5.fejezet~15.rész

Sziasztok! Most írok pár sort, mivel régen tartottam beszámolót.
Szóval, szó volt ugye arról, hogy 100 résznél abbahagyom a blogot. Nos, ezt én már eldöntöttem, hogy mi is lesz, azért majd a 100. résznél kiderül!:)
Folyamatosan kapok díjakat, nagyon köszönöm, hogy gondoltok rám, de lényegében nem tudom összeszedni őket, ezért nem kerülnek ki az oldalra.
Folyamatosan szerkesztgetem a blogot, próbálom minél színesebben leírni az eseményeket. 
Remélem, hogy aki eddig olvasta, nem hagyta/hagyja csak úgy abba az olvasást. Az új olvasóknak csak annyit, hogy remélem tetszik és köszönöm, hogy elolvastátok.
Rengeteg olyan levelet és hozzászólást kaptam, hogy van olyan ember, aki az egészet pár óra alatt elolvasta. Annyira jól esik, komolyan! Köszönöm!:)
Nagyon haladunk a látogatottsággal is, komolyan el se hiszem, hogy már ennyien megnéztétek a blogot, például tegnap több mint 500 ember járt itt, persze úgy, hogy új részt sem hoztam.:)
Már átléptük az 1500 hozzászólást is, fantasztikus, komolyan!
Nagyon köszönök mindent, szeretlek titeket, most pedig jöjjön az új rész!:)

Zayn szemszöge
Felmentem az emeletre és magamra zárta a szobám ajtaját.
A képet gondosan elhelyeztem az éjjeliszekrényem fiókjába, és mivel már estefelé járt az idő,jobbnak láttam, ha elkezdek készülődni.
Elmentem lezuhanyozni, ami végül elég sokáig tartott, mivel imádok a zuhany alatt énekelgetni.
Egy óra pancsikálás után, mikor már a bőröm teljesen szétázott, jobbnak láttam, ha visszamegyek a szobámba.

Felkapcsoltam a villanyt, majd a szekrényemhez léptem és elkezdtem válogatni a ruhák között.
Fél óra küszködés után végül egy farmert választottam ki egy egyszerű kockás inggel, ami alá egy fehér pólót vettem fel.
Mivel kint elég hideg idő van, jobbnak láttam, ha megszárítom a hajamat is.
A cigimet és egy gyújtót a zsebembe csúsztattam, a telefonomat a kezembe véve lassan lesétáltam a konyhába, ahol Liam, Danielle, Louis és Eleanor ültek, és beszélgettek egy vacsora közepette.
-Hová tartasz?-érdeklődött Liam.
-Csak átugrok egy haverhoz-mondtam, miközben egy almát vettem a kezembe és nekitámaszkodtam a pultnak.
-Egy haverhoz? Azért vagy ennyire kicsípve, mi?-kérdezte szemöldökét felhúzva Louis, majd mindenki nevetni kezdett, egy halványt mosolyt húztam a számra én is.
-Csajozunk, csajozunk-folytatta mondanivalóját Lou, majd mellém sétált és hatalmas vigyort húzott a szájára.
Kezdett idegesíteni mert így állt körülbelül 5 percen keresztül.
-Danielle mi van a lábaddal?-kérdeztem, mikor séta gyanánt felállt és a végeredmény sántikálás lett, az is Liam segítségével.
-Holnap megyek orvoshoz-mosolygott.
-De mit csináltál?
-Lényegtelen-vágta rá Liam mosolyogva, majd egy 'Jó éjt' után mindketten eltűntek.
-Azt hiszem mi is megyünk aludni-mondta El, majd felállt, a mosogatóba tette a tányérokat, és megfogta Louis kezét, azonban ő még odaszaladt hozzám és a fülemhez közelítve suttogni kezdett.
-Azért csak óvatosan. És védekezzetek-röhögött, majd egy kacsintás után felmentek az emeletre.
Az arcom elég érdekes mimikát mutatott, de a reakcióm csak ennyi volt Lou mondandója után.
Teljesen egyedül maradtam, gondoltam fél órára még leülök a tv elé és megnézek valami érdekfeszítő tudományos műsort.
Ahogy kapcsolgattam a csatornák között, az egyiken éppen valami híradó ment.
"A város gettós részén megkéseltek egy lányt. A sérülései súlyosak, a rendőrség nyomozást indított."
Egyből az jutott az eszembe, hogy mi van, ha Jenna az?!
Nyeltem egy nagyot, majd lekapcsoltam a tv-t és kirohantam az ajtón.
Miközben rohantam, lépteim gyorsultak, szívem egyre hevesebben dobogott, szinte már a torkomban.
Eszembe jutott, hogy lehet, hogy tanácsosabb lenne először felhívni Jennát, ezért elővettem a telefonomat, majd mikor felvette és közölte, hogy jól van, egy nagy kő esett le a szívemről.
A bejutás a házba azonban nem egy egyszerű dolog.
Jenna tudatta velem, hogy bemehetek az ajtón, de nagyon halknak és óvatosnak kell lennünk.
Mikor felértem a szobája elé-csak következtetni tudtam, hogy jó helyen vagyok, hiszen az ajtón egy "J" volt-kopogtam, majd kinyitotta az ajtót.
-Szia-mosolygott, majd megölelt.
Szorosan magamhoz szorítottam és beszippantottam édes illatát.
Kifejezetten jól esett.
Egy hangulatos kis szoba fogadott, sokkal meghittebb, mint azt gondoltam volna.

Leültünk az ágyra, Jenna törökülésben, míg nekem az egyik lábam a földön volt, a másik behajlítva az ágyon, és kezemen támaszkodtam.
-Szóval...?-kérdeztem, miközben Jenna tekintetével találkoztam.
-Szóval az a helyzet, hogy a szüleim eltiltottak mindentől. És...-folytatta, közben szemeit lehunyta-konkrétan tőled is.
-MI? MÉRT?
-Mert azt hiszik, hogy te tettél ilyenné. Fogalmuk sincs semmiről, esély nincs, hogy megmagyarázzam mi történt.
-De...
-Sajnálom Zayn.
-És akkor mi lesz? Ne találkozzunk többet?
-Ezt szeretnéd?
-Én egyet szeretnék, de ahhoz nem kellenek szavak.
Jenna elmosolyodott, majd újra lehajtotta a fejét.
Egy pillanatra mintha megállt volna az idő.
Mintha semmi és senki nem létezne kettőnkön kívül.
Mintha minden eltűnt volna...
A távolság kezdett megszűnni közöttünk, beletúrt a hajamba, mire én hátrasimítottam kilógó hajszálait, és becsuktam szemeimet, majd ő is ugyan így tett.
Először csak beleharapott az alsó ajkamba, majd jobb kezét a nyakamra rakta és megcsókoltam.
Csókunk hevesebb lett, Jenna a lábait a derekam köré fonta, kezeimet a csípőjére csúsztattam.
Azt hittem Hilary után soha többet nem fogok még csak egy ölelést adni se.
Nem így lett.
Levegőhiány esetén se szakadtunk el egymástól... sőt. Mindketten egyre jobban élveztük a helyzetet...

-JENNA?! MÉGIS MI EZ?-szétrebbentünk, majd az apja-gondolom én- dühös tekintete szegeződött rám.

Harry szemszöge
Egész nap csak sétálok és keresem Emmát.
Fogalmam sincs, hogy merre lehet.
Többször megfordult a fejemben, hogy mi van, ha valami baja esett.
Mintha érezném...
Nagy tömeget láttam a szemközti utcában, minden közlekedési szabályt megszegve futottam át az út egyik feléről a másikra.
A lábaim már teljesen szét fagytak az ujjaimmal együtt.
Aztán a szívem hevesen kezdett el dobogni.
Megpróbáltam betürközni a tömegbe, amikor megláttam, hogy egy lány fekszik a földön, körülötte egy vértócsa.
Senki még csak meg sem próbált segíteni...
És én valamiért éreztem, hogy kötelességem lenne segíteni, azért furakodni kezdtem. Sikerrel.
A test mellé térdeltem, majd fejét felém fordítottam... és a földre zuhantam, miközben arcomon egy könnycsepp folyt le.

Megtaláltam...


15 hozzászólás és Tetszik/Nem tetszik értékelés után új rész!
Puszi:Dalmii xx
http://ask.fm/vargadalma - itt pedig kérdezzetek nyugodtan, bármit, akár a blogról, akár rólam, megköszönném.:)