5.fejezet~3.rész

Zayn szemszöge
Hideg futott végig a hátamon.
Meglepettségemre levegőért kapkodva sikerült oxigénhez jutnom.
De mégis mi történik?
Kinyitottam a szememet és egy havas tájjal találtam magam szemben.

Mégis hol vagyok?
-Zayn.-suttogta valami... illetve valaki, de féltem hátrafordulni.
-Zayn...-hallottam újra a hangot, majd vettem egy kis erőt magamon és megfordultam.
-Hilary?-kérdeztem, miközben szemeimmel hunyorgatva néztem végig a közeledő alakon.
Igen... ő volt az.
Csodaszép, mint mindig.
Végre újra együtt lehetünk?!
Mikor teljesen odaért elém, rám mosolygott és kezét felemelve végigsimította arcomat.
-Szeretlek.-suttogtam, miközben egy könnycsepp csordult ki a szememből.
-Nehogy sírni merj Malik.-mondta vigyorogva Hilary és letörölte az arcomat.
Olyan aranyos és vidám volt mint mindig.
-Most már itt maradunk örökre, ketten.-válaszoltam, homlokomat nekitámasztottam, mire ő nyakamon átfonta két karját.
-Nem. Neked még dolgod van ott. És nem maradhatsz itt velem.
-De mit csináljak? Soha nem foglak elfelejteni és soha nem tudok majd mást úgy szeretni mint téged. Nem lesz életem nélküled.
-Zayn! Hagyd ezt az ostobaságot. Az idő mindent begyógyít ezt te is pontosan jól tudod. Kérlek... nagyon szépen kérlek, hogy menj vissza.
-De én nem akarok.
-DE IGEN!
-Hilary...
-Igen?
-Nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek Zayn. De nemsokára találkozunk. Gondolj bele, hogy mi lenne a bandával nélküled.
Egy tartóelem vagy. És ha elmész, az egész eddigi munka összeomlik. Gondolj a rajongókra, a szüleidre, a barátaidra, a testvéreidre. Tényleg találsz majd valaki mást, mert találnod kell! 
Csak egy mosollyal válaszoltam.
-Most menned kell.-válaszolta és megcsókolt.
Bólintottam, miközben egy könnycsepp csordult ki a szememből.

"Szeretlek, örökké."-hallottam egy utolsó fuvallatot, majd eltűnt...

***

Mikor kinyitottam szememet a plafont láttam meg.
Álmodtam volna?
Az üres piás üveg a földön hevert mellettem, én az ágyra hajtott fejemmel még mindig a fehér plafont bámultam.
A fehér por körülöttem szétszóródva és a gyógyszeres dobozok is üresen voltak hagyva.
A fejem rettenetesen sajgott, de erőt vettem magamon és felálltam.Most ez komoly, hogy 20 darab nyugtatótól és hozzá még 2 liter piától semmi bajom nincs? 
Kitántorogtam az ajtón és rájöttem, hogy másnap van...
Másnap reggel.
-Hahó van itthon valaki?-kérdeztem, miközben hajamba túrtam, picit megigazítottam és lementem a konyhába.
Csak Rékát találtam ott.
-Szia. Öhm... többiek?-kicsit kínos volt a helyzet, mivel alig ismerjük egymást. 
-Reggelt. Liam és Danielle elmentek ebédelni valahova, El és Louis sétálni vannak, Harry és Emma... ők, a temetést intézik.-mondta fejét lehajtva.
-Értem. Niall?
-Ő is Emmáékkal ment.
-Hogyhogy nem veled van?-kérdeztem szemöldökömet összeráncolva.
Furcsának tartottam, hogy Niall nem Rékával tölti a szabadidejét.
Megfogta a poharát és a mosogatóba tette, majd kirohant a nappaliból és ledobta magát a kanapéra.
Azt hiszem sírt...
Odamentem hozzá és leültem mellé.
-Valami baj van?
-Zayn nem is ismersz.-mondta, miközben egy könnycsepp kicseppent a szeméből.
-Itt az alkalom.-vigyorogtam rá- Nyugodtan elmondhatod...-bólintottam, majd térdére felhúzott térdén végigsimítottam a kezem, amin ő elmosolyodott.
-Hát csak annyi, hogy volt a buli, és egy idegen csávó lesmárolt, Niall pedig látta. De én amúgy sem tehettem semmiről.
-És? Nem úgy volt, hogy csak barátok vagytok?
-De, és megharagudott. Én nem érzek többet iránta, tényleg, de az ő érzéseiben már nem vagyok biztos.
-Minden rendben lesz, lehet, hogy meg kéne ezt az egészet beszélnetek, nem?
-Én nem tudok róla erről beszélni mert félek.
-Ugyan mitől?
-Hogy szerelmet vall nekem.
-Á értem.
Egy perc kínos csend után Réka megszólalt.
-Köszönöm Zayn.-suttogta, miközben mosolygott.
-Igazán nincs mit. Van kedved kicsit még beszélgetni?-kérdeztem, miközben arrébb csusszantam.
-Persze.-vigyorgott.
Két órán keresztül csak beszélgettünk és nevettünk.
Úgy láttam, hogy jobb kedve lett.
És megkedveltem őt.
Miután Niall hazaért, olyan arccal nézett Rékára, mintha már az is baj lenne, hogy velem beszél.
Próbáltam rábírni őt, hogy beszéljen vele, de nem sok sikerrel.
Aztán eszembe jutott, hogy itt pocsékolják az időt miközben én mindent megadnék azért, hogy újra akár csak láthassam is Hilaryt.
-Na én megyek.-mondtam Rékának, majd elindultam a szobámba.
Belépve egyből Hilary parfümjének illata csapta meg az orromat.
Annyira hiányzik és egyáltalán nem találom a helyemet...
A zacskóra néztem... és a benne lévő fehér porra.
Találkozni akarok vele újra.
De mi van ha nem is ez által sikerült?
Mi van, ha függő leszek és belőlem is csak egy drogos senki lesz?...