5.fejezet~2.rész

Hello mindenki!:)
Először is, átléptük a 29.000-res látogatottságot, ami azt jelenti, hogy nemsokára (30.000) jön az extra hosszú rész.
Azonban aki még nem olvasta: megírtam életem legelső novelláját, persze 1D-s.
Itt találjátok: http://onedirectionforever-dalmii.blogspot.hu/p/novellak.html
Véleményeteket várom!
A következő:
Itt nyugodtan kérdezhettek, akár a bloggal kapcsolatban, akár nem, bármire válaszolok: http://ask.fm/vargadalma
Na de itt a következő rész, nem untatlak titeket tovább!
Ne feledjétek 15 hozzászólás után jön a következő rész!
Puszi: Dalmii xx

Emma szemszöge

Csak sírtam és sírtam megállás nélkül...

Hiszen kiskorom óta a legjobb barátnőm, most elment és itt hagyott.

Nincs többé olyan ember, akinek mindent elmondhatnék.

Mintha a második énem halt volna meg.

-Jól vagy Emma?-fogta meg Harry a vállamat, miközben a szemeteszsákokba pakoltam a szemetet.

Ha nem rendezek bulit talán nincs is ez.

-Persze, minden rendben.-bólogattam, miközben letöröltem kipottyanó könnycseppemet, Harryre nem mertem ránézni, csak tovább szedtem az összetört üvegeket és a szanaszét heverő zacskókat.

-Add ide, segítek, menj pihenni.-mondta Harry, majd megpróbálta kivenni a kezemből a szemeteszsákot, de én nem engedtem neki.

-Mondom megoldom.-válaszoltam, majd ahogy Harry elengedte a zsákot, én a földre rogytam.

Ennyi elég volt, hogy teljesen kitörjek, és torkom szakadtából kezdtem el sírni, arcomat kezembe temetve.

-Édes.-kapott utánam Harry-Ezt most hagyod abba, mész aludni.-mondta, azzal megfogott, segített felállni és felsegített az emeletre.

Befeküdtem az ágyba, Harry betakart, majd a homlokomra nyomott egy puszit.

-Mond, hogy minden rendben lesz, kérlek, Harry.

-Így lesz...-válaszolta remegő ajakkal.

Láttam rajta, hogy őt is megviseli az egész.

-Félek, édes.-mondtam egy kis idő után. Egyfolytában csak a plafont bámultam.

-Itt senki sem bánthat. Amíg én itt vagyok nem kell félned.

Egy mosollyal válaszoltam.

-Zaynnel mi van?-kérdeztem, mire Harry lehajtotta fejét.

-Nincs jól. És ez még enyhe kifejezés.

-Annyira sajnálom.-mondtam és újra sírni kezdtem...

Harry szorosan átölelt, majd mellém feküdt.

Kis idő után sikerült megnyugodnom, majd elnyomott az álom.

Zayn szemszöge

Hazaértünk.

A ház katasztrofálisan néz ki. Nem túlzottan érdekel.

Felvonszoltam magam a szobámba, majd hátradőltem az ágyon.

És visszaemlékeztem a régi időre... mikor  még csak ismerkedtünk és nem volt semmi köztünk.

Az első csók, amit már vagy százszor eljátszottam azelőtt a fejembe.

Aztán mikor összejöttünk...

Nálam boldogabb ember nem volt a világon.

És mikor azt hittem, hogy elveszítem. Mennyire is fájt.

Azt hittem vége mindennek. 

Mikor visszakaptam, úgy éreztem, hogy örökké együtt leszünk... talán így kell lennie.

És egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.

Felültem az ágyon és gondolkozni kezdtem.

Lementem a földszintre, majd kirohantam az utcára és a gyógyszertár felé indultam.

Lépteim gyorsak voltak, a hideg levegő átjárta az egész tüdőmet.

Mikor beléptem az ajtón, kértem két doboz nyugtatót.

A legerősebbet.

Aztán egy elhagyatott sikátor felé mentem, majd odamentem a földön ülő emberhez.

-Sokat adj, kérlek.-suttogtam neki, majd egy zacskóba beleszórta a fehér port.

Azt, hogy honnan ismerem őt, tabu.

Fizettem és felálltam tőle majd elindultam.

Visszafelé lépteim lassultak, egy cigire is rágyújtottam, de kezeim megállás nélkül remegtek.

A csikket elnyomtam a ház előtt, majd visszarohantam az emeletre.

-Itt kell lennie.-suttogtam. 

-Tudtam, hogy ide rejtettelek.-mosolyogtam, majd leültem az ágy végéhez és nagyokat kortyoltam a Jack Daniel's-ből.

Az üveget lekaptam a számról, majd köhögésben törtem ki.

A nyugtatót magam elé emeltem, majd mintha valami vetítőgép lenne az agyam, úgy futott át minden kezdve a banda alakulásától máig.

Mi lesz a bandával?

És Emmával?

A szüleimmel?

A rajongókkal?

-Hilary...-suttogtam és újra éreztem a szerelmet, amit iránta érzek.

Szemeim már vér vörösek voltak. Szó szerint.

A fehér port kis csíkokba rendezve felszívtam és vártam... hogy talán most jobb lesz.

Aztán körülbelül fél óra múlva csak rosszabb helyzetben voltam.

Mintha nem is élnék.

Mintha lebegnék.

Ez az érzés hatalmába kerített... teljesen.

A nyugtatókat kiszedtem a dobozból.

20 darab.

Lassan emeltem egyenként a számhoz mindet, majd lenyeltem... az összeset.

A Jack Daniel's is elfogyott.

A francba.

A világ elhomályosult és levegőért kapkodva próbáltam kiabálni... senki sem hall.

Talán már soha többé...