5.fejezet~1.rész

Sziasztok!:)

Fu, itt is vagyok egy hét szünet után.

Gondolom várjátok már a következő fejezetet, amit el is kezdek.

Előtte azonban még pár infó:

-Sikerült! Összehoztátok a 20 hozzászólást a 4.fejezet záró részére, köszönöm.:) ♥

-Ezután 15 hozzászólás után hozok részt.

-Aki nem iratkozott fel, még megteheti!

-Aki nem szavazott, szintén megteheti!

-Nézzetek be ide(http://www.bebiibogyoidezetek.blogspot.hu)  ikertesóm idézetes oldalára, nagyon jó!:) 

Jó olvasást!:) 

Puszi: Dalmii xx

Zayn szemszöge

Annyi ember van itt, hogy Hilaryt sehol sem találom meg.

A legrosszabb talán az, hogy senkit sem ismerek, és a fiúkat sem látom.
Josh jött oda hozzám, majd a vállamat megveregetve, piával a kezében elkezdett beszélni.
-Na miujság haver?
-Semmi. Nem láttad valahol a többieket?
-Nem, de miért?
-Csak.
-Ne legyél már ilyen flegma könyörgöm, lazulj már el egy kicsit. Gyere velünk, jól fogod magad érezni.-fejezte be, majd a fejével bólintott.

Belementem egy kis üvegezésbe, hát legyen.

Hatan vagyunk, négy lány és két srác. Én és Josh.

-Jó, csináljunk egy kört.-mondta egy barna hajú lány.

Leültünk, majd egy üveget tettünk középre és lassan megpörgette egy beazonosítatlan lány.

-Ella! Szóval a te feladatod az... hogy csókold meg Zaynt.-vigyorgott, majd mindenki rám nézett.

-Bocsi, nekem barátnőm van.-tiltakoztam, azonban értetlen tekintetekkel találkoztam.

-De hiszen senki nem fogja megtudni.-válaszolt Josh.

Mielőtt bármit mondhattam volna, Ella odajött elém és a hajamba túrva megcsókolt.

-Elég.-mondtam, felálltam és kimentem a szobából, becsapva magam után az ajtót.

Kiléptem a bejárati ajtón, majd a kuka mellé sétáltam, és egy köpés hagyta el a számat.

Kivettem a cigis dobozomat és a gyújtót a zsebemből, majd rágyújtottam.

-Jól vagy?-kérdezte Niall, majd mellém lépett.

-Azt hiszem.

-Valami baj van?

-Nincs.

-Elég szűkszavú vagy.

-Pont mint te.

-Elég már  ebből Zayn.-mondta végül Niall, majd leült a fűbe.

-Jól vagy?-kérdeztem, miközben letelepedtem mellé.

Ő hátradőlt, majd kezeit az arcára tette, lábai kicsi terpeszben fel voltak húzva.

-Nem.

-Mond.

-Hát nem tudom én se, hogy mit érzek. Mármint... megbeszéltük már vagy ezerszer Rékával, hogy tényleg csak barátok vagyunk, de nem bírok itt leragadni. Ezt pedig nem tudom a tudtára adni, nagyon félek a visszautasítástól. Mellesleg tényleg nagyon jóba lettünk most, hogy neki szinte már senkije nincs, és láttam, hogy ti is elfogadjátok. És fogalmam sincs, hogy most mit kéne tennem.

-Ha azt akarod, hogy barátok maradjatok, soha ismétlem SOHA többet ne ejtsd ki a szádon, hogy többet érzel. Majd ha ő lép, akkor vallhatsz.
-Köszönöm.-mosolygott rám Niall.
-Nincs mit. Rám mindig számíthatsz. 
-Tudom. De neked mi bajod? 
-Fogalmam sincs... határtalan ürességet érzek...

Emma szemszöge
-HILARY!-ordítottam, közben próbáltam a kezemet kiszabadítani a kötél fogságából. 
Persze nem sok sikerrel.
Annyit értem el, hogy véresre dörzsöltem a csuklómat.

Most a fájdalommal foglalkoztam legkevésbé.
Az idegen alak lépéseit hallottam, miközben elhagyja a helyiséget.
Egyikőnk sem mert megszólalni, továbbra is csak a zokogó, kétségbeesett hangokat hallottuk.
Képtelen voltam arra, hogy csak így hallgassak, mikor bekötött szemmel körülbelül fogalmam sincs, hogy mi történik a külvilágba.
-El? Danielle? Réka? Hilary? Valaki?!
-Én jól vagyok.-zokogott Eleanor, majd egy 'Én is!" hangzott Réka és Danielle szájából is.
-HILARY? Könyörgöm, szólalj meg.-zokogtam, de szavaim süket fülekre találtak.

Harry szemszöge
Miután összeszedtem a fiúkat és közöltem velük a hírt, senki nem hitt a fülének.
-Harry túl sokat ittál. Menj, zuhanyozz le és aludj.-mondta Liam, amin a többiek persze jót nevettek.
-SRÁCOK! Állj! Hinnetek kell nekem. Most tényleg rettenetesen nagy a baj. Könyörgöm ne kételkedjetek bennem!
Mikor kétségbeesett szempárommal találkoztak, rájöttek, hogy tényleg nem viccelek.
Azonnal kocsiba szálltunk.
-Várj mi lesz a házzal?-kérdezte Niall.
-Ki nem szarja most azt le?-válaszoltam, majd elindultunk.

-Pontosan mit is mondott Hilary?-kérdezősködött Zayn, mikor már fél órája kocsikáztunk.
-Egy raktár vagy valami pajta vagy akár mi csak egy nagy épület. Az egész visszhangzott azt hiszem.-válaszoltam idegesen.
-A város végén! Az a régi nagy épület...
-Gondolod?
-Próbáljuk meg...

Zayn szemszöge
Miután kiszálltunk a kocsiból, pontosan tudtam, hogy jó helyen járunk. 
Megéreztem.
Rohanva rontottunk be a fiúkkal a helyiségbe.
-Emma!-ordította Harry, majd odasietett a zokogó lányhoz és kikötözte, majd átölelte.
Niall, Liam és Louis is pont így tettek.
-Hilary?-suttogtam, miközben gombóccal a torkomban próbáltam visszafolytani a sírást.
Ölelkezve néztek engem sajnáló tekintettel, Emma megállás nélkül zokogott.
Eleanor a földet figyelte, senki nem mert még csak rám sem nézni.
-Hilary?-kérdeztem lefelé gördülő szájjal, a gombócot egyre nagyobbnak éreztem a torkomban, miközben egy könnycsepp hagyta el a szememet.
Lassan elkezdtem a terem vége felé sétálni...

És megpillantottam...
Térdre rogytam és torkom szakadtából kezdtem el ordítani.
Felálltam és odavonszoltam magam Hilary mellé. 

Nem lélegzik.
Nem mozog.
Nem néz rám.
Nem mosolyog.

Nem érdekelt semmi.
Az oldalából ömlő vér sem.
Mellé feküdtem és szorosan átöleltem.
Arcomat könnycseppek fedték be.

-Zayn...-mondta Emma.
-HAGYJ BÉKÉN!-üvöltöttem, és tovább szorítottam magamhoz a tehetetlen testét.
Talán az fájt a legjobban, hogy ő nem ölel viszont.

Egy óra múlva megérkeztek a mentősök, a hullaszállító kocsi és a rendőrség is.
Nem zavart. Csak Hilary érdekelt. 
-Nem halhatsz meg.-suttogtam a fülébe-Most nem hagyhatsz itt.
-Kérem engedje el.-mondta egy ember, miközben megpróbált levakarni Hilaryről.
-Nem.-bámultam magam elé üveges tekintetemmel.
-Őszinte részvétem. De most kérem hagy végezzük a dolgunkat.
Makacs a tekintetem alapból.
A gondolataim persze nem változtak és semmit nem mozdultam.
Harry és Niall jött oda hozzám, majd felrángatott a földről.
-Gyere.-mondta Niall, miközben én csak sírtam.
Nem hiszem el, hogy tényleg vége.
Mindennek.
Örökre.
A hideg futkosott a hátamon, a világ ismét forgott körülöttem.
Emma jött oda hozzám, és ölelt át.
Az ölelését nem viszonoztam, csak álltam, mint egy darab fa, és bámultam, ahogy Hilaryt a fekete hullazsákba rakják és a kocsiba cipelik.
-Csak egy utolsó mondat! Kérem!-rohantam oda a férfihoz, aki éppen zárta be a kocsi ajtaját.
Bólintott, majd felléptem a platóra, odamentem a zsákhoz és kicipzároztam.
Olyan volt, mintha csak aludna.
Könnycseppjeim az arcára hullottak.
Utoljára átöleltem, és ajkaimat az ő ajkaira helyeztem.
-Szép álmokat édes. Vigyázz magadra, Hilary.