jó kedvem volt, mert arra gondoltam, hogy talán valamikor még láthatom őket.
Miután mindent összepakoltunk, kicsit kifáradva levetettem magam a kanapéra. Harry leült mellém. 
-Akkor egy mozi, vagy séta?-kacsingatott. 
-Tökéletes lenne!-válaszoltam.
Összeszedtük magunkat, majd este fél 8kor elindultunk.
Egy összebújós horrorfilmre ültünk be a moziba, vettünk popcornt és cólát is.
Mikor elfogyasztottuk, a maradványokat a mellettünk lévő üres székekre tettük. Egyszer csak Harry puha kezét éreztem a vállamon, de már túlzás lett volna, ha leszedem magamról a karját, így hagytam. Nem mellesleg még élveztem is. Végignéztük a filmet, és már 10 felé járt az idő.
Még egyszer utoljára kézen fogva mentünk fel a titkos ki helyünkre. Nem volt más kézen fogva menni vele, pedig tudtam, hogy csak barátok vagyunk már. De melyik barát ne fogna kezet a másikkal, ha a pillanat úgy kívánja?
Szembe álltunk egymással, és Harry a kicsúszó göndör hajfürtömet a fülem mögé rakta. Mélyen a szemébe néztem, majd megöleltem. 
-Annyira fogsz hiányozni Emma. Vállamra dőlve zokogni kezdett, és nem tudtam mást tenni, elkezdtem nyugtatgatni. 
-Na, Harry nyugalom. Nekem is rettenetesen fogsz hiányozni. Hallod?-nem tudtam megállni, hogy ne sírjam el magam. Harry csak a földet bámulta. 
-Jobban, mint gondolnád. Homlokát az enyémnek támasztotta.
Nagyon szeretlek Emma. Újabb könnycsepp hagyta el az arcát. Nagyon megsajnáltam. Remegő teste és könnycseppjei, és persze a tudat, hogy holnap tényleg elmennek, nagyon elszomorított. 
-Harry nyugalom. Holnap elmész Amerikába, és egy hét után majd úgy is elfelejtesz, és ugyanolyan életkedvvel mint eddig, éled a sztárok életét. Majd jön más. Jobb, és szebb mint én.-ez volt az utolsó mondat, amit megjegyeztem, mert újra sírni kezdtem. Belegondolni, hogy egy olyan embert veszítesz majd el, akit három hét alatt talán az életednél is jobban megszerettél, hihetetlenül fájdalmas. És nem beszélve a bátyjádról, és a többi fiúról sem. Rettenetes érzés. Nem kívánok ilyen gyötrelmet senkinek.
-Tőled jobbat, és szebbet, soha!-jegyezte meg Harry. Megölelt, letörölte könnycseppjeimet és haza indultunk.